Katolikus Főgimnázium, Kassa, 1871
hordja magán. Minden anyagtól zavartalanul fokozza az egész lelki létet a legátszellemültebb, legtisztább s legdicsőbb gyönyörig, melynek oly fönséges szárnyalást ad, mint semmi egyéb. Ebből kiviláglik, miszerint a lélek lehető legtökéletesb valláserkölcsös hangulata bizonyos értelemben tetőpontját képezi minden aesthetikai képzésnek. Jóllehet a vallás s erkölcs eredetüket s hatályukat tekintve az emberre nézve lényegesen különböznek, amennyiben amaz isteni érzeteken alapul, melyek a kedély számára a földiek változékonyságával szemközt vigasztalást s támaszt biztosítanak; az erkölcsi ellenben az akarat s tevékenység irányát szabályozó élénk becsérzetekben gyökerezik, mégis mindkét föntjelzett fejlettségi alak szerves összhangzatban áll egymással. Mert egyrészről az ember erkölcsi álláspontja szolgál ama kép mérvéül, melyet magának saját érzetei s képzetei után az Istenről alakít; más részről pedig ez isteni hasonlatosság minden ember akaratának s tevékenységének legfőbb példányképe. A hit és erkölcsiség e szoros szövetségét a gymn. vallásoktatás nem hagyhatja figyelmen kívül. Különben csak szaporíttatnának a nehézségek, melyekbe a valláserkölcsöt tekintve az oktatás főleg napjainkban úgyis ütközik. Ez t. i., mint kiválólag minden szépészeti, élénk képzetek, túlvilági s isteni érzetek és a dolgok becsének közvetlen érzeményeiben találja csíráját. Ha az oktatás a tanaiéban ily elemeket legalább bizonyos fokig föl nem fedez , vagy jelenlétük esetében föl nem ébresztheti azokat, úgy külsőleg kevés hatálylyal lehet az a benső valláserkölcsös ■ nevelésre. Mert minden tanítás a képzetek körül forog. Ezekhez még más nehézség is járul. Az erkölcsi s vallási, átszellemült alakjukat tekintve, oly magaslaton állanak, mely a gyermeki kedélyre nézve elérhetlen. A legmagasztosabb erkölcsi eszmék, az örökkévalóság, halhatatlanság, isteni gondviselés és a megváltás stb. fönséges vallási fogalmai nem képezik különösen a kisebb gymn. tanuló még sokoldalúlag korlátolt lelki létének szükségleteit, miért is előtte még megérthetlenek. Előkészítés nélkül nem tanácsos ezeket a zsenge korra erőszakolni. Az ily eljárás által a vallásos érzelmek s az ezekből kifolyó erkölcsi tevékenységek elhanyagoltatnak, mert ezek valódi támaszukat csak a benső vallásos meggyőződésben találhatják fel. Valamint a külső formák, e szavak puszta begyakorlása soha nem szül benső vallásosságot, hanem csak álérzelmű szenteskedést (bigottismus), vagy éppen hitetlenséget, úgy a vallásos nevelés széptani elhanyagolása és az értelemnek puszta elvont fogalmak általi egyoldalú művelése, kútforrása a közönyösségnek (indifferentismus), s az ezzel karöltve járó hitetlenségnek. Tudomás szerint mindkét véglet korunk fő valláserkölcsi hibája. Minden kedvező körülményt s kínálkozó alkalmat föl kell tehát használni, hogy a dicső cél gyakorlatilag mozdíttassék elő. Ha az igazi vallásosság s erkölcsösség a lélek benső s magasztos hangulatában, nem pedig az értelem holt s rideg lényegében rejlik, ha a kisebb gymn. tanuló ilyenes szívemelő tulajdonokat nem is hozott magával az iskolába, de már játszó társai között, a szülő ház hajlékai alatt, a természetben s az egyházban ezerféle élénk befolyásnak volt kitéve a hűt atyai s az édes anyai gondoskodás, a buzgó vallási gyakorlatok, a barátság, szolgálatkészség, becsületesség és jóindulat, a reménytelenül, emberi számítás nélkül s fensőbb hatalomtól származott örömök s szomorúságok, az áldás, melyet minden fa és fa, a föld s az egész természet oly dúsan osztogat, a lélekrázó vihar, a cikázó villám elvakító fénye s a mennyég félelmes dördülése részéről, melyek az embert nem uralják, s melyek éppen azért egy felső legfőbb hatalomra utalnak, úgy világos fogalmat szerezhetünk magunknak arról, hogy milyennek kell a gymn. vallás-erkölcstanban való oktatást tekintenünk, s mily modorban kell azt kezelnünk? Aesthetikai kedélyügy ez, nem pedig elvont fogalmú s félholt értelmi dolog. Azért is hasonló, vagyis a kedélyre hatékony széptani eljárást követel. Adjunk a zsenge ifjú kornak „tejet s nem megemészthetlen étkeket.“ De itt önkéntelenül is előtérbe tolul a kérdés: mit kell a gymn.növendékeknek fejlődésük különböző phasisaiban a vallásoktatást illetőleg nyújtani ? Véleményem föltétlenül csatlakozik a legkitűnőbb paedagógusokéhoz. T. i. azt, ami iránt már van határozott fogékonyságuk. A növendék lelkületében ténylegesen jelenlévő vallási s erkölcsi szemléletek, érzetek, sejtelmek, hangulatok, képek, melyek a társadalmi s egyházi életből merittettek ; asaját magán és másokon tett tapasztalatok, a sors hatalma, mely által érintve jön, — a gymn. valláserkölcsi oktatás megannyi eredő pontjaiul szolgálnak. Ez oktatás alapja a szemléleteken nyugodjék, mert különben nem hozhat gyümölcsöket. A vallásoktató elevenítse föl kisebb tanítványainak lelkületében azon képeket, melyek az esős napfény-, a menydörgés- és villámlás-, a tenyésztés-, virágzat- s gyümölcsözés-, a lágy szellősusogáss hatalmas orkán-sivitás-, a pompás szivárvány- s ünnepies alkonyokra vonatkoznak, fordítsa kis hall .