Állami főreáliskola, Kassa, 1881
hazánkba jött. Előbb Lőcsén, utóbb Kassán működött, 1526-ban ismét Krákóban találjuk, hol élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. 1529-ben Fridericius András hivatott meg Krakóból tanítónak. Utána következnek : Eek Bálint, Sigismundus Literatus és Bihari Balázs. 1544—1550-ig Caesar (Császár) Mátyás volt tanító, különösen ékesszólása és a görög irodalom alapos ismerete miatt magasztaltatik. 1554-ben Gergelius Simon, bártfai származású, az európai hírű Stöckel tanítványa, áll a kassai iskola élén. 1555-ben egy német tanító, kinek neve ismeretlen, az iskola hanyatlását idézi elő. 1557- ben Gsabay Mátyás foglalja el a kassai tanszéket; magyar származású férfiú, ki a német nyelvet nem bírja tökéletesen, de tudományossága által már korábban elhíresült. Bártfán Stockelnek tanítványa, majd segéde, általa jön ajánlva a kassai tanácsnak. Alatta ismét nagy hírre emelkedett a kassai tanoda. Segédei voltak : Gringrang Gergely, Szikszói Fabricius Balázs, Schochot Ádám. Csabai tanársága alatt a város új iskolai épületet kezdett emelni. A hírneves tanár 1561-ben hagyta el Kassát. A város már 1560-ban meghívta Kauffin Richárd késmárki tanítót, kinek évi fizetése 60 frt volt. 1597-ben Neeréről meghívták Grawer Albertet, ki azon kor vallási küzdelmeiben szóval és tollal élénk részt vett. Több polemikus munkát adott ki. Midőn 1599-ben Wittenbergbe távozott, helyébe meghívták Bocatius János, eperjesi tanítót, e kornak egyik jelesebb latin költőjét, de már néhány hónap múlva jegyzővé választották. A 17-ik században működött tanárok között kivált Rezik János, Bezik Miklós evangélikus lelkész fia, ki, még mint tanuló, az Eperjesen tartott nyilvános vitatkozásban védelmezett néhány tételt. Azután az eperjesi tanárok előzetese után tanulásának folytatására Thornba ment, hol 1674-ben fölvétetett a tanítók közé és tanított 1683-ig, midőn itthoni hitsorsosai Kassára igazgató tanárai hívták haza, hová megérkezvén, az igazgatói állást elfoglalta. De mindent a legziláltabb állapotban talált. A patronatus keveset törődött az iskola ügyével. A következő évben a protestáns városi tanács és tisztikar letétetett és helyébe az új, kizárólag katholikusokból alakíttatott. Ezzel az iskola sorsa kétessé vált. Ekkor kapott meghívást Eperjesre és 1684-ben már ott tanított. Irodalmi művei közt a közoktatást illetőleg legnevezetesebb munkája a kéziratban fenmaradt „Gymnasiologiája“, az ág. evang. iskoláknak és azok rectorainak története. Ez iskola belszervezete eleintén nem rendeztetett valamely megállapított terv szerint, hanem időnként változásokon ment keresztül. Akkor sem az államnak sem az egyházaknak nem voltak közegeik, kik hivatva lettek volna az iskolákra felügyelni, azoknak tanrendszert előírni vagy a fennállót módosítani. Minden főpap, főúr vagy város saját belátása szerint rendelkezett iskolájáról, meghívta a tanítókat, megállapította azok számát, fizetését, meghatározta a tantárgyakat, a tanrendet, az iskolai szabályokat. Sokat függött az iskola belszervezete a mesterektől is, kik tanszékeit elfoglalták. Jeles tanárok által a virágzás magas fokára emelkedett, utóbb pedig, ha jelentéktelen férfiak állának élén, teljes jelentéktelenségre sülyedt. A fent elősorolt adat