Állami szlovák gimnázium, Kassa, 1941
I. Földes Rezső tanár. 1941 nyarán búcsút mondott az iskolának a tanári testület egyik köztiszteletnek örvendett tagja: Földes Rezső. Nagykikindán (Torontál vm.) született 1884 február 8-án. Tanári pályafutását 1909-ben kezdte. 1919 őszén a kassai főreáliskolához került és 1939 november 2-ig ennél az intézetnél működött. A felvidék visszatérése után a főreáliskola m. kir. áll. szlovák tanítási nyelvű gimnáziummá alakult át, tehát Földes Rezső nyugalomba vonulásáig az utóbbi intézet tanára volt. Harminckét esztendőn át tanította az ifjúságot a matematika és a fizika örök törvényszerűségeire. Noha e két közismerten nehéz tárgyon keresztül a tímár ritkán tudja magát kedveltté tenni, Földes Rezsőt mégis nagyon szerették diákjai. Jószívű és szelídlelkű tanár volt, akinek keze alól jónéhány nemzedék került ki. Munkatársai, ismerősei, diákjai a pedáns ember mintaképét ismerték meg benne; pontossága valóban a kronométer pontosságával vetekedett. Megfontolt ítéleteit, bölcs javaslatait vita nélkül el lehetett fogadni. Ha kellemetlenség érte, ha bántotta is valami, ezt diákjai sohasem vették rajta észre. A mindennapi élet ezernyi gondja okozta kedélyállapotváltozás hullámai az osztály küszöbén mintegy megtörtek s a diákok színe előtt mindig csak a határtalanul higgadt, tárgyilagos és rendkívül türelmes Földes Rezső jelent meg. Még a legmerészebb diákcsíny sem tudta kihozni a sodrából. Nem is volt soha senkihez egyetlen kemény szava sem. Pályafutása alatt sokat tapasztalt és szívesen adott tanácsot mindenkinek, aki hozzáfordult. Türelmetlenkedő, fiatal kartársait sokszor egy-két szóval meg tudta győzni magatartásuk helytelenségéről. Hogy mennyire barátja volt az ifjúságnak, azt az is bizonyítja, hogy a szegénysorsú tanulókat támogató Segítő Alap pénzének kezelését, valamint az ezzel járó ügyes-bajos teendőket magára vállalta és nyugalomba vonulásáig teljes odaadással végezte. Igazi atyja volt az ifjúságnak és amikor mint osztályfőnök erkölcsi oktatást adott tanítványainak, minden szavából az atyai jóindulat szólt a diákokhoz. Nevét őrzi az édesanyja hagyatékából létesült Földes-Róth Mária alap, amelyből minden esztendőben segélyt kap egy szegénysorsú tanuló. Tanárember számára a megbecsülés a legértékesebb jutalom, a legnagyobb elismerés és ezt kivívta magának. Jó pedagógus, kiváló tanár volt, akinek azt kívánjuk, hogy a jól megérdemelt pihenést igen-igen soká élvezze.