Kassai Hirlap, 1909. január-június (6. évfolyam, 6-149. szám)

1909-01-09 / 6. szám

KASSAI HÍRLAP Január 9- ig ositják ma azt, a­mi tegnap még a megpattanásig feszítette a publi­kum idegeit s azért ma, a­mikor ismét egy epizód aktuálissá teszi a három év előtti véres eseményeket, mégis úgy érezzük, mintha a múlt ködéből a jelen színpadára tolakod­nának annak az augusztusi véres napnak riasztó foszlányai. Szinte látjuk azt a két nekidü­hödve vagdalkozó tisztet, a mint polgárvérre szomjasan, mint a kau­kázusi kozákok, suhogtatják élesre fent kardjaikat, szinte felhallszik Klein Lipót halálhörgése, a­melyhez mint a menydörgés adja a dörrenő kíséretet a megszabdalt Seress Imre revolverlövése. Csúnya, brutális vérengzés volt, a­melynek cselekvő hősei büntetle­nül, a megkülönböztetett „tiszti be­csület“ képzelt magaslatának héro­szaiként, megjutalm­azottan kerültek ki abból a hadbírósági eljárásból, a­mely csak formalitás volt. Körülbe­lül ezzel az indokolással: „Nagyon derék, sneidig dolog volt, aztán meg csak néhány rongyos civilistáról, afféle tintanyalóról, meg valami kes­­hedt proletárról van szó ! Rendben van ! Csillagot a hősöknek, sok csillagot!“ Csoda-e aztán ily körülmények között, ha a polgári társadalomban akadt ember, a­kinek vére fellázadt attól az augusztusi katonai brutali­tástól, a­kinek volt annyi bátorsága, hogy ne tartsa hősöknek az osztrák szoldateszka ama tagjait, a­kik ko­moly ellenség hiányában védtelen polgárokon, élezett kardokkal gya­korolják a hadi erényeket ?! Csoda-e, ha akadt egy ember, a­ki nem tará­ta igazságosnak a had­bíróság felmentő ítéletét, a­ki saját lelkiismerete előtt úgy­ érezte, hogy nem lehet a polgárság adófilléreiből táplált hadseregnek saját külön be­csülete ?! És mert volt bátorsága azt, a­mit érzett, azt, a­mi józan, logikus eszét, a­mi igazságérzetét a kutya­korbács ütésénél is mélyebben bán­totta, kifejezésre is juttatni, oda ke­rült a polgári törvényszék sorompói elé, a­hol ma tárgyalták a lovag Zolnay Viktor elleni, becsületsértés miatt folyamatba tett bűnügyet. E pillanatban, mikor a mai tör­vényszéki főtárgyalás prológusát ír­juk, még fogalmunk sincs a tör­vényszék hozandó ítéletéről, de ez nem is fontos. Az ő felsége a király nevében hozandó ítélet nem tűr kritikát, a szoldateszka pedig élesre fent kar­dokkal védi a maga megkülönbözte­tett becsületét, így tehát nem szabad az a toll, a­mellyel világgá bocsájthatnók ama gondolatokat, a­melyeket a méltat­lankodás, a keserűség s az újból s újból kitörő elkeseredés támaszt ben­nünk, mert ebbe a tollba egyik olda­lon a törvény szigora, a másik olda­lon az a három év előtti esemé­nyek véres fantomjai kapaszkodnak belé! S hogy a szoldateszka élezett kardjai által tevorizált polgárságnak, milyen elégtételt szolgáltat a katona­ság itélőszéke,­­azt fényesen láttak három évvel ezelőtt. Ebbe az elégtételből pedig nem kérünk! * * # A kassai kir. törvényszék mint büntető bíróság ma délelőtt fél 11 órakor tartotta meg zolnai Zolnay Viktor bűnügyében a főtárgyalást, a­melyen Góth Ferenc dr. kir. tszék­i elnök elnökölt. Szavazó bírák Keczer László és Szunyogh Zoltán kir. tör­vényszéki bírák voltak. A vádható­ságot Füsthy Antal kir. ügyész képviselte, míg vádlottat dr. Kemény Béla ügyvéd védte. A vádlott kihallgatása: Góth F­erenc dr. kir. tszéki elnök megnyitván a főtárgyalást, az általá­nos kérdésekre hallgatja ki vádlottat. A kihallgatás adatai szerint vádlottat zolnai Zolnay Viktornak hívják, 53 éves, róm. kath. vallásu, vivómester, dunakeszi lakos. Büntetve csupán párviadal vétsége miatt volt, vagyona 80.000 korona. A vádirat. Az általános kérdésekre történt ki­hallgatás után az elnök felolvasta a vádiratot, a mely szerint Zolnay Viktor lovag a büntetőtörvénykönyv 258. §-ába ütköző egy rendbeli rá­galmazás és a btk. 261. §-ába üt­köző két rendbeli becsületsértés vét­ségével van vádolva ama levélben foglalt kitételek miatt, mely levelet Zolnay Viktor lovag 1905. évi augusztus hó 26-án a kassai cs. és kir. 34 ik gyalogezred parancsnoksá­gához, a „Kassai Hirlap“ szerkesztő­ségében történt kardaffér alkalmából irta. A levél szövege a következő : Kérem az ezredparancsnokságot, vegye tudomásul és hozza tudo­mására Bostis és Sartory, ottan szolgáló hadnagyoknak, a kik az alkotmány legnemesebb szervét, a sajtószabadságot támadták meg egy gyenge testű férfi személyé­ben, hogy én őket haszontalan, piszkos jellemű gazkölyköknek is­merem, de gazkölyöknek és pimasz cipőknek ismerem azokat is, a­kik netalán felmentenék ezeket a gaz­­kölyköket ocsmány cselekedetük büntetendő következménye alól. De gazember a 34. gyalogezred minden tisztje, a­ki esetleg részes a Seress szerkesztő úr ellen elkö­vetett gyalázatos cselekedetben. Gazember minden katonatiszt, a­ki helyesli a két pimasz tettét. Csodálatos, hogy ketten mernek egy férfit megtámadni. Miért nem jönnek én hozzám ? Pedig én már többször adtam okot a tisztaracs­­káknak, hogy engem megtámad­janak, de bizony ezt nem tették, mert úgy hallom, hogy az alatt a mundér alatt nem mindig dobog bátor és nemes szív ! Huszt (Mármarosmegye), 1905. VIII—26. A vádirat felolvasása után vádlott Zolnay Viktor lovag kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek s védel­mére előterjeszti, hogy a levelet ak­kor írta, a midőn a kassai kardaffér­ról a lapokból értesült s felháboro­dott a tisztek ama gyávaságán, hogy ketten élezett kardokkal támadtak rá a védtelen szerkesztőre és megöltek egy nyomdai alkalmazottat. Levelé­nek célja egyébként kitűnik a levél tartalmából. Vádlott kihallgatása után Füsthy Antal ügyész és dr. Kemény Béla védő tettek a bizonyítási eljárás ki­egészítésére vonatkozólag előterjesz­téseket, melyeknek azonban a tör­vényszék nem adott helyt. Majd a vád képviselője tartotta meg vádbeszédét, a­melynek során fenntartotta a vádiratban foglaltakat s a vádirat értelmében kérte Zolnay elitélni. A védelem. Ezután dr. Kemény Béla ügyvéd kezdte meg védbeszédét, a­melyet azzal vezetett be, hogy csodálatának adott kifejezést afölött, hogy a köz­vádló a vádbeszéd során Zolnay Viktor lovag, cselekedetének hazafias és emberbaráti tendenciáját akarta elvitatni s olybá tünteti fel a levél­írás motívumát, mintha Zolnaynak a Struc­li-afférből kifolyólag „megto­rolni“ valója lett volna a hadsere­gen. Majd áttér a védő ama kardaffér részleteinek ecsetelésére, mely a „Kassai Hírlap“ szerkesztőségében játszódott le, a­melynek Seress Imre szerkesztő és Klein Lipót betűszedő lettek az áldozatai. Felolvassa a „Kassai Hírlap“ vonatkozó lappéldá­nyait és a fővárosi lapoknak az ese­ményről szóló és a „Kassai Hirlap“­­ban reprodukált véleményeit, szem­ben a vád képviselőjének ama állí­tásával, hogy Zolnay Viktor lovag levele inkriminált passzusainak meg­írása büntetendő cselekményt képez. A fővárosi lapok annak idején úgy Bostis és Szartory hadnagyokról, mint a közös hadsereg tisztjeiről álta­lában, a vádlott levelénél jóval erő­sebb tenorban írtak s még­sem ju­tott eszébe senkinek ellenük megtorló lépéseket tenni. Dr. Kemény Béla ügyvéd nagyha­tású védőbeszédének további folya­mán erőteljes, érvekben gazdag lo­gikával világítja meg a főtárgyalás anyagának úgy tartalmi, mint jogi részét, minek ret­orikával és során valóban ékes hérbeli lendülettel mutat rá azokra a túlkapásokra, a­melyeket az osztrák hadsereg tiszt­jei maguknak a polgári társada­lm­mal szemben megengednek, arra a sajnálatos tényre, hogy katonákkal szemben katonai bíróság előtt a polgárság soha sem nyerhet elég­tételt. A jeles kriminalista ügyvéd védő­beszédének tán legeklatánsabb jel­lemzője, hogy dr. Kemény Béla két ízben is részesült elnöki rendreutasí­tásban a hadsereg és a katonai igazságszolgáltatás rendszerének oly találó ecsetelése miatt. Dr. Kemény Béla végül védencé­nek felmentését kérte. Füsthy Antal királyi ügyész vá­lasza után dr. Kemény Béla védő felolvasta a „Kassai Munkájában megjelent és Kassán kiragasztva volt, egy erős és a hadsereggel szemben támadó plakát szövegét, melynek szerzőjét felmentette a biróság. — Az elnök (jelentőséggel): Az esküdtszék ! . . . Az ítélet. Ezután a törvényszék visszavo­nult s rövid tanácskozás után meg­hozta ítéletét, a mely szerint lovag Zolnai Zolnay Viktort csupán egy rendbeli becsületsértésben mondotta ki vétkesnek és ezért száz korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen, a­mely a vád lé­nyeges csökkentése mellett a véde­lem győzelmének bizonyítéka volt, úgy a vád képviselője, mint a védő fellebbezést jelentettek be. HÍREK. — Napirend. A tassai muzeum reg­gel 9—12-ig, délután 3—5-ig (hétfő és Déritel elvételével) nyitva. A bemenet ingyenes vasárnap, kedd, szerda és szombaton. Csü­­törtökön a belépti di­ személyenkint 40 fülén Muzeum zárva: hétfőn és pénteken. — A tassai múzeum könyvtára péntek kivételével nyitva naponta délután 3—7-ig. —A kassai l­ojatadémia könyvtára nyitva naponta 4-7-15 m­«*sf jeleniu ■»»»»­>»**•>'> f* «» ri­i1' ü­t­i * «y «.nsikii­— Uj kúriai bíró­ A király dr. Spóner Gyula, kassai Ítélőtáblai bírót a m. kir. kúriához számfeletti bíróvá nevezte ki. — Kinevezés: A m. kir. igazság­ügyminiszter Kovács István kassai kir. ügyészségi írnokot a kassai kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Református gyűlés. A kassai református egyház 1. he­lyén va­sárnap d. e. 11 órakor a vármegye­ház kis termében tartja rendes évi közgyűlését, melyre a tagokat e he­lyen is meghívja az elnökség. — Felolvasás a Kazinczy-körben. A kassai Kazinczy-kör ez évadbeli III. felolvasását 1909. évi január 9-én, d. u. 5 órakor tartja a városháza nagytermében. — Az est egyedüli programmja: Dr. Mázy Engelbert tankerületi kir. főigazgató felolvasása a „Középiskolai reformkérdések“-ről. Belépő díj nincsen. — A kassai kereskedők köze­l hó 10-én, vasárnap d. u. 4 órakor ren­dezi saját helyiségében (Fő-utca 65.) első felolvasását. Mely alkalommal Kerekes György felsőkereskedelmi iskola tanára a „Társadalmi és gazda­sági kérdésekről“ olvas fel. A felol­vasást, szavalat és monológ követi. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. — A «Kassai Dalegylet és Zene­­egyesület” 1909 január 9-én hang­versenyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Hemerka Ulrik : Suite, Allegro, Grave, Andante, Allegretto scherzando. Előadja: a cs. és kir. 34. gyalogezred zenekara, Neidhardt Alajos karmester vezetése mellett.

Next