Kassai Hirlap, 1909. január-június (6. évfolyam, 6-149. szám)
1909-01-09 / 6. szám
KASSAI HÍRLAP Január 9- ig ositják ma azt, ami tegnap még a megpattanásig feszítette a publikum idegeit s azért ma, amikor ismét egy epizód aktuálissá teszi a három év előtti véres eseményeket, mégis úgy érezzük, mintha a múlt ködéből a jelen színpadára tolakodnának annak az augusztusi véres napnak riasztó foszlányai. Szinte látjuk azt a két nekidühödve vagdalkozó tisztet, a mint polgárvérre szomjasan, mint a kaukázusi kozákok, suhogtatják élesre fent kardjaikat, szinte felhallszik Klein Lipót halálhörgése, amelyhez mint a menydörgés adja a dörrenő kíséretet a megszabdalt Seress Imre revolverlövése. Csúnya, brutális vérengzés volt, amelynek cselekvő hősei büntetlenül, a megkülönböztetett „tiszti becsület“ képzelt magaslatának héroszaiként, megjutalmazottan kerültek ki abból a hadbírósági eljárásból, amely csak formalitás volt. Körülbelül ezzel az indokolással: „Nagyon derék, sneidig dolog volt, aztán meg csak néhány rongyos civilistáról, afféle tintanyalóról, meg valami keshedt proletárról van szó ! Rendben van ! Csillagot a hősöknek, sok csillagot!“ Csoda-e aztán ily körülmények között, ha a polgári társadalomban akadt ember, akinek vére fellázadt attól az augusztusi katonai brutalitástól, akinek volt annyi bátorsága, hogy ne tartsa hősöknek az osztrák szoldateszka ama tagjait, akik komoly ellenség hiányában védtelen polgárokon, élezett kardokkal gyakorolják a hadi erényeket ?! Csoda-e, ha akadt egy ember, aki nem taráta igazságosnak a hadbíróság felmentő ítéletét, aki saját lelkiismerete előtt úgy érezte, hogy nem lehet a polgárság adófilléreiből táplált hadseregnek saját külön becsülete ?! És mert volt bátorsága azt, amit érzett, azt, ami józan, logikus eszét, ami igazságérzetét a kutyakorbács ütésénél is mélyebben bántotta, kifejezésre is juttatni, oda került a polgári törvényszék sorompói elé, ahol ma tárgyalták a lovag Zolnay Viktor elleni, becsületsértés miatt folyamatba tett bűnügyet. E pillanatban, mikor a mai törvényszéki főtárgyalás prológusát írjuk, még fogalmunk sincs a törvényszék hozandó ítéletéről, de ez nem is fontos. Az ő felsége a király nevében hozandó ítélet nem tűr kritikát, a szoldateszka pedig élesre fent kardokkal védi a maga megkülönböztetett becsületét, így tehát nem szabad az a toll, amellyel világgá bocsájthatnók ama gondolatokat, amelyeket a méltatlankodás, a keserűség s az újból s újból kitörő elkeseredés támaszt bennünk, mert ebbe a tollba egyik oldalon a törvény szigora, a másik oldalon az a három év előtti események véres fantomjai kapaszkodnak belé! S hogy a szoldateszka élezett kardjai által tevorizált polgárságnak, milyen elégtételt szolgáltat a katonaság itélőszéke,azt fényesen láttak három évvel ezelőtt. Ebbe az elégtételből pedig nem kérünk! * * # A kassai kir. törvényszék mint büntető bíróság ma délelőtt fél 11 órakor tartotta meg zolnai Zolnay Viktor bűnügyében a főtárgyalást, amelyen Góth Ferenc dr. kir. tszéki elnök elnökölt. Szavazó bírák Keczer László és Szunyogh Zoltán kir. törvényszéki bírák voltak. A vádhatóságot Füsthy Antal kir. ügyész képviselte, míg vádlottat dr. Kemény Béla ügyvéd védte. A vádlott kihallgatása: Góth Ferenc dr. kir. tszéki elnök megnyitván a főtárgyalást, az általános kérdésekre hallgatja ki vádlottat. A kihallgatás adatai szerint vádlottat zolnai Zolnay Viktornak hívják, 53 éves, róm. kath. vallásu, vivómester, dunakeszi lakos. Büntetve csupán párviadal vétsége miatt volt, vagyona 80.000 korona. A vádirat. Az általános kérdésekre történt kihallgatás után az elnök felolvasta a vádiratot, a mely szerint Zolnay Viktor lovag a büntetőtörvénykönyv 258. §-ába ütköző egy rendbeli rágalmazás és a btk. 261. §-ába ütköző két rendbeli becsületsértés vétségével van vádolva ama levélben foglalt kitételek miatt, mely levelet Zolnay Viktor lovag 1905. évi augusztus hó 26-án a kassai cs. és kir. 34 ik gyalogezred parancsnokságához, a „Kassai Hirlap“ szerkesztőségében történt kardaffér alkalmából irta. A levél szövege a következő : Kérem az ezredparancsnokságot, vegye tudomásul és hozza tudomására Bostis és Sartory, ottan szolgáló hadnagyoknak, a kik az alkotmány legnemesebb szervét, a sajtószabadságot támadták meg egy gyenge testű férfi személyében, hogy én őket haszontalan, piszkos jellemű gazkölyköknek ismerem, de gazkölyöknek és pimasz cipőknek ismerem azokat is, akik netalán felmentenék ezeket a gazkölyköket ocsmány cselekedetük büntetendő következménye alól. De gazember a 34. gyalogezred minden tisztje, aki esetleg részes a Seress szerkesztő úr ellen elkövetett gyalázatos cselekedetben. Gazember minden katonatiszt, aki helyesli a két pimasz tettét. Csodálatos, hogy ketten mernek egy férfit megtámadni. Miért nem jönnek én hozzám ? Pedig én már többször adtam okot a tisztaracskáknak, hogy engem megtámadjanak, de bizony ezt nem tették, mert úgy hallom, hogy az alatt a mundér alatt nem mindig dobog bátor és nemes szív ! Huszt (Mármarosmegye), 1905. VIII—26. A vádirat felolvasása után vádlott Zolnay Viktor lovag kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek s védelmére előterjeszti, hogy a levelet akkor írta, a midőn a kassai kardafférról a lapokból értesült s felháborodott a tisztek ama gyávaságán, hogy ketten élezett kardokkal támadtak rá a védtelen szerkesztőre és megöltek egy nyomdai alkalmazottat. Levelének célja egyébként kitűnik a levél tartalmából. Vádlott kihallgatása után Füsthy Antal ügyész és dr. Kemény Béla védő tettek a bizonyítási eljárás kiegészítésére vonatkozólag előterjesztéseket, melyeknek azonban a törvényszék nem adott helyt. Majd a vád képviselője tartotta meg vádbeszédét, amelynek során fenntartotta a vádiratban foglaltakat s a vádirat értelmében kérte Zolnay elitélni. A védelem. Ezután dr. Kemény Béla ügyvéd kezdte meg védbeszédét, amelyet azzal vezetett be, hogy csodálatának adott kifejezést afölött, hogy a közvádló a vádbeszéd során Zolnay Viktor lovag, cselekedetének hazafias és emberbaráti tendenciáját akarta elvitatni s olybá tünteti fel a levélírás motívumát, mintha Zolnaynak a Strucli-afférből kifolyólag „megtorolni“ valója lett volna a hadseregen. Majd áttér a védő ama kardaffér részleteinek ecsetelésére, mely a „Kassai Hírlap“ szerkesztőségében játszódott le, amelynek Seress Imre szerkesztő és Klein Lipót betűszedő lettek az áldozatai. Felolvassa a „Kassai Hírlap“ vonatkozó lappéldányait és a fővárosi lapoknak az eseményről szóló és a „Kassai Hirlap“ban reprodukált véleményeit, szemben a vád képviselőjének ama állításával, hogy Zolnay Viktor lovag levele inkriminált passzusainak megírása büntetendő cselekményt képez. A fővárosi lapok annak idején úgy Bostis és Szartory hadnagyokról, mint a közös hadsereg tisztjeiről általában, a vádlott levelénél jóval erősebb tenorban írtak s mégsem jutott eszébe senkinek ellenük megtorló lépéseket tenni. Dr. Kemény Béla ügyvéd nagyhatású védőbeszédének további folyamán erőteljes, érvekben gazdag logikával világítja meg a főtárgyalás anyagának úgy tartalmi, mint jogi részét, minek retorikával és során valóban ékes hérbeli lendülettel mutat rá azokra a túlkapásokra, amelyeket az osztrák hadsereg tisztjei maguknak a polgári társadalmmal szemben megengednek, arra a sajnálatos tényre, hogy katonákkal szemben katonai bíróság előtt a polgárság soha sem nyerhet elégtételt. A jeles kriminalista ügyvéd védőbeszédének tán legeklatánsabb jellemzője, hogy dr. Kemény Béla két ízben is részesült elnöki rendreutasításban a hadsereg és a katonai igazságszolgáltatás rendszerének oly találó ecsetelése miatt. Dr. Kemény Béla végül védencének felmentését kérte. Füsthy Antal királyi ügyész válasza után dr. Kemény Béla védő felolvasta a „Kassai Munkájában megjelent és Kassán kiragasztva volt, egy erős és a hadsereggel szemben támadó plakát szövegét, melynek szerzőjét felmentette a biróság. — Az elnök (jelentőséggel): Az esküdtszék ! . . . Az ítélet. Ezután a törvényszék visszavonult s rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, a mely szerint lovag Zolnai Zolnay Viktort csupán egy rendbeli becsületsértésben mondotta ki vétkesnek és ezért száz korona pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet ellen, amely a vád lényeges csökkentése mellett a védelem győzelmének bizonyítéka volt, úgy a vád képviselője, mint a védő fellebbezést jelentettek be. HÍREK. — Napirend. A tassai muzeum reggel 9—12-ig, délután 3—5-ig (hétfő és Déritel elvételével) nyitva. A bemenet ingyenes vasárnap, kedd, szerda és szombaton. Csütörtökön a belépti di személyenkint 40 fülén Muzeum zárva: hétfőn és pénteken. — A tassai múzeum könyvtára péntek kivételével nyitva naponta délután 3—7-ig. —A kassai lojatadémia könyvtára nyitva naponta 4-7-15 m«*sf jeleniu ■»»»»>»**•>'> f* «» rii1' üti * «y «.nsikii— Uj kúriai bíró A király dr. Spóner Gyula, kassai Ítélőtáblai bírót a m. kir. kúriához számfeletti bíróvá nevezte ki. — Kinevezés: A m. kir. igazságügyminiszter Kovács István kassai kir. ügyészségi írnokot a kassai kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. — Református gyűlés. A kassai református egyház 1. helyén vasárnap d. e. 11 órakor a vármegyeház kis termében tartja rendes évi közgyűlését, melyre a tagokat e helyen is meghívja az elnökség. — Felolvasás a Kazinczy-körben. A kassai Kazinczy-kör ez évadbeli III. felolvasását 1909. évi január 9-én, d. u. 5 órakor tartja a városháza nagytermében. — Az est egyedüli programmja: Dr. Mázy Engelbert tankerületi kir. főigazgató felolvasása a „Középiskolai reformkérdések“-ről. Belépő díj nincsen. — A kassai kereskedők közel hó 10-én, vasárnap d. u. 4 órakor rendezi saját helyiségében (Fő-utca 65.) első felolvasását. Mely alkalommal Kerekes György felsőkereskedelmi iskola tanára a „Társadalmi és gazdasági kérdésekről“ olvas fel. A felolvasást, szavalat és monológ követi. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. — A «Kassai Dalegylet és Zeneegyesület” 1909 január 9-én hangversenyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Hemerka Ulrik : Suite, Allegro, Grave, Andante, Allegretto scherzando. Előadja: a cs. és kir. 34. gyalogezred zenekara, Neidhardt Alajos karmester vezetése mellett.