Kassai Hirlap, 1913. július-december (10. évfolyam, 150-299. szám)
1913-07-02 / 150. szám
2. oldal. KASSAI HÍRLAP Július 2. hajlandónak mutatkozott a miniszter kérelmének teljesítésére. Még a gyorsvonat III. oszt. kocsik járatására, továbbá a közúti villamosnak még függőben levő ügyére vonatkozó kereskedelmi miniszteri leiratok foglaltattak a jelentésben, mit a közgyűlés egész terjedelmében tudomásul vett. Bizalom a kormánynak Dr. Kriebel Edgár fölolvassa a belügyminiszter és a földmivelésügyi minisztereknek leiratát és Serényi Béla búcsúzó levelét. Azután pedig gróf Tisza István miniszterelnök leiratát. A közgyűlés minden leirat után lelkesen éljenek. Sziklay Ede főispán jelenti, hogy a miniszterelnöki leirat kapcsán 32 bizottsági tag aláírásával indítvány érkezett be, mely a következőkép hangzik: Kassa szab. kir. város törvényhatósága bizalommal tekint az uj kormány működése elé és azt az eléje tűzött feladata megoldásában törvényes hatásköréhez, képest hazafias buzgalommal és eréllyel támogatja. Az állandó választmány elfogadásra ajánlja az indítványt. Dr. Hercz Ignác : Halljuk az indokolást ! Dr. Varga Kálmán erre föláll s a következő hatalmas beszédben okolja meg az indítványt: Tisztelt Közgyűlés! A mai kornak legszebb és legfontosabb problémája a közgazdasági kibontakozás. Minden országnak, minden városnak csak addig van létjogosultsága, amíg polgárainak békét, nyugalmat, vagyoni gyarapodást tud biztosítani. (Igaz, úgy van!) Amely ország, amely város erre képtelen, vagy legalább is nem törekszik, az megsemmisül, az elpusztul. így van ez megírva a történelemben A rómaiak ádáz gyűlölettel küzdöttek egymással évszázadokon keresztül és eközben nem vették észre, hogy lábuk alól kicsúszott a föld és házaikat romba döntötte. A rómaiak megsemmisültek. Vájjon, tisztelt Közgyűlés, illik-e ez a történelmi példa Kassa város közgyűlésére, Kassa város törvényhatóságának munkájára? Vajjon dúlnak-e ebben a teremben a pártszenvedélyek oly mértékben, hogy egyszer csak majd észre sem vesszük és romba dőlnek házaink a rájuk rakott terhek alatt és az agyonsanyargatott, boldogtalan polgárság reményvesztetten vándorútra kél. Én, tisztelt Közgyűlés, büszkén vallom magamat kassainak, büszkén a kassai közgyűlés bizottsági tagjának és nyugodtan állíthatom, hogy Kassa város közgyűlésében, ha ennek a városnak, e város polgárainak érdekeiről van szó, ha arról van szó, hogy kereskedelmi, ipari, általában közgazdasági, vagy kulturális érdekeinket kell ápolnunk, fejlesztenünk, akkor ledőlnek köztünk a politikai válaszfalak és mindnyájan, pártkülönbség nélkül mindent elkövetünk, hogy e város fejlődjék, gyarapodjék, megerősödjék. Csaknem minden hónapban jön egy-egy új terv, állandóan gyűjtjük az erőt, szinte napról-napra egy-egy értékes kővel gyarapítjuk azt a hatalmas épületet, amely a város polgárait fogja jóléthez juttatni és megelégedést, boldogságot fog szerezni a szivekben is. De vájjon a közgyűlés ereje elegendő-e a város szükséges fejlesztéséhez? Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy nem elegendő. Vajjon bízhatik-e a szegény Kassa város pusztán a saját erejében. Ugyebár nem. Hiszen épen azért küldünk csaknem havonkint egy-egy deputációt az államkormányhoz, kérve, hogy terveink megvalósítását megkönnyítse. Tisztelt Közgyűlés! Ha végiglapozunk e város történelmén, azt látjuk, hogy a legutóbbi három évre az alkotások egész sora esik. Megkaptuk a kormánytól a humanizmus legszebb templomát, az állami kórházat, ami szegény embernek, gazdag embernek egyaránt kegy, óriási előnyt szerencsétlenségében, betegségében megnyugvást szerez. Megkaptuk ezt a templomot, a versengő városokat, Aradot, Nagyváradot, Szegedet megelőzve. Megkaptuk a Kassa-oderbergi vasút üzletvezetőségét, a közigazgatási tanfolyam palotája a múlt héten tartotta bokrétaünnepélyét, a törvényszéki palotát legközelebb két millió 600.000 korona költséggel kezdik építeni, munkában vannak a kaszárnyák, a tanítóképezdét, a muzeumépítkezést. Vajjon hogyan lehetett ezt elérni? Hercz Ignác dr.: Tiszával! (Lelkes felkiáltások a munkapárt soraiban : Úgy van ! Tiszával! Éljen Tisza!) Varga Kálmán dr.: Azzal, hogy Kassa város törvényhatósági bizottságának nagy többsége harmóniában működik mélyen tisztelt és nagyrabecsült főispánunkkal, Sziklay Edével (hosszantartó lelkes éljenzés) és szeretett országgyűlési képviselőnkkel, Blanár Bélával. (Éljen ! Éljen!) Az ő működésüknek, az ő agitációjuknak, az ő kitartó, önzetlen munkásságuknak köszönhetők mindezek az eredmények. (Úgy van! Éljen!) Aki ezt a harmonikus békét meg akarja zavarni, az nem hű polgára a városnak. (Igaz ! Úgy van !) De amilyen lelkesítő eredményeket tudtam felsorolni városunk fejlődése terén, be kell vallanom, mint őszintén érző igaz magyar embernek, hogy hazánk állapotával bizony nem lehetünk megelégedve. Ezek az állapotok végtelenül szomorúak. A magyar vezényszóval kezdődő obstrukció 12 esztendőn át láncra verte ennek az országnak fejlődését. A 15 esztendős obstrukció alatt vajjon mi jó történt ebben az országban. (Halmi Bála dr.: Pluralitás.) Közgazdasági életünk pang, hitelünk nincs, tekintélyünk tönkre ment.. A politikai pártok vezérei csupán a hatalomért csengenek és ezért képesek a politikai hitvallás változtatásainak halálugrásait akár hónaponkint újra és újra is megcsinálni. De ne essünk kétségbe. Mert igaza van a francia történetírónak, amikor ezt mondja: „A nemzetek sorsait a gondviselés vezeti. A szenvedelmeket lecsendesíti, vagy megereszti. Birodalmakat épít és dönt le. Sokszor lesújt, hogy annak nyomában nemes elhatározások fakadjanak. Olyan, mint a jó szőlősgazda, aki a szőlő vesszejét megmetszi. A megmetszés nyomán köny fakad, de nemes hajtások nőnek ki belőle és azokon gazdag szőlőfürtök teremnek!“ Tisztelt Közgyűlés! Június 4-ikén egy erős kéz az ország szőlővesszejét megmetszette. Az obstrukció vad hajtásait lenyesegette. Én megengedem, hogy ennek nyomán köny fakad, aminek senki sem tud örülni. De így kellett annak történni, mert a metszés nyomán nemes hajtások és azokon gazdag szőlőfürtök teremnek. Ezt, tisztelt közgyűlés, már igazolták az események. A politikai élet előterében ma nincsen más, mint a választói jog kérdésének a reorganizálása. Mint demokratikus felfogású polgárember nem is lehetett másnak híve, mint annak, hogy minden polgár jogot nyerjen. Híve vagyok a választói jognak, mint eszköznek, de olyanformán, hogy annak segélyével egy független, szabad, gazdag Magyarország létesülhessen újabb ezer esztendőre. És erre a célra még a legmesszebbmenő kiterjesztéssel megvalósított választói jognál is nagyobb hatású lesz, sokkal nagyobb eredményt várok a közigazgatás államosításától. Kell, hogy a vármegyeházak dohos kapuin keresztül bejussanak a polgári erények. Ki kell cserélni a vármegyék levegőjét új, friss levegővel, polgári elemeket is kell oda beválasztani. Munkájuk kitartóbb, igényük szerényebb. Meg kell szűnni annak a közigazgatásnak, amely csak olyan formában tud — tisztelet a kivételnek — megnyilvánulni, hogy a közigazgatási termek csak akkor telnek meg, ha választanak, ha vadászati jogot bérelnek ki, vagy embervadászatot rendeznek. De nincs ott, ha a népről, a lakosságról, népjóléti intézményről van szó. (Úgy van ! Igaz ! Éljen !) A közigazgatás államosítása meg lesz. Azért mondhatom ezt ilyen biztosan, mert olyan ember ígérte be programmjába, mint gróf Tisza István. (Percekig tartó.. .frenetikus taps, lelkes éljenzés.) Ő mondta, hogy meg lesz, tehát úgy van! Benne bízhatunk. Ő az egyetlen államférfiu, aki az országot mostani sülyedéséből, a posványból, amelybe jutott, kiragadja és európai nívóra emeli. De hogy ne vádolhasson engem senki elfogultsággal, külföldi tanúra hivatkozom. A közelmúltban — köszönet érte a kassai idegenforgalom vezetőségének — alkalmam volt megismerkedni Kassán egy világhírű vállalat tulajdonosaival, Brockhaus német birodalmi képviselővel. Ő mondta nekünk a következőket: Uraim, gratulálok önöknek a nagy németek nevében és irigylem önöket, hogy olyan hatalmas államférfiú áll kormányuk élén, mint Tisza István gróf. Ő lesz az Önök Bismarkja, aki naggyá, hatalmassá fogja tenni országukat. Én tisztelt közgyűlés boldognak érzem magamat, életem legszebb percei közé sorozom a mostanit, amikor Kassa város közgyűlési termében indítványozhatom, hogy ennek a nagy államférfinak, a legnagyobb magyar hazafinak bizalmat szavazzunk. (Hosszantartó, lelkes, szűnni nem akaró éljenzés és taps, a szónokot mindenki üdvözli.) Korláth Ferenc jelentkezik most szólásra és beszédét imigyen kezdi: Lukács László és Tisza Kálmán (közbekiáltások : Tisza István !) hát Tisza Pistván lerombolták, összetörték az ezeréves Magyarországot. (Nagy kacaj és ellentmondás a jobboldalon.) Azt jelentették Bécsben, amit annak idején Paskievics. Ezért örül a túloldal s ezért sírnak ők. Sötét betűkkel lesznek ezek az idők megírva Magyarország történetében. Ez a dicséret valamikor szégyene lesz Kassának (Blanár Béla hevesen tiltakozik az ilyen kijelentések ellen. Óriási lárma a jobboldalon. Eláll, eláll!) Sok idő fog eltelni, amíg csak odáig is érünk, ahová a koalíció emberei vezettek el bennünket. (Gúnyos nevetés a jobboldalon.) Majd kijelenti, hogy azért került csődbe a függetlenségi politika, mert nem hódoltak be Bécsnek. Tisza azt mondja, hogy az ellenzék piszkolódik? Hát hogyan lehet Augias istálóját kiseperni. (Közbekiáltások ,üljön le!) Ajándékokért nem adja föl a hazafiságot. Az Ausztriával való közös házasság a Pandora szelencéje ; a közigazgatás államosításával vége Magyarországnak stb. Megteszi ellenindítványát, bár tudja, hogy az el nem fogadják. Indítványa így hangzik: A közgyűlés az alkotmányhoz való ragaszkodásból és tisztességérzetből folyóan nem viseltetik bizalommal a kormány iránt. (Leül.) Több szónok nem jelentkezett, a a főispán berekeszti a vitát. S mivel több tag írásban névszerinti szavazást kért, elrendeli a szavazást. Akik az állandó választmány indítványa mellett vannak, azok igennel szavaznak, akik ellene, azok nemmel. Ha az állandó választmány indítványát a többség nem fogadná el, úgy akkor Korlátné válik határozattá. A szavazást az T betű kezdi. Igennel szavaztak: Adler Adolf, Adler Náthán, dr. Ákos Izsó, dr. Aranyossy Arisztid, Beller Károly, dr. Blanár Béla, Blanár Zoltán, Bródy Frigyes, dr. Brósz László, Deák Gyula, Engel Ármin, Fodor Jakab, Friedman Simon, Fürst Sándor, dr. Gaiger Ignác, Ganczfried Bertalan, Gercsák Károly, Gilfinger János, Göntzy János, Grega György, Halász Mihály, dr. Halmi Bála, dr. Halmi Félix, dr. Halmi Pál, dr. Hartmann Lajos, dr. Hevessy Károly, Jeney Károly, dr. Kaiser Sándor, Karsai Károly, Kemény Lajos, dr. Kérészy Zoltán, Kiss János, Klekner Emil, Kohányi Kálmán, dr. Kriebel Excelsior-szálloda Budapesten Rákóczi út 72. szám. A főváros látványossága. Szobák 5 koronától kezdve angol reggelivel, gőzfűtés, hideg és meleg viz.