Kassai Hirlap, 1915. január-június (12. évfolyam, 1-145. szám)
1915-01-01 / 1. szám
2. oldal. KASSAI HÍRLAP Január 1. A város parlamentjéből. * * Beszámoló a válságos napokról. * * Bizottságok újjáalakítása. Kassa szab. kir. város törvényhatósági bizottsága tegnap délután fél 5 órakor tartotta havi rendes közgyűlését, melyen a bizottsági tagok igen szép számmal jelentek meg. A közgyűlésen Sziklay Ede főispán elnökölt, ki a gyűlés megnyitása után indítványozta, hogy Abaújtornavármegye közönségének a nemzet jogainak védelmében küldött hazafias szellemű átiratát a havi jelentés után vegyék tárgyalás alá, mivel az a havi jelentéssel nagy összhangban van. A közgyűlés az indítványt elfogadta, majd tudomásul vette, hogy pótlólag több tárgyat vettek föl a tárgysorozatba. Göntzy János aljegyző ezután fölolvasta a havi jelentést, mely az oroszok sárosi betörése alkalmával tett intézkedésekről, a közigazgatás menetéről, az ármegállapításról és a pénztárvizsgálatról számol be. A jelentés a válságos időkben tett intézkedésekről a következőket mondja : „A kárpáti betörések válságos napjaiban, november 30-án tartottuk utolsó közgyűlésünket. December 1-én immár Bártfára is bevonultak az oroszok és megszálták Sáros- és Zemplén vármegyék északi részét. Az esetleg fenyegető veszély folytán az előirt katonai óvintézkedések megtörténtek, a sebesült és beteg katonák elszállhattak, a helyi katonai hatóságok közül a kassai katonai parancsnokság Székesfehérvárra, a kassai honvédkerületi parancsnokság Szekszárdra eltávozott s Kassa a helyi katonaságtól kiürittetett. Eltávoztak a pénzintézetek is s a lakosság köréből számos nő és gyermek. Ezekben a napokban összes intézkedésem és eljárásom a katonai és kormányhatóságokkal mindenben egyetértően, a közös célnak és intencióknak megfelelően történt. S bár állottak még a harcok Bártfa mellett s Sáros- és Zemplén vármegyék északi részén, nyert értesülések alapján december hó 5-én hirdetmény útján közhírré tettem, hogy Kassa városáról a veszély elhárult s aggodalomra nincsen ok. A veszély elhárulásának közhírré tétele s az a körülmény, hogy a bankok — elsősorban a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókja már december 7-ént — működésüket megkezdték, majd a színház megnyílta előidézték városi életnek rendes mederbe terdelését A fenyegető veszéllyel szemben a város tanácsa kötelességéből kifolyóan az összes szükségelt óvintézkedéseket szintén megtette. A veszedelemtől megszabadult város nevében a polgármester táviratban üdvözölte Boroevics Szvetozár hadseregparancsnokot, aki szívélyes hangú sürgönyben válaszolt. Ugyancsak üdvözölte a város a hős 34-eseket, akik Piotrkovot rohammal bevették és Hadfy altábornagyot, aki a várossal tudatta a 9-es honvédek limanowai győzelmét A közigazgatás az elmúlt hóban is a legteljesebb rendben működött. Külön kiemeli a jelentés a népsegítő iroda működését, amely a hadbavonultak gyermekei részére karácsonyfát állított.“ Az ármegállapításról szóló jelentés után a polgármester még a pénztárvizsgálat megejtéséről számol be, amelyben Gerlóczy Béla , Korláth Ferenc biz. tagok vettek részt és mindent rendben levőnek találtak. A havi jelentést a közgyűlés élénk helyesléssel vette tudomásul. Dr. Kliebel Edgár főjegyző ismertette most a megye átiratát, mely annak a jogos kívánságnak ad kifejezést, hogy intéztessék a kormányhoz felirat aziránt: találja meg és alkalmazza hatékonyan módját annak, hogy a magyar nemzet önálló államisága, a magyar katona hősies halált megvetése háttérbe ne állíttassák, homályban ne hagyassák, mert nem szabad csorbát szenvednie annak a jogi és erkölcsi alapnak, amelyen kell, hogy a páratlan áldozatkészség gyümölcseként a magyarság önálló nemzeti és állami léte tovább fejlesztessék. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta az átiratot s határozta, hogy hasonló szellemű feliratot intéznek a kormányhoz. A nyugdíjszabályrendelet a belügyminiszter leirata értelmében az együttes bizottságok javaslatai alapján módosították. Az új városatyákat az igazoló választmány jelentésének tudomásulvételével igazolták. A gyámpénztári és alapítványi készpénzeket név szerinti szavazás útján ismét a helybeli pénzintézeteknél, nevezetesen a Felsőmagyarországi Takarékpénztár r. t.-nál, a Jelzálogbanknál, a Kassai Hitelbanknál, a Kassai Népbanknál, a Kassai Takarékpénztárnál, a Magyar Általános Hitelbank kassai fiókjánál és a Leszámítoló Bank kassai fiókjánál helyezik el. Ezután kezdetét vette a bizottságok újjáalakítása. Sziklay Ede főispán elrendelte a titkos szavazást s a szavazás tartamára az ülést felfüggesztette. A közigazgatási bizottságba a következők választtattak: Gerlóczy Béla (uj) 52, Korláth Ferenc 51, dr. Hevesi Károly 49, dr. Neményi Vilmos 49 szavazattal. Az igazoló választmány tagjai régiek lettek: a közgyűlés megválasztotta Beller Károly, dr. Gaiger Ignác, dr. Grósz Sándor, dr. Hercz Ignác és dr. Neuwirth Elek kiz. tagokat, a főispán pedig kinevezte elnökké dr. Hevesi Károlyt, tagokká dr. Kemény Bélát, Schirger Gusztávot és dr. Varga Kálmánt. Az szóló választmányban megüresedett helyre Fürst Sándort választották, a számonkérőszék tagjai dr. Hevesi Károly és Steller Árpád lettek. Az esküdtek összeírására és kijelölésére és a távollevő hadkötelesek kipuhatolására hivatott bizottság tagjai a régiek lettek. Az óvófelügyelő bizottság új tagja lett Grusz Frigyes. A pénztárvizsgálók maradtak a régiek. Kisebb ügyek. A rendőrszemélyzet és a városi napidíjasok részére 10 százalékos drágasági pótlékot szavaztak meg, ezután vita nélkül elintézték a napirend még hátralévő pontjait. A főispán a jegyzőkönyv hitelesítését január 2-ára tűzte ki, majd a közgyűlési tagok élénk visszhangja mellett boldog újévet kívánt azzal, hogy a mai megpróbáltatások idejét győzelmes újesztendő váltsa fel. Tizenkét órányira Kragujeváctól. Egy kassai tüzér a szerbiai harcokról. Kassa, dec.i. (A Kassai Hírlap tudósítójától.) A háborús epizódok alapján fogják majd később összeállítani ennek a mai kornak a történetét. Ezekből az apró mozaikokból épül majd fel a grandiózus egész, amely századokon keresztül fogja hirdetni a magyarság dicsőségét és hősiességét. Egy tüzér érkezett a napokban haza Kassára, aki a háború kitörése óta Szerbiában operáló tüzérezrednél harcolt s aki a visszavonulás alkalmával csak a bajtársai segítségével tudott jönni, mert lábai megfagytak. A tüzér V. H. most szüleinek lakásán fekszik. A Kassai Hírlap munkatársa felkereste a hónapokon keresztül vitézül harcoló tüzért, aki a szerbiai harcokról az alábbiakat mondotta . — Kemény csatákat álltunk mindvégig és hogy egyebet ne mondjajak, a két lábam félig elfagyott. Hogy milyen volt a kedvünk előnyomulás közben, a saját példámmal vagyok kénytelen illusztrálni. Valjevóban két napig rasztoltunk. A valjevói bevonulásról nem beszélhetek, mert a gyalogság merít be először a városba. Mikor már mi bevonultunk, rend, nyugalom volt s aki csak tehette, pihente a sok hetes offenzita fáradalmait. Két napig pihentünkyni itt, ekkor alarmot fújtak. Mentünk előre. Előttünk egy vert sereg letagadhatatlan nyomai. A lövészárkok tele voltak temetetlen szerb hullákkal. Gyalogságunk csodával határos erőpróbát produkált. Talán tizenkét órányira lehettünk Kragujeváctól. Az utolsó napokban a szerbek részéről elhallgattak az ágyuk is. Szélcsend volt. Ekkor koncentrálták összes erejüket. Elrendelték a visszavonulást. — Két kilométert vágtattam a koromsötét éjszakában. Lövések riasztottak fel. A lovam összeesik, én lecsúszom a nyeregből és gurulok lefelé egy meredélyes, sziklás szakadékba. Pár óráig eszméletlenül feküdtem. Mikor magamhoz tértem s tagjaim megtapogatása után rájöttem, hogy nem hiányzik egy bordám se, ösztönszerűen arra gondoltam, hogy nem maradhatok bizonytalanságban egy percig sem. Lábaimra nem tudtam állani. Csúszva, mint a gyermek, folyton a vízmosás szélén kúsztam előre és folyton csak előre. Nem tudom mennyi idő telhetett el ezalatt. A harctéren az órák, hetek, napok összefolynak. Az Isten velem volt, mert a hosszú szakadékból kijutva, lódobogás ütötte meg a fülemet. Egy ezredévet éltem át ezalatt a pár perc alatt, míg egész közel értek hozzám s eldönthettem, hogy ellenséggel vagy a mi katonáinkkal van dolgom. Cifra, cikornyás káromkodás ütötte meg a fülemet, hamisíthatatlan somogyi káromkodással feleselt valaki a szentekkel. Ne haragudjanak meg a tiszteletreméltó, jóságos papok, de nekem ez a káromkodás szebben hangzott, e pillanatban, mint a legáhitatosabb fohász. — Minden erőmet összeszedve kiabálni kezdtem. Örömömet leírni nem lehet, midőn a segítségemre jövő katonákban saját embereimre ismertem. Elvittek a legközelebbi községbe, ahonnan előbb trónkocsin, majd vasúton mint sebesültet szállítottak ki Szerbiából hazám földjére. Mikor magyar földön éreztem magam — ezt az érzést a szó legszorosabb értelmében átéltem — összeszoritottam fogaimat, hogy el ne lágyuljak és hogy férfihez nem illő könnyeimet vissza tudjam fojtani. * =f=