Kassai Hirlap, 1915. július-december (12. évfolyam, 146-295. szám)
1915-07-01 / 146. szám
2. oldal. KASSAI HÍRLAP A tüdőbeteg hősökért. * * .A. Szanatórium-Egyesület gyűlése. Városunk előkelő hölgyei, a polgári és katonai vezető férfiai igen tekintélyes számban jelentek meg a József kir. herceg Szanatórium-Egyesület tegnapi közgyűlésén, hogy magukévá tegyék a fölmerült uj eszmét s megtalálják ama amelyeknek segítségével eszközöket, tüdőbeteg katonáinknak visszaadhatjuk testi egészségét. A gyűlésen dr. Takács Menyhért szóvári prépost, az egyesület elntke és Sziklay Edéné társelnök elököltek. A jegyzőkönyvet dr. Aranyossy Arisztid vezette. dr. A gyűlést 11 órakor nyitotta meg Ikacs Menyhért, s a tőle megszokó ékesszólással ismertette az össze,elet célját és azokat a körülményeket, amelyek a mai rendkívüli állapotokat előidézték. A tegnapi nappal telett be — úgymond — tizenegy hónapja, hogy a borzalmaiban oly változatos világháború folyik; tegnap telett le egy éve, hogy egy orgyilkos kioltotta a magyar királyfinak és hitvesének életét. Ezek a reminiszenciák újulnak fölben, amikor azzal a kérdéssel, lelkemilyen föladatok megoldása jut osztályrészül a társadalomnak akkor, amikor nemzetnek fiai 18 évtől 50-ig a legfelsőbb hadúr parancsára mind az ellenséggel állanak szemben. Senki sem tartja sem észszerűnek, sem szükségesnek a háborút, de konstatálni kell, hogy elkerülhetetlen volt. Akkor állott elő ennek esete, amikor a bellum instucu feladata megoldásra várt. Őfelsége nem a háborút választotta, deberaálta is ezt. Ám a monarkia a királygyilkos Szerbia által provokálva lett, úgy, hogy végre is kénytelen volt magát hadiállapotban lévőnek dekrarálni. Hogy miért folyik ilyen rettenetes arányokban a háború? Mert eljutottunk a kultúra csődjéhez. Hiszen a kultúra vívmányai, a technika csodái mind az emberek pusztítására szolgálnak. A kultúra tehát elvesztette az erkölcsi talajt és a mi háborúnknak célja az, hogy a védelmi kultúrának visszaszereztessék az erkölcsi hatalom s a társadalom erkölcsi alapra térjen Még nem jutottunk el odáig, hogy a háború az erkölcs javulására szolgálna, de megszokjuk a nagy háború esélyeit, érdeklődéssel olvassuk a csataképeket, pedig ez a küzdelem olyan, mihez hasonlót ember még nem látott. Azokon a százezreken kívül, akik testi épségüket, életüket áldozzák föl a hazáért, vannak nagyon sokan, akik a háború folytán tüdőbetegekké válnak s hozzák magukkal a tüdőbetegség pusztító csiráját, mit beoltván a nemzedékbe ennek romlását idézik elő. Kötelességünk tehát a nemzedék megmentése. Fölmerül azért az a kérdés, minő feladat hárul most a József kir. herceg Szanatórium-Egyesületre, nem kell-e hathatósabb, erélyesebb akciót indítania, hogy gondos ápolással, preventív orvosi intézkedésekkel minden eszközt fölhasználni, hogy leküzdhessük a hidrát, mert csak így nyerhetik vissza tüdőbeteg hőseink testi épségöket s csak így menthetjük meg a fenyegetett nemzedékeket. Álljunk össze s dolgozzunk tovább. Arról van most szó, hogy a meglévő szanatóriumok mellé új, egy-egy állandó jellegű tüdőbeteg-barakkot létesítsünk és pedig a József szanatóriummal kapcsolatosan két 100--200 ágyas, az Auguszta-szanatórium kiegészítéseképen két 100—100 ágyas barakkot. Igaz, a társadalom áldozatkészsége ki van merítve, ámde viszont figyelembe kell venni, mennyi vesztesége van abból a hazának, ha ezer- meg ezer beteg terjeszti a gyilkos baktériumokat. Fiaink legyőzik az ellenséget, győzzük le mi a fizikai ellenséget. Ha Kassán 45 ezer ember közül mindenki csak 50 fillért ad, ez már 25 ezer korona. Gyüjtőíveket bocsáthat ki az egyesület s kéri a tagokat, vegyék kezükbe az ügyet s eszközöljék a gyűjtést a nagyközönség körében. Fölhívja egyben a jelenlévők figyelmét a holnapi templomi hangversenyre, s ezzel a gyűlést megnyitódnak nyilvánítja. A nagyhatású elnöki megnyitó elhangzása után dr. Hartmann Lajos orvos szólott a kérdéshez. A hadvezetőség béke idején is nagy súlyt helyez arra, hogy a tüdőbetegség a katonaság körében ne terjedhessen. Ezért a tüdőbetegség a hadseregnél csekély arányban pusztíl. A mozgósítás óta azonban megváltozott a helyzet. Vázolja ezután a betegen hazakerülő katonák állapotát s rámutat arra, hogy mennyien vannak, akiknek különböző sérüléseikből tuberkulózis fejlődik. Kéri ő is a megjelenteket, tegyék lehetővé az elnöki megnyitóban jelzett cél elérését, egyben szűkebb körű bizottság kiküldését javasolja, melynek megalakítását a közgyűlés az elnökségre bízza. Dr. Fejér Vilmos orvos ezután beszámolt a tüdőbeteg-gondozó intézet (dispanzer) működéséről, mely a háború tartama alatt sem szűnt meg, sőt igen dicséretes eredményeket mutathat föl. A közgyűlés mind a két orvos fölszólalását élénk helyesléssel fogadta s munkálkodásukat teljes elismerésével koronázta. Végül Gerlóczy Béla egyesületi pénztáros mutatta be jelentését, mit szintén tudomásul vettek s kiadták a számvizsgáló-bizottságnak. Ezután az elnök a megjelentek ismételten kitartó munkára buzdítva a közgyűlést befejezetnek nyilvánította. J Julius 1. Egy kassai fiú mint szélhámos. * * *Fiatal, de máris nagystilű. Letartóztatta, rendőrség’. * * Veszedelmes szélhámos került hétfőn a rendőrség kezébe. Egy fiatal húsz éves kassai fiú, kinek semmiféle komoly munka nem tetszett, mások becsapásával akart magának fényes úri életet biztosítani, de elég időben gátolta meg őt a rendőrség a bűnözésben és így mindössze „csak egy“ esetben okozhatott másnak érzékeny kárt. I Lipkovics Józsefnek hívják a rossz útra tévedt fiatalembert, kinek viselt dolgai a rendőrség jelentése nyomán a következőkép sorakoznak egymás mellé. Ez év május hó 15-én megjelent a rendőrségen özv. Dorcsák Andrásné s elpanaszolta, hogy a Szabadság-téren megismerkedett egy fiatalemberrel, aki beszélgetés közben viszonyai felől kérdezősködött tőle. Utóbb fölkereste őt lakásán és megígérte neki, hogy hadisegélyt fog kieszközölni számára. Megtudta, hogy az asszonynak 1200 korona betéte van a Kassai Takarékpénztárban s azért azt mondta, hogy a betétkönyvet adja át neki, amelyet ő bemutat a Takarékpénztárnál. Szükség van erre, mert ebből állapítható meg vagyoni helyzete. Az asszony hitt a hízelgő szavaknak, a betétkönyvet átadta Lipkovicsnak, ki azt be is mutatta a Takarékpénztárban, de kivett 600 koronát s a könyvet papírba szépen becsomagolva átadta az asszonynak. Azután elbúcsúzott tőle, ígéretének megújításával. Az asszony persze hiába várta a hadisegélyt s mikor a többi lakó figyelmeztette arra, hogy 600 koronával megkereskedett e pénze, jelentést tett a rendőrségen. Az elrendelt nyomozás azonban eredménytelen maradt. Még Folyó hó 28-án beállította rendőrbűnügyi nyomozó osztályába Pusztai György 80 éves hernádtihanyi lakos és előadta, hogy nála aznap reggel egy fiatalember járt, ki így köszöntött be hozzá: — Jó reggelt Pusztai bácsi! Én a kassai vagyok, városi főpénztárosnak a fia Édesatyám megbízásából jöttem Pusztai bácsihoz, hogy részére 15 évi utkaparói működése után egy kis nyugdíjat eszközöljünk ki. Az öreg Pusztai megörült a résztvevő szív eme megnyilatkozásának és üléssel kínálta meg a fiatalembert. — Igen ám, Pusztai bácsi, — folytatá a nemes ifjú — de azt hallottuk, hogy magának van egy kis pénzecskéje is és ez megnehezíti az eljárást. — Ugyan miért nehezítené meg, — válaszolt az öreg — hiszen mindössze csak 500 koronácskám van a kassai takarékban. — Csak ötszáz, — vág közbe Sipkovics — talán még jó is, hogy nincs több. Ennek bizony nincs annyi kamatja, hogy megélhetne belőle. És azért adja ide a könyvet, hogy abból igazolhassuk, milyen csekélyke vagyonnal rendelkezik maga. Az öreg Pusztai át is adta bizalommal a könyvet, amit a fiú magához vett s azzal elbiciklizett. Távozása után azonban hazaérkezett Pusztai sógornője, aki figyelmeztette az öreget, hogy itt valami gonoszságról van szó, ami szeget ütött az öreg fejébe és sietett a rendőrségre. Cselényi Béla tb. főkapitány a bűnügyi nyomozó osztály Jauernik Virgil polgári biztost azonnal elküldötte a Takarékpénztárba azzal az utasítással, hogy maradjon ott egész délelőtt és figyelje, ki fog jelentkezni Pusztai György betétkönyvével. Fél 12 körül, amikor a rendőrség a írásbeli megkeresése is megérkezett takarékpénztárba, bekopogtatott oda egy öreg úr. Ő hallotta, amikor a rendőrség intézkedését közölték a könyvelővel, azért hát se szó, se beszéd, szépen kisompolygott teremből. A detektív azonban utána a ment, mit látva az öreg futásnak eredt. De a Deák Ferenc-utcán elfogta őt a detektív és előállította. Az öreg ur nem volt más, mint Lipkovics Józsefnek apja, aki azt vallotta, hogy neki fia adta át a könyvet s kérte, venné föl a pénzt, így azután hurokra került a fiatal szélhámos. A rendőrség tíznél több tanút hallgatott ki ellene, de a fiú ennek dacára erősen tagadott. Váltig tagadta az első bűncselekményt, másodikat illetően pedig csak annyit a ismert be, hogy a betétkönyvet egy ismeretlen fiatalembertől kapta a pénz fölvétele céljából. Pusztay György esetével kapcsolatban érdekes megállapításra jutott a rendőrség. Lipkovics a falu hiszékeny népénél próbált szerencsét s Hernádtihany felé rendezett körútjában látta meg az öreg Pusztait. Néhány nappal ezelőtt fürdeni ment a Népuszodába s ott beszédbe elegyedett a felügyelővel. Valahogyan ráterelte a beszédet Pusztaira, kit a felügyelő jól ismer s így tudta meg hogy az öregnek van néhány száz korona megtakarított pénze. A bűnös fiút kihallgatása után átkisérték a kir. ügyészséghez. HOLLAY MIKLÓS KASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 6. SZÁM Pipere- és gyógyszappanok. Hajbetétek. Mosdószivacsok. Telefon 394. — A „KASSAI HIRLAP“-nyomda elvállal mindennemű nyomtatvány készítését ízléses kivitelben. Telefonszám : 198.