Kassai Hirlap, 1915. július-december (12. évfolyam, 146-295. szám)

1915-07-01 / 146. szám

2. oldal. KASSAI HÍRLAP A tüdőbeteg hősökért. * * .A. Szanatórium-Egyesület gyű­lése. Városunk előkelő hölgyei, a pol­gári és katonai vezető férfiai igen tekintélyes számban jelentek meg a József kir. herceg Szanatórium-Egye­sület tegnapi közgyűlésén, hogy magukévá tegyék a fölmerült uj esz­mét s megtalálják ama amelyeknek segítségével eszközöket, tüdőbeteg katonáinknak visszaadhatjuk testi egészségét. A gyűlésen dr. Takács Menyhért­­ szóvári prépost, az egyesület el­nt­ke és Sziklay Edéné társelnök el­ököltek. A jegyzőkönyvet dr. Ar­anyossy Arisztid vezette. dr. A gyűlést 11 órakor nyitotta meg I­kacs Menyhért, s a tőle meg­szokó ékesszólással ismertette az össze,­­elet célját és azokat a kö­rülményeket, amelyek a mai rend­kívüli állapotokat előidézték. A teg­napi nappal telett be — úgymond — tizenegy hónapja, hogy a borzalmai­ban oly változatos világháború fo­lyik; tegnap telett le egy éve, hogy egy orgyilkos kioltotta a magyar királyfinak és hitvesének életét. Ezek a reminiszenciák újulnak föl­ben, amikor azzal a kérdéssel, lelke­mi­lyen föladatok megoldása jut osz­tályrészül a társadalomnak akkor, amikor nemzetnek fiai 18 évtől 50-ig a legfelsőbb hadúr parancsára mind az ellenséggel állanak szemben. Senki sem tartja sem észszerűnek, sem­­ szükségesnek a háborút, de konstatálni kell, hogy elkerülhetetlen volt. Akkor állott elő ennek esete, amikor a bellum instucu feladata megoldásra várt. Őfelsége nem a háborút választotta, deberaálta is ezt. Ám a monarkia a királygyilkos Szerbia által provokálva lett, úgy, hogy végre is kénytelen volt magát hadiállapotban lévőnek dekrarálni. Hogy miért folyik ilyen rettenetes arányokban a háború? Mert eljutot­tunk a kultúra csődjéhez. Hiszen a kultúra vívmányai, a technika csodái mind az emberek pusztítására szol­gálnak. A kultúra tehát elvesztette az erkölcsi talajt és a mi háborúnknak célja az, hogy a védelmi kul­túrának visszaszereztessék az er­kölcsi hatalom s a társadalom er­kölcsi alapra térjen Még nem jutot­­tunk el odáig, hogy a háború az erkölcs javulására szolgálna, de meg­szokjuk a nagy háború esélyeit, ér­deklődéssel olvassuk a csataképeket, pedig ez a küzdelem olyan, mihez hasonlót ember még nem látott. Azokon a százezreken kívül, akik testi épségüket, életüket áldozzák föl a hazáért, vannak nagyon sokan, akik a háború folytán tüdőbetegekké válnak s hozzák magukkal a tüdő­­betegség pusztító csiráját, mit be­oltván a nemzedékbe ennek romlá­sát idézik elő. Kötelességünk tehát a nemzedék megmentése. Fölmerül azért az a kérdés, minő feladat há­rul most a József kir. herceg Szana­tórium-Egyesületre, nem kell-e hat­hatósabb, erélyesebb akciót indítania, hogy gondos ápolással, preventív orvosi intézkedésekkel minden esz­közt fölhasználni, hogy leküzdhes­­sük a hidrát, mert csak így nyer­hetik vissza tüdőbeteg hőseink testi épségöket s csak így menthetjük meg a fenyegetett nemzedékeket. Álljunk össze s dolgozzunk tovább. Arról van most szó, hogy a meg­lévő szanatóriumok mellé új, egy-egy állandó jellegű tüdőbeteg-barakkot létesítsünk és pedig a József szana­tóriummal kapcsolatosan két 100--200 ágyas, az Auguszta-szanatórium ki­­egészítéseképen két 100—100 ágyas barakkot. Igaz, a társadalom áldozat­­készsége ki van merítve, ámde vi­szont figyelembe kell venni, mennyi vesztesége van abból a hazának, ha ezer- meg ezer beteg terjeszti a gyilkos baktériumokat. Fiaink le­győzik az ellenséget, győzzük le mi a fizikai ellenséget. Ha Kassán 45 ezer ember közül mindenki csak 50 fillért ad, ez már 25 ezer korona. Gyüjtőíveket bocsát­hat ki az egye­sület s kéri a tagokat, vegyék ke­zükbe az ügyet s eszközöljék a gyűjtést a nagyközönség körében. Fölhívja egyben a jelenlévők figyel­mét a holnapi templomi hangver­senyre, s ezzel a gyűlést megnyitód­nak nyilvánítja. A nagyhatású elnöki megnyitó elhangzása után dr. Hartmann La­jos orvos szólott a kérdéshez. A hadvezetőség béke idején is nagy súlyt helyez arra, hogy a tüdőbeteg­ség a katonaság körében ne terjed­hessen. Ezért a tüdőbetegség a had­seregnél csekély arányban pusztíl. A mozgósítás óta azonban megvál­tozott a helyzet. Vázolja ezután a betegen hazakerülő katonák állapotát s rámutat arra, hogy mennyien van­nak, akiknek különböző sérüléseik­ből tuberkulózis fejlődik. Kéri ő is a megjelenteket, tegyék lehetővé az elnöki megnyitóban jelzett cél el­érését, egyben szűkebb körű bizott­ság kiküldését javasolja, melynek megalakítását a közgyűlés az elnök­ségre bízza. Dr. Fejér Vilmos orvos ezután beszámolt a tüdőbeteg-gondozó in­tézet (dispanzer) működéséről, mely a háború tartama alatt sem szűnt meg, sőt igen dicséretes eredménye­ket mutathat föl. A közgyűlés mind a két orvos föl­­szólalását élénk helyesléssel fogadta s munkálkodásukat teljes elismerésé­vel koronázta. Végül Gerlóczy Béla egyesületi pénztáros mutatta be jelentését, mit szintén tudomásul vettek s kiadták a számvizsgáló-bizottságnak. Ezután az elnök a megjelentek ismételten kitartó munkára buz­dítva a közgyűlést befejezetnek nyil­vánította. J Julius 1. Egy kassai fiú mint szélhámos. * * *Fiatal, de máris nag­ystilű­. Letartóztatta, rendőrség’. * * Veszedelmes szélhámos került hét­főn a rendőrség kezébe. Egy fiatal húsz éves kassai fiú, kinek semmi­féle komoly munka nem tetszett, mások becsapásával akart magának fényes úri életet biztosítani, de elég időben gátolta meg őt a rendőrség a bűnözésben és így mindössze „csak egy“ esetben okozhatott más­nak érzékeny kárt. I Lipkovics Józsefnek hívják a rossz útra tévedt fiatalembert, kinek viselt dolgai a rendőrség jelentése nyomán a következőkép sorakoznak egymás mellé. Ez év május hó 15-én megjelent a rendőrségen özv. Dorcsák An­­drásné s elpanaszolta, hogy a Sza­badság-téren megismerkedett egy fiatalemberrel, aki beszélgetés köz­ben viszonyai felől kérdezősködött tőle. Utóbb fölkereste őt lakásán és megígérte neki, hogy hadisegélyt fog kieszközölni számára. Megtudta, hogy az asszonynak 1200 korona betéte van a Kassai Takarékpénz­tárban s­ azért azt mondta, hogy a betétkönyvet adja át neki, amelyet ő bemutat a Takarékpénztárnál. Szükség van erre, mert ebből álla­pítható meg vagyoni helyzete. Az asszony hitt a hízelgő szavaknak, a betétkönyvet átadta Lipkovicsn­ak, ki azt be is mutatta a Takarékpénztár­ban, de kivett 600 koronát s a könyvet papírba szépen becsoma­golva átadta az asszonynak. Azután elbúcsúzott tőle, ígéretének megújí­tásával. Az asszony persze hiába várta a hadisegélyt s mikor a többi lakó fi­gyelmeztette arra, hogy 600 koroná­val megkereskedett e pénze, jelen­tést tett a rendőrségen. Az elrendelt nyomozás azonban eredménytelen maradt. Még Folyó hó 28-án beállította rendőr­bűnügyi nyomozó osztályába Pusztai György 80 éves hernád­­tihanyi lakos és előadta, hogy nála aznap reggel egy fiatalember járt, ki így köszöntött be hozzá: — Jó reggelt Pusztai bácsi! Én a kassai vagyok, városi főpénztárosnak a fia Édes­atyám megbízásából jöttem Pusztai bácsihoz, hogy részére 15 évi utkaparói működése után egy kis nyugdíjat eszközöljünk ki. Az öreg Pusztai megörült a részt­vevő szív eme megnyilatkozásának és üléssel kínálta meg a fiatalembert. — Igen ám, Pusztai bácsi, — foly­­tatá a nemes ifjú — de azt hallot­tuk, hogy magának van egy kis pén­zecskéje is és ez megnehezíti az el­járást. — Ugyan miért nehezítené meg, — válaszolt az öreg — hiszen mind­össze csak 500 koronácskám van a kassai takarékban. — Csak ötszáz, — vág közbe Sip­kovics — talán még jó is, hogy nincs több. Ennek bizony nincs annyi kamatja, hogy megélhetne belőle. És azért adja ide a könyvet, hogy abból igazolhassuk, milyen csekélyke va­gyonnal rendelkezik maga. Az öreg Pusztai át is adta biza­lommal a könyvet, amit a fiú magá­hoz vett s azzal elbiciklizett. Távozása után azonban hazaérke­zett Pusztai sógornője, aki figyelmez­tette az öreget, hogy itt valami go­noszságról van szó, ami szeget ütött az öreg fejébe és sietett a rendőr­ségre. Cselényi Béla tb. főkapitány a bűnügyi nyomozó osztály Jauernik Virgil polgári biztost azonnal elkül­­dötte a Takarékpénztárba azzal az utasítással, hogy maradjon ott egész délelőtt és figyelje, ki fog jelent­kezni Pusztai György betétkönyvével. Fél 12 körül, amikor a rendőrség a írásbeli megkeresése is megérkezett takarékpénztárba, bekopogtatott oda egy öreg úr. Ő hallotta, ami­kor a rendőrség intézkedését közöl­ték a könyvelővel, azért hát se szó, se beszéd, szépen kisompolygott teremből. A detektív azonban utána a ment, mit látva az öreg­ futásnak eredt. De a Deák Ferenc-utcán el­fogta őt a detektív és előállította. Az öreg ur nem volt más, mint Lipkovics Józsefnek apja, aki azt vallotta, hogy neki fia adta át a könyvet s kérte, venné föl a pénzt, így azután hurokra került a fiatal szélhámos. A rendőrség tíznél több tanút hallgatott ki ellene, de a fiú ennek dacára erősen tagadott. Váltig tagadta az első bűncselekményt, másodikat illetően pedig csak annyit a ismert be, hogy a betét­könyvet egy ismeretlen fiatalembertől kapta a pénz fölvétele céljából. Pusztay György esetével kapcso­latban érdekes megállapításra jutott a rendőrség. Lipkovics a falu hi­székeny népénél próbált szerencsét s Hernádtihany felé rendezett kör­útjában látta meg az öreg Pusztait. Néhány nappal ezelőtt fürdeni ment a Népuszodába s ott beszédbe ele­gyedett a felügyelővel. Valahogyan ráterelte a beszédet Pusztaira, kit a felügyelő jól ismer s így tudta meg hogy az öregnek van néhány száz korona megtakarított pénze. A bűnös fiút kihallgatása után át­­kisérték a kir. ügyészséghez. HOLLAY MI­KLÓS KASSA, KOSSUTH LAJOS UTCA 6. SZÁM Pipere- és gyógyszappanok. Hajbetétek. Mosdószivacsok. Telefon 394. — A „KASSAI HIRLAP“-nyomda elvállal mindennemű nyomtatvány készítését ízléses kivitelben. Telefon­szám : 198.

Next