Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-01-01 / 1. szám

2 dlual vette át Hennocque tábornok a város­­i parancsnokságot.­­ Április 2-án Hodzsa Milán állam­­i titkár és dr. Osusky londoni követ­­ Kosicén időztek. 17-én érkezett a ren­­­­delet a tanév befejezéséről. 23-án­­ ostromállapotot rendeltek el. 28-án­­ érkezett a városba Stefanek tanügyi­­ referens első ízben. Május 3-án ülésezett először a vá­­­­rosi Administrativny Vibor s e napon , zárták az iskolai évet. 4-ére esett­­ Štefánik hadügyminiszter katasztrófája­ . Ugyancsak 4-én szüntette meg Rossi­n tábornok az ostromállapotot. 7-én Mis­­­­kolc vidékét megszállotta a cseh­szlovák hadsereg s Zincone átvette Miskolc parancsnokságát. 31-én bú­csú­­zott el Rossi tábornok. Június 6-án a cseh-szlovák hadsereg kiürítette Kassát, 8-án bevonultak a vörösök. Július 5-én újra megszállották a vá­rost a cseh-szlovák haderők, 7-én vette birtokába Hennecque tábornok. 10-én tartotta székfoglalóját dr. Slávik kormánybiztos. Az ezután következő időszak a békés munka ideje, kiemelkedő ese­mények nélkül Október utolsó nap­­­­­aiban vette át a város és megye kor­­i hiányzását dr. Fábry Pál zsupán s­e ! mondotta október 28-án a cseh-szlovák­­ köztársaság megalakulásának első év­­i fordulóján az ünnepi beszédet. November 6-án mutatkozott be dr. Fábry Pál zsupán a vármegyei Admi­nistrativny Vibor ülésén. 15-én és 16-án tartották a zsupánok és szlovenszkói­­ képviselők értekezletüket Kosicén. December 29-én fényes ünnepségek­­ keretében ünnepelték meg a cseh-­­ szlovák hadsereg bevonulásának első­­ évfordulóját 30-án Kosicére érkezett­­ Stefanek Antal tanügyi referens. A magyar nyelv a rosicei reálisinilézium­ban. Megcáfolt álhírek. A helybeli iskolák még mindig n­em­­ örvendenek olyan nagy látogatottságnak,­­ amint azt várni lehetne. Ha a beiratkozá­­­­sok idején a szülők passzív rezisztenciát­­ tanúsítottak, az még talán érthető volt, s mert nem tudtak kellőképen tájékozódni.­­ Mikor azután azt tapasztalták, hogy úgy­­ a nép-, mint felsőbb iskolákban is tanul­­­­hatnak magyarul a gyermekek, sokan en­­­­gedtek a merev álláspontból s egymás­­­ után íratták be gyermekeiket az iskolába.­­ A tanuló-ifjúság száma azonban még en­­­­nek dacára sem olyan magas, hogy abból­­ a rendes iskoláztatás megállapítható volna.­­ Már pedig, hogy mennyire figyelemmel­­ vannak az iskolákban a magyar nyelv­­ tanítására s hogy mennyire nem elfogul­­­­tak a tanügyi hatóságok a magyar nyelv­­­­vel szemben, annak­ legfőbb bizonyítékát­­ láttuk a napokban egy intő-cédulán, ame­­­­lyet a helybeli áll. reálgimnázium bocsá­­j­tott ki. Az ilyen intő-cédulákat tudva­lévően azok a diákok kapják, akik egyes tárgyakból elégtelen jegyet érdemelnek. Az intő-cédula a következőket tartal­mazta : N. N. ábrázoló mértanból elégtelen, de magyar nyelvből és mennyiségtanból is nagyon gyenge. Látjuk tehát, hogy a magyar nyelv is­­ épp oly megbecsültetésben részesül a­­ košicei cseh-szlovák állami reálgimná­­­­ziumban, mint más tantárgy, holott an­­­­­nyira ijesztették a népet, hogy a magyar­­ nyelvvel semmit sem törődnek. A magyar nyelvnek olyan tanárai van­­­­nak, akik derekasan megfelelnek fölada­­­­tuknak s az intézet vezetője is mindent­­ elkövet, hogy a magyar nyelv tanítása ellen senki kifogást ne emelhessen. A sok álhirnek ez a legfényesebb dementije. Stefanek Antal dr. tanügyi kormány­­referens tegnap este fogadta a Kassai Hírlap munkatársát és lapunk számára a Kosice várost érdeklő tan­ügyekről a következő nyilatkozatot adta: — Azért jöttem Kosicére, hogy az itteni iskolákba való behatásoknál mu­tatkozó nehézségeket eltüntessem. Az Orsolyák és Domini­kánusok iskolái. — Két iskola: az Orsolyák és a Dominikánusoké nem nyílt meg, mert köztük és Gara inspektor között konflik­tusok támadtak a tanítás nyelve és a tanrend kérdésében. Ma délután tár­gyaltam e két iskolával és végleges eredményre jutottunk. Az ez évben beíratott tanulók száma az előző év számához képest általá­nosságban csökkenést mutat, melynek oka: 1. hogy az iskolákat n­em nyitot­ták meg, 2­ hogy sok szülő szociális és politikai okokból nem küldi a gyerme­keket iskolába és 3. hogy a gyermeke­ket otthon taníttatják. Csak a népisko­lákban a múlt évi 4406 tanulóval szem­ben 1429 csökkenés mutatkozik. Az Orsolyákkal és a Dominikánusok­kal való végleges megállapodásom szerint azon álláspontom jutott érvényre, hogy bár nem kényszerítünk senkit szlovák iskolába, viszont nem enged­hetjük meg, hogy agitációk folytán és ostobaságból szlovák gyermekeket ma­­gyarizáljanak.Miután azonban a szegényebb nép különösen még a magyar ideológiák kényszere alatt áll, kényszerítve leszünk az összes gyermekeket beíratni, a szétválasztást pedig az iskolákban fogjuk végrehajtani. Ez megfelel a törvény szellemének és az igazságosságnak is-A legnagyobb csökkenés az állami iskolákban mutatkozik. Az elemi isko­lák közül a Martinovics­ utcainak 150, a Hviesdoslav­ térinek 410, a Kinizsy­­utcainak 290 és a Kovács­ utcainak 934 tanulója van. A polgári iskolák közül az Orsolyák­nál 210, a Domonkosoknál 264, az ál­lami polgári iskolánál 361, az evangé­likusnál 175 tanuló van. Megegyezéseim révén bizonyos, hogy ez éven már megkétszereződik a tanu­lók száma. A magántanulók ellenőrzése. A törvény nem gátolja, hogy a szülők otthon taníthassák gyermekeiket. Csak­hogy ezek a szülők kötelesek beíratni gyermekeiket valamelyik iskolába is, hogy az állam számára nyilvántartas­sanak. A magántanulók évvégi vizsgát tesznek az intézetben s ha nem felel­nek meg, kötelesek iskolába járni, ami­nek elkerülése esetén a szülők szigorú­­ büntetésben részesülnek. Tanügyi statisztika,­­ A számok a következő képet mutat­­j­ják: Az állami iskolákban az előző évben 1­81 tanerő, 2086 fiú és 1096 leány volt. , Ez idén egyelőre 64 tanerő mellett be­írtak 1530 fiút és 1187 leányt. «Nem állami iskolákban volt 14 tanerő, 120 fiú, 510 leány, most van 5 tanító, 129 fiú és 131 leány. A polgári iskolák közül az­ állami fiú polgáriban 10 tanítóval és 620 fiú­val szemben ez évben van 8 tanerő és 139 fiú. Az Orsolyák polgári iskolájában 5 tanerő és 300 lánnyal szemben van 4 tanerő és 210 lány. Az evangélikus pol­gáriban 4 tanerővel és 186 tanulóval szemben ebben az évben 4 tanerő és 175 leány van. Az óvodák közül 3 szlovák és a többi magyar lesz. Közép- és felsőiskolák: A gimnáziumban a szlovák 8 osz­tályban 271 és a 8 magyar parallel osz­tályban 64 tanuló van. A 7 tanerős leányreálgimnáziumban 197 leány van. A reáliskolában egyelőre 6 osztály nyílt meg, van 21 szlovák és 347 magyar ta­nuló. A kereskedelmi akadémián egy osz­tályban van 38 szlovák és 64 magyar tanuló a többi osztályokban. A tovább­képző tanfolyamon 56 tanuló van­ A gazdasági akadémián 24 szlovák és 32 magyar hallgató van. A felsőipar-isko­­lában 43 szlovák tanulóval szemben a magyar osztályok még nem nyíltak meg, de erre is gondom lesz. A közép­iskolákban az előző évi 2556 tanulóval szemben, most 1158 van. Érdekes, hogy­ Bratislavában teli van­nak az iskolák, bár azt lehet mondani, hogy itten jobbak a viszonyok. Végösszegben Kosicén az előző évi 8 ezernél felüli tanulóval szemben ez éven, 4763 van. A jogakadémiának 211 hallgatója a négy évfolyam között 79­—75—42— 16 számokban oszlik meg Az első évfo­lyamban a 14 rendkívüli hallgató feltű­nően kevés. Álhírek: Budapestről az angol követ utján Pá­­risba oly jelentést küldözgetnek az agi­­tációs irodából, hogy mi a közép­isko­lákban a katholikus vallástant hiteha­­gyottakkal taníttatjuk. Ebből csak annyi igaz, hogy egyetlen kiugrott papot vet­tünk át, ez is azonban történelmet ta­nít. Tanítóhiány. Az iskolák szabályozását nagyjában befejeztük. Csak ott, ahol nincs tanerő, mutatkozik még hiány. Ezer tanítónk hiányzik, akiket kurzusok létesítésével igyekszünk pótolni, bár a fogadalmat letett tanerők közül csak azokat bocsáj­­tottuk el rövid uton, ahol erre különös okot láttunk. A szlovák közép­iskoláknál nagy ér­deklődést látunk, különösen Szlovenszkó etnográfiai részeiben. A vidék népe küldi légióként sietve, nem tekintve a pénz­áldozatot, gyermekét a közép­iskolákba. Tanítói fizetés-rendezés: A fizetéseket a legrövidebb időn be­lül rendezzük A paritásos törvények alapján egyféb­ként díjazzuk az állami, nyilvános jellegű, községi és egyházi tanerőket, csak ez utóbbiak nem kap­hatják meg az állami jelleget. 35 év szolgálati maximum mellett, bekerülhetnek a hetedik rangosztály III- fokozatába, illetve a VI.­ fizetési osz­tályba, ami 15 ezer koronáig terjedő évi javadalmazást jelent. Törekedni fogok, hogy ezt a novellát még január hóban tető alá hozzuk. Végezetül a kormányreferens hang­súlyozta, hogy a magyarok bejövetelére várók tévednek, mert a határok végle­gesek, a hadsereg pedig olykép van szervezve, hogy kétszer akkora hadse­regtől sem tart, mint aminővel állítólag Horthy rendelkezik. Vannak nehézsé­gek is ugyan, de a hadseregre szilár­dan rábízhatjuk magunkat. Vitéz Sándorné, Kisváry Sándor, Weisz Dezső, Weisz Ignác, Kóschné, Ungár Árminné, Kopeczky J., Meruk, Moskovits Fülöp, László M., Darvas Richárd, Bítter­­mayer Márton, Binder, Kemény Géza. N. N. 10—10 K. N. N., N. N. 6—6 K. Özv. Fiedler Károlyné, Hollecsek és Körner, özv. Hegedűs Lajosné, Berényi Jánosné, özv. Megay Gusztávné, özv. Koncsér Mihályné, özv. Kollarits Ferencné, özv. Pausz Tivadarné, Binder Ernőné, Salamidt Ágost, Venge B., N. N., Grósz, Nereli, özv. Konczir Mihályné 5—5 K. N. N., özv. Sztudinka Gyuláné 4—4 K. Kohányi Kálmánná, Lux Samuné, Hefl­­mann 3—3 K. Szankai Emma 2 K. Ezeken kívül még süteményt, cukorkát, diót, almát s különféle játékszereket aján­dékoztak. Az Árvaház, a Szent Erzsébet­ Egyesület, valamint a Jótékony Nőegylet összes tagjainak ezúton mond köszönetet. Kosice város tanü­gye. Stefanek Antal dr. kormányelőadó nyilatkozata. Duffer Béla és nyerges Lakatos­ utca 5. szám e Raktáron tart­ kész lószerszá­mokat a l s e­gyszerűbb és leg­finomabb kivitelben. Pénztárcák, bőröndök, ostornyelek, ostorok és ka más­ok nagy raktára. KaSSaí HírvLar sz­ámo­si kocsányi gyűjtés eredménye. Az Árvaház számára a következő ado­mányokat gyűjtötte össze karácsonyra a női egyesület: Iparosok hitelszövetkezete 500 K. Franck-gyár igazgatóság és Varga Kál­mán dr. 200—200 K. Magyar Általános Hitelbank 150 K. Lippóczi Norbertné 120 K. Horváth Márton, Konrády Lajos, Kassai Jezálogbank, Kassai Takarékpénz­tár, Központi Takarékpénztár, N. N., Épít­kezési Részvénytársulat, N. N., Váry Gyu­­láné, Wilnrotter és Fia 100—1­00 K. Schalkház, Tóth és Jahmanné, Herzfeld Gyuláné 50—50 K. Wirkmann és Buchner 25 K. Schirger és Fleischer, Baán Mihály, 1 Beller Károly, Kohout főkapitány, özv.­­ Zichy Károlyné, Zubansky ubelny Arad, 1 Rozmann Andorné, Oelschläger Lajosné, 1 Vizy Domokos, Püspöki iroda, özv. Schir­ger Gusztávné, Fleischer és Schirger,­­ Matzner Samuné, Freudenfeld Dénes, 1 Jaschkó Gézáné, Bulyovszky, Balló Fe­renc, Linkes M., Baán Bertalan 20—20 K. B. Amelin Guidóné, özv. Gerlóczy Gé­záné, Priehradný Lydia, Cselényi tb. fő­kapitány, Schalkház Lipótné, Sztudinka Gyuláné, Kozák Mátyásné, özv. Brody Antalné, Brody Frigyesné, Orosz Istvánná, Mildner Ferenc, özv. Dörner Sándorné, Grenovszky, Fiedler Rezsőné, Pályi Mi­hály, özv. Buliczka Edéné, Széman Jó­­­­zsefné, Polinszky Béláné, Balló Ferenc, NAtPI HÍREK. Az elbocsájtott tisztviselőhöz vendég érkezett. Az asszonynak a sógornője, aki egy vi­déki gazdag földbirtokosnak a fele­sége. Nagyon­­ kényelmetlenül érezte magát, mert nem volt cseléd és az asszony maga főzte a húsnélküli ebé­det. A hivatalnok ur maga pucolta ki a cipőket és maga kefélte ki a ruhákat. És az sem tetszett neki, hogy egyes bútordarabok és a régebben általa ajándékozott kopott képek hiányoztak a lakásból. Mert az elbocsájtott tiszt­viselőnek is először is enni kell és csak azután gyönyörködhetik a ké­pekben. — Este színházba megyünk Jó ? — kérdezte a vendég a hivatalnok­­nétól. A hivatalnokné, aki a színidényben még egyszer sem volt színházban, örömmel mondta: — Jó! De előbb megkérdezem az uramtól. — Sohase kérdezd, a jegyeket úgy is én fizetem­— Mégis, szólok neki-A férj tudni sem akart a dologról. — Kérlek, én 300 K-t kaptam a kölcsönsegély-akciótól- Mit szólnak majd, ha a feleségemet a színház­ban látják! ? Nekünk most itthon kell ülnünk. — Nézd, neked nem kerül pén­zedbe és az én kedvemért eljöhet Jolán — mondta a vendég­— Jobban szeretném, ha itthon maradna Jolán, dehát a te kedvedért... Pedig tudod, rosszak az emberek és sokat beszélnek. * * * Este a színházban X. hadimillio­mos, aki 500 K-t adományozott a tisztviselők kölcsönsegély-akciójára, az első felvonás közben kémleli a kö­zönséget a szélső páholyból- Bosszan­kodva nézi a földszint III sor 2-őt, azután széles gestussal mondja a feleségének: — Kérrelek ! Miből nem lesz a cserebogár. J-né a színházban- Mi­csoda merk­észség. Az ura el van bocsájtva, a mi adományunkból ten­geti magát és a feleségét színházba engedi- Ezért kellett nekem nehéz százasokat adni arra a bizonyos köl­­csönakcióra! Igazán érrrdekes! És neki nem is volna jó erkély Víll­­vagy karzat III., neki dirrrekte zsöllye III. kell. Hallatlanul érrrdekes. De azért kissé bosszant a dolog. * * * — Nahát, kitűnő volt a darab. Holnap megint megyünk! — Szó sincs róla ! Már úgyis egész biztosan eleget beszélnek rólunk. Rosszak az emberek. — Dehát én fizetem a jegyeket. — Ha Jolán előadás előtt kiáll a színpadra és kihirdeti, hogy nem én fizetem a jegyet, akkor nem bánom. — Ugyan, ne légy nevetséges ! Este megyünk színházba és punktum! — Nem!!! * * * — Jónapot J­­ár! Márrr visszahe­lyezték az állásába? — Még nem, X. ur­— Talán bérlete van a színházban ? — Még nem, X. ur.

Next