Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-03-31 / 74. szám

2. oldal. rvACJOAi niM Ar A város műemlékeinek védelme. üzlet az első. Öt műemlék mellékei. Városunkban nagyon sok műemlék található s csak az nem láthatja meg azokat, aki nem akarja. Műemlékek alatt nemcsak épületek, szobrok, hanem egyes épületrészek is értendők, sőt épületrészeknek díszítései is, amelyek tanúbizonyságai a múltak kultúrájának s azért azok föltétlen védelmet érde­melnek. Ha a város általános rendezése megköveteli bizonyos emlékek eltünte­tését, annak sem szabad úgy történnie, hogy abból a rombolás szelleme tűnjék ki, vagy a múltak iránti köteles tisztelet megsértése ütközzék ki, hanem kegye­letnek kell minden esetben megnyilat­koznia. Hiszen a modern haladás sem követeli azt, hogy mindennek pusztulnia kell; ellenben szüksége van az emberi szemnek az összehasonlításra, a foko­zatos haladás szemlélésére. Mi is meg­kívánhatjuk az utódoktól, hogy alkotá­sainkat tiszteletben tartsák, amennyiben azok az­ ő érdekeiket nem sértik. Épen azért maguknak a hatóságoknak köte­lessége védelemben részesíteni mindent, ami a múltakból maradt fönn, ha azok a szabad fejlődésnek útjában nem állanak.Az Orbán-torony restaurálásakor na­gyon sok emléket tartottak fönn, ame­lyeket a közönség eddig figyelemre sem méltatott, de amelyek megfelelő elhelye­zésben érdekes látványul szolgálnak. Nem veszi észre például a közönség az egyes kapudíszeket, amelyek alapos vizs­gálat után valóságos remekművekül tűn­nek föl s amelyeket az üzleti érdekek kérlelhetetlenül elpusztítanának. Szüksé­ges, hogy a város tanácsa minden egyes építkezés, minden átalakítás alkalmával vegye fontolóra, nincs-e ott műemlék, amelynek esetleges elpusztítása valósá­gos vandalizmussá fajulna. Az üzleti érdek mellékes. Itt nem jöhet számításba más, mint az, hogy az általános város­­rendezés mit követel s nem az, hogy melyik kereskedő akarja kirakatát meg­nagyobbítani, vagy a közönség csaloga­tására szebb portékát kiállítani. A ta­nácshoz gyakran érkeznek be ilyen irányú kérelmek, amelyek azonban mind meg­­érdemlett elbánásban részesülnek, vagyis vissza­utasíthatnak. A közönségnek pedig meg kell érte­nie, hogy nemcsak üzleti érdek van a világon, hogy azok a tárgyak, amelyek üzleti szempontból nem becsesek, azok érint műemlékek föltétlenül föntartan­­dók. Csak helyeselhetjük a tanácsnak eljárását, amellyel védelmébe vesz minden műemléket, legyen az bár egész épület, épületrész, vagy egyszerű kapudísz. A mindennapi élet forgata­gában az egyes emberek nagyon gyakran megfeledkeznek arról, mire tartoznak a múltaknak, de hiszen nem kívánható mindenkitől, hogy erre is figyelemmel legyen. Ezért szükséges a hatóságok gyors körültekintése és bölcs mérlegelése mindennemű építke­zésnél és javítási munkálatnál, nehogy rideg üzleti érdekek győzedelmesked­jenek ott, ahol a múltak emlékeinek tiszteletben tartásáról, tehát a szép alkotások megbecsüléséről és ami a fő­­ kegyeletről van szó, erejét is nagyobb mértékben kell igénybe­­­ venni. A kényszerkölcsön hatása nem vár­ható azonnal. Hogy mikor érezhető ez majd, az attól függ, hogy mikép gaz­dálkodunk. Az a tény, hogy most bizo­nyos összegű pénzünk van, azt jelenti, hogy az államnak nem kell függő adós­ságot felvenie. A post­apénz és az oszt­rák-magyar bank jegyei között nagy­­különbség van. Utóbbit csak nosztrifi­­kálni fogják, míg a postapénz a magyar állam adóssága és a kiindulási pontja a későbbi magyar pénznek, melynek ellenében az osztrák-magyar bank le­bélyegzett jegyeit ki fogják cserélni. A kényszerkölcsön bizonyos igazság­talanságokkal jár, de ha ennek terve előre ismeretes lett volna, ez nagy ár­drágulásra vezetett volna. Ezt ugyan most sem lehet teljesen megakadályozni, de nem tud mégsem ennyira kifejlődni- A miniszter meg van győződve, hogy az ország megint fel fog virágzani és ez a kölcsön nem elveszett pénzz­ Ezt a kényszerkölcsönt és a hadikölcsönö­­ket a legvégsőkig fogják honorálni. Ezeket az államadóssági címleteket ro­konként fogják forgalomba hozni, de úgy, hogy ne ártson az állam hitelének, ami bekövetkezett volna, ha azonnal szabaddá teszik őket Most a rekonstrukciót kell előkészí­teni­ Ezután Magyarország virágzásnak fog indulni és mindenki hálás lesz a kormánynak ezért a lépésért. Hogy a lebélyegzést nem követte ár­csökkenés, az onnan van, mert kevés az ára A miniszter így . végzi: A kormány igyekezni fog a terheket igazságosan felosztani és lehetőleg széles rétegeket kielégíteni. Mindenki kapja meg, amit megérdemel, de viselje is a terheket, melyeket viselni képes. Ennek a célnak elérésére oly adórendszert fognak kidol­gozni, mely igen erős progressziót mutat fel. Magyarország gazdasági jövője. Budapestről jelentik : Korányi pénzügyminiszter kijelentése szerint a lebélyegzés a magyar pénznek csak javára válhat. A külföld máris ma­gasabban értékeli a magyar pénzt, mert a külföld érzi, hogy Magyarorszá­got nem lehet úgy tönkretenni,­ hogy gazdasági holttest­­ maradjon- Érzi a külföld, hogy a megcsonkított Magyar­­ország is még mindig egy egészséges nemzet országa. A valuta igazi javu­lását csak úgy lehet elérni, ha­ az egész nemzet megkezdi a termelő munkát és ha helyreállítjuk az államháztartás egyen­súlyát. Csak ha a pénzügyi viszonyok állandósulnak, lehet a­­ magyar­ pénz­­i rendszer igazi szanálására a jegybank jlítására gondolni - A nemzet adózó Nagy János hazamegy. A szolnokdobokai polgár az orosz bolsevizmusról. (Saját tudósítónktól.) Hát megérkezett Nagy János is Omszkból, 5 évi nehéz orosz fogság­ból, leült az állomásépület egyik sar­kához támaszkodva, lubickolt a drága napfényben. Szürke, magas kucsma díszelgett fején, két kérges kezét ölébe ejtette, kajla, vörös bajusza szomorúan simult pergament arcára, két okos apró, szemével fej felpillantott a hall­gatóira, a kérdések csak úgy záporoz­ták, az öreg szájáról akadozva tört fel a drága szép magyar szó. Én nem ismertem sohasem Nagy Jánost, a Szolnokdobokai 5 holdas, 5 gyerekes kisgazdát, de tudom, hogy 5 esztendő előtt nem vonta be szemét a bánatzonSk­ és a magyar szó is folyékonyabban, tempósabban gördült ajkáról­— Három hete még bolsevik­ ország­ban voltam, — mondja az öreg — hat hónapja indultam el az omszki tábor­­ból . . . (s beszél tovább a nagy orosz misztériumról, egyszerű szavakkal, egyszerű élményekről) bizony a tábor­ban nagyon rossz dolog van. Három­százezernyi magyar, osztrák, német, pólyák van ottan, nem orosz őrzi őket, az inkább küldené hazafelé, ha­nem a mi seregeinkből, a mi foglya­­inkból lett vöröskatonák. Ezek őszién nem eresztik az embert, de még ha szökésbe találják, elfogják, keservesen megtáncoltatják és visszaviszik. Az orosz segít szökni, a saját vérünk­ből valók nem engednek­— Hát enni mit kaptak? — Bizony kérem, mert nem álltunk be a vörös hadseregbe, nagyon szű­ken mérték az ételt­ Egy embernek egy font kenyér (12 és fél deka) és csaja volt a napi menázsi, sokat is éheztünk. De osztán elindultunk hét hatan, hogy hazamegyünk, mert nem bírtuk tovább, hun gyalog, hun vona­ton mentünk, csakhogy nagyon rossz ám a vonat. Fával fűtik, oszt sokszor megáll útközben, akkor az utasoknak le kell szállni fát vágni.­­ De mégis elértünk 5 hónap alatt a frontig. Útközben sokféle paraszt­­néppel beszéltünk, hát bizony nem tetszik nekik a kumenizmus, mert aszondják, hogy gyün a vörös katona, oszt viszi a gabonnát, szalonnát, de nem ad cserébe egy fenét se, pedig sót meg petróleumot már régen nem láttak — Hát rend van-e a falukban ? — Az osztón van kéremszépen Ahová a bolsevikok beteszik a lábuk, ott csend, rend van, mert ha rosszat szól, vagy rosszat tesz az ember, akkor egy-kettőre falhoz állítják, golyót kap a bögyibe, rögvest elföldelik, oszt kísz. — Hát erős-e ez a bulseviki állam ? — Erős bizony kére szeretettel, megverte most az összes ellenforra­dalmat, a Kolcsakt. Denikint PetyuTt, oszt gyün most a pólyákra sáska­­módján- Csak a tífusz ellen nem tud hadakozni, úgy hull bele az ember, oszt nincs egy csepp orvosság, nin­csen felcser, nyüzsög a rémité tetű rajtok, mint a hangya. — Hát maga hogy jött át a harc­vonalon? — Véletlen volt az kérem, mert ahogy mentünk a Miácsik cimborámmal a bulseviki kommisszárhoz. (Aki itt­h­on dolgozott, az ott . i.ommiszárius­ ^-at visszaküldött. Mentünk vissza a vasúti töltésen nagy szomorúsággal, hogy most már mi lesz, egyszerre csak gyún ám szembe egy öreg paraszt- Meg­szólítjuk, nem-e adna munkát? Ad ü bizony, csak menjünk vele- Elvitt a falujába, dógoztunk is egy napig, hall­­juk ám. Hogy dörög az álgyú keményen, futnak is már a bolsevikok, a trén, meg a gyalogság, a tüzérit elcsípte a pólyák, egyszerre csak azon észleljük magun­kat, hogy nincs katonaság a faluban , tanakodunk, egyszerre csak meglátjuk a sínen a páncélost. Me­gyünk a Miá­­csik komával megpróbálkozni, ini­en katonák lehetnek. Elővettük a febi­ zsebkendőt, oszt integettünk nekik. Gyan ám egyszerre a páncélosrul négy szuronyos, meg egy tiszt tütött revol­verrel. Aszongyuk nekik, ne báncsának, nem vagyunk mi ellenség. De bizony bolsevikok vagytok, mondja a pólyák tiszt- Nem vagyu­­k mi, mondom- Hát mik vagytok? Magyarok vónánk- Van írás? Ehun a. oszt előkotorjuk a munka­könyvét, amit Oroszországba kaptunk- Jó’ van, mondja, üljetek fel a vona­tomra. Így oszt átvittek Polyákországba. Akkor gyütt még egy baj, hogy ott összecsaptak bennünket a bulseviki foglyokkal. De eztet is megúsztuk, írást kaptunk, oszt most megyek haza-Befejezte az öreg, a bajuszán csava­­rintott egyet, aztán csak hallgatott, be­hunyta a szemét, a drága napfény be­burkolta, álmodozott tovább az 5 hód fődról, az 5 gyerekről és arról, hogy nemsokára viszontlátja őket­­ Romá­niában. (e) Amerika fegyverkezik. Az amerikai lapok írják : 1926-ban három millió emberbő álló hadserege kell, hogy legyen az Egyesült Álla­moknak. És tényleg, ennyi emberből álló hadserege lesz Amerikának, ha az a törvényjavaslat, amely most van a szenátus előtt, a szenátus katonai bizottságának kedvező véleményével ellátva, keresztül megy. Úgy a Ház­ban, mint a Szenátusban kedvez­őleg fogadták a tervet és nagyon valószí­nűnek látszik, hogy egyhangúlag fogják a honatyák megszavazni a javaslatot. A javaslat szerint e hadsereg a tulajdon­képeni sorkatonaság megett tartalék hadsereget képezne. Ezt a tartalék hadsereget idősza­­konként emelnék, hat esztendő alatt, arra a létszámra, amely a Javaslatban meg van említve. A javaslat szerint minden tizen­­kilencedik életévét betöltött ifj­a, jkí egészséges és a polgári foglalkozástól bizonyos időre elvonható, köteles lenne arra, hogy ennek a hadsereg­nek legalább négy hónapig tagja legyen. Ez alatt a négy hónap alatt teljes katonai kiképzésben részesülne. Ezeket a kiképzendő ifjakat az úgy­nevezett Plattsburg kiképző táborok­ban helyeznék el. úgy a házban, mint a szenátusban különösen a republikánusok azok, akik a javaslat keresztülvitelében teljesen bíznak. Felemelték a borb­élyrmOhelyei­ben az árakat A borbély munkaadók és munkások kollektív szerződése. A borbély munkaadók és munkások delegátusai, valamint az iparfelügyelő­ség képviselője tegnap összeültek az új kollektív szerződéstervezet megvita­tására- Az­ eredménnyel mindkét fél megelégedett, csak éppen a harmadik,­­a közönség, az a róka, akiről az arc­bőrén kívül most ismét sikerült még egy bőrt lenyúzni. Az ülésen a szakszervezet képvise­letében Ferencsik Mihály jelentette be,­­hogy a munkásság ragaszkodik a 25 százalékos béremelé­shez, a vasárnapi munkaszünethez és a déli záróra be­tartásához. Iyet A kollektív szerződéstervezetet, ami­a főkapitány később jóvá­hagyott, hosszasan megvitatták és mag­állapodásra jutotta, amelynek főbb pontjait itt adják: 1. A vasárnapi munkaszünet a munka­adókra és munkásokra egyaránt kö­telező-2. Délidő alatt az üzletek nyitva lesznek 3. A borravaló eltöröltetik. 4. A borravaló elfogadása és a munka­idő be nem tartása elbocsátást von maga után. 5. A­ pirosbetűs ünnepnapokon az üzlet déli 12 óráig nyitva tartandó. Ha szombatra esik az ünnep, este 6 óráig kell nyitva tartani. 6. Húsvét, pünkösd, karácsony első napján az üzlet zárva marad. 7­ Május elsején, a munkásünnepen egész nap csukva kell tartani A munkaadók elvben belementek a 25 százalékos béremelésbe ,azzal a fenntartással, hogy a főkapitány jóvá­hagyja az ő 40 százalékos árszabály­­emelésüket. A főkapitány a szerződésszöv­g né­hány pontjait módosította és az ársza­bály következő felemelését hagyta jóvá: Ez a 25—50 százalékos áremelés megint a­­ közönséget terheli, amely eddig is minden béremelési mozga­­lomban a rövidebbet húzta, mert a magas­bb béreket fizető munkaadók kiadásaik többletét a közönségen va­salják be. Ezt a jelenséget látjuk minden vo­nalon és nem volna csoda, ha a kö­zös és az újabb és újabb áremelé­sekkel szemben akként védekeznék, hogy egyszer már ő is sztrájkba lép és a felemelt bérekért teljesített mun­kákat saját rezsiben végezné el. Nem volna érdektelen a helyzet, mert hát kin vasalnák be a felemelt béreket ha a közönség az áremelésekkel szemben a lehetőséghez képest a bojkott terére lépne. — Két évi fogház Báli Mihály miatt. Budapestről jelentik: Márton György munkái a napokban azt a kijelentést tette egy csapszékben, hogy ha a kocka fordul, Báli Mihályt olyan kínzásokkal fogja „Haza küldeni ’, amire példa nem volt. Márton Györgyöt eme kijelentéséért a törvényszék két égi fogházra ítélte. Borotválás 2'—­­ Borotválás fésüléssel 3'— Hajvágás géppel 3'— Hajvágás ollóval 5*'— Szakál vágás géppel _ 2'50 Szakélvágás ollóval 3‘— Gyerekhajvágás géppel 2‘— Fejmosás 3 — Fejborotválás 5'— Külön fésülés 1‘— Nyakberetválás 1‘— Manicure 5

Next