Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-01-14 / 10. szám
y Kits 5* fának felét ellopják útközben s a kétszáz koronás fából négyszáz koronás lesz, amely dupla ára dacára csak félannyi ideig tart. Ne spekulálgasson hát sokáig az erdőhivatal, hanem fogadja meg tanácsunkat. Akkor azután majd azt a famennyiséget, megkapja mindenki , amelyet rendelt , s nem lesz közpréda az, amit keservesen szerzett filléreinken oly nehezen vásárolhatunk meg. KASSAI HÍRLAP Bratiszlavai utazás Holdy Juci, Bérczy Gyula és Fischer Károly ismerőseinkről. Néhány nappal ezelőtt Bratiszlavába utaztam. Előző este eltökéltem, hogy jól és kényelmesen fogok utazni. És hogy ebbeli szép terveimet valóra váltsam, már reggel hét óra előtt kint voltam a pályaudvaron. Gondoltam szemesnek áll a világ, a vak álljon ki az utca sarkára koldulni. (A tapasztalatlan koldusokat arra kell figyelmeztetnem, nehogy a korzónak nevezett utcadarabra álljanak foglalkozásukat űzni, mert az ott sétálóknak mindenre van pénzük, csak a nyomorgókon segíteni nem.) Szóval már hét órakor kint voltam a kosicei pályaudvar tágas perronján. Mindenféle idegeskedő és siető emberek. A hordárok nagy kosarakat cipelnek, szorgosan hordják be egy mozdony nélküli vonatba. És hirtelen világos lesz előttem: másnak is van esze, nemcsak nekem, ezek mind a bratiszlávai gyorsba szállnak be. Megrohamozom én is a vonatat és szerencsém van: kaptam helyet ülőhelyet!!!! a közvetlen kocsi egyik szakaszában. Behúzódom a sarokba, előveszem órámat. Hét óra 15 perc. A vonat tíz óra tájban indul. Lassan elmúlik egy kis háromnegyed óra. A vonat megtelt. A pontosan (9 óra előtt) érkező utasoknak csak a folyóson jut hely. De úgy kell nekik. Miért kelnek olyan későn Hét regényt kiolvasok és fekete hajamban három ősz hajszál jelentkezik, míg végre kilenc óra ötven perc. A kalauz tülköl s a vonat megindul. Most ugorjunk át egy félnapot. Minek untatnám magukat egy út borzalmainak elbeszélésével- Fő az, hogy két nagyon szép leánnyal utaztam együtt, akiknek — természetesen külön-külön — házasságot ígértem. Még azt is tudom, hogy mikor leszálltak valahol Bratiszlava előtt, összevesztek miattam. Szegények. Már azt is elfelejtettem, hogy szőkék vagy barnák voltak. Megérkeztünk Szlovenszkó fővárosába, Bratiszlavába szelíd másfél órai késéssel. Vaksötétség. lerohanok a vonatról — nincs podgyászom, csak egy kis kézitáska — és újra szerencsém van, mesebeli borravalók kilátásba helyezésével tudok egy fogatot (egy girhes gebe, amibe csak hálni jár a lélek, van elébe fogva) szerezni és nagy büszkén odakiabálom neki: — Savoy. Örült gyorsasággal (óránként három kilométeres sebesség) berobogunk a Savy-hoz. Szoba, természetesen nincs. Hajrá tovább- A táltos izzadtságot lehel, de én nem állatvédelemből, ültem kocsiba, hanem hogy szobát hajszoljak fel. Másfél órai keresés után végre a Hogh-panzióban kapok egy ágyat. Ára ellátással együtt potom 60 korona. Szerencsém van. A szobában levő három ágy egyikében egy ismert kosicei kereskedő fekszik, a másikban . . . szintén egy férfi. Felköltöm őket, barátságos hápogás, majd egy kis pityizálás (jó konyakja volt) és végül ... ne tessék rosszra gondolni, alvás. Másnap korán kelek, sok dolgom van. Az utcasarkokon a rikkancsok. Újságokat kínálnak. Lehet válogatni. Magában Bratislavában 42 különféle napi- és hetilap jelenik meg. Ijedten menekülök a tarka utcasarokról. Legalább egy nap legyen az életemben, amikor nemcsak, hogy írni, de még olvasni se kelljen újságot. Délig az ide-oda szaladgálásban telik el az időm. Elintéztem minden dolgomat. Szabad vagyok délután, mint a madár. (Tényleg azt is mondják rám, hogy jó madár vagyok.) A Savoyban megebédezem. Az étteremben jobbról is, balról is ismerős arcok mosolyognak felém. Körülnézek, hol vagyok? Csupa kosicei. Mintha csak Sámson bácsi Royáljában ülnék És mindenütt, a kávéházakban kosiceiek, az utcákon lépten-nyomon köszönnöm kell (pedig, mikor idejöttem egy lelket sem ismertem) a fél Kosice Bratislavában van. Gondolom, este jó lenne elmenni színházba. Ránézek a színlapra. Legény , búcsú megy Nézzük csak végig a szinlapot. Nini, ismerős nevek: Holdy Juci, i Bérczi Gyula, karmester Fischer Károly-Felkeresem Holdy Jucit- A Savoyban lakik a II. emelet 50-es számú szobában. Bekopogtatunk- ! — Szabad. Kis szűk szoba, a falakon fényképek, koszorúk, szallagok és a szobában Holdy Juci, egy Gräte nevű kisleány és . . Fischer Károly. Barátságos üdvözlések. Rögtön előállók, nehogy megelőzzenek, kérdéseimmel : » — No, mondják el, hogy vannak? mit csinálnak? Kisült, hogy harapófogóval kell minden szót kivenni belőlük, hogy nagyon szeretik őket. Holdy Jucit egyenesen bálványozza a közönség. Hogy mennyire szeretik őt, csak idéznem kell a „Híradó“ egyik kritikáját: „Szinte bántó... hogy milyen félelmetesen felüláll ez a művésznő (Holdy Juci) a többiek felett. j A darabot csak azért volt érdemes felújítani, hogy az ő csodás énekét hallhassuk benne“. És így tovább. A budapesti Színházi Élet is nagy, egész oldalas fényképet közöl róla és egy nagy cikket Szirmay Albert, a hírneves zeneszerző tollából, aki Bratiszlavában járt és külön gratulált Holdynak. A Juci — mert csak így hívják az egész városban — nagyon sokat játszik. Különösen az operákban arat nagy sikereket, de az operetteket is javarészt azért látogatja a közönség, hogy őt hallja énekelni. Fischer karmester is hasonlóképpen a közönség kedvencei közé tartozik. Nemrégiben rendezett egy nagy filharmonikus hangversenyt a Vigadó nagytermében, amelyen Berlioz, Smetena és Liszt darabokat vezényelt. Mondani sem kell, hogy a közönség egyenesen tombolt minden szám után Bérezi Gyuláék is jól vannak. Az öreg (nem haragszik meg érte, remélem) Bérezi bácsi minden délután ott alsózik a Központiban. A feleségének, a kosicei Nemzeti Színház volt táncmesternőjének, tánciskolája van a Bellevuébe. Annyi tanítványa van, hogy nem is győzi őket- Velük maradok egész délután, hiába a bohémet csak a bohémhez húzza a szíve, este együtt megyünk a színházba és utána . ■ • nem muszáj mindent elárulni Önöknek. Csak az bizonyos, hogy fél hétig, amikor a pályaudvarra mentem ki, nem hunytam le a szememet- Bucsuzkodás, beszállás (a vonat csak két óra múlva indul) és alvás. Csak Zsolnán ébredtem fel, akkor is csak azért, mert éhes voltam. (phax.) Heidler miniszter nyilatkozatai. A prágai kereskedelempolitikai tárgyalások. Heidler dr. kereskedelemügyi miniszter az alábbi nyilatkozatot tette: — A kereskedelmi politikai téren folyó tárgyalások valószinüleg nem fognak a szó közönséges értelmében vett kereskedelmi szerződéshez vezetni. Ennek formai nehézségei az akadályai. Nemzetgyűlésünk a békeszerződéssel együtt egy külön szerződést is ratifikált köztünk és a szövetségesek között, amely azt mondja, hogyha Németországnak, vagy Ausztriának bárminő vámkedvezményt biztosítunk, ez azonnal a szövetségesek ellenében is érvénybe lép. A helyzet tehát ennek következtében az lenne, hogy az Ausztriának tett kedvezményeket a többi államoknak is biztosítani kellene. A most folyó kereskedelempolitikai tárgyalások feladata, hogy a két köztársaság közötti vonatkozásokat, eltekintve a kereskedelmi szerződés határozmányaitól, úgy szabályozzák, hogy először rendszeres árucsere, másodszor bizonyos mennyiségű oly termény beszerzése tétessék lehetővé, amelyet egyik államnak a másiktól kell beszereznie. Ausztria számára a szén és cukor jön tekintetbe, számunkra ércek, mindenekelőtt magnezit, só, azután kivonatok, az ipari cikkek közül cserhés, kaszák, de különleges gépek is. * Nemcsak arról van szó, hogy szerződést kössünk e termények szállítására, hanem a végrehajtásra is meg kell szerezni az előfeltételeket, hogy a szerződést teljes mértékben teljesítsük és a zavarokat elkerüljük. Azért kell egy bizottságot szervezni, amely esetleg felmerülő ellentéteket elsimít és lehetővé teszi a szerződés sima végrehajtását. A kereskedelmi minisztériumot különösen annak a kérdésnek az eldöntése érdekli, mi legyen azokkal a társaságokkal, amelyek a két köztársaság keletkezése folytán bizonyos fokig két szék közé kerültek. Ezt ez állapotot meg kell szüntetni. Különbséget kell tenni azoknál a vállalatoknál, melyeknek csupán központjai vannak Wienben, viszont üzemhelyeik nálunk vannak. A második csoportot azok az üzemek alkotják, amelyeknek üzemhelyei részben nálunk, részben Ausztriában vannak. Az első csoportnál számításba kell venni az állami elválasztást. A második csoportnál oly kölcsönös megegyezésre törekszünk, hogy e vállalatok gazdasági léte az állami átalakulás miatt semmi zavart se szenvedjen. A valutakérdésről Heidler dr. kereskedelmi miniszter a következő nyilatkozatot tette : — Iparunk megújításánál oly elgondolásoknak adtuk át magunkat, amelyek mégis csalódást okoztak. Azt reméltük, sikerülni fog hitelt kapni nyersanyagok beszerzésére. Ebből az okból a régi j Ausztria-Magyarországból képződött állaamoknak első gondja volt hitelt szerezni jó valutával rendelkező államokból. Egy év tapasztalata arra tanít, hogy mindezek a kísérletek meghiúsultak. Feltétlenül számolni kell azzal, hogy ez az út egyelőre elzártnak látszik. Kis, rövidlejáratú kölcsönök, amelyeket tavasszal és nyáron kötöttünk a külföldön, vezettek valutánk rosszabbodásához, miután a hiszékenyek az esedékes összegeket a világpiacra dobták. Az őszi hónapokban a különböző koronavaluták jelentékeny elértéktelenedése következett be, miáltal új veszérvek, merültek fel. Ma pénzünk elértéktelenedése arra kényszerít bennünket, hogy az importnál óvatosak legyünk. Ha a kivitelre szabad teret engednénk, az elértéktelenedés a belső országot is találná és a drágulás hullámaihoz vezetne. Ezt pedig minden körülmények között el kell kerülni. A valutaproblémának kereskedelmi politikánk irányát kell jelentenie. A rossz valutával bíró országokat ezek a viszonyok közös megegyezésre kényszerítették. Az árucserénél minden városnak arra kell törekednie, hogy Nyugateurópa központjában mindannak legnagyobb részét a maga számára biztosítsa, amire a gazdasági élet fentartása és megújítása érdekében szüksége van. Leadási területünket a rossz valutával bíró államok képezik. Egy 5 állam se bírhatná ki, hogy nyersanyagokért jó valutával rendelkező országokban adósságokat csináljon és rossz valutával bíró országokba exportáljon . A valutakérdést Európában nemzetközileg kell megoldani. És a gazdag országoknak saját érdekükben kell a gyengébb országokat segíteniök. soggal szünet állott be működésében. Bűnesetek ugyan fordultak elő szórványosan, azonban nyomozati működésünk csaknem teljesen pangott- Az érdemleges munkát körülbelül március közepe táján vettük fel és ez időtől kezdve fokozatosan helyreállott a régi rend A panaszosok és sértettek mind sűrűbben kezdtek jelentkezni, akik az első két hónapban éppen a fent említett okok folytán vajmi ritkán keresték fel a rendőrséget . A rendőrség újra munkába állott és teljes gőzzel dolgoztunk. A munkarendet azonban június hónapban megzavarta a városnak a magyar bolsevik csapatok által való megszállása A tanácsköztársaság kassai uralmának egy hónapja újabb gátló körülmény volt a rendőrség menetében. A nyomozás ismét úgyszólván teljesen szünetelt. A rendőrség különben is megbízhatatlan elem volt a vörösek szemében. Ennek tulajdonítható, hogy a nyomozásokat teljesen kivették kezünkből és azokat a forradalmi törvényszék saját hatáskörében vezette. Néha azonban rá voltak szorulva a mi segítségünkre is és szórványos esetekben hozzánk fordultak támogatásért. A munka megindul. A cseh-szlovák hadsereg visszajövetelétől kezdve, amikor a katonai rendőrség a polgári rendőrséggel a legnagyobb összhangban kezdett működni, a teljes régi ügymenet állott be a nyomozatok terén és az előző félévi munkaszünetet bőségesen kárpótolta az év második felében keletkezett óriási tömegű különféle eljárás, ügy, nyomozat stb. — A múlt év szeptember havától kezdve oly hatalmas munkát végeztünk, amilyenre nem tudok példát a rendőrség történetében azóta, mióta én a rendőrség szolgálatában állok- A felderítendő esetek hirtelen megszaporodtak Ennek oka érthető is A fentebb jelzett időig a posta-, távirda- és vasúti közlekedés hiányossága miatt még Szlovenszkó egyes részeivel sem vagy csak alig tudtunk érintkezni, de szeptember óta nap-nap mellett halmazával kaptuk az ügyeket, amelyeket ki kellett nyomoznunk és amelyekre világosságot kellett derítenünk. — Úgy a helyi, mint a vidéki feljelentések, megkeresések megsokszorosodtak és annyira állandóan permanetáciában voltunk, hogy néha már csak a legmegerőltetőbb munkával és irammal tudtuk az üzemet fenntartani. — Különösen sok munkát adott a hamis pénzbélyegek terjesztőinek, illetve gyártóinak kinyomozása. A betörések és lopások tetteseinek kézrekerítése is rengeteg munkát okozott. Büszkén állapíthatom meg, hogy nyomozásaink — egynéhány utcai rablástól eltekintve— legtöbb esetben eredményre vezettek, úgy hogy a nagyobb bűncselekményeknek legalább 70 százalékát sikerült kiderítenünk. Ez a szám — tekintve a jelenlegi körülményeket— egyenesen kitűnőnek mondható. — Gyilkosság az elmúlt évben nem fordult elő. Néhány magzatelhajtás történt, ezeknek tetteseit azonban nagyobbrészt sikerült kinyomoznunk, ami az előző években nem sikerült. — A bűnesetek száma az előző évekéhez képest — dacára a csonka évnek — nem mutat csökkentést, ami a nehéz gazdasági állapotokra vezethető vissza. A fiatalkorú bűnösök. — Az elmúlt év legszomorúbb tünete a fiatalkorúak nagyfokú bűnözése volt. Hivatalos adatok bizonyítják, hogy a bűncselekményeknek legalább 60 százalékát fiatalkorúak követték el. A rendőrségnek több fiatalkorú betörőbandát sikerült kézrekerítenie, akiknek kihallgatása során minden alkalommal a betöréseknek egész sorozata derült ki. Hallatlan, milyen ügyességgel dolgoztak ezek a rossz útra tévedt fiatalok. Oly precizitással dolgoztak, hogy a rendőrségben egy minden hájjal megkent professzionista betörőbanda látszatát keltették. Annál nagyobb meglepetést keltett a nyomozás vezetőiben, mikor a viharedzett betörők helyett pelyhesállú gyerekeket volt kénytelen a vádlottak padjára ültetni. — A fiatalkorúak e mélyre sülyedésének oka szerintem elsősorban abban rejlik, hogy a szülők a gyermekneveléssel épen a háború okozta súlyos gazdasági gondok miatt nem törődhettek kellőképen, az apák a harctéren voltak, az anyák kenyérkeresetre a rendőrség egy évi működése. A bűnesetek 70 százalékát kinyomozták. Felkerestük a kosicei rendőrség bűnügyi osztályának egyik kompetens egyéniségét, aki az elmúlt év bűnügyi forgalmáról a következőket mondotta: Általános jellemzés. — Az elmúlt év elején, amikor a város megszállása történt, az azonnal életbe lépett katonai diktatúra következtében a rendőrség működése megcsappant és mintegy két hónapig való