Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-02-25 / 45. szám

'ÄčtU évi '•■1v*'“rs, IUUI Kestea, 1923. »ebr.^e 25. Szerda POLITIKAI NAPILAP © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © ©? Szerkesztőség és feladóhratai: Kosice, Fő-utca 60. sz. Telefonszám: 184. Megjelenti« naponta d. u. 4 órakor. FELELŐS SZERKESZTŐ: László IKIL 45. © © © ffi © © © © © © © © © ® © © © © © © © © Előfizetési díjak: Egész évre 1261, féltve 63 K., negyed­évre 3150 K., egy tiéra 10 50 K. Egyižs szén 50 fill. A politikai gyilkosság sokkal undokabb és utálatosabb gonosz­tett, mint a közönséges gyilkosság. Ez utóbbit ugyanis nagyobbára az intelli­gencia alacsonyabb fokán álló egyének követik el, míg a politikai gyilkosságokat intelligens emberekből álló csoportok, pártok követik, vagy követetik el. S ha a politikai gyilkosságok elkövetőivel szem­ben nem­, alkalmazzák a legélesebb meg­torló eljárást, ha azt gyaníttatják is csak a tömeggel, hogy annak bizonyos körül­mények között létjogosultsága van, akkor életbe lép az ököljog és sutba kerülnek a törvények. Minden pártnak joga volna saját igazát úgy bizonyítani, ahogy tet­szik neki: sajtóban, népgyűléseken, bot­tal, revolverrel, bicskával. Igazán nagy­szerű dolog volna! Visszatérés az ősálla­pothoz. Sok ezer esztendőnek vívmányai egyszerre lábbal tapostatoának, az emberi elmének ragyogó termékei úgy eltűnné­nek, mintha soha meg sem születtek volna. Az a megállapítás, hogy a szélső­ség­ kilendülések áldozatokat követelnek, épenséggel nem szolgálhat enyhítő körül­mény gyanánt, sőt talán súlyosbítja a dolgot, mert az értelmes embernek mód­jában áll mérlegelni a viszonyokat s e mérlegelés eredményeként a szélsőségek­től óvakodni. És azután: szélsőség ide, szélsőség oda, gyilkolni nem szabad. Valamikor, ősapáink idejében erkölcs volt a gyilkosság; ma azonban már egy kicsit megváltozott a fölfogás és épen azért a legnagyobb felháborodással kell tudomá­sul venni minden politikai gyilkosságot és úgy, mint minden más bűnt, amelyet ember az ember ellen elkövet. A politi­kai gyilkosságokat megelőző állapotok jellemzésére elég a következő kép: ma lelk­­edik az egész tömeg ugyanazon gyönyörű emberi eszmékért és szabadsá­gokért, amiket másnap egy szerencsétlen és túlzó politika hatásaként minden lét­jogosultság nélkül valónak tekintenek ha a tömegnek minden egyes tagja nem­­ megy, mint ahogy nem is mehet át hir­telen a nagy változáson, ha valaki a tömeg megváltozott fölfogásával szemben is ragaszkodni mer elveihez, akkor jön a kötél és gyilok, hogy eltegyék láb alól azokat, akik az aznapi igazságot nem tartják föltétlenül üdvözítő igazságnak. Az új eszmék apostolai sohasem törekesznek arra, hogy a tömeg meg is eméssze azo­kat a dolgokat, amelyeket beadnak nekik, h­ogy le is csillapodjék esetleges föllelke­­sülése után, nem­­ elég nekik az, ha a tömeg ordít, ha éljenez és a beugo! s ha ezzel a stereotip intelemmel bocsátják el a hallgatóságot, oszoljanak el szép csend­ben. Tessék az úgynevezett gyújtó szó­­noklatok helyett okos tanácsokat adni a népnek, meggyőzni őt az igazság felöl, nélkül azonban, hogy az ellenfelet le­­liszkolnák és quasi halálra ítéltetnék a gyülekezettel, tessék a hatóságoknak pár­atlan elbírálásban részesíteni minden jártot, akkor majd lejár a politikai gyil­­kosságok ideje is. Addig azonban nem. Ezek a bizonyos felvilágosító népgyülések azonban rendesen nem az igazság felől akarják meggyőzni a tömegeket, hanem egyszerűen csak lángra lobbantják a szenvedélyeket, kielégítést ígérnek alacso­­nyabb ösztönöknek és ezzel vége. Szél­őségből szélsőségbe esik így a tömeg, mely csak szavakat vett be, értelmet azonban nem. Mert, ha értelmet is nyert volna, sohasem történnének szélsőséges ellendülések. Az arany középút nyitva áll mindenki előtt, minden véglet számára. A közeledés lehetséges, sőt szükséges is. 'Ne üssük a világnéz­etek dorongjával azokat, akik az összeegyeztetésen fára­­doznak s akik egy pillanat alatt nem mennek át nagy változásokon. Inkább parkodjunk egymást érvekkel meggyőzni. A zsupán a köztársaság elnökénél. Az elmúlt héten Massryk köztár­sasági elnök kihallgatáson fogadta dr. Fábcry Pál zsupánt és több órán ke­resztül hallgatta meg a zsupán be­számolóját Keletszlovenszkó viszo­nyairól. Az elnök ez alkalommal ki­látásba helyezte, hogy tavasszal meg­látogatja, Kosicét, Keletszlovenszkó fővárosát és személyesen meggyőző­dik az Uzeri helyzetről. Választási mozgalmak Eperjesen. A választási mozgalom előkészü­letei már az eperjesi kerületben is kezdenek mutatkozni. A pártok meg­kezdték szervezési munkáikat és gyűjtik erőiket. Az eddigi előjelek szerint a hivatalos kormánypárt mel­lett a szociáldemokrata­ párt, a ke­­resztényszocialisták és a zsidó nem­zetiek fognak jelöltet állítani. <1 rait I Szlovenszkó új vasutjai. A vasúti minisztériu­m új vasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavasla­tot dolgozott ki, valamint megállapí­tott­a az építési és beruházási prog­­ramot 1921. évről kezdve 5 évre. Ez a p­rogram­m megállapítja az uj vasutas irányát. Uj vasúti vonalak kiépí­ts­e főleg a Slovenszkón szük­séges. Irányadó gondolat elsősorban a Szlovenszkó északi részét ás közepét­­ a délivel összekötni. Ez áll Kárpát alti Russiára is. Főleg a fővölgyeknek egymással va­n átlós összes ötleté­ére gondolnak. Az uj vasutak építési költsége körülbelül 964 millió korona. Hosszuk 560 kilométer. Ebben benn­­foglaltatik Karvinnak Tischennel való új összeköttetése is. Az ötévi beru­házás majdnem 6 és fél milliárd ko­rona és az építést fokozatosan hajt­ják végre. Erdélyben halálraítélt magyarokért. Küldöttség Graziani tábornoknál. A románok számos magyar állam­polgárt halálra ítéltek. Ezek : csécsi Nagy Imre huszárezredes, Cserei Vilmos alezredes Bu­ha Sándor al­ezredes, Szunyogh Abart őrnagy, Csapó Lóránt főhsonagy, Lukács Ödön polgr­mester és Jarkovich Ti­hamér törvényszéki bíró, valamennyi Nagyváradról, továbbá Gaál Zoltán­­ hadnagy, Gömpe zászlós Kolozs­várról. Ezeken kívül számos egyént el­fog­al, akik közül Halmos Vilmos temesvári főszolbabiróra 180 bot­ütést mértek. A szerencsétlenek érdekében meg­­­mozdult az egész magyar társ­ada­­­­dalom. A külügyminiszter már előbb­­ hivatalosan kérte Graziani táborno­kot, a francia misszió vezetőjét köz­benjárásra, újabban pedig harminc­kilenc magyar egyesület nevében és képviseletében tisztelgett nála egy­­ küldöttség. A küldöttséget Pest­ár Gyula államtitkár vezette és tagjai voltak : báró Perényi Zsigmond, dr.­­ Thirrli­g Gusztáv, Bagolay F. Sán­dor, R. Kiss István, Gíér Gyula­­ százados és Erdőss Barna főhad­­­­nagy. A küldöttség memorandumot­­ vitt magával és azt Pekár Gyula nyújtotta át Graziari tábornoknak a övetkező szavak kíséretében: — Kegyelmes Uram, engedje­­ meg, hogy harminckilenc egyesület nevében egy küldöttséget vezessek Excellenciád elé, amely a kolozs­vári halálos ítéletek és a temesvári áldozatok ügyében kéri Nagyméltó­­ságod nemes szivének, emberies gondolkodásának megmozdulását és Nagyméltóságod személyében, mint aki a legmagasabb rangot viseli az Itten székelő külfö­di ka­tonák között, az összes entinti missziék hathatós és gyors közbe­lépését. Mi ismerjük Nagyméltó­­ságod nemes gondo­kodását, ismer­jük azt a hatalmat, amely a kezé­ben van és nem kételkedünk abban, hogy kérésünknek eleget fog tenni. Graziani tábornok érdeklődött az iránt, hogy a memorandumban meg­nevezetteket milyen bűncselekménye­­kért ítélték halálra ? A kérdésre báró Perényi Zsigmond adott fölvilágosítást és kijelentette, hogy abszolút megbízható helyekről vet legújabb értesülései szerint is a nevezetteket egészen ártatlanul ítélték halálra, mert semmiféle összeeskü­vésb­en nem vettek részt. Graziani tábornok válaszában legmelegebben felelt a harminckilenc a egyesület memorandumára és kije­lentette, hogy előtte mindig döntő szempont volt a humanizmus­. Gra­ziani ezután meleg kézszorítással búcsúzott a küldöttség tagjaitól. si prágai szerződés gazÉsep N­ietarájfei. A cseh-szlovák—osztrák viszony. Heuritsch dr., a wieni kereskedelmi és iparkamara áruosztályának igazgatója, a prágai szerződés keresztülviteléről és kö­vetkezményeiről a következőket mondotta: — Az egyezmény ismertetőjele az, hogy szerződéses megállapítását tartalmazza bizonyos kötéseknek (árukicseréléseknek), amelyek a cseh és osztrák ipar között normális időben fennállottak. A háború ezen kötések végrehajtásának folytontossá­­gát meggátolta, a legutóbbi időben pedig mindkét állam kiviteli tilalmakkal akadá­lyozta meg ezek­­ teljesítését. A kiviteli­­ tilalmakat később csak a feltétlenül szük­séges anyagokra korlátozták, a nem fel­tétlenül szükséges cikkek kicserélésénél pedig újra a szabad forgalom lett irány­adó. Így tehát a kompenzációs szerződést csak azokra az anyagokra kötötték, me­lyek mindkét államra nézve életbevágó fontossággal bírnak.­­­­ Magát a szerződést a bécsi és prágai lapok már kellő részletességgel ismertették. A keresztülvitel eszközlésére mindkét fél részéről bizonyos export­­kontroll fog létesülni, hogy a" cserét egy­ségesen biztosítsák. A szerződés nagy horderejű, mert mindkét állam részére biztosítja a legszükségesebb nyersanyago­kat és iparcikkeket. A szerződés fontos­sága ebben azonban még nem merül ki, mert azonkívül, hogy jele­ntős mértékben segíti a cseh-osztrák gazdasági kapcsola­tot a rendes vérkeringésbe, újabb egyez­­­­ményeket helyez diétásba, míg a norm­á­­­­lis gazdasági élet a két ország között teljesen helyreáll. j — A kereskedőket ugyan inkább más országokkal való összeköttetésre­­ csábítja a külföldi pénzek magas kur­­í­zusa, azonban épen ezért ott mutat­­­­kozik meg legjobban a két ország­­ egymásrautaltsága. A Csehszlovákor­szág és Ausztria között jelenleg fenn­álló import-export forgalom a legerő­sebb bizonyíték arra, hogy amint ne­künk szükségünk van a csehszlovák termékekre, épúgy Csehország is rá van utalva az osztrák iparra.­­ A valutadifferencia hatása nem érezhető közvetlenül, főképen azért, mert a fizetőeszközök kataszt­ófális devalvációja általános. Ebben a deval­vációban fontos szerepe van a speku­lációnak és ezért messzemenő ellen­őrző intézkedésekkel az államok kere­­­tein belül, azokon kívül pedig együttes­­ munkával kell letörni az üzérkedés­­ kinövéseit. Ezt a kérdést most inter­­nacionálisan fogják megoldani és ez szükséges is ahhoz, hogy a világ gazdasági élete a rendes kerékvágásba terelődjön. Amíg ily magasak a valuta­különbségek, nem képzelhető el nor­mális világkereskedelem — Csehszlovákország és Ausztria a annyira egymásra vannak utalva, hogy közöttük levő kereskedelmi forga­lomra a legszélesebb perspektívák nyílnak. A politikai barátság pedig, amely a két demokrata államot össze­fűzi, csak megerősíti ezen­ vélemé­nyeket. — Kegyeletnyilvánítás Tisza iránt. Budapestről jelentik: Általános feltű­nést keltett a képviselőház legutóbbi ülésén, hogy Tisza István ülőhelye üres volt. Mint értesülünk, a kisgazda­­párt elhatározta, hogy a nagy állam­­férfiú emlékére ez a hely mindenkor­­ üres marad.

Next