Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-05-30 / 122. szám
xm évfolyam. Szerkesztőség és kisdédteatal: Kosice. Fifaiia 60. sz. Telefonszám: 184. ^egjilenik naponta d.u 4 órakor. Kosice. 1920. május 30. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP felelés SUP.KESZTŐ. Előfizetési díjak: Egész évre 126 K.félésre 63 K., neved LáSZLÓ SÍLH. évre 31*50 K., egy hdra 10 50 1 Egyes szén 50 ft!! 122. &2&m alig üli össze a parlament, máris előrevetik árnyékukat s azok a jelenségek, amelyekre számítottunk amelyeknek eltüntetésére azért van nagy szükség, mert amíg azok megismétlődnek, addig a parlament munkaképessége biztosítva nincs. Nemzetiségi ellentétek ütköztek ki már az első alkalommal s ezeknek megismétlődése sokban megakasztja, sokban megnehezeli a parlament működését. Igaz, nem másodrendű kérdés, jelentőségű dolog a nemzetiség, amelyet azért csínján kell elintézni, de amellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy amennyiben egyetlen kérdés hosszabb ideig leköti az országgyűlés idejét és sokáig rágódnak azon, miképen lehet és kell a döntést megcsinálni, addig száz meg száz ugyanolyan fontosságú ügy elmarad, holott a dolgok rendje azt kívánná, hogy sürgős megoldást nyerjenek. A csehszlovák köztársaság első nemzetgyűlése a magyarok és németek részvétele nélkül hozta meg azokat a törvényeket, amelyeken a köztársaság fölépült s így természetes, hogy ez a két nemzetiség bizonyos tekintetben rövidséget szenvedett. Ámde lehet-e a forradalom hevében minden legaprólékosabb dologra kiterjeszkedni ? Avagy nem történhetik-e meg az is, hogy fontos kérdések hagyatnak figyelmen kívül akkor, amikor sokkal jelentéktelenebb ügyekkel behatóbban foglalkoznak ? Minden emberi alkotás, még a legtökéletesebbnek látszó is, magán viseli a gyarlóság bélyegét s azért nem ítélhető el valaki mindjárt, ha nem alkotott olyat, amely mindenkit kielégíthetne. A csehek évszázados elnyomatás után kivívták önállóságukat, függetlenségüket és amikor új államuk megalapozásához fognak, bizony figyelmen kívül hagytak bizonyos körülményeket, talán azért is, mert a bekebelezett részek magyar és német nyelvű lakó ellenséges érzülettel viseltettek irántuk. A viszonyok azonban változtak. Irredentáról szó sincs, ezt belátják a csehek is, valamint jól tudják, hogy a nemzetiségek elnyomatása ellentétben áll a józan politikával, amit hangoztatnak is: föltételezhető tehát, hogy azok a hibák, amelyek az első nemzetgyűlés rendelkezései közé csúsztak, kijavíttatnak anélkül, hogy miattuk hosszabb tétlenségre kellene kárhoztatni a parlamentet. Mi föltétlenül bízunk abban, hogy a forradalmi állapotok megszűntével épen ezek a kényes kérdések nyernek leginkább elintézést, már csak azért is, mert a hatalmas szocialista tábor mérsékelni fogja a bármely oldalról megnyilatkozó sovinizmust és igazságot szolgáltat mindenkinek, akit az megillet. A csehek, németek és magyarok sokat tanultak a nemzetiségi harcokból, amelyek megreszkettették és össze is roppanhatták monarchiának úgy a régi osztrák-magyar egész szerkezetét, mint Magyarországot. A huszadik század ugyanis minden tekintetben mást követel, mint az előző századok,amikor más fölfogások irányították a nemzeteket s az egész világot. Amikor kiváltságosok ültek a törvényhozás termében, amikor a hazafisággal még üzérkedőni lehetett, más világ volt. Ma azonban, amikor a dolgozó milliók képviselői lepik el a parlamentek padsorait, akik ismerik a népet, annak mindennemű viszonyát és szükségleteit, amikor a köztársaság elnöki méltóságát humanizmusáról világszerte ismert egyén tölti be s mikor jól tudja minden illetékes tényező, hogy béke csak akkor várható, ha minden érdek kielégülést nyer, akkor nem kell attól tartani, hogy egy demokratikus alapon berendezkedett szabad népköztársaságban elnyomás alatt maradnak a nemzetiségek, amelyek fejlett kultúrával dicsekedhetnek. Nem tartjuk tehát időszerűnek a nemzet politikusainak mindenesetre lesz gondjuk tiségi kérdések kiélesítését, de várjuk, s arra, hogy eltüntessék az ellentéteket , hogy közös megegyezéssel kireparálják a nemzetiségek közül, hogy azután azok hibákat s az országgyűlés kielégíti úgy a teljes egyetértésben dolgozhassanak a magyarokat, mint a németeket, hogy köztársaság népeinek üdvén és boldvezek mindenféleképen beilleszkedhessenek gulásán, a köztársaság kereteibe. Az állam vezető- ------ Hogyan drágul az áru? A közönség már régen túl van azon, gasba hogy az árak fokozatos maszállása viharos emóciókat okozzon nála. Máról holnapra, holnapról holnaputánra szállnak feljebbfeljebb az árak. A vevőközönség vagy megfizeti, bilis summákat, vagy nem a horride hanem luxuscikkeket vásárol, akkor kénytelen akarva, nem akarva leszurkolni a pénzt. Rendelet van rá, hogy a vevő vásárlása alkalmával kérheti a kereskedőtől a megvásárlandó áru bevásárlási számlázását s az ott feltüntetett összeghez szabad a kereskedőnek úgynevezett tisztességes polgári haszonképen 25, legfeljebb 30 percentet felszámítani. Ezzel szemben mit tesz a kereskedők legtöbbje ? Nagyon hasonlóképen jár el a aoz a kereskedőhöz, aki ellen feljelentés érkezett az uzsorahivatalhoz és akinek számláiból a következő tényállás tűnt ki. Kollin Náthánné, egy főutci bazár tulajdonosa például egy gyermekkocsiért, amelyet igazán nem lehet luxuscikknek nevezni és amely neki 132 kor. + 75 percentet mutató gyári számlázás szerint 231 koronájában van, 450 koronáért árusít, tehát 94 percentes haszonnal. Ée mondjuk, ez a drágább fajta áru, csak jobb módnak veszik. Nézzük, hogy a szegény embernek való árut milyen áron számítja. Egy olcsónak mondható gyermekkocsi centes gyári hozzácsapást a 75 peris beleszámítva, 185 koronájába van a kereskedőnek és a forgalomba 350 koronáért hozza, tehát majd három, s szorosán a tisztes polgári haszonnak. A felhozott példa csak egy kiragadott az ezer közül és a megemlített jó kereskedő csak egy kapóra jött eset ; a számtalan közül. Hogy a helyzet ilyen, annak nem kis részben a vevőközönség az oka. Vásárol és jóllehet joga volna a kereskedőtől az áru számlázását kérni, nem teszi azt, érthetetlen nemtörődömséggel fizeti ki a félvagyonát, vagy az egészet egy gyermekkocsiért, csak mikor már túl van a vásáron, kezd el éktelenül siránkozni, hogy micsoda pénz kell manapság egy gyermekkocsira. A hatóságok a számla felmutatási kötelezettséggel alkalmat nyújtottak a közönségnek, hogy a kereskedések haszonra dolgozását ellenőrizze. Hos I szu tanulmányt lehetne erről a tömegpsichéről írni; az emberek sír jnak, panaszkodnak, kétségbeesnek, s jajveszékelnek, csak épen a hatóságok által rendelkezésükre bocsátott eszközöket nem nem alkalmazzák, ragadják meg én j is lehetséges volna. Pedig ezáltal az , hogy a kereskedő a régebben és olcsóbban beszerzett árut olcsóbban adja, tehát vegye a közönség a saját érdekében a fáradságot magának és vásárlásai alkalmával követelje a kereskedő számláinak felmutatását. Csakis így érhetjük el, hogy az amúgy is állandó emelkedésben levő árak ne rohamos ugrásokkal haladjanak felfelé. Vajda, volt román miniszterelnök a máramarosi területek átadása ellen. (Szatmár.) A „Gazetta Transylvania“ a csehszlovák kérdésben közli Vajda, volt miniszterelnök nyilatkozatát : A máramarosi területek átadása cseh szomszédainknak mindenkorra lehetetlenné teszi a velük való jó viszonyt. A békekonferencián az én véleményem az volt, hogy sem politikai, sem közgazdasági kérdésben nem tárgyalhatunk Csehszlovákiával, míg e kérdés rendezve nincs. Nem pár négyszögkilométer területről van itt szó, hanem a román állam életérdekéről. Az egyedüli vasúti vonal, amely összeköt, bennünket Lengyelországgal ketté volna vágva, ha Csehszlovákia ezt a kis jelentéktelen területet nem adja át nekünk. A hegyeken, Máramaroson, Bukovinában lehetetlen vasúti vonalat létesítenünk. A nem román községekből csak kettő rutén, a többi mind román, i Olyan falvaink kerülnek át Cseh- Szlovákiához, amelynek lakossága régóta a románság szvéhez van nőve. Végül kijelentette Vajda, hogy Ossutzky csehszlovák békedelegátus, amidőn Londonba utazott, kormánya nevében kijelentette, hogy Máramaros kérdése barátságosan lesz elintézve. Ha pedig sajnos, nem úgy volt, úgy ezt Vajda Gogának tulajdonítja, aki tehetetlenségével Párisban sokat ártott a román nemzeti ügynek akaratlanul is. A szállodák ellenérzése. Egy hónapi eredmény: fz ellenőrök a fizetésrendezésért. A városba rövidebb időre érkező idegenek könnyebb elszállásolásának biztosítása és ezek kiuzsoráztatásának elkerülhetése céljából a lakáshivatal — mint annak idején megírtuk — nagyon egészséges reformot léptetett életbe: a szállodák hatósági ellenőrzését. Az idegenek az Európa és Schalkház-szállóban az ellenőröknél tudakozódhatnak szállás után s az ellenőrök adják ki részükre a szállásutalványt, amellyel vagy valamelyik szállodában, vagy pedig a magánosok által önként felajánlott helyiségekben a megállapított díj ellenében szállást kaphatnak. Ezzel a lakáshivatal elejét vette azoknak visszaéléseknek, amelyek addig napra renden voltak, amikor vagy a szállodai személyzet, vagy magánosok csak horribilis összegekért adtak lakást a szálláskeresőknek. Az idegenek a lakásutalványért fizetnek 3 koronát, akárcsak a helybeli lakáskeresők és fizetnek még naponként 2 korona illetéket, mely összeget az ellenőrök szedik be s azzal mindennap elszámolnak a lakáshivatallal. Összesen 6 ellenőrt alkalmazott a lakáshivatal, kivétel nélkül megbízható, intelligens embereket, akik mellett, mint mozgó ellenőrök, működnek még hárman a lakáshivatal alkalmazottai közül. Díjazásuk a fentebb említett 3 és 2 koronás illetékekből fedeztetik. A szállodai ellenőrök e hó elsején kezdték meg működésüket s azóta az idegenek elszállásolása a legnagyobb rendben történik. Az ideérkezők megmenekültek a zsarolásoktól és más kellemetlenségektől, a város tekintélyes jövedelemre tett szert és hat intelligens ember tisztességes foglalkozáshoz jutott. Akkor azonban, amikor az ellenőröket alkalmazta a lakáshivatal, még nem tudták, milyen bevételre számíthatnak s azért az ellenőrök díjazását napi 20 koronában állapították meg, a mozgóellenőrök pedig, mint a lakáshivatal állandó alkalmazottai napi 10 korona pótlékban részesültek. Az össszeget félhavonként utólagosan fizetik ki. Az összes kiadások havonként így 4500 koronára rúgnak, mert a 6 ellenőr kap összesen 3600, a 3 mozgó pedig 900 koronát. Az eddigi forgalom azonban azt mutatja, hogy az illetékekből havonta legkevesebb 28—30 ezer korona folyik be s azért az ellenőrök azzal a kérelemmel fordultak a tanácshoz, hogy 20 korona napi illetményüket május hó 1-től visszamenően 30 koronára emelje fel, illetve díjazásukat havi 900 koronában állapítsa meg s ne utólagosan, hanem, mivel úgyis van rá már fedezet, előlegesen fizesse ki, azonkívül őket is részesítse mindama kedvezményben, mely a többi városi alkalmazottat megilleti. Elvégre ők is ugyanolyan alkalmazottai a városnak, mint a többiek. Készpénzbeli járandóságaik így 5400 koronára emelkednének 3600 helyett, amit a 28—30 ezer koronás bevételből minden nehézség nélkül meg is adhatna a tanács a nehéz és fáradságos munkát végző intelligens embereknek, akiknek más keresetük nincs- Ha akkor, amikor csak nem is sejtették, mekkora bevételre számíthatnak, beígérték a 600 koronát, mennyivel könnyebben teljesíthetik ezt a kérelmet akkor, amikor 28—30 ezer koronás biztos bevétellel állanak szemben ! Hisszük is, hogy a tanács nem zárkózik el ridegen a kérelem teljesítése elől, mert hiszen az nem jelent új tér-