Kassai Munkás, 1907. július-december (1. évfolyam, 18-43. szám)
1907-07-06 / 18. szám
18. szám. KASSAI MUNKÁS 3. oldal. tekintettük. De mégse láttuk, hogy a szolgabiró és földesúri durvaság gyermekekkel szemben érvényesüljön. Feltételeztük, hogy akár a gazda, akár a szolgabiró akkor „legény a gáton“, ha legénnyel áll szemközt. Sajnos az alábbi eset, ha igaz, az ellenkezőjéről győz meg bennünket. Egy paraszt asszony, Gujdi Józsefné, sírva panaszolta el, hogy 12 éves kisfia, ki Ferdinándy Istvánnál Hidasnémetiben szolgál, rettenetes kínokat szenved. Ugyanis a gazdasszonya üti-veri gyermekét, hogy meg is szökött tőlük. A csendőrség azonban visszavezette. És azóta a gyermek helyzete még rosszabbodott. Még inkább ki volt téve az ütlegeknek. Végre is újra megszökött az édesanyjához. A földesúr ezt nem tűrhette. Hogyan is ? ! Egy paraszt gyerek merjen fellázadni a korbácsütések ellen. Nyilván Hunnia rombadőlését látta a gyermek cselekményében, aki úgy védekezett az ütlegek ellen, hogy megszökött az édesanyjához. És a földesúr ziháló keble elégtételt követelt. Futott a szolgabiróhoz és követelte a szegény gyermek megbüntetését. Ferdinándy úr okos volt, bölcs volt. Kihez menjen máshoz egy birtokos, egy úr? Csak a szolgabiróhoz. És a szolgabiró, Fái András e napokban beidézte a gyermeket és ítélkezett. Elitélte 16 korona pénzbüntetésre, esetleg 4 napi elzárásra! A büntetést a gyermek le is ülte. Még van folytatása az asszony siró panaszának. A szolgabiró nemcsak ítélkezett, hanem míg az ítéletet meghozta, a 12 éves gyermek fülét ráncigálta. Megborzadunk. Felháborít bennünket az eset és ha igaz, akkor ezért a bűnösnek lakolnia kell. Mert bűnnek, szégyennek tartjuk, hogy egy szolgabiró a papok középkori eszközeihez folyamodjék akkor, ha vádlott áll előtte. Megbocsáthatatlan bűnnek tartjuk, ha gyermekkel szemben követtetik el ilyen merénylet. Nincs okunk kételkedni az asszony szavában. De mégse hiszük, hogy teljesen így van. Bár sok mindenre képesnek tartjuk a tízezer holdast és szolgabiróját. Ismételjük : megse hisszük, hogy a durvaság, a lelketlenség ilyen alacsony fokú legyen, ha gyermek áll előttük ! Azonban, ha igaz, akkor azt látjuk, hogy a Náci derestörvénye még fokozta a szolgabirák és földesurak munkásgyűlöletét. És ha ez volt a „hazafias“ kormány célja, akkor bátran mondhatjuk, ezt teljesen elértezésű, de a valóságban annál gazdagabb szolgájának kérése teljesittetett. Megszavaztak Fischer úr írására a kath. tanítóképző javára 2000 koronácskát. Ilyen előzékenységet még nem tanúsított a város. Úgy látszik meg akarta mutatni gavallériáját. Helyes, bölcsek társasága. De mondjátok csak, miért nem vagytok előzékenyek és bőkezűek, ha a nép kér egy kis fürdőcskét, egy kórházacskát? Ok mondjátok, miért, miért ? Hiszen ti is tudjátok, hogy ezeknek hiányában járvány üthet ki, amely köztetek is pusztíthat. Vagy az gondoltátok, hogy 2000 koronával bebiztosítjátok magatokat az Úr előtt? Csodáljuk, mert ma már a legcsuhásabbak is tudják, hogy ha jön a dögvész, ott nem segít senki és semmi. A dögnek el kell pusztulnia. Nem értetek el hát mást, minthogy a Hernádba vizet öntöttek Pénzt adtatok oda, ahol amúgy is sok van. Ezért a bűnötökért most nem bűnhődtök, de ha majd eljön az idő és kérdőre lesztek vonva : honnan merítettétek a bátorságot, hogy elvonjátok a városi rabszolgáktól, a néptől és hogy odadjátok azoknak, akik lelki rabszolgákat nevelnek? Meg lesztek büntetve. Nem fogtok ítélni a nép nélkül az ő nevében ! És akkor hatalmatoknak vége lesz. De emlékezzetek: a ti hatalmatok lejártával vége lesz a Fischerék hatalmának is . . . A kvóta. Ez volt a vesszőparipája a nyeregbe jutott kurucok emésztő hadának akkor, mikor még az ellenzékiség zabkosztján éltek Ugron Gáborral egyetemben. Hej micsoda agitáció volt az, amit a nemzetvezérek a kvóta és az átkozott Ausztria-Bécs ellen indítottak ! Mert a közösügyes kiadások hozzájárulási arányát őrülten felemelték a klaszszikus hazabölcsek. Ez tény! Jogos is volt az ellene való harc! Kellett harcolni szóval, tollal! Lángba is borult Hunnia a Kárpátoktól az Adriáig a lázitó szavak hatása alatt! Ha volt valaha lázitás, úgy a kvóta elleni az volt. Kossuth Ferenccel élükön csinálták a mai koalíciós urak! Nem kellett gyűlést bejelenteni akkor. A józan vidék néhány nyárspolgára összeált és az esti pityizálás helyett elment a jelölt úr ablaka alá éljenezni. Fáklya is került, a jelölt úr is tudta, hogy a „nép“ meg fog nyilatkozni, volt tehát hazamentő beszéd a kvóta ellen akár minden este ! Bezzeg azóta nagyot fordult az idő kereke ! A kvóta ellen a kutya se beszél, Ausztria Bécs ellen a kutya se lázít, hacsak az öreg Madarász ki nem megy Cinkotára a nagyítóéból iddogálni. De valamit beszél a „Kristóffy-sajtó“ — amint ők a le nem pausálézott orgánumokat hívják. Igen a darabontok írják, hogy a koalíciós kormány emeli a kvótát! Mi a fene ? Hisz ez gálád hazaárulás! Ez bérenc lakájoknak nemzetgyilkos banditáknak volt a műve ezelőtt! Erre csak nem vetemedik a Kossuth apánk fiának kabinetje?! így sopánkodnak a jámborok. Wekerle pedig kirukkol vele bátran, hogy hazugság e hír. Ismerve a nagy igazmondó állításait , biztos, hogy a kvótát felemeli a koalíciós népcsalók lakájhada ! SZEMLE: Fischer-Colbrie burokban született. Ki mondhatja, hogy Fischer-Colbrie nem született burokban. Álljon elő az az ember, aki azt meri mondani, hogy a névjegy készíttetéssel is foglalkozó derék püspöknek nincsen hatalma. De igenis van. Nemcsak a lelkek felett, amelyet szakszerű foglalkozása miatt mivelnie kellene, hogy „az ördög incselkedéseivel szemben mindig szilárdan álljon“. Hanem a város vagyonával szemben is van hatalma. Csak egy ici-piciny kis irást irt a bölcsekhez, a városi közgyűléshez és Krisztus szegényes kiné Az ankét hazája ez a szegény hulipánia ! Van ankét, hogy lehessen utánaa magnum áldomás. Ankéteztek már itt a selyemhernyó hulladék mikénti értékesítésének gondolatáról épp úgy, mint az indus vallásfilozófiának a jogtörténelemre való hatásáról. Szóval ankéteznek a hülyeségek egész sorozatáról. Ám ez nem baj. Urak voltak ott, kiknek volt erre idejük és joguk. Az ám, de újabban fenemód ús dolgokról ankéteznek az urak. Kivándorlásról, szabadversenyről, munkáshiányról és más hasonló komoly létkérdésekről. Ez már bosszantó. Mert hogyan is beszélhetnek a kivándorlás okairól azok, akik éppen elsősorban okai ennek?! Hogyan tanácskozhatik a tisztességtelen versenyről az, akinek halvány sejtelme sincs a másikról, a tisztes-