Kassai Munkás, 1908. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-04 / 27. szám
4. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám: más ajkú népek nyelvét nem veszi figyelembe és az iskola segítségével ki akarja tépni a németen kívül minden más nyelv gyökerét. A királyság germanizációja ellen a nemesség itt-ott feliratozik, de annyira hiányzik belőle a nemzeti érzület, hogy alig akad, aki a német miatt elhagyja a hivatalt. És a nemesség jelentéktelen ellenállásának nem is a magyar nyelv terjesztése volt a célja, hanem a latin fentartása. Nem csoda, ha II. József 1784-ben a megyei közigazgatásba általánosan behozhatja a német nyelvet. A parasztság önmaga nem képes nemzetiségéért harcolni, különösen akkor nem, amikor annyira ki van szorítva a kultúrából, hogy iskolái egyáltalában nincsenek. Különben is a latin nyelv nem kevésbé volt a parasztságra sérelmes, mint a német. Mind a kettő más-más osztályuralomnak a nyelve. Az iskolák németesítése ellen még éppenséggel nem harcolhatott. A jobbágynak nincs is szüksége elnyomott gazdasági viszonyai között iskolára. Falusi iskolák alig-alig léteztek. Azok a városi iskolák, amelyek a polgárság kultúrigényeit fedezték, nem idegenkedtek a német nyelvtől. A városok — ha nem is mind — de erősen németek. A német nyelv, amely 1774-ben lesz az oktatás nyelvévé, magában véve nem lendített a kultúrán. De a dinasztia közoktatásügyi politikája jóval magasabb volt, mint a nemességé, mert az egyáltalán nem szomjazott tudomány után. A nemesség nem törődött mással, mint kiváltságai őrizetével. A nemzeti fejlődésnek nemcsak úttörője nem volt, hanem akadályozója. „A magyar alkotmány, az egész fenálló jogrend — mondja Grünwald Béla — amelyhez a kiváltságos osztályok ragaszkodtak, a legnagyobb akadálya volt a nemzetiség kifejlődésének és megerősödésének. “1) A rendi alkotmány, a nemesség körülbástyázott kiváltságai az ország gazdasági előnyomulását akadályozták és vele együtt a kulturális és nemzeti fejlődés lehetőségét is megvonták a társadalom minden rétegétől, azon oknál fogva, hogy a vidéken Nagykaposon, Nagybereznán is nyomda nyílt. Ha elgondoljuk, hogy egy 16.000 lakosú városban mit jelent a nyomda, azonnal be fogjuk látni, hogy egy patikáriusnak, kinek 16.000 korona jövedelme már van, mily könnyen végezhet a sínylődő nyomdatulajdonosokkal, akik tisztán erre a kenyérre vannak utalva és semminemű más jövedelemmel nem bírnak, de még csak magánvagyonnal sem rendelkeznek, míg a patikárius úr jól körül van bástyázva egy patikai joggal. — Tudomásunkra jutott az is, hogy nevezett Lám Elemér most már azon fáradozik, hogy műhelye részére állami támogatást eszközöljön ki, ami mindenesetre a meglévő jövedelem mellett, szintén jó lenne és még hathatósabban megnyomoríthatná az apró emberek megélhetését.“ Lám úr egyébként egészen okosan gondolkodik. Ő látja, hogy a koalíciós uralom alatt minden jogtalan érdek ki lesz elégítve, ezen felbuzdulva szintén kér anyagi segítséget. És nyugodtak lehetünk, a kormány — ahol a patikus kérvénye ezidőszerint fekszik — nem fogja elutasítani, mert hiszen koalíciós uralom van, amely egyenként köti magához embereit. Lám urat pedig annál inkább nem fogja elszalajtani, mert nemcsak patikája, hanem „közvéleményt“ csináló újságja is van. Egyszóval el lehetünk rá készülve, hogy a kormány a 16.000 korona évi jövedelemmel bíró „szegény“, kisiparos patikusnak az ország keserves pénzén segíteni fog. Ez hozzátartozik a kormány szociálpolitikájához. Láttad-e már Budapestet éjjel? Az összes kabarék többek között ezt is elszokták énekelni. Mert szép ám Budapest éjjel ! Meg lehet látni erényét ép úgy, mint cédaságát. Ez a Budapest tegnap este már sötétségben úszott. A gázgyári munkásokat a külföldi pénzbárók kizárták a munkából. Nem volt tehát, aki a gázt fejlessze. Igaz, hogy a kormány honhazafiyakhoz méltóan sietett katonákat kirendelni, de nem ért egy pipa dohányt sem ! A katonák nem bírják elviselni azt a hőséget, azt a fullasztó levegőt, ami a gázgyárban ráfekszik tüdejükre. De nem is értenek hozzá. Szóval Budapesten nincs világosság! Ez a harc aljas üzleti spekulációból tört ki. A munkások az utolsó pillanatig hajlandók voltak a békés megegyezésre, de a gázbárók előre megfontolt és előkészített merénylettervével szemben előzékenységük kudarcot vallott. A gázgyári igazgatók a békét azért nem akarták, hogy a fővárost elriassza a gázgyárak megváltásától. Régen folyik az alku a gázbárók és a főváros között. Utóbbi mindenáron meg akarta váltani a gázgyárat, mert a részvényesek indokolatlan és jogtalan hasznot vágtak zsebre Budapest közönségétől esztendők óta. Hogy a gázbárók elriasszák a fővárost a vételtől, ilyen aljas manipulációt eszeltek ki és kizárták a munkásokat. Nem hisszük, hogy ez a gálád terv sikerüljön ; nem hisszük, habár kormány, hadsereg és egyéb szakramentum a tőke rendelkezésére áll ; nem hisszük, mert a gázgyári munkások jól vannak szervezve és bizony mindaddig, mig követelésük teljesítve nem lesz, nem fog lehetni látni Budapestet éjjel ! A magyar nyelv nem „Kultursprache.“ Szépen vagyunk a koalíciós uralom harmadik esztendejében. Egy osztrák utazási iroda, amely a magyar kormánynyal összeköttetésben áll, egy sátoraljaújhelyi kereskedőnek a következő ékes levelet írta : SZEMLE. A patikusnak nagy étvágya van. Ami még nem volt az országban soha és sehol, azt Ungváron megcsinálta Lám Elemér gyógyszertár tulajdonos. Nyomdát nyitott. Hát egye a kő, ha már úgy van, hogy patikusnak szabad nyomdát és nyomdásznak nem szabad patikát nyitni. Ez hozzátartozik a „szabad“ iparhoz. De az már furcsa, igen-igen furcsa, hogy a patikus arra vetemedjék, amire nyomdász még csak nem is gondolt, mert előre tudta, hogy hiába. A patikus mivel sem törődve, egyszerűen beadványt intézett a kerületi kereskedelmi és iparkamarához, amelyben mély alázattal esedezik egy néhány ezer koronát érő gépecskéért. Erre vonatkozólag Ungvárról az alábbi hiteles értesítést nyertük: „Lám Elemér itteni gyógyszertártulajdonos, kinek 16.000 korona évi jövedelme van a patikája után, a városhoz folyamodott egy patikai dobozgyár és csakis az ehhez szükséges nyomda megnyithatási engedély iránt. Mindezekre az engedélyt megkapta és a múlt hónapban működését meg is kezdte és első dolga volt a városban nyomdai munkák végett munkásait mozgósítani, akik némi eredménynyel el is jártak. Ezen eredményen felbuzdulva, máris nagyobbitja nyomdáját. Ungváron 6 nyomda van ezidőszerint, amelyek alig képesek megélni a végtelen csekély szükséglet miatt és !) i. m. 500.