Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI Arak. Egész évre 3 K 20 f Félévre ) K 60 f. ...... . ' , Negyedévre 80 fillér Egy hóra 28 f:llér. Megjelenik minden Szombaton. Egyes s2ám ara 6 Itllér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Kossuth Lajos utca 27. szám. I. emelet Telefon szám: 136. III. évfolyam. Kassa, 1909. január 2. 1. szám. Céljaink és eszközeink. A munkásmozgalom erősbödésével jár a szocialista eszméknek mind szélesebb körökben való terjedése. A mozgalom következtében min­den társadalmi réteg és factor kényszerült a szocialista eszmékkel foglalkozni. Az iró az új­ságban, a pap a szószéken, a földes ur a domí­niumán. A proletáreszme uralja a társadalmat. Prohászka, aki állandóan az „Omnibusz Caritas“ jelszaván nyargal, minden szónoklatába belekever egy kis szocializmust, sőt a „liberális“ hangot pengető jászóvári prelátus sem menekül tőle. Mindenki foglalkozik a szocialista eszmékkel. Azonban ki-ki a maga módja szerint. Forrongás észlelhető mindenfelé, mintha nagy átalakulás előtt állanánk. Egyetlen társadalmi réteg sincs megelégedve. Minden téren látjuk az evolúciót, (fejlődés) amely utat csinál a revoluciónak, (fel­forgatás). O yan a társadalom, mint a tojás élete: benne mozognak, forrnak az erők, de a kemény burok nem engedi kitörni a keletkező életet. Ám az erők egyre forrongóbbakká lesznek, szerve­ződnek, erősbödnek — ez az evolúció és ami­kor elég erősek, széttörik a burkot és jelentke­zik az uj élő — ez a revolució. Az .evolúció és revolució idejét a mi mun­kánk gyorsítja és minél inkább gyorsítjuk, annál előbb fejezhetjük be töiténelmi hivatásunkat, amely a munkaeszközök társadalmositásából áll. Már megírtuk sokszor, hogy a munkásság célja akkor, amikor a hamisítatlan választójogért, szociális törvényjavaslatokért, nyolc órai munka­időért, munkásvédelmi törvényekért, hygenikus és egészségügyi törvényjavaslatokért küzd, akkor csak utat tör a szocialista társadalom felé. Ezek csupán eszközök a végső cél az osztályuralom­tól mentes szocia’ista társadalom megvalósítására. Egyszóval mi élesszük az osztályharcot, hogy megszüntessük az osztályokat. Ä szegény és gazdag fogalma csak a magántulajdon rendszerén felépült társadalomban ismeretes; ahol nincs magántulajdon, amely a kizsákmányolás alapja, ott burzsoá és proletár közötti ellentét sincs, minthogy a burzsoa is, a proletár is ismeretlen. Azonban ha ölbe tett kezekkel néznénk a for­rongást, akkor is elkövetkezne a mi győzelmünk. Mert Marx klasszikus mondása: a kisajátítók ki­sajátítása a mai társadalomban minden téren megnyilvánul. A tőkefelhalmozódás egyre tart, aminek szükségszerű folyománya a tömegnyomor felhalmozódás. Tehát mi csupán gyorsítjuk a fejlődés tem­póját a végső célért: az ember felszabadítása az ember uralma alól. És ebben a törekvésben eszközeink: a sajtó és a szervezkedés. A prole- táriátust, a munkásosztályt egy táborba szer­vezzük; a vagyontalanokat, a szegényeket, a nyomorgókat eltávolítjuk a gazdagoktól, a munka­eszközök birtokosaitól, a jólétben úszó uraktól, minthogy éles ellentét van a két osztály között. Az egyiknek, a vagyonos osztálynak az az ér­deke, hogy a munkásosztályt kizsákmányolja; a másiknak, a vagyontalan osztálynak az az érdeke, hogy a kizsákmányolás lehetőségét ma korlátozza, később teljesen megszüntesse. A szervezkedés­nek eme motívumait a sajtó állandóan hirdeti. Az osztályharc küzdelmében a sajtónak ez a szerepe. Felvilágosítani, oktatni, osztálytudatot plántálni, a szocialista sajtó hivatása. Es a szer­vezkedés sikere abban rejlik, minő sikerrel ter­jesszük a sajtót. Régen az osztályküzdelmek fel­kelésekben, kard és egyéb gyilkoló szerszámok forgatásában merült ki. Ma a küzdelem terré­numa a sajtó, ahol apró ólomkatonák hirdetik az eszmét, toborozzák az uj társadalom hívőit és mérik kíméletlen ostorcsapásaikat a kinövé­sekre, az igazságtalanságokra . . . Régen a tö­megek elől a betűket elzárták, az Írást elégették, ma azonban már megalkusznak a fejlődés tör­vényeivel és az uralkodó osztály védekezése nem a sajtómáglya, hanem a „Szűz Mária virágos kertje“, „Jézus szent szivének hírnöke“, „A leg­szentebb rózsafüzér királynője“ és egyéb hasonló cimü és lelket mételyező, osztálytudatot elzáró sajtó terjesztésében nyilvánul meg. Ez az ural-

Next

/
Thumbnails
Contents