Kassai Munkás, 1911. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-07 / 1. szám

4. oldal HÍREK. Kassa város költségvetésében a folyó évre 2,433.388 korona 91 fillérrel szemben 2,905.181 korona 21 fillér kiadás van előirányozva. Az ilykér mutatkozó 531.792 korona 36 fillér hiányt a 62 százalékról 64 százalékra fölemelt pótadóból fogják fedezni. Jónás János nyugalmazott akadémiai igazgató Eperjesen 62 éves korában elhunyt. Jónás nemcsak kiváló pedagógus, de kitűnő szociológus is volt és mint ilyen, agitátori munkát is fejtett ki. Részt vett az eperjesi Martinovics-kör megalakításában is. A múlt év áprilisá­ban, mikor Jászi Eperjesen járt, gyönyörű beszédében ismertette a progresszív elemek hivatását. A progresszió hívei nagy részvéttel vannak az elhunyt iránt. Anyakönyvi bejegyzések. Az elmúlt évben 1454 gyermek született Kassán. A halálozások száma pedig 960 volt. Házasságot 239 pár kötött. Ennél részletesebb kimutatással nem rendelkezünk, mert az anyakönyvi hivatal nem volt hajlandó az évi rendes, részletes statisztikát rendelkezésünkre bocsájtani. Megint győztünk! Hol győztünk? Hát Párisban győztünk! És hogy győztünk? Bizony nem úgy, hogy szebb posztót, selymet csináltunk, mint a párisiak, vagy jobb darabot irtunk, mint Rostand. Nem, ilyesmikhez mi még kismiskák vagyunk! Miképpen győztünk hát mégis? Úgy, hogy a lapdát olyan jó tudtuk rugdosni, hogy a múlt heti párisi versenyen 3:0 arányban meg­vertük a franciákat. Mint mindig, most is, őszintén szólván, mi örülünk ennek a győzelemnek. Elvégre is rugdostak már bennünket eleget, hát most rugdosunk mi. De örömünk nem teljes, mert azt tapasztaltuk, hogy mikor bennünket rugdostak, az végtelenül fájt nekünk és mikor mi rugdosunk, az egy cseppet sem fáj nekik. A rendőrök fizetésjavítása. Az állam által ado­mányozott 42 ezer korona évi segélyből a rendőrség is kap 10 százalékot drágasági pótlék címen. Ez helyes, de ezzel szemben kívánatos is, hogy most már a rend­őrség legalább 10 százalékkal intelligensebb legyen. Lovag Zolnay — a királyhoz. Ma két éve annak, hogy a kassai törvényszék becsületsértés miatt 100 korona pénzbüntetésre ítélte lovag Zolnay Viktort, aki afölötti felháborodásában, hogy Sartory és Bozics megölték Klein Lipót elvtársunkat, egy erőshangú levél­ben párbajra hívta ki a gyilkosokat, akik féltvén bőrü­ket, párbaj helyett a polgári bírósághoz szaladtak. Ez az ítélet a két év alatt megjárta a táblát is, a kúriát is. Utóbbi a száz koronás ítéletet egy hónapi elzárásra változtatta át. Ez ítélet ellen Zolnay egy hosszabb levélben fordult a királyhoz, melyben ártatlanságát bizonyítja és ismételten gyáváknak nevezi a katona­tiszteket. Az érdekes levélből mi is közöljük a követ­kezőket : „Mintegy négy évvel ezelőtt Bozics és Sartory, Kassán állomásozó 34-ik gyalogezred hadnagyai, — Kassán rátörtek kiélezett hegyes kardokkal egy békés, családos polgár emberre és azt megölték! Már előzőleg is történtek Magyarországon hasonló esetek több helyen, sőt még az is megtörtént, Kolozsváron, hogy egy úri nőnek az arcán vágott keresztül egy vitéz katonatiszt. Ezek az esetek, de főleg a szerencsétlen véget ért — Bozics és Sartory által meggyilkolt — polgártársam, Klein Lipót esete végtelenül fellázított és azt irtam­ a két virtuskodó tisztecskének, hogy: gyönge médiumot kerestek Klein Lipót személyében s ha nem gyávák, jöjjenek énhozzám, nyitva áll a házam előttük s öljenek engemet meg. Ha nem átallották fényes kardjukat a Klein Lipót vérébe mártani, én is vagyok olyan intel­ligens ember, hát jöjjenek hozzám azt megkisérelni. A két tisztecske, Felséges Uram, nem jött, hanem be­­pörölt. — Hát ezek ugyan vitézek, Felséges Uram!" A levél további részében Zolnay a büntetés el­­engedését kéri a királytól. Nem tudjuk, hogy a király eleget tesz-e a kérelemnek és kiszabadíttatja-e a fog­házban szenvedő Zolnayt, az azonban bizonyos, hogy ez a nyilvánosságra jutott kérvény nem vet fényt a hadsereg tisztjeinek a dicsőségére. Öngyilkossági kísérlet címen röppent széjjel az a hír, hogy Bihari Sándor színészt lakásán eszméletlen állapotban találták. Az orvosok önmérgezés esetét kon­statálták és a kórházba szállíttatták. A két nap alatt meggyógyult Bihari tagadja, hogy öngyilkosságot köve­tett volna el. Mások primadonna meséket és egyebeket emlegetnek Nem lehetetlen azonban, hogy Bihari, aki szép énekével 60 forintokért gyönyörködteti a közönséget,­ egészen más okból mérgeződött meg. A pap, a kisdedek és a zsidó korcsmárosné. Borsod megyében, Edelény mellett, Szakácsi faluban tör­tént a következő eset: Somogyi János református tisz­telendő atya egy személyben tanítója is a falunak. Mint ilyen azonban nem igen tanítja, hanem inkább dolgoz­tatja a gyerekeket. Fát aprittat, súroltat, meszeltet a növendékeivel a derék lelkiatya. És ha valamelyik nö­vendék vonakodik ezt az iskolába nem való munkát végezni, arra ráhúzza a vizes lepedőt. Egy ilyen gye­reket nem régen kékre, zöldre vert a tisztelendő ur. Somogyi uramat ezért az embertelen eljárásáért az ede­­lényi járásbíróság el is marasztalta. A tisztelendő urnák privát passziói is vannak. Például vadászik. És ha va­dat nem bír lőni, hát a falu kutyáit ritkítja. Nem­régi­ben pedig — nős ember létére — a zsidó korcsmáros­­néra vadászott. Ennek eredménye pedig az jön, hogy az edelényi járásbíróság, a korcsmárosné följelentésére, becsületsértés miatt ismételten elmarasztalta a református isten Lucifer hitű szolgáját. A Felvidéki reklamirozni fog! Mit? Előre kije­lentjük, hogy nem kassai sódart. Közeleg a nagy böjt, ez hát kell a papoknak. Reklamirozni fogja őkelme az „Antiszemita“ című újságot, még­pedig minden olyan alkalomkor, amikor valamelyik “zsidó“ lap olyasmit KASSAI MUNKÁS 53. szám. Mindezeket azért említjük meg, mert a papok lapja még nem lett világlap, sőt azóta két oldallal meg is fogyott. Az Úttörő legutóbbi száma 11 sűrü oldalon át foglalkozik a kazár kérdéssel. Bevezető soraiban, többek közt, a követ­kezőket mondja: ... az egész antiszemitizmus sem volt más soha, mint a gazdasági elégedetlenség általános, de csak félig öntudatos érzése, mely az egész társadalmi szervezetet megfeküdte. Ezt az elégedetlenséget a latifundium s a kötött birtok fakasztotta, de a latifundiumnak mindig volt annyi magához való esze, hogy valahányszor érezni kezdette, hogy az elégedetlenség már-már kitör, oda­dobta bűnbaknak a zsidót. Baj van ? Üssétek a zsidót, mert mindennek ő az oka. A hosszú cikk első része, „A nagy moloch“, követ­kezik ezután, amely azt mutatja ki, hogy miként fojtja meg a kisbirtokosságot a latifundium. A kérdés alapos, nagy szociológusra valló megvilágítása után Fényes Samu kimutatja még, hogy a segítés módja csak ez lehet. A latifundiumok és a kincstár fojtogató karjaiból kell megszabadítani a rutént épp úgy, mint a kazárt és mindkettőnek a nevelését ki kell venni a papok kezéből. Vasárnap a Munkás­ Otthonban nagy záraiéi!­la

Next