Kassai Munkás, 1912. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

27. szám. KASSAI MUNKÁS A 16. §. arról szól, hogy „aki későn érkezik, vagy kimaradásának elfogadható okát adni nem tudja, megbüntettetik“ és hogy „a munkaidő befejezése, vagy a felváltó munkás megjelenése előtt a munkahelyet elhagyni tilos “. De a legfelháborítóbb a 17. §. Ez így szól: „Mindenki egész észbeli és testi erejével iparkodjék a reábízott munkát jól és szaporán teljesíteni“Borzasztó gazság kellett ennek paragrafusba öntéséhez, mikor például a korompai vasgyárban a martinoknál hetven fok melegben végzik a munkások a világ legnehezebb munkáját. Aki nem ismeri ezt a világot, annak fogalma sincs arról, hogy mi megy itt végbe. Hiszen szinte megborzad és könnyekre fakad az ember, mikor a rendes tizenkét órás munkaidő, de különösen a vasárnapi 18 órás fölváltás után látja a sárossá izzadt, meztelen testű, halálra sápadt, kábult fejű munkásokat eltávozni a vakítóan sütő öröktűsz rémes birodalmából. A 23. §. pedig arról szól, hogy „a munkás elöljáróinak feltétlenül engedelmeskedni tartozik“. Az illedelmes és szerény viselkedés pedig büntetés terhe mellett megköveteltetik gyárban és gyáron kívül egyaránt. A 24 §-ban az idegenek ellen védekeznek a következőképpen: „A munkásoknak pénzbírság terhe alatt tiltva van idegeneket, az üzemhez nem tartozókat a kohótelepre előzetes engedelem nélkül bevezetni"! A 25. §. arról szól, hogy mindenféle nagyobb társas összejövetelek az üzemfőnöknek előzetesen bejelentendők. A 29. §. a szabályok ellen vétők büntetéseit sorolja föl. Ezek így szólnak: a) nyilvános megdorgálás a hivatalfőnök által; b) pénzbírság 1 koronától 20 koronáig; c) ideiglenes kizárás a munkából; d) elbocsátás rendes módon; e) felmondás nélküli elbocsájtás. A 30 §. részletezi, hogy kik bocsájthatók el azonnal. E paragrafus 2 pontja szerint azok, akik „a hűség, szorgalom s az elöljárók iránt tartozó tisztelet és engedelmesség tekintetében lényeges kötelességsértésben válnak bűnösökké"! A 6. pont szerint azok, akik „társaikat feljebbvalóik ellen való engedetlenségre, munkamegtagadásra, vagy munkabeszüntetésre, avagy erőszakos fellépésre izgatják, vagy ha valamely előny kierőszakolására irányuló mozgalomban részt vesznek". A 10 pont szerint pedig „ha a munkát megtagadják"! Az ilyen vakmerő munkások ellen, e pont szerint joga van még az igazgatóságnak büntető feljelentést is tenni. * Ezeket a rémes dolgokat mondják a holt betűk. De még ennél is százszorta rémesebb az, amit ezek mögé bújva, a gyakorlatba is átvisz a gyárvezetőség. És most, a munkások eszmélése révén, mindezt veszedelem fenyegeti. Ezért van nagy riadalom Korompán. És mi gondoskodunk róla, hogy ez a riadalom mindaddig tartson, míg az igazgatóság garázdálkodását el nem söpri, hogy annak nyomán új élet kezdődjék a gyárban . .. Aratósztrájkok. Alig múlt el Péter-Pál napja, máris nagyarányú aratósztrájkok híre érkezik. E hét elején Arad-, néhány nappal később Hajdú- és Szabolcsmegyékben ütöttek ki a sztrájkok. Arad megyében a Zselénszky gróf birtokáról csendőrök hurcolták be a sztrájkotokat az aradi törvényszék fogházába. De nemcsak a törvényt és csendőr szuronyt alkalmazták a sztrájkolók ellen, hanem sztrájktörőket is. — Hajdúban és Szabolcsban a sztrájk a munkások győzelmével ért véget. 3. oldal. Marni akarnak a fehér papok. A szent telekspekulánsok a város ellen. Alig néhány hónapja, hogy Kassa város közgyűlése potom áron átengedte egyik legértékesebb házát a premontrei rendnek. A kapzsi rend a városnak ezt a jószívűségét most azzal akarja meghálálni, hogy egy telkének az eladása révén valósággal meg akarja marni a várost. A dolog veleje ott van, hogy a város egy telekkel akar hozzájárulni az állam által fölépítendő Rákóczimúzeumhoz E célra legalkalmasabbnak látszott a premontrei rend telke, melyen az úgynevezett hóhérbástya van. A tárgyalások a rend és a város között meg is indultak. A rend eleintén 400.000 koronát követelt a telekért, míg a város 220.000 koronát ajánlott fel. A 180.000 koronás differencia után a városi közgyűlés úgy határozott, hogy a telek kisajátítását fogja kérni az államtól. Mikor a kisajátítás ügye nyélbe volt ütve, a város részéről dr. Weisz Béla tiszti főügyész a kisajátítási eljárás megindítása iránti kérelemmel együtt a törvényszékhez benyújtott beadványában a kisajátítandó ingatlanok értékét, az ingatlanok után kirótt adótételek alapján, olykép állapította meg, hogy a premontrei telektömbért 80.000 korona vételár megállapítását kérte. Ezzel szemben a fehér papok ügyésze egy 38 oldalas beadványában, melyben a világ legjobb telkének tünteti fel a premontreiek hullámos telkét, azt hangoztatja, hogy a telek 880.000 koronát ér. E szerint tehát a város és a rend között kerek 800.000 korona a differencia. Hát nem mesébe való önzetlenség ez egy szegény várossal szemben a milliókkal rendelkező fehér papok részéről?! Most a kisajátító bíróság fogja eldönteni, hogy a fehér papok százezrek körül forgó marási szándéka sikerülni fog-e. Bécsbe viszik a tulipángépeket. Zollschanék nyilatkozata. Két héttel ezelőtt megírtuk, hogy a Zollschan és Frankenstein cég július elsején, nem a leggyanútlanabb körülmények közt, becsukja kassai gyárát és az ott levő tulipános gépeket Bécsbe és Győrbe viszik. Ez a cikkünk megjelent a Népszavában is, ahol pár nap múlva Zollschanék cáfolgatni igyekeztek állításainkat. Nem jól tették, mert most nemcsak cáfolatuk valótlanságát fogjuk kimutatni, hanem egy újabb súlyos adat kiírásával beigazoljuk, hogy Zollschanék a „hazai ipar fejlesztése“ címén valóságos pumpolásokat vittek végbe bécsi gyáruk érdekében. Zollschanék cáfolatának a veleje az, hogy ők nem szándékoztak „250 embernek kenyeret adni“, nem élveztek állami szubvenciót, nem dolgoztak javítóintézetekből összeszedett munkásokkal, távozásukat bejelentették az idei közgyűlésnek és a gépeket adományozó minisztériumnak. Ezzel szemben mi föntartjuk előbbi cikkünk egész tartalmát, mert Kassa város főjegyzői hivatalában átolvastuk Zollschanék 1908-ban kelt beadványát, amelyben szubvenció esetén nemcsak nagynak jelzett gyárukban akartak „nagy munkában rétegeknek munkát adni“, hanem még a háziipari termelést is meg akarták honosítani, úgy, hogy abban az időben nem is 250, de valójában 300 emberről beszéltek. Kassa város tanácsa és közgyűlése fölbuzdulván a sokat ígérő beadványra, egy nagy kiürített kaszárnyának majdnem a felét ingyen átengedte a gyárnak. Később ezt keveselték, mire a