Kassai Munkás, 1914. július-augusztus (8. évfolyam, 27-31. szám)

1914-07-04 / 27. szám

4. oldal. KASSAI MUNKÁS követel jogokat. Száz kapuja is van a választói jognak, hogy minél jobban megrostálja azt a történelmi erőt, amelyre pedig most nagy szüksége lesz az ország­nak a nemzetiségi és a Balkán-kérdés megoldásában. Politikai analfabétává degradálni és elkeseredetté tenni ilyen súlyos körülmények között a munkásságot, ostoba kormányzati rendszer. Pedig nagy kérdések következnek mostan. A nem­zetiségi kérdés, a Balkán-kérdés, a külügyi politika és itt láthatjuk, hogy a Balkánnak milyen segítőtársai vannak: az angolok, a franciák, az északi népek, akik erőben és kultúrában mind fölöttünk állanak; ezek, ha látják a Magyarországon lejátszódó eseményeket, a jogokért folytatott elkeseredett küzdelmeket, azt kell megállapítaniok, hogy ez az ország nem kulturállam s nem fognak a segítségére sietni, ha esetleg a feloszlás ideje elérkezik. Magasabb érdek volna, ha Magyarország úgy tűnnék fel, mint a kultúra és a haladás országa, mert akkor egynemű érdekszálak fűznék össze a műveit államokkal és így azok segítségére számíthatnánk. De ha azt hiszik Magyarországon, hogy majd ha ez az ország feloszlik, bárki jön ide, jobbat fog hozni, mert jobbat fog hozni, akkor ennek az országnak el kell pusztulnia, de a polgársága tovább fog élni és nagyobb jólétben, mert teljes mértékben lesz alkalma kihasználni az ország kincseit, kultúráját. Mindegy, bármilyen politikai gépe­zetbe van az beállítva. Róma és Görögország példája mutatja, hogy amíg kultúrát vittek a hódított területekre, addig diadalmaskodtak s csak akkor buktak el, amikor fosztogatni kezdtek. Magyarország folyton veszti az erejét. Ezrével mennek innen a dollárok hazájába. Annyi magyar él kint, hogy hozzájuk kell menni segítségért. Az ilyen ország kész prédája minden nagyhatalomnak, mert a nagyhatalmak csak addig hegedülnek együtt, amíg az ellenkező politikának az ideje el nem érkezik. Az okos államférfi ilyenkor jó berendezkedésekkel jön és megnyeri a nép lelkét, az ósdi ellenben védi a régi intézményeket, míg­ások a szabad eszme­­áramlatok első szellőjétől össze nem dőlnek. Mikor a választójog kiterjesztéséről volt szó, azt mon­dották, hogy nyolcszázezer új választóról lehet beszélni. Most látjuk, hogy a legjobb esetben, ha százezer új választó lesz. Az ilyen állam nem bilincseli le a népek szívét. Nem törődik azzal az éretlennek degradált mun­kás, hogy mi az a Balkán és a külügyi politika. Legyen ez az ország a kultúra és a haladás országa, mert csak így állhatja meg helyét, így tart­hatja meg önállóságát. Ehhez elsősorban a nép lelkét kell megnyerni. Hol az az államférfi, aki a hínárból ki tudná vezetni az országot? Olyan van, aki a képvi­selőket ki tudja vezetni, de ez nem hősiesség, amikor minden fegyver az ő kezében van. Csak játsza a vas­­kézt, minden vakmerőség nélkül. Fentartja a látszat­alkotmányt, jogrendszerbe foglalja az erőszakot és nar­­kotizálja a kényelmes nyárspolgárokat, akik nem mozdul­nak, tétlenül tűrnek mindent. Egyedül a munkásság küzd, pedig jobban szeretné, ha csak segítő csapata lenne egy erős polgári osztálynak. Valóságos ostorcsapás a polgárságra, hogy nálunk gróf Károlyi, gróf Apponyi követel reformokat és a polgárság alszik, nem mozdul. A történelem azt fogja kérdezni, hát 1914-ben már megszűnt a polgárság, csak grófok voltak? Belső bomlási folyamat jele ez. Rövidesen nem lesz itt más, csak uralkodó osztály és elnyomott munkásság. Ez a munkásság megteszi a magáét. Keresztül fog menni a választói jog caudiumi igáján, ha kell hatszor is. A fő az, hogy mindenki bekerüljön a név­jegyzékbe. Mutassuk meg, hogy Kassán félelmes erő tudunk lenni. A jövő a miénk. A külpolitika nem alszik. Reánk szükség lesz. De minket csak az igazi jogok megadásával lehet megkapni. A külpolitikai helyzet fogja a demokráciát elősegíteni. Nem lehet nemzetek sorsát a régi recipe szerint intézni, hogy egyiknek kedvezek, a másikat sújtom, egyiket a másik ellen kijátszom. Demokratikus néppolitika jöhet csak. Ha ezt meg nem értik, erőszakot hoznak, de ha jön az erőszak, összedől az ország és a nagyhatalmak osztozkodásánál megérik a demokrácia uralma. Végezetül lelkes szavakkal buzdította kitartásra a nagy és küzdelemre kész tömeget. A viharos éljenzéssel fogadott beszéd után Preusz elvtárs tartott még beszédet. Felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a választók összeírásának vasárnap kezdődő munkájában vegyenek részt. Erre az ellenőrző munkára Kassán is szükség van, mert itt a névjegyzék összeállításában rosszakaratú jogászoknak is szerepük van, védekezni kell tehát a pártfondorlat és hatósági ravaszkodás ellen. Reméli, hogy Kassa munkássága meg­mutatja, hogy ebben a városban olyan munkásság él, amely jogokat tud szerezni és a joggal élni is tud. Ezután a nagysikerű népgyűlés lelkes hangulat­ban véget ért. A járvány dühöng­ő orvos nincs. A megyében járványszerűleg uralkodott a kanyaró: Miszlóka, Kassa­­hámor, Gibárt, Hernádzsadány, Alsómislye, Abaújvár, Opáka, Kenyhec, Miglécnémeti, Buzafalva, Bernátfalva, Kassamindszent, Csontosfalva, Hernádgecse; vörheny: Abaújszakály, Mecenzéf, Felsőkemence, Gibárt, Györke, Alsóvadász, Szikszó; Kökhurut, Füzérkajáta községben. Ezzel szemben betöltetlen jelenleg is a rozgonyi, színi, szádalmási, korláti és buzitai körorvosi állás. 27. szám. Kültelki képek. Várnai Zseni verseskönyvéből. Toprongyos asszony, a karján kosár S minden kapunál gyümölcsöt kínál: Garasért hármat S arcán halálos bánat, Hogy nincsen kelte a fonnyadt gyümölcsnek Rávigyorog az ínség holnap . . . Holnap ... tán nem esznek. Bus kapualja egy kis rozzant háznak, Piszkos gyerekek ki s be szaladgálnak S gyümölcshéj hever, Amit úgy vetnek el Az út közepén jóllakott emberek S porontyai az ínségnek, nyomoznak Rajt’ összeverekszenek. Sötét, bús arcú, kérgeskezü ember Holnap tán gyújt, de ma még hallgat, nem mer. És az urnák: Kinek izzadnak, túrnak, Leszedi majd az istenit az égbül, Ha nem adja ki az ő jogos részét A bitorlóit mindenségbül! Holnap a szabók mulatsága a Bankón.

Next