Kassai Munkás, 1919 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-04 / 1. szám
4. oldal Mit tegyünk? Egy hadsereg igazi erejét nem a díszszemlén megállapított szám után kell megítélni, hanem aszerint, hogy a veszedelmek idején hányan tartanak ki az első sorokban. Ugyanez a helyzet ,a szocialistáknál is. Mámorító győzelmek után statisztikusokra volna szükségünk, hogy megállapítsák tagjaink hatalmas létszámát. És ha jönnek a megpróbáltatások napjai, bizony csökkenőben van a tábor. Ez pedig azért van így, mert a szocializmus sok embernél nem lelki szükséglet és meggyőződés dolga, hanem csak alkalom kérdése. Az ilyen szocialisták aztán, mikor egy kissé borúsabb idők járnak, elhallgatnak és meghunyászkodnak. Arra is van számtalan eset, hogy a proletár család vasas tagja szervezett munkás, miután a gyárak szervezve vannak, ám ugyanazon család borbély tagja még nem szocialista, mert a borbélyszervezet nem működik a városban. Az is szokásos a munkásmozgalomban, hogy jó gazdasági konjunktúrák idején nagy a föllendülés a szervezetekben. Viszont ha kevés a munka, megcsappan a taglétszám is. Szóval tehát a tömegek kedélyállapotától is függ a szocializmus ereje. Mindez pedig helytelen fölfogás eredménye volt. A szocializmus nem lehet konjunktúra kérdése. A szocialista öntudatnak és érzésnek az eszünkben és a szívünkben kell lenni. Minden munkásnak tisztán kell látni azt, hogy ebben a társadalmi rendszerben nem bírjuk megoldani az emberi boldogság nagy problémáját. Tehát új társadalmi rend alakítására van szükségünk. E törekvésünk útjába jöhetnek akadályok, végső eredményében azonban mégis csak e cél felé haladunk. ' ' ‘ Ilyen epizód a cseh megszállás dolga is. Valószínű, hogy akadnak majd elvtársaink közt olyanok, akik ebben egy tragikus végzetet látnak és elkedvetlenednek a további harcoktól. Ez azonban téves fölismerés. A szocializmust egy megszállással nem lehet elnyomni, mert a mi eszméink gazdasági törvényszerűségekből fakadnak, amelyet még a megszállás sem szüntethet meg. Most csak arra van szükség, hogy ezt azok a munkások is fölismerjék, akik mostanában csatlakoztak hozzánk. Igyekezzenek e nagy tömegek minél előbb öntudatos szocialistákká nevelődni. Az így megszerzett erő aztán biztosítja nekünk a boldogulás lehetőségét KASSAI MUNKÁS tett Írásért különben a közönség itélőszéke elé vonszoljuk Fischer-Colbrie Ágoston püspököt is és a nagy nyilvánosság előtt kérdjük tőle, keresztény létére miért engedte meg, hogy e mások halálát kívánó irás megjelenhessen a lapjában ?. Vagy őt is annyira megszállta a vér őrülete, hogy e nélkül nem bírja elviselni az életet ? A szakmai gyűlések ezentúl is a Munkás-Otthonokban tartatnak. Minden gyűlés jelentendő a párttitkárnál. A régi Kassa. A most megindult „Felvidéki Ipar“ című lapba dr. Kerekes György tanár cikket írt a régi Kassa iparáról, melyből közöljük a következőket: „Kassán az ipar régi domináló helyzetének beszédes dokumentumai a mi korunkra is fennmaradt utcaelnevezések: Kovács-utca, Lakatos-utca, Mészáros-utca, Timár-utca. A céhvilág a felügyelet, ellenőrzés megkönnyítése végett az iparágakat egy-egy utcában összpontosította. Az utca végén ott állott a város körfalain az illető iparos-céh tornya, fegyvertára s az első jeladásra védelemre siethettek a céhek saját tornyukba az akkori nehézkes értesítési és közlekedési viszonyok közt alattomosan támadó rablóbanda ellenség, rablólovagok ellen, kik mint a rabló méhek és darazsak folyton lappangtak, rajzoltak a szorgalmas, jómódú városok, mint tele méhkasok körül. Ezek voltak azok a hazugul dicsőített régi jóidők, mikor a polgár csak egy kézzel forgathatta a kalapácsot, a másikban a kardot kellett tartania, hogy szorgalmának gyümölcseit megvédelmezze a buzogányos hősök ellen. S a mai, késői nemzedékből azonban a polgári öntudatot félreirányítással annyira sikerült kiölni, hogy ma a vilgért sem adna utcáinak polgári neveket, hanem a hősökről nevezi el, a hősök képeit festeti meg, 1. szám: A Slovenski Dennik Kassáról. Kassa megszállása alkalmából a Rózsahegyen megjelenő Slovensky Dennik Kassa birtokunkban címen cikket irt, melyből közöljük az alábbiadat: Kassa városának 50.000 lakosa van. A hivatlnokokon, a zsidóságon és az utolsó húsz esztendőben bevándorolt idegeneken kívül Kassa teljes lakossága tisztán tiszta tét. A magyarok meglátták, hogy Kassa milyen központja a társadalmi éltnek. Meglátták, hogy egy gazdag országrésznek és a vasútnak milyen középpontja és arra törekedtek, hogy Magyarország bástyáját csinálják meg belőle. Iskolákat helyeztek Kassára. Gimnáziumot, reáliskolát, kereskedelmi iskolát, tanítóképzőt, jogakadémiát, papnöveldét, gazdasági akadémiát, gyermekmenhelyet, szegény iskolát és fel akarták állítani az egyetemet is. Építettek nagy színházat, berendezték a gyönyörű Rákóczi-múzeumot és könyvtárt. Van püspökségük, ipar- és kereskedelmi kamarájuk. Mindez képezte volna Kassán azt a fészket, amelyből a magyarosítás szerte áradt volna az egész tót területen. A magyarok jól látták, hogy a mi egész keletünk (Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj és Ung) el van hagyatva, nincsen intelligenciája és ezért vetették rá magukat ezen részekre. Csakis a tót keleten és csakis magyar koponyákban születhetett az a nevetséges gondolat, hogy meg kell alakítani a keleti tót köztársaságot, élén a legtürelmetlenebb magyarokkal. De itt is megbukott ez az esztelen terv, mert a keleti tótság nagy elhatározásával elsöpörte és csatlakozott a cseh-szolvák államhoz. Keleti testvérek, mi nem felejtjük el hűségeteket és ragaszkodásokat, amelyet a népegységgel szemben tanúsítottatok. A ti ujjongó üdvözletetek, amellyel fogadtátok a cseh-szlovák fiukat, a legszebb bizonyság arra, hogy ti a mieink vagytok és hogy semmiféle magyar csalás nem tudta kiölni a tót érzést a ti szigetekből. Üdvözöljük a felszabadult tót Kassát a mi szabad népállamunkban. A fővárosi lapok néhány nap múlva ismét megjelenhetnek Kassán.