Kassai Munkás, 1919 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1919-01-04 / 1. szám

4. oldal Mit tegyünk? Egy hadsereg igazi erejét nem a díszszemlén meg­állapított szám után kell megítélni, hanem aszerint, hogy a veszedelmek idején hányan tartanak ki az első sorokban. Ugyanez a helyzet ,a szocialistáknál is. Mámorító győzelmek után statisztikusokra volna szük­ségünk, hogy megállapítsák tagjaink hatalmas létszámát. És ha jönnek a megpróbáltatások napjai, bizony csök­kenőben van a tábor. Ez pedig azért van így, mert a szocializmus sok embernél nem lelki szükséglet és meggyőződés dolga, hanem csak alkalom kérdése. Az ilyen szocialisták aztán, mikor egy kissé borúsabb idők járnak, elhallgatnak és meghunyászkodnak. Arra is van számtalan eset, hogy a proletár család vasas tagja szervezett munkás, miután a gyárak szer­vezve vannak, ám ugyanazon család borbély tagja még nem szocialista, mert a borbélyszervezet nem működik a városban. Az is szokásos a munkásmozgalomban, hogy jó gazdasági konjunktúrák idején nagy a föllendülés a szervezetekben. Viszont ha kevés a munka, megcsappan a taglétszám is. Szóval tehát a tömegek kedélyálla­potától is függ a szocializmus ereje. Mindez pedig helytelen fölfogás eredménye volt. A szocializmus nem lehet konjunktúra kérdése. A szocialista öntudatnak és érzésnek az eszünkben és a szívünkben kell lenni. Minden munkásnak tisztán kell látni azt, hogy ebben a társadalmi rendszerben nem bírjuk megoldani az emberi boldogság nagy problémáját. Tehát új társadalmi rend alakítására van szükségünk. E törekvésünk útjába jöhetnek akadályok, végső eredményében azonban mégis csak e cél felé haladunk. ' ' ‘ Ilyen epizód a cseh megszállás dolga is. Való­színű, hogy akadnak majd elvtársaink közt olyanok, akik ebben egy tragikus végzetet látnak és elkedvetle­nednek a további harcoktól. Ez azonban téves fölisme­rés. A szocializmust egy megszállással nem lehet el­nyomni, mert a mi eszméink gazdasági törvényszerű­ségekből fakadnak, amelyet még a megszállás sem szüntethet meg. Most csak arra van szükség, hogy ezt azok a munkások is fölismerjék, akik mostanában csatlakoztak hozzánk. Igyekezzenek e nagy tömegek minél előbb öntudatos szocialistákká nevelődni. Az így megszer­zett erő aztán biztosítja nekünk a boldogulás lehetőségét KASSAI MUNKÁS tett Írásért különben a közönség itélőszéke elé vonszol­juk Fischer-Colbrie Ágoston püspököt is és a nagy nyilvánosság előtt kérdjük tőle, keresztény létére miért engedte meg, hogy e mások halálát kívánó irás meg­jelenhessen a lapjában ?. Vagy őt is annyira megszállta a vér őrülete, hogy e nélkül nem bírja elviselni az életet ? A szakmai gyűlések ezentúl is a Munkás-Ottho­nokban tartatnak. Minden gyűlés jelentendő a párt­titkárnál. A régi Kassa. A most megindult „Felvidéki Ipar“ című lapba dr. Kerekes György tanár cikk­et írt a régi Kassa ipa­ráról, melyből közöljük a következőket: „Kassán az ipar régi domináló helyzetének beszé­des dokumentumai a mi korunkra is fennmaradt utca­­elnevezések: Kovács-utca, Lakatos-utca, Mészáros-utca, Timár-utca. A céhvilág a felügyelet, ellenőrzés meg­könnyítése végett az iparágakat egy-egy utcában össz­pontosította. Az utca végén ott állott a város körfalain az illető iparos-céh tornya, fegyvertára s az első jel­adásra védelemre siethettek a céhek­ saját tornyukba az akkori nehézkes értesítési és közlekedési viszonyok közt alattomosan támadó rablóbanda ellenség, rablólovagok ellen, kik mint a rabló méhek és darazsak folyton lappangtak, rajzoltak a szorgalmas, jómódú városok, mint tele méhkasok körül. Ezek voltak azok a hazugul dicsőített régi jóidők, mikor a polgár csak egy kézzel forgathatta a kalapá­csot, a másikban a kardot kellett tartania, hogy szor­galmának gyümölcseit megvédelmezze a buzogányos hősök ellen. S a mai, késői nemzedékből azonban a polgári öntudatot félreirányítással annyira sikerült kiölni, hogy ma a vilgért sem adna utcáinak polgári neveket, hanem a hősökről nevezi el, a hősök képeit festeti meg, 1. szám: A Slovenski Dennik Kassáról. Kassa megszállása alkalmából a Rózsahegyen meg­jelenő Slovensky Dennik Kassa birtokunkban címen cikket irt, melyből közöljük az alábbiadat: Kassa városának 50.000 lakosa van. A hiva­tlno­­kokon, a zsidóságon és az utolsó húsz esztendőben bevándorolt idegeneken kívül Kassa teljes lakossága tisztán tiszta tét. A magyarok meglátták, hogy Kassa milyen központja a társadalmi éltnek. Meglátták, hogy egy gazdag országrésznek és a vasútnak milyen közép­pontja és arra törekedtek, hogy Magyarország bás­tyáját csinálják meg belőle. Iskolákat helyeztek Kassára. Gimnáziumot, reáliskolát, kereskedelmi iskolát, tanító­képzőt, jogakadémiát, papnöveldét, gazdasági akadé­miát, gyermekmenhelyet, szegény iskolát és fel akarták állítani az egyetemet is. Építettek nagy színházat, be­rendezték a gyönyörű Rákóczi-múzeumot és könyvtárt. Van püspökségük, ipar- és kereskedelmi kamarájuk. Mindez képezte volna Kassán azt a fészket, amelyből a magyarosítás szerte áradt volna az egész tót terüle­ten. A magyarok jól látták, hogy a mi egész keletünk (Szepes, Sáros, Zemplén, Abaúj és Ung) el van ha­gyatva, nincsen intelligenciája és ezért vetették rá ma­gukat ezen részekre. Csakis a tót keleten és csakis magyar koponyákban születhetett az a nevetséges gon­dolat, hogy meg kell alakítani a keleti tót köztársaságot, élén a legtürelmetlenebb magyarokkal. De itt is megbukott ez az esztelen terv, mert a keleti tótság nagy elhatározásával elsöpörte és csatla­kozott a cseh-szolvák államhoz. Keleti testvérek, mi nem felejtjük el hűségeteket és ragaszkodásokat, ame­lyet a népegységgel szemben tanúsítottatok. A ti ujjongó üdvözletetek, amellyel fogadtátok a cseh-szlovák­ fiukat, a legszebb bizonyság arra, hogy ti a mieink vagytok és hogy semmiféle magyar csalás nem tudta kiölni a tót érzést a ti szigetekből. Üdvözöljük a felszabadult tót Kassát a mi szabad népállamunkban. A fővárosi lapok néhány nap múlva ismét meg­jelenhetnek Kassán.

Next