Munkás, 1928. január-június (19. évfolyam, 1-146. szám)

1928-01-01 / 1. szám

A pálya közepére gyűlt orosz­ és magyar játé­kosok a nép „hárrá*”-ja után a klubba sietnek,­ahol átöltözés után vígan és gyorsan fogy az étel és elég gyorsabban megy a magyar párt javára eső 60 rubel felvétele. Igaz! A kolbász- és sajtmaradékokat összeszed­tük, hadd tudják meg a Rakovics kis­kutyái is, hogy gazdájuk báró volt a vasárnapi football-ver­­sienyen. Víg nótaszóval ind­ulunk haza a sötét estében. Az állomáson tolong a nép. Mindenki bennünket pH, mindenki a versenyről beszél. Csak­ a kalauz nem akar tudni semmit a dicsőségünkről, kiürüld bennünket a plafcz-kártyás vágómból, ahol pedig jpár igen jól elhelyezkedi tinnk. Nem baj! Kaptunk másutt is kényelmes ülőhelyet, s dalolva értünk haza, Balogh J. Vörös Sajtónap Lucsenec január hó 8-án. A lucsencei körlet minden szervezete serényen készül erre a sajtónapra és minden intézkedés megtörtént már, hogy a „Munkás"- és „Sarló“-előfizetők gyűjtése teljes ered­ménnyel végződjék. Megtörtént azonkívül minden intézkedés arra vonatkozólag is, hogy a január hó 5-én megjelenő lucse­­neci szám a munkások és parasztok minden rétegében elterjedjen. Munkások és parasztok! Dolgozzatok a „Munkás“ érdekében teljes erőtökkel! Ezt a lucseneei számot az előfizetők rendes számként kapjak. A Vörös Segély — vörös K­lévé! Landová-Stychova elvtársnő egyik múlt he­­tj-jki parlamenti interpellációjában (szóról-szóra) a következőket mondja: „A burzsoázia ma főleg arra törekszik, hogy a proletariátus harci készségét letörje. Könyör­telenül az uccára vet munkásokat és munkásnő­ket l>a ezek elégedetlenek kizsákmányoló mód­szereivel. A burzsoázia kölcsönösen egymás ellen uszítja a pro­elariátust, bezárja a munkásokat és szószólóit kínoztatja, vagy legyilkoltatja, hogy az illető családját és elvtársait megfélemlítse. S éppen ezért kötelessége a munkásosztály minden tagjának, a munkásoknak, a dolgozó parasztok­nak és a proletár-intelligenciának, hogy minden erejükkel támogassák a fehérorosz terror áldoza­­tait. A kapitalista ,igazságosság** a munkások ki­zsákmányolásával és szószólóinak üldözésével kez­dődik, majd ezeken keresztül az egész munkásosz­tályt felöleli és háborús katasztrófákkal végződik. A proletár-igazságosság a harcoló proletárok és a kapitalista osztály igazságszolgáltatás helyén jel­­ei meg a kapitalista osztályt és a proletariátusnak a tők­e és a háborús imperializmus felett aratott < végső győzelmével végződik.“ A Vörös Segély—vörös karácsony-akciója még­­nin­cs befejezve! Támogassátok az üldözötteket, a kiknek éppen félidőben rendkívül nagy szüksé­gük van támogatástokra! t H­I­L A „Munkás“ — az újévre való tekintettel — január elsejei dátummal már szombaton jelenik meg. Legközelebbi számunk a rendes időben, ked­den jelenik meg. — Új képviselő. Zsalobin agrárképviselő után megüresedett a képviselői mandátum. Ezt a man­dátumot eredetileg Popovics Mihály kisgazdának kellett volna megkapnia, Popovics azonban már nem tagja az agr­ár­pártnak s így az agrárok új képviselője Skrak sziplaki agrár lesz. — Szülló-Hanka-szövetség. A politikusok és népbolondítók karácsonyi nyilatkozata során Szál­ló, a kersaoc párt vezére is szárnyra bocsátotta ka­rácsonyi gondolatait. Ez alkalommal azt eszelte ki, hogy voltaképpen a szlovenszkói szlovákoknak­ és magyaroknak együtt kellene működniök. Mon­danunk sem kell, hogy Szüllő szájából ez vagy csak pusz­ta frázis vagy pedig a szlovák és magyar ve­zérek szövetsége utáni vágy a dolgozók kön­­­nyebb megtévesztésére. Természetes, hogy frázis­ról, akár népből indításról van szó, mindkettőnek Hlinkáék is mesterei és így nem csoda, hogy kap­­v­a-kaptak az alkalmon és most mindenütt a szlo­vák-magyar megértésről, illetőleg a reakciós Hlin­­kának és a reakciós Szüllőnek a megegyezéséről beszélnek és írnak. Hlinkáék ezt a megegyezést — saját bevallásuk szerint — úgy képzelnék el, hogy a kerszocok kizárólag a magyar népet „szervez­nék“, ők meg a szlovákokat. A farkasok osz­tozkodni akarnak a bárányokon. Csak osztozkod­janak, mire megegyeznek, észre fogják venni, hogy egy bárány sem maradt a nyájban! . Újabb kommunista­ per a fasiszta­ bíróságok előtt. A római kivételes bíróság előtt a kommu­nista pá­r tizenegy funkcionáriusa áll vádlottként. A vád, mint rendesen, állam­ elleni összeesküvés. A vádlottak között, több képviselő is van. Jellem­ző, hogy ez a per oly vádanyag alapján indul meg, amely még­­ abban az időben került a fasiszta­­biróságrol kezére, amikor a kivételes törvények nem léptek életbe. A tárgyalás folyamán megál­lapitást nyert,­ hogy a bíróság ebben az esetben is tervszerűen arra törekszik, hogy súlyos ítélete­­h hozhasson. * Óvakodjék a meghűléstől! A test hirtelen meghűlésből különböző betegségek származnak. Ezeket elkerülheti, ha valódi „Alpa“ sósborszes­­szel dörzsöli be testét. „Alpa“ kapható minden gyógyszertárban és drogériában eredeti csomago­lásban. 14 — Voldemaras *,kegyelmet“ oszt és bosszút áll Litvániában közel ezer politikai fogoly van internálva, akik közül most száz foglyot kegyelem­ben részesítettek és szabadlábra helyeztek. Vilá­gos, hogy ez a „kegyelmi aktus“ nem jár a po­litikai üldözés enyhülésével, hanem ellenkezőleg fokozásával A­ kegyelemért járó bosszú abban nyilvánul meg, hogy most különös előszeretettel a Vörös Segély funkcionáriusaira veti magát az államhatalom, így többek között az egész sajtó azt közli, hogy három munkásasszonyt és egy munká­sleányt a katonai bíróság elé állítanak, mert a politikai foglyok hozzátartozóit támogat­ták. • Dr. Rottenstein Jenő bel. és idegorvos rendel Fratiszlavában, Stefani­­kova la. al­tt (telefon 2­ 5-85) 8— 10-itl és 3—5-ig. Tüdőbetegek kezelése Friedmann berlini orvostanár oltóanyagával. — Burzsoá-újságírók egymás között A „Nap“ és a „Magyar Újság“ újságírói kara között a „Kassai Újság“ és „Kassai Napló“ harcához ha­sonló események játszódnak le, amelyek e napok­ban hatalmas verekedésekben jutottak kifejezésre. A „Nap“ szerkesztőségének tagjai ugyanis össze­vissza verték Szvatojanszky szerkesztőt, akit az­zal gyanúsítottak, hogy a „Nap“ ellen irányuló cikket ő írta a „Magyar Ujság*”-ba. Ez a cikk erősen támadta Zayt, aki a lap tulajdonosa és ele­gendő ok volt ahhoz, hogy a nézeteltéréseket, po­fonokkal oldják meg. Épületes dolog, amikor lát­juk, hogy a burzsoá­ uj­ágírók egyrészt piszkálódó cikkekkel, másrészt pofonokkal vívják meg „ne­mes“ harcukat az eszme diadaláért . Amivel a hatóságok nem törődnek. Kár­pátalja állapotaira jellemző fényt vet a fertőző­­betegségekre vonatkozó statisztika, amelyik e na­pokban jelent meg. Eszerint 1920-ban nem keve­sebb, mint 1100 tífuszos megbetegedés­­ volt, amely közül 22­1 halálosan végződött Egyéb fertőző­betegség 577 esetben fordult elő. Ezek közül is 120 halálos eset volt Ha a betegségei megoszlá­sát nézzük, úgy azt látjuk, hogy ott nagyobb a megbetegedések száma, ahol a lakosság szegényebb viszonyok között él. Összehasonlítva e statiszti­kát a múlt esztendei statisztikával, azt tapasztal­juk, hogy számuk megkétszereződött A kárpát­aljai hatóságok, amint látjuk, nem sokat törődnek a­ járvány­ elleni intézkedések végrehajtásával. Természetes, hogy ezeket a járványokat csak úgy lehet korlátozni, ha a lakosság életszínvonalának emelésével járnak az összes többi intézkedések. A mai uralom ezt a kérdést komolyan nem tudja megoldani •őszi dizatújdonságok! Mé­retszerűen készült átmeneti felöltők és öl­tönyök. férfi és női valódi dán bőrkabátok­­valódi tiroli és belföldi ioden-ka­bátok. ga­rantált vízhatlan „FronHiP roots“ felöltők és gamm­ikabátok Vonhatók FEHÉR m­lin­­áruházában KOSICE. Fő ucca 21. — Szlo­­venszkó legnagyobb és legmodernebb ruha­­áruháza. Óriási választék szörmeárakban “« gyapjúszövetekben! Olcsó szabott árak! Kedvező fizetési feltételek! _ „Megjavítják“ Fuller kormányzó birodalmá­ban az igazságszolgáltatást. Massachusetts államá­nak jogügyi tanácsa az igazságszolgáltatás meg­javítását, javasolta, különösen a Sacco és Vanzetti­­eset­ben nyert tapasztalatok alapján, hogy a jövő­ben a legfelsőbb bíróság nemcsak formai dolgo­­kat­ vizsgálhasson felül hanem a perre vonatkozó bizonyító anyagot is. Tudjuk, hogy a Sacco- é Vanzetti-esetnél Tayer bíró volt egyedül illetékes az anyag felülvizsgálására, míg a legfelsőbb bíró­ságnak csak azt kellett megvizsgálnia, hogy Tayer bíró formailag helyesen járt-e el, vagy nem. A jogügyi tanács reformjára jellemző, hogy javasolja a felülvizsgálásra vonatkozó határidő megrövidí­tését is, mert — amint mondja — „rendkívül saj­nálja, hogy a Sacco-Vanzetti-esetben az ítélet és kivégzés közötti időszak oly hosszúra nyúlt.“ Amint látjuk, nem annyira az igazságszolgáltatás reformjáról van szó az igazság megállapítása ér­dekében, mint arról, hogy a jövőben Saccohoz és Vanzettihez hasonló esetek áldozatait gyorsabban végezhessék ki 20693/H/27. HAMBURG­DÉL-AMERIKA. Az 11] inXUHXPFOSSSŐZÖS mmmm CAPARCOHA Legközelebbi indulás január 11-én HcmSun—Rio de Janeiro: 12 imp. Hemburg - Buenos Aires: 15 nap, 27­ 000 bruttóregisztertonna, 24.000 ló­erő. — Berendezve 2183 irtás részére a legkényesebb, úgyszintén a legsze­rényebb igényeknek is megfelelően- Fel­világosí­tás­t ad és jegyváltást eszközöl: Mcr§ - SiitiMMoilfll Dmisc MfftiluissesensolitiP, PRAHA II., Híeftplatz 215. — Azok a budapesti fogházai! A budapesti városi tanács egyik polgári tagja, Dr. Kiár, on­vos, sürgős interpellációt jegyzett be a Markó uccai fogházban uralkodó kibírhatatlan állapotok­ miatt. Dr. Kiár szerint, a fogház borzalmai már a­ rendőrségnél kezdődnek. A rendőrigazgatósáj fogházának minden cellája valóságos poloska- é tetüfészek. Nemrégen politikai fogoly volt a Markó uccában és akkor lármát csapott a tűrhetetlen helyzet miatt. A fogházorvost követelte, aki tény­leg meg is jelent. A fogházorvossal együtt negyed óra alatt 1200 poloskát vertek agyon. Az orvos el­menekült, mert rosszul lett. Klárnak azonban ott kellett maradnia és az éj folyamán további­ 1500 poloskát vert agyon. A foglyokat ezenkívül éjfe­lenként patkányok egész serege lepi el Klozet csak egy cellában van, abban, amelyikben Ná­dassy fran­khamisitó ül. A legtöbb fogoly a puszta földön kénytelen aludni, mert nem kapnak mág csak priccset sem. Fürdés nem létezik. A víz­ pisz­kos és ezért gyakoriak a tifuszos megbetegedések A foglyokat rettenetesen ki is zsákmányolják Egy szakmunkás napi munkájáért hat fillért kap mások négy fillért. Az utolsó hónapban 24 fogoly 23­ napi munkával 47 fillért keresett. S ebből „keresetből“ még adóra is levonnak. A vizsgálat foglyoknál ural­odó állapotok rettenetesek. Meg­történt például, hogy egy anya 6 hónapos gyermej Ae vét­kével 6 hónapig volt vizsgálati fogságban és vé­gü­l kétheti fogházat kapott. Ezeket mondja a pol­gári dr. Klár. Elképzelhetjük, hogy milyen nyok uralkodnak a budapesti fogházaiban! ey elem­remél­tó, hogy a „81. Vychod“ és az szlovák sajtó nagy örömmel közli ezeket az ad­tokat, megjegyezve, hogy íme, ez Rotherine: Magyarországa. Nos, kedves urak, miért nem ír­nak egyszer a csehszlovákiai fogházakról is? GÁBOR ANDOR: A kis ismeretlen (Egyszerű förténe!) A németországi szociáldemokrata párt központi titkárságában ültem és az első titkárral tárgyaltam rendkívül fontos okmányok megvételéről és nyilvá­nosságra hozataláról amelyek­ néhány napja voltak kezeim között. Melesleg megjegyezve ezek az ok­mányok egy szovjetorosznak, akit Stalin Józsefnek hívnak, sajátkezüleg irt levelet Chamberlainhez, amelyben ő (Stalin József) azt az ajánlatot teszi Chamberlainnak, hogy ő (Chamberlain) még öt évig hagyja zavartalanul fejlődni a kapitalizmust a Szov­jetunióban és azután ő (Stalin József) kötelezi tagát arra, hogy a rendb­ehozott országot a kész rizmussal átadja neki (Chamberlainnek) ál­gy­armatként Ezért a szerződés teljesítése után (Stalin József) százötven 150 font vesztegetési összeget kap, fizetendő 1933 január elsején Lon­donban, a főpályaudvar előtt, a baloldali kijárat­nál a gázlámpa alatt, 16 óra 30 perckor. Mivel az okmányok valódiságához semmilyen kétség nem fért, hamar megegyeztünk és csupán az e célból egybehívott pártvezetőség telefoni bele­egyezését kellett megvárnom, ami néhány perc múlva esedékes volt. Szóval ültem és vártam s így a következő jelenetnek voltam tanúja, ame­lyet a valóságnak megfelelően próbálok el­mondani: Az előszobában álló szolga bejött és névjegyet nyújtott át a titkárnak. — Marx — olvasta le a titkár a kemény pa­pírlapról, mielőtt azonban még valamit is válaszol­hatott volna a szolgának, egy öregebb, alacsony termetű úr lépett a szobába. _ Mire valók a felesleges formaságok? _ kérdezte, ha nem tévedek, kissé angolos kiejtés­sel . Hiszen a németországi szociáldemokrata pártnál vágyói, nemde? A kicsi, öreg úr régimódi öltözékben volt, gyönyörű szürke szakálla volt és hosszú haja, amely úgy vette körül fejét mint valami oroszlán­­sörény. A titkár felugrott, elébe ment a látogatónak és magánkívül volt az izgatottságtól. — Ide, excellenciád,*­ vagy talán ide — haj­longott. — Foglaljon helyet excellenciád, miy szerencse szerény hajlékunkban. Azonnal értesí­tem a pártvezetőséget, az urak ide fognak sietni... Oh, a birodalmi kancellár pártunk titkárságában!.. így legyen, ma és mindöröklé, ámen!... Amint látom excellenciád meg akarja őrizni inkognitó­­ját és bajuszt, Szakállt ragasz­ott fel... Higyje el excellenciád: felesleges óvatosság. Az összes elv­társ hallgatni fog látogatásáról, mint a sír, ha esetleg a tárgyalások nem vezetnének pozi­ív eredményekhez. Egészen nyugodtan leveheti haját és szakállát, excellenciád, mert a tárgyalások pozitív eredménnyel fognak végződni. Ha a birodalmi kancellár személyesen keres fel ot­tho­­nunkban, akkor egyáltalában nem állítunk fel fel­tételeket, koalícióba lépünk, ahogyan akarja és akivel akarja excellenciád! Az ördöggel és a po­kollal is excellenciád. Az ördög nagyanyjával is excellenciád. Eközben jóakaratuan nevetett, a kis, öreg úr azonban csodálkozva nézte végig. — Szakállam és hajam valódi, nem vagyok *) A német kancellárt szintén Marxnak hívják. Inkognitóban, nem vagyok excellens, nem vagyok birodalmi kancellár, én Marx vagyok. A titkár azonnal kimért és udva­rias lett. — Bocsásson meg uram, rosszul hallottam becses nevét... úgy értettem, hogy Marx. — Igen, igen Marx. — Bocsánat... félreértés... milyen ügyben méltóztatik járni, ha szabad érdeklődnöm? — Nos, úgy vélem, a német forradalom ügye érdekelne. — Úgy... úgy... bocsánat... milyen össze­függésben?... Olyan nagy a forgalmunk, és mi­vel nem volt szerencsénk ... csupán azt szeretném tudni, mivel érdemelte ki pártunk azt a megtisz­­teltetést, hogy ön ... ? Az öreg úr barátságosan válaszolt: — No, sorban járultam hozzá a párt kelet­kezéséhez és fejlődéséhez. — Mivel uram? Szabad talán még egyszer be­cses nevét? — Marx. Az öreg úr ezt olyan biztonsággal mondta, hogy a titkár egész összezavarodva követte a további nyomokat. — Igen... valóban ... én azonban semmit sem tudok... tulajdonképpen csak 1914 óta állok a párt szolgálatában és ez idő alatt... — Úgy vélem, hogy „Tőkém“-mel adtam meg tulajdonképpen a lehetőséget a párt megalakí­tására. — Kérem, kérem uram... ha ön mondja, természetesen .. azonban olyan sok helyről ka­punk adományokat és hozzájárulásokat... — Marx vagyok. Magam ugyan nem vagyok gyáros, azonban barátom Engels, aki sok­áig köz­vetítette , a pártol való érintk­ezésemet, gyáros volt — Hm... Engels? — Igen, Engels Frigyes. — Állá... Marx és Engels... úgy rémlik hogy ennek a cégnek a nevét már valahol olvas­tam ... talán valamilyen reklámon... Kérem uram várjon türelemmel egy pillanatig, azonna felhívom az fiz­etveze­ cséget... Nagy volt az a tőke, amellyel a pártot támogatta? — Nos — válaszolta mosolyogva az örfeg­­y — az akkori viszonyokhoz képest elég tekintélyű volt. Már az első rész is, amelyet Londonból kül­tem ide, évekig fedte a párt szükségleteit. — Úgy... úgy... Szóval azt a tőkét ügyi szólván több részletben bocsátotta a párt rend­­ezésére? — Barátom Engels az egész Tőkét még hárc részben szállította le. — Nem tudná nekem a pontos dátumok megadni ? — Nagyon szívesen. Tőkém első részét a pol 1867-ben kapta, a másik részét 1885-ben, a harm­dikat 1894-ben. — Azonnal uram, azonnal, mindjárt világ* lesz a dolog. Könyvelésünk a lehető legpontosab­b ezzel telefonon felhívta az üzlet­vezetőség* — Könyvelési osztály? Itt a titkárság. Es Marx nevezetű ur „1 nálam... igen Marx...­­ itt a kis, öreg úrhoz fordult — Szabad kérnem keresztnevét? — Károly. — Tehát Károly. Igen, egy Marx Károly név ur van itt és azt állitja, hogy 1867-ben, 1885-ig és 1894-ben nagyobb pénzösszegeket adott a pár­nak, ahogy ő mondja tekintélyes „tőkét“. Kért felvilágosítást. . . A titkár kagylóval a körében várt a válás­ra, közben pedig újra beszédbe elegyedett az ön úttal­­ .............

Next