Munkás, 1934 (27. évfolyam, 18. szám)

1934-11-01 - 1934-11-11 / 18. szám

r■K . h) 2. oldal. A pozsonyi munkásság akcióegységéért Pozsony. A pozsonyi üzemek képviselőinek konferenciája, melyről a »Munkás« már meg­emlékezett, nagy visszhangot keltett Pozsony dolgo­zói között. Hétfőn, november 5-én az üzemi és szakszerve­zeti csoportok 19­ képviselője tanácskozást tartott, melyen elhatározták, hogy a legrövidebb időn belül széles, választott de­legátusokból álló konferenciát fognak összehívni a pozsonyi üzemek között. Az üzemi bizottsá­gokat és Pozsony munkásságát felhívjuk, hogy ezt a konferenciát már most készítsék elő üzemi gyű­léseiken. A dolgozók harci elszántságát és egységfront­akaratát kiemelve a »Ceské slovo« szlovák mellék­lete is rövid hírt közölt erről a konferenciáról és pedig a következő figyelemreméltó cím alatt: »Pozsony munkássága egyesült. Annál nagyobb felháborodást keltett a szocialista munkások között az a tény, hogy sem a »Népszava«, sem a »Robot­­nícke noviny« nem tartották méltónak, hogy a po­zsonyi munkásságnak ezzel a harci egység felé ve­zető fontos lépésével komolyan foglalkozzanak. És ellenkezőleg: gáncsolják a »Ceské slovo«-t, hogy mint »jól informált« lap hírt adott erről a munkás­­konferenciáról, a­­Robotnicke noviny«, melyet na­gyon kínosan érintett, hogy a szocialista munkások a reformista titkárok minden tilalma ellenére is ma­gukévá tették az egységfront gondolatát, ezt a fon­tos munkásügyet szeretné nevetségessé tenni. Per­sze eredménytelenül. Mert ha a »Robotnicke novi­ny« hasábjain kételkedésüknek adtak kifejezést az­­irányban, hogy ennek a konferenciának összehívá­sában a Ludwig-malom üzemi bizottsága is közremű­ködött, úgy a reformista szakszervezeti titkár ura­kat csakhamar kitanította egy pékmunkás delegá­ció, hogy igenis, a konferencia előkészítésében a Ludwig malom reformista üzembizottságának ve­zetője is részt vett Az előkészítő megbeszélésen kijelentette: »A Ludwig malom munkásai látják, hogy az üzemi terror ilyen megnyilvánulásai (a Barázdovics-ügy Schindler-Sedlinékről) ellen együt­tesen kell eljárniok a többi munkásokkal. Ezért csatlakoznak a pozsonyi üzemi munkások képvise­lőinek konferenciájához és részt fognak venni eb­ben a mozgalomban­.­­ Ez a kijelentés egészen fél­­reérthetetleníí" fja a Ludwig-üzem munkásságának képviselője a konferencián mégsem vett részt, an­nak bizonyára egész más okai voltak, mint az egy­ségakarat hiánya. A »Robotnicke noviny« urainak minden berzenkedése ellenére is azt hisszük, hogy ez a munkástársunk esetleges előítéleteit a legrövi­debb időn belül le fogja küzdeni s a proletár harci egység lelkes harcosává válik.­­ Minden esetre a szociáldemokrata vezér uraknak már is be kell lát­­niok, hogy sem szitkozdás, sem fenyegetés, de még a nevetségessé tevés sem tartóztathatja fel az ak­cióegység előretörését és ha nem akarják, hogy fél­retolják őket, eddigi elutasító álláspontjukon nem­sokára változtatni kell. Thalmannért­­ akciókra ösztönözni. A pozsonyi üzemi bizottságok képviselőinek október 28-án tartott konferenciája is a Schindler és Jedlinék fasiszta üzemi terrorja fölött való viha­ros felháborodás és a tömegvédőharc előkészíté­snbe, ahol francia, svájci és saarvidéki delegátusok­kal együtt mindent elkövettek, hogy Thälmannt meglátogathassák. Az eredmény az volt, hogy az egész delegációt letartóztatták és visszatoloncolták! Egy fontos tapasztalatot azonban mégis hoztak ma­gukkal a delegátusaink: a bánna hóhéroknak na­­sének jegyében folyt le. Ez irányban számos éles gyón az idegeire megy a nemzetközi világproleta-­­ határozatot is hoztak riátus állandó, éber őrködése Thälmann személyei fölött! Valóban: csak a nemzetközi proletariátus har­ca szabadíthatja ki Thälmann elvtársat a vérszom­jas fasiszták hóhérkarmai közül! A Tilalmaimért folyó harcnak egy­ pillanatra sem szabad lankadnia, sőt egyre fokozódnia kell! A történelmi országokban már hetek óta fiatal-­ más aláírási akció folyik Thälmann érdekében. Ebbe a­­z akcióba Szlovenszkónak is a legintenzívebben­ bele kell kapcsolódni! Gyűjtsetek aláírásokat Thal­mann szabadon bocsátásé­ért! A tiltakozó íveket min­denkinek alá kell írnia, akiben csak szikrája él a pro­letár öntudatnak, az emberi becsületnek! Thalmann­­ért küzdeni annyit jelent, mint a fasizmus, a hábo­r Né­met konzulátus Prága. A KCsP (a III. internacionálé szekciója) rozs­­ny­ói területének konferenciája legélesebben tiltako­zik a német munkásosztály vezérének, Thälmann Ernőnek fogvatartása és a fasiszta vésztörvényszék elé való állítása ellen. Legélesebben követeli azonnal­i szabadlábra helyezését. Magyar konzulátus ..... Pozsony. A KCIP (a III. internacionále szekciója) rozs­­nyói területének konferenciája legnagyobb felhá­borodással tiltakozik Rákosi Mátyásnak, első Ta­­mácsmagyarország népbiztosának jogtalan fogva­­tartása ellen és követeli azonnali szabadlábra helye­­zését. f **■* V« a fasiszta üzemi terror ellen Mint ahogy már jelentettük, Barázdovics elv­társ esete, akit azért bocsátottak el a Schindler és Jedlin üzemből, mert a törvényszék előtt egy elbo­csátott munkásnő mellett az igazsághoz híven ta­núskodott, a munkásság jogos felháborodását vál­totta ki. Nemcsak a Danubius, a Cérnagyár, a Ma­tador, a Kiinger, a Kábelgyár, az idénymunkások, szociáldemokrata pékek szakszervezete, a munka­­nélküliek és mindenek előtt a Schindler és Jedlin­­üzem munkássága stb. tiltakozott az igazgatóságnál és követelték Barázdovics visszavételét, hanem sok gyűlésen száz meg száz munkás által aláírt tilta­kozó határozatokat hoztak, melyekben azzal az ulti­matív követeléssel fordulnak az igazgatósághoz, hogy ha Barázdovicsot nem veszik vissza, többé semmit sem fognak a cég üzleteiben vásárolni. Ilyen tiltakozó nyilatkozatokat hoztak az idény­munkások és a munkanélküliek is. A Matador mun­kásai is részt vettek ebben az akcióban, azonban az Igazgatóság 2 aláírási ívet elkobozott és ezzel nyíltan kimutatta a Schindler és Jedlin céggel való szolidaritását. Ez a tény, mely a kizákmányolók Mint ahogy már jelentettük, október 19-én összetartásáról tanúskodik, fogja a dolgozókat is Csehszlovákiából is munkásdelegáció utazott Bér- A még erősebb, még egységesebb szolidáris tényeg-a cég Már csakhamar pedig ennek a következményeit keserűen tapasztalná! A KDNP parlamenti klubja a parlamentben In­terpellációt szándékozik benyújtani a népjóléti mi­niszterhez, melyben a Schindler és Jedlin-cég ke­nyerét, főkép pedig a munkanélküliek számára sü­tött kenyerét fogja szóvá tenni. Ez is csak rágalom és kitalálás részünkről? Vad verekedés a csehszlovák szociáldemokrácia magyar szekciójának taggyűlésén. — Szociáldemokrata mun­kásokat, akik a kommunistákkal való egységfrontot követelték, a szociálfasiszta titkárok klikkje véresre vert. Pozsony. — Október 21-én a Ventur­uccai _ ______________ párthelyiségben a magyar szociáldemokrata párt ra, a barbárság, a­ legvéresebb reakció ellen küz-­ taggyűlést tartott. A gyűlés folyamán egy régi, denti­szer és tízezerszámra érkezzenek az aláírások a nemrég még pártfunkciókat is viselt párttag Stivin a Thalmann-bizottság kezéhez. A tiltakozó aláírásokkal teli íveket a következő címre kell küldeni: Senátor F. Nedved, Praha X., Královská 13. nek a »Právo lidu«-ban megjelent cikkével kapcso­latban (melyben Stivin kijelentette, hogy a cseh szociáldemokrácia vezetői nem fogják elfogadni a II. Internacionálé egységfronthatározatait, hanem to­vábbra is mai politikájukat fogják folytatni) kérdést intézett a vezetőséghez az egységfront ügyében: »A szociáldemokrata vezetőség régebben mindig az­zal az ürüggyel tért ki az egységfront problémájá­nak megtárgyalása elől, hogy az egységfrontot csak a II. és III. Internacionále, nem pedig az egyes or­szágok pártjai köthetik meg, most viszont, mikor a két internacionále tényleg tárgyalni kezd, hivata­losan kijelentik, hogy a II. Internacionále egység­határozatait nem tekintik kötelezőnek magukra nézve. Ennek az ellentmondó politikának láttára minden szocialista munkásban felvetődik az a kér­dés, hogy foglalkozott-e hát a pártvezetőség komo­lyan az egységfront ügyével, mi ebben az ügyben az álláspontja és mit szándékoznak tenni a dolgozók egységfrontja érdekében?« A tárgyilagos, világos és kétségtelenül igen sok szocialista munkás óhaját kifejező kérdésre Schulz Ignác válaszolt a szocdem titkárokra annyira jel­lemző hangnemben. A felszólalást egyszerűen »zagyvaságnak« min­ősí­tette és ahelyett, hogy a kérdésre nyíltan feleletet adott volna, személyes­kedni kezdett, a felszólaló szavait kicsavarta, oly kijelentéseket adott a szájába, melyeket az nem mondott és végül vad rágalmakkal és fenyegetések­kel uszított az egységfrontot követelő szociáldemo­krata tagok ellen. Számos közbeszólás hangzik el, a lárma egyre jobban nő, egyre többen követelik az egységfron­tot, mire felugrik Fehér Ferenc titkár és a legéle­sebben kikel az egységfronttal szimpatizáló tagok ellen. »Ezeket az embereket ki kell innen kergetni, én fogom beadni ellenük a kizáratási indítványt, csodálom, hogy még szólásjoguk van!« Weil nagy­fuvaros, akiről a munkások mondják, hogy Pozsony leggonoszabb munkásnyuzói közé tartozik, vad sér­tegetésekkel siet a segítségére (»kommunista béren­cek­ menjetek oda, ahol fizetnek!«) és mikor ezt az illető szocialista munkások energikusan kikérik maguknak, ő, egy Gábor nevű nyomdász és a ve­zetők néhány csatlósa ököllel támadnak az egység­frontot követelők csoportjára s a legbrutálisabb mó­don kiverik őket a teremből. Jelen Mihály, a Mun­kásakadémia volt titkára, több ökölcsapást kapott a fejére, egy másik szocialistát úgy fejbevágtak, hogy kábultan elterült, ám mikor magához tért, to­vább verték és csak az egységfronttal szimpatizáló proletárok vetettek véget a Weil-féle »szocialisták« verekedésének. Kell ehhez hosszú kommentárokat fűzni? Schulznak, Fehérnek, Weilnak és a többi hasonló alaknak már nincs más érvük, mint a durva erő­szak és brutális, göringi (vagy hogy stílusosak ma­radjunk: noskei) módszerekkel járnak el azokkal a becsületes szocialista dolgozókkal szemben, akiknek a munkásosztály ügye a szívükön fekszik. Ehhez azonban a többi szocialista munkásnak is kell, hogy­­szava legyen. A II. Internacionále november 13-án a III. Internacionáléval való proletár egységfront megteremtéséről fog tárgyalni. A szocialista mun­kásoknak taggyűléseiken el kell határozniok, hogy az ilyen Schulzokhoz és társaikhoz semmi közük sincsen és hogy követelik kommunista munkástár­saikkal a fasizmus elleni egységfrontot s ezt a kö­vetelésüket el kell juttatniok a II. Internacionáléhoz. Mindenek előtt azonban közös taggyűléseket kell rendezniük többi munkástársaikkal, egységbizottsá­gokat kell teremteni és kommunista társaikkal kezet fogva kell küzdeniök közös követeléseikért. Még ha ez nem is tetszik a szociálfasiszta titkároknak, ak­kor is. Vigyázat! Provokátorok! Biztosítsátok a pártmunkát! Az álladóan erősbödő fasizálás kiváló bizonyí­tékait szolgáltatják a provokációk, kémkedések és hasonló eszközök, melyekkel a burzsoázia és az államapparátus szervezeteinkhez és elvtársainkhoz akar férkőzni, hogy munkájukat megbontsa. Ma kétféle eseményről akarunk beszámolni. A modori járásban a járási főnök egészen hallatlan merészségekre vetemedik. Többek között a minap csendőrök keresték fel egyes elvtársainkat és azt tudakolták tőlük, hogy kik a pártszervezet vezetői és felelős funkcionáriusai. Ezeknek a faggatásoknak semmi törvényes alapjuk nincsen! A KDNP formá­lisan legális párt és épp úgy mint a többi pártot, a mi pártunkat sem lehet arra kényszeríteni, hogy a hatóságoknak felvilágosításokat adjon tagjai és szervezeteiről (nem is beszélve arról, hogy min­den kommunistának magától értődő, szigorú köte­lessége, hogy pártügyekben minden körül­mények között a legteljesebb titoktartást őrizze meg). Minden hasonló kérdezgetést, történjen az bárki részéről, minden párttagnak a leghatáro­zottabban vissza kell utasítania. Ily kérdések meg­válaszolása, mely törvényesen teljesen indokolatlan, akár a hatósági személyekkel, akár más, nem párt­taggal szemben is, egyenlő a párt elárulásával és ennek megfelelően azt súlyossága szerint eset­leg kizárással kell büntetni. Gyakran megtörténik, hogy egyes elvtársakat, főkép pártfunkcionáriusokat, egyes emberek keres­nek fel, akik magukat más helységekből való párt­tagoknak adva ki, vezető elvtársakkal akarnak meg­ismerkedni, vagy egyes szervezetek, a Komszomol, Vörös Segély stb. után kérdezősködnek, esetleg vezető elvtársakra hivatkozva támogatást kérnek. Vannak esetek, mikor régi — s mivel ezeket egy év óta bevonták, rég érvénytelen — pártigazolvá­nyokat mutatnak elő. Ezeket az embereket, mint­hogy rendesen a csendőrség vagy a rendőrség ve­szedelmes provokátorairól és kémeiről van szó, a legszigorúbban el kell utasítani! Csak olyanoknak szabad információt adni, akiket ismert és politikai­lag mindenkép megbízható elvtárs vezet be, vagy akit a pártvezetőség járási, körzeti és területi szer­vei által igazolt és az illető információ átvételére felhatalmazott A konspirációs előírásokkal minden esetben a legszigorúbban be kell tartani. A politi­kai vezető elvtársak személyesen felelősek azért, hogy a párt munkája minden körülmények között biztosítva legyen. A formális pártlegalitásban való könnyelmű bizakodás már ma is súlyos vétek a forradalmi mozgalommal szemben és a legrövidebb idő alatt szigorúan likvidálandó. Minden kémkedést és provokációt minden eset­ben részletesen és sürgősen jelenteni kell, hogy fi­gyelmeztethessük a többi pártszervezetet és elvtár­sat is. Fokozott elővigyázat és éberség a provoká­ciókkal és kémkedésekkel szembeni Biztosítsátok a párt munkáját minden körülmény esetére! Nem építenek, de rombolnak! Pozsonyban rettentő lakáshiány dühöngött Ezért a módosabb munkások és akik köcsönt tudtak felvenni, Pozsony perifériáján a városi építési bizott­ság engedélyével felépítették szűkös lakásaikat. Az építkezők javarésze nem kapott írásbeli, csupán szó­beli építkezési engedélyt. Ezt a helyzetet most felhasználja a városi fő­jegyzői hivatal és sorra felszólítja az ilyen lakások tulajdonosait, hogy 30 napon belül rombolják le há­zaikat, különben hatóságilag fogják lebontani. Egyik ilyen áldozat Csonka Mihály 70 éves rokkant munkás, aki hosszúéves munkája megspó­rolt koronáiból felépítette a felső-ludeni dűlőben szoba konyhából álló lakását. Egész életén keresztül keményen dolgozott és éhezett, hogy öreg korára saját háza legyen. A sír szélén álló embertől most elveszik egész élete munkájának a gyümölcsét. Nem elég felháborodni ezen, az összes ilyen lakások tulajdonosait ugyanezen veszély fenyegeti, azért egységesen valamennyinek tiltakozni kell a la­kásaik lebontása ellen. Pozsonyban 600-on felül van az ilyen lebon­tásra ítélt lakások száma. 600 család egzisztenciáját akarja a főjegyzői hivatal tönkretenni a háziurak és a lakásuzsora érdekében. Csak az érdekeltek egy­­■­séges tömegfellépése segítheti Tömegtiltakozást,­­ tüntetést az ilyen antiszociális városi politika ellen! Szervezzétek a munkanélküliek harcát!­­ Nő a munkanélküliség! A munkaközvetítő hivatalok jelentései szerint október 31.-én 598.989 munkanéküli jelentkezőt tartottak szá­mon a szeptember 30.-i 576.267 főnyi létszám­mal szemben, így tehát a hivatalos jelentések szerint is a munkanélküliség a köztársaság te­rületén egy hónap alatt 22.722-vel nőtt Természetesen ezekben a számokban nincsenek ben­ne azok a tízezrekre menő munkanélküli tömegek, akiket a hatóságok nem ismernek el. De a rohamosan növekedő munkanélküliség ténye, a százezreket fenyegető éhínség sem tudta rávenni a burzsoáziát és az agrár-szocdem­ vezé­rek kormányklikkját arra, hogy az éhező nép se­gítségére siessenek. Épp ellenkezőleg, így pl. az épp benyújtott­­állami költségvetésben a fehérgándista orosz és ukrán emigránsoknak 3 millió Ké szubvenciót írnak elő, a katoli­kus papoknak 64 milliót, a görög-katolikusok­nak 8 milliót az evangélikus egyháznak 12.6 milliót a zsidó rabbiknak 1.6 milliót az ezen kí­vül egyházi célra előírt 5.4 miiió Ké-vel együtt tehát összesen 91.6 millió Ké-t fordítanak a nép vallás­ elbutítására, de a népjóléti költség­­vetésen, azaz a munkanélküli segélyeken 50 millió hé-t akarnak megtakarítani! A munkanélkülieknek dolgozó üzemi mun­kástársaikkal együtt azonnal egységes harcot kell indítaniuk a teljes állami munkanélküli segélyért, elegendő szükségmunka azonnali elkezdéséért, az állami járulékoknak a körös szakszervezetek pénz­tárába való sürgős visszatérítéséért és a fokozott élelmiszerosztásért minden szűkölködő számára! Napi tizennyolc órát dolgoznak a pékmunkások, de a reformista szakszervezeti boncok szabotálják az üzemek ellenőrzését. Pozsony.­­ Október 18-án a reformista pékmunkás szakszervezeti szövetség taggyű­lést tartott, melyen Hrutka prágai titkár is részt vett. A taggyűlésnek az volt a feladata, hogy új kollektív szerződést dolgozzon ki és a péküzemeket szigorú ellenőrzés alá vegye, ne­hogy ott a munkát törvényellenesen túl korán kezdjék el. Noha választottak is egy embert annak az ellenőrzésnek elvégzésére, az üzemekben épp úgy hajnal előtt (gyakran már éjfélkor­ kez­dik a munkát, mint eddig. A munkások között azt beszélik, hogy Bejyl a készülő ellenőrzést mindig előre bejelenti a főnöknek: Holnap ki­jövünk, nehogy túl korán elkezdjék a munkát! Hogy milyen viszonyok uralkodnak az üze­mekben, azt a legjobban a következő példa mutatja: A Dobos-cégnél gyakran este 10 órá­tól másnap este 7—8 óráig, tehát 21—22 órán át dolgoznak. A tanoncok 18 órát robotolnak! A munkások 3—3.50 kó órabért kapnak, Dobos úr pedig milliókat keres, anélkül, hogy csak a kisujját is megmozdítaná. És ez nem kivéte­les eset, Pozsonyban egész csomó ilyen üzem van, anélkül, hogy a hatóságok, vagy a refor­mista szakszervezeti vezérek csak egy kicsit is törődnének a dologgal. A Frankl-pékség munkásai valóban minden kritikán aluli viszonyok között dolgoznak. Bejyi titkár úr a munkások tudta nélkül oly szerződést kötött a céggel, mely kimondottan törvényellenes. Az 1 évnél régebben a cégnél dolgozó munkásokat 14 napi, az 1 évnél keve­sebb idő óta dolgozókat 1 heti, a félévnél rö­­videbb idő óta dolgozó munkásokat 24 órai felmondási idővel kirúghatja a cég az üzemből, anélkül, hogy azoknak bármiféle kártérítési igényük lenne. A cég így használta ki a gyűlésen mondot­takat (Bejvl úr valószínűleg alaposan infor­málta a főnököt) és a munkásokat arra kény­­szerítette, hogy oly szerződést írjanak alá, mely helyzetüket lényegesen rosszabbá teszi. Mi, pékmunkások, elhatároztuk, hogy kommunista munkástársainkkal együtt vállvet­ve harci egységben fogunk küzdeni követelé­seink kivívásáért! Egy pozsonyi pékmunkás, a reformista szakszervezeti szövetség tagja.

Next