Munkás, 1936 (29. évfolyam, 17-42. szám)

1936-04-19 / 17. szám

is 4. oldal. Te is harcolj a berlini fasiszta Olimpiász elleni Érdekes, esetről számol be a szlovák ifjúmunká­sok lapja, a »Noviny miadyoh«, legrujaibb­ számában. Hitler uralomraj utasa Németországban­, megszüntet­te a mun­kássportot Egy vörös footballcsapat, Max vezetése alatt, illegális politikai munkához látott, hogy harcukkal olyan új Németországot segítsenek megteremteni, ahol a munkássport teljesen szabad lesz. Ez idén hosszú megfigyelés után a rendőrség letartóztatta a bátor Maxot és rettentő kínzások kö­zött, épen a téli olimipiász első napján megölték egy SS kaszárnyában. A futballcsapat megmaradt 10 em­bere ezután olyan széles röplapakciót vezetett le az a gyilkos rendőrspicli ellen, aki halálra kínozta Maxot, hogy lehetetlenné tették részére az életet. E rendőr­­spicli öngyilkos lett, beugrott a Spreebe. Ilyen a­­munkássport helyzete abban a Német­országban, abban a Berliniben, ahol nem egész 4 hó­nap múlva meg kell tartani a nemzetközi Olimpiai játékokat, azokat a sportjátékokat, amelyeknek kö­zelíteniük kellene egymáshoz a nemzeteket, hogy tehetetlenné váljék a háború. Azonban nemcsak a munkássport van tönkre téve a Harmadik birodalomban. A hivatalos sport­­szövetségek és a polgárság oly mesterségesen táp­lált soviniszta hullámba varrnak sodorva, hogy a nemzetközi jellegű sportmérkőzések sokszor véres verekedéssel végződnek. Nem felejtettük még el azt a múlt ősszel megtartott német-lengyel futballmér­­kőzést BreszlaU­ban, amelyet 1:0 arányban a lengye­lek nyertek meg. A mérkőzés után a megvadított né­met közönség (főleg SS, SA és Hitlerjugendben szervezet ifjak) megrohanta a pályát és a helyszínen szétszagatta azt a lengyel futballistát, aki a németek­nek a győzelmes gólt rúgta. Megölték, mert jobban játszott, mint ők. Indulhat-e ilyen környezetben egy idegen spor­toló életveszély nélkül az olimpiai játékokon? Lehet-e egy sportolónak, aki meg akarja men­t kassai Gajda-fürdőt évek óta a tisztiszövet­ség bérli. Ez után a jól jövedelmező vállalat után soha sem fizettek rendesen bért. A kassai városi ta­nács javasolta hogy a 60.000 korona tartozást en­gedje el a város. A kommunista párt az ellen fellé­pett , rámutatott arra, hogy milyen bűn elengedni a Tisztiszövetség tartozását akkor, amikor a város irgalmatlanul behajtja a 20 koronákon tengődő mun­­­kanélküliek bérét. A város lakossága minden pohár víz után drága pénzt fizet stb. A kommunista párt­­ érvelését a magyar pártok is magukévá tették és ök­teni a nemzetközi sport testvéresítő és nemesítő jel­legét, lehet-e egy ilyen sportolónak szentebb célja, mint harcolni, agitálni és megint csak harcolni az ellen, hogy a nemzetközi sport a német fasizmus katonatáborába legyen behurcolva Berlinben? Nem lehet annál nemesebb, sportszerűbb harc. Te és a te barátaid is kapcsolódjatok be a munkássportolók harcába a berlini Olimpiász ellen. A. M. is a tanács indítványa ellen szavaztak. A cseh finánc­­tőke pártjai ezt az alkalmat nagy soroista uszításra használták fel, mindenféle nevetséges érveket össze­hordva, hogy a kommunista párt helyes álláspontját kiforgassák. Ménessy elvtárs ismételten leszöge­zte a kom­munista párt teljesen helyes álláspontját, melyet az összes kassai lakosok helyeselnek, ellenben a ma­gyar urak gyorsan retirálták, hogy ők ilyen meg olyan lojálisaik és tévedésüket ezennel visszavonják. A tisztiszövetség 60.000 koronás tartozását leírják, mikor a kassai lakosság egy pohár vízért is drága pénzt szet Egyszer szavaztak úgy a magyar pártok, ahogy kell, de mindjárt vissza is szívták a gyászmagyarok. Az ifjúság élni akar Olyan sivár és nyomorúságos az életem. Olvasom a »Munkás« ifjúsági rovatának a felhívását, hogy írjunk életünkről, bajainkról. Meg­próbálom én is leírni életemet, érdekeset nem na­gyon írhatok, olyan sivár és nyomorúságos az éle­tem, mint sok-6 sy­k más tanonctársamé. Itt Galántán egy tanoménak nagyon nehéz a dol­ga. Egy divatáruüzletben dolgozom. A napi munka­idő átlag 13—14 óra, sokszor még ennél is több. Mert itt az üzleti záróra betartását senki sem veszi szigorúan. A munkanap hossza az évszaktól függ. Reggel 1/27-kor megyek be az üzletbe, délben az üzlet nyitva van. Ebédidő éppn csak annyi van, amennyi idő alatt haza lehet szaladni, gyorsan be­kapni az ebédet. Pihenésről szó sem lehet­, mert ha valaki 5 perccel később jön, már­ baj van. Aztán megint kezdődik a munka és késő estig, 9—10 óráig is eltart. Mert még ak­kor is bent kell maradni a tarvoncnak, ha az üzlet már be van zárva, söpörni, összerakodni vagy előkészíteni az árut másnapra Vasárnap is délig kell dolgozni, így multiak el egy nangúan a napok és hetek. A folytonos munka és gond teljesen felőrli az embert, mert ha este végre már hazamehetek, akkor sem lehet pihenni, mert megint csak a gondokat és a nyomorúságot látom. Ilyen az életünk és hogy milyen lesz a jövőnk, nem tudjuk, mert amikor a tanonc kitanul és már fit­test kellene kapnia, elküldik. Ha az utcasarkon álló munkanélkülieket nézem, mindig arra gondolok, hogy nem­sokára talán én is úgy fogok az utcán állni, mint ők. Csak két esetet a­karok megemlíteni, melynek szemtanúja voltam. Az egyik nagy pozsonyi gyárban volt egy fia­tal hivatalnoktársam, aki a gyárnak már 2 éve ro­botolt. A munkássággal semmi közössége nem volt és álmában sem jutott eszébe, hogy valaha ő is gyarapíthatná a munkanélküliek végtelen sorait. Egy szép napon megbetegedett s az orvos tüdőcsúcs­­hurutot állapított meg nála. Rákövetkező hónap el­sején megkapta a felmondását. A gyár vezetőségé­nek nem okozott fejfájást, hogy a beteg, de a beteg­pénztár szerint nem munkaképtelen hivatalnokkal mi lesz. Munkaerejét kihasználták, tovább facsarni már nem lehetett, fel is üt, le is üt, mehet, ámenre lát. Ez a tőkének a mentalitása ifjúval, öreggel szemben egyaránt. A másik eset: Az egyik vöröskereskedésben évek óta dolgozik egy fiatal alkalmazott. Most meg­betegedett és talán egy hónapi kezelésre van szük­sége a gyógyuláshoz. A főnök már­is új erő felé kacsingat. Az üzlet egyes személynek a tulajdona, aki jól ismeri alkalmazottait, akik éveken át áldoz­ták munkájukat s egészségüket az ő érdekében. De neki minden mindegy. Nincs megbecsülés! Nem tudsz dolgozni? Veszek új, el nem használt munka­erőt, amelyik talán még olcsóbb is lesz. Két eset. Három levélrészlet a legnyomorgóbb nőmunkások életéből E héten három panaszos levelet hozott a posta a háztartási alkalmazottak életéből. íme: »Már fél éve szolgáltam ott, de rendesen soha sem tudtam jóllak­ni. Állást változtatni nem tudtam, mert sok az állás­­nélküli. Hát koplalnom kellett hétről-hétre.« Egy másik panaszos levélből: »Itt a szekatúrát nem lehet kibírni. A ku­tyát is többre becsülik, mint engem. Egy reggel már 4 órakor felköltöttek, hogy stoppoljam be az ur ha­­snyáját. A r­ácsága mindig fel van fújva és soha e­gy emberi szót sem kapok.« Egy harmadik levél a munka miatt panaszko­­­­dik: »Alig alszom éjjelenként néhány órát. Este néha még 10-kor is dolgozni kell, de reggel fél 5-kor már flt. Gyakran annyira ki vagyok merülve, hogy nincs kedvem élni se.« Így élnek a háztartásbeli alkalmazottak. Jó lesz nekünk is tenni valamit ez ellen, hisz mi vagyunk a kizsákmányoltak közt is a legkizsákmányoltabbak. Egy pozsonyi háztartásbeli alkalmazott. Szocialista munkások! A kommu­nisták javasolták, hogy május elseje egységes legyen. Te is ezt akarod. Hass oda Te is, hogy május elseje le­gyen az a nap, amelyen a szétforgá­­csoltságot megszüntessük. " Politika és tudomány Rotor (Moszkva). A Szovjetszövetség tudományos akadémiá­jának a kiadásában a leninista kommunista if­­júmunkásszövetség tizedik jubileumi kongresz­­szusa alkalmából vastag, tudományos kötet je­lent meg: »A Szovjet tudományos akadémiája komszomoljai tudományos munkájának a gyűj­­­­teménye«. Huszonhat kommunista ifjúmunkás­nak, a tudományos akadémia tagjának váloga­tott tudományos munkája a legkülönbözőbb kérdésekről: a fizikai kémia és a termodinami­ka, a geológia és a röntgengyógyítás, a rövid rádióhullámok és a növényszelekció — csak kis választék a huszonhat cikkből, s csak kis íze­lítő a legkülönbözőbb problémákból, amelyek­nek alaposabb megvilágítását a gyűjtemény cé­lozza. Ez a tudományos könyv három szempontból érdekes és tanulságos: kik írták ezt a könyvet, kik a tudományos munkások, akiknek a mun­­kája ebben a könyvben lát napvilágot? Miről írnak, milyen problémák fontosak és időszerű­ek? Milyen alkalomból jelenik meg a könyv, vagyis cikkünknek a címe: hogyan kerül együ­vé a »politika« és a »tudomány«? * Vorszin, nincstelen parasztnak a lánya. 1916-ban elveszti az apját és a nyolctagú csa­láddal együtt a legnagyobb nyomorban él. 1918-ban kezd el tanulni az elemi iskolában és már 1935-ben a fizikai-kémiai tudományok akadémiai jelöltje, aki tanárjának Zsukov pro­fesszornak a nyilatkozata szerint a szovjet fizi­kális vegytan és termodinamika egyik legerő­sebb reménysége. Számos munkája jelent már meg külföldi folyóiratokban is. Dubrova-Reksztin egy katm­ini járásbeli pa­rasztnak a leánya. A nagy ínségben élő család­nak rajta kívül még kilenc tagja van. 1921-ben járja ki a falusi iskolát, aktív részt vesz a Kom­­szom­ol munkájában és ma már nagy eredmé­nyeket felmutató tudományos kutató, akinek geológiai munkássága már sok gyakorlati hasz­not hajtott. Uszpanov, fiatal komszomol, kazak nemzeti­ségű, nem orosz. Apja pásztor, ő maga falusi nincstelen. 1925-ben végezte el az elemi iskolát. Mostan fejezte be tudományos munkásságát, amellyel a geológiai tudományok jelöltjeinek a sorába lépett. Szedleckij. Apja váltóállító a vasútnál, ő maga szakképzetlen vasúti munkás volt. Rend­szeres oktatásban nem volt része. 1931-ben ki­járta a Gabonaintézet tanfolyamát, aztán ta­nársegéd a Talajkutató akadémián. Mostan a geológiai tudományok jelöltje, egyetlen specia­lista a Szovjetunióban, aki a talajvizsgálatnál röntgenoszkopikus módszereket alkalmaz. Nincstelen parasztoknak az Ural, a Donbasz, a Csuvaszföld, Kazahsztán munkásainak gyer­mekei, maguk is munkások és parasztok, akik a cári Oroszországban talán még írni vagy ol­vasni sem tanultak volna meg s ma a biológiai tudományok, a matematikai, társadalomtudo­mányi, fizikai, vegytani tudományok doktorai, jelöltjei... nem fantasztikus kép ez, amit húsz egynéhány éve még a legmerészebb utópista író fantáziája sem mert volna kifundálni? * Tegnap mentem el a moszkvai első tudomá­nyos egyetem, épülete mellett, homlokán hatal­mas aranybetűkkel ragyog a felirat: »A tudo­mány a dolgozóké!« # Politikamentes tudomány? A mai tudomány­nak inkább ezt a nevet kellene adni: a mene­külő tudomány. Neves tudósok, az angol királyi tudományos társulat tagjai panaszkodnak, hogy tudományuk elfecsérelt, meddő tudomány, mert a mai társadalom már nem alkalmazza azt, nem érdeke, hogy a termelést, hogy az ipart, hogy a mezőgazdaságot a tudomány legújabb vívmá­nyai alapján tökéletesítse. Nem érdeke, hogy jobban, hogy többet termeljen, ha áruiból nem néz ki nyereség, ha eddigi termelése is a nya­kán marad, nem tudja eladni, így a tudósoknak elmegy a kedve attól, hogy igazi, komoly kér­désekkel foglalkozzanak — no meg a társada­lom nem is ad pénzt erre — s így mindenféle apró-cseprő mellékes kérdéseknél keresnek me­nedéket, menekülnek a tényleges problémák, a tényleges kérdések megoldásától. Vagy pedig uccasarki nő módjára teljesítik a vásárló kapi­talista minden óhaját: megteremtik a faj-»tudo­­mányt«, tudományosan segítenek bebizonyítani, hogy a sötét középkor világosabb az újkor tu­dományánál, segítenek leköpni és meggyalázni mindazt, amit az emberiség a legutóbbi évszá­zadok folyamán értékeset és jót kitermelt ma­gából. S ebben a gyűjteményben? A modern tudo­mány számtalan új problémája, amely a legszo­rosabb kapcsolatban áll a szocialista építés kö­vetelményeivel, a szocialista ipar és a szocialis­ta mezőgazdaság szükségleteivel. Milyen mód­szerekkel lehet elérni negyven mázsa búzát egy hektáron? Hogyan lehet 500 mázsa cukorrépát termelni egy hektáron? Hogyan lehetne több­éves búzát termelni? Hogyan lehetne a vegyi után előállított kaucsukot tökélesíteni? Hogyan lehetne a még meg nem talált érclelőhelyeket feltárni és hasznosítani? Ezer és egy probléma, ezer és egy kérdés, amit a szocializmus napi gyakorlata ad fel a tudománynak. Hé, ti tudó­sok, segítsetek, hogy még többet tudjunk ter­melni, hogy még jobban tudjunk termelni, hogy még gyorsabb iramban nőjjön meg a szovjet­dolgozók jóléte, még gyorsabban teremtsük meg az előfeltételét annak, hogy a szocializ­musból áttérhessünk a mindenki szükségleteit kielégítő kommunista termelésre. * A kommunista ifjúmunkásszövetség minden erejét megfeszíti, hogy segítsen a szocializmus felépítésében. Politikája: a szocializmus felépí­tése, bonyolult tudomány, ezért igyekszik sorait minél jobban felvértezni, kiképezni, hogy a szo­cializmus államának minél több tudóssal ren­delkező kádereket adhasson, hogy minél jobban meggyorsíthassa az általános jólét növelését. Alig hat éve annak, hogy a munkás- és paraszt­­ifjúság tudása úgy megnőtt, hogy soraiból ki­kerülhettek az első ízig-vérig szovjet tudósok. Ezalatt a hat év alatt immár 235 fiatal, munkás- és parasztszármazású tudós válik a tudomá­nyos akadémia tagjává, köztük 102 a tudomá­nyok jelöltje. S a gyűjtemény a legnagyszerűbb bizonyítéka annak, hogy a szovjet rendszer olyan lehetőségeket nyújt a munkás- és pa­­rasztifjúság részére, hogy a legtehetségesebbek, akiknek legnagyobbak a képességeik, ténylege­sen a tudomány legmeredekebb csúcsaira is fel­kapaszkodhatnak, utat nyújt a dolgozók részé­re, hogy a tudomány tényleg a dolgozók birto­kába menjen át. De ennél is több. Ez a gyűjte­mény bizonyítja, hogy a tudomány sorsa csak­is ott van biztosítva, ahol létét a munkásosz­tállyal, a szocializmussal kapcsolja egy­, csak a szocializmus tudja a tudományt mai meddő­ségéből kiragadni, csak a szocializmus tudja a tudományokat egy újabb, hatalmasabb felvi­rágzáshoz elvezetni. S végül: a győztes munkásosztály politiká­ja és a szocializmus tudománya között nincs ellentét, mindkettő az emberi munka termelé­kenységének oly nagy fokozását tűzte ki céljá­ul, hogy a szocialista jólét tényleg minden egyes dolgozó otthonába beköltözzék. A Komszomol tizedik kongresszusa alkal­mából megjelent tudományos gyűjtemény mint­egy jelképe annak, hogy a tudomány a mun­kás- és paraszttömegekben új gazdára lelt, az új gazda mindent elkövet, hogy a szocialista tudomány és a szocialista politika (ami maga a legnagyobb tudomány) kéz a kézben együtt haladva, több, nagyobb, általánosabb jólétet fakasszon. ♦ Gútai proletártemetés. Bartalos Vendel kidőlt elvtársaik temetése a dolgozók nagy részvétele mellett folyt le. Megható szavakkal búcsúztatta Mező elvtárs Komáromból. A gyászoló család ezúton is fejezi ki köszöne­tét Mező elvtársnak és mindazoknak, akik fájdal­mukat enyhíteni törekedtek. Tanító úr, maga is a háború ellen és a béke mellett beszéljen. Markos János, osgyáni tanító, felolvasásokat tart a polgári olvasókörben, ami ellen kifogás nem is len­ne. Olvasson. De viszont elvárnánk a taní­tótól azt, hogy ha már komoly dolgokról beszél, akkor beszél­jen úgy, ahogy kell. Mondja meg, hogy mit jelentett az 1914 és háború — s ne nézzen arra a saját hely­zetéből — hanem az egész nép, az egész emberiség szemszögéből ítélje meg. A népet már eleget megmételyezték. Okos, ér­telmes szóra van szükség. Tanító úr! Értse meg! Tudja meg Markos Já­nos úr, hogy józan, becsületes, katolikus tanító csak a háború ellen beszélhet. Egy udvardi hadirokkant felkiáltása. Egy 50 százalékos hadirokkant élénk figyelem­mel kiséri a helyzetet és azt látja, hogy újból tornyo­sulnak a háborús fellegek. Ezért emlékezteti összes bajtársait, hogy mi a kötelességük. Megvédeni a bé­két! ő maga tudja legjobban, hogy egy 50 százalé­kos rokkant hogyan tengeti életét 138 koronából ha­vonta. Emellett gyakran beteg ma is, és sokszor kell ágyban tartózkodnia. Ezt kapta az uraktól. Nem da­lolja többet »megállj kutya Szerbia« — hanem azt »Megálljatok háborús uszítok!« — Ne termeljetek hősi halottakat és hadirokkantakat! Gömörben is alakulnak a vö­­rös szakszervezetek új szer­vezetei. (Tornaljai levelező.)­­ . Hosszú idő óta végre nálunk is gyökeret vert­ a vörös szakszervezeti mozgalom. A magyar földmun­kások helyesen megértették, hogy szervezetten is ott a helyük, ahol az ő érdekeikért harcolnak és ahol a szakszervezeti egységre törekszenek. Az alakuló gyűlést a »Fehér ló« szálló nagytermében tartották, ahol az összes jelenlevők megfogadták és azzal az elhatározással hagyták el a termet, hogy ezt a szé­pen induló mozgalmat az egész járásban kifejlesztik, hogy a híres magyar úri politikusok birodalmában is virágzó vörös szakszervezetek vezessék a szegény földmunkásság jogos kenyérharcát.

Next