Munkás, 1936 (29. évfolyam, 17-42. szám)
1936-04-19 / 17. szám
is 4. oldal. Te is harcolj a berlini fasiszta Olimpiász elleni Érdekes, esetről számol be a szlovák ifjúmunkások lapja, a »Noviny miadyoh«, legrujaibb számában. Hitler uralomraj utasa Németországban, megszüntette a munkássportot Egy vörös footballcsapat, Max vezetése alatt, illegális politikai munkához látott, hogy harcukkal olyan új Németországot segítsenek megteremteni, ahol a munkássport teljesen szabad lesz. Ez idén hosszú megfigyelés után a rendőrség letartóztatta a bátor Maxot és rettentő kínzások között, épen a téli olimipiász első napján megölték egy SS kaszárnyában. A futballcsapat megmaradt 10 embere ezután olyan széles röplapakciót vezetett le az a gyilkos rendőrspicli ellen, aki halálra kínozta Maxot, hogy lehetetlenné tették részére az életet. E rendőrspicli öngyilkos lett, beugrott a Spreebe. Ilyen amunkássport helyzete abban a Németországban, abban a Berliniben, ahol nem egész 4 hónap múlva meg kell tartani a nemzetközi Olimpiai játékokat, azokat a sportjátékokat, amelyeknek közelíteniük kellene egymáshoz a nemzeteket, hogy tehetetlenné váljék a háború. Azonban nemcsak a munkássport van tönkre téve a Harmadik birodalomban. A hivatalos sportszövetségek és a polgárság oly mesterségesen táplált soviniszta hullámba varrnak sodorva, hogy a nemzetközi jellegű sportmérkőzések sokszor véres verekedéssel végződnek. Nem felejtettük még el azt a múlt ősszel megtartott német-lengyel futballmérkőzést BreszlaUban, amelyet 1:0 arányban a lengyelek nyertek meg. A mérkőzés után a megvadított német közönség (főleg SS, SA és Hitlerjugendben szervezet ifjak) megrohanta a pályát és a helyszínen szétszagatta azt a lengyel futballistát, aki a németeknek a győzelmes gólt rúgta. Megölték, mert jobban játszott, mint ők. Indulhat-e ilyen környezetben egy idegen sportoló életveszély nélkül az olimpiai játékokon? Lehet-e egy sportolónak, aki meg akarja ment kassai Gajda-fürdőt évek óta a tisztiszövetség bérli. Ez után a jól jövedelmező vállalat után soha sem fizettek rendesen bért. A kassai városi tanács javasolta hogy a 60.000 korona tartozást engedje el a város. A kommunista párt az ellen fellépett , rámutatott arra, hogy milyen bűn elengedni a Tisztiszövetség tartozását akkor, amikor a város irgalmatlanul behajtja a 20 koronákon tengődő munkanélküliek bérét. A város lakossága minden pohár víz után drága pénzt fizet stb. A kommunista párt érvelését a magyar pártok is magukévá tették és ökteni a nemzetközi sport testvéresítő és nemesítő jellegét, lehet-e egy ilyen sportolónak szentebb célja, mint harcolni, agitálni és megint csak harcolni az ellen, hogy a nemzetközi sport a német fasizmus katonatáborába legyen behurcolva Berlinben? Nem lehet annál nemesebb, sportszerűbb harc. Te és a te barátaid is kapcsolódjatok be a munkássportolók harcába a berlini Olimpiász ellen. A. M. is a tanács indítványa ellen szavaztak. A cseh finánctőke pártjai ezt az alkalmat nagy soroista uszításra használták fel, mindenféle nevetséges érveket összehordva, hogy a kommunista párt helyes álláspontját kiforgassák. Ménessy elvtárs ismételten leszögezte a kommunista párt teljesen helyes álláspontját, melyet az összes kassai lakosok helyeselnek, ellenben a magyar urak gyorsan retirálták, hogy ők ilyen meg olyan lojálisaik és tévedésüket ezennel visszavonják. A tisztiszövetség 60.000 koronás tartozását leírják, mikor a kassai lakosság egy pohár vízért is drága pénzt szet Egyszer szavaztak úgy a magyar pártok, ahogy kell, de mindjárt vissza is szívták a gyászmagyarok. Az ifjúság élni akar Olyan sivár és nyomorúságos az életem. Olvasom a »Munkás« ifjúsági rovatának a felhívását, hogy írjunk életünkről, bajainkról. Megpróbálom én is leírni életemet, érdekeset nem nagyon írhatok, olyan sivár és nyomorúságos az életem, mint sok-6 syk más tanonctársamé. Itt Galántán egy tanoménak nagyon nehéz a dolga. Egy divatáruüzletben dolgozom. A napi munkaidő átlag 13—14 óra, sokszor még ennél is több. Mert itt az üzleti záróra betartását senki sem veszi szigorúan. A munkanap hossza az évszaktól függ. Reggel 1/27-kor megyek be az üzletbe, délben az üzlet nyitva van. Ebédidő éppn csak annyi van, amennyi idő alatt haza lehet szaladni, gyorsan bekapni az ebédet. Pihenésről szó sem lehet, mert ha valaki 5 perccel később jön, már baj van. Aztán megint kezdődik a munka és késő estig, 9—10 óráig is eltart. Mert még akkor is bent kell maradni a tarvoncnak, ha az üzlet már be van zárva, söpörni, összerakodni vagy előkészíteni az árut másnapra Vasárnap is délig kell dolgozni, így multiak el egy nangúan a napok és hetek. A folytonos munka és gond teljesen felőrli az embert, mert ha este végre már hazamehetek, akkor sem lehet pihenni, mert megint csak a gondokat és a nyomorúságot látom. Ilyen az életünk és hogy milyen lesz a jövőnk, nem tudjuk, mert amikor a tanonc kitanul és már fittest kellene kapnia, elküldik. Ha az utcasarkon álló munkanélkülieket nézem, mindig arra gondolok, hogy nemsokára talán én is úgy fogok az utcán állni, mint ők. Csak két esetet akarok megemlíteni, melynek szemtanúja voltam. Az egyik nagy pozsonyi gyárban volt egy fiatal hivatalnoktársam, aki a gyárnak már 2 éve robotolt. A munkássággal semmi közössége nem volt és álmában sem jutott eszébe, hogy valaha ő is gyarapíthatná a munkanélküliek végtelen sorait. Egy szép napon megbetegedett s az orvos tüdőcsúcshurutot állapított meg nála. Rákövetkező hónap elsején megkapta a felmondását. A gyár vezetőségének nem okozott fejfájást, hogy a beteg, de a betegpénztár szerint nem munkaképtelen hivatalnokkal mi lesz. Munkaerejét kihasználták, tovább facsarni már nem lehetett, fel is üt, le is üt, mehet, ámenre lát. Ez a tőkének a mentalitása ifjúval, öreggel szemben egyaránt. A másik eset: Az egyik vöröskereskedésben évek óta dolgozik egy fiatal alkalmazott. Most megbetegedett és talán egy hónapi kezelésre van szüksége a gyógyuláshoz. A főnök máris új erő felé kacsingat. Az üzlet egyes személynek a tulajdona, aki jól ismeri alkalmazottait, akik éveken át áldozták munkájukat s egészségüket az ő érdekében. De neki minden mindegy. Nincs megbecsülés! Nem tudsz dolgozni? Veszek új, el nem használt munkaerőt, amelyik talán még olcsóbb is lesz. Két eset. Három levélrészlet a legnyomorgóbb nőmunkások életéből E héten három panaszos levelet hozott a posta a háztartási alkalmazottak életéből. íme: »Már fél éve szolgáltam ott, de rendesen soha sem tudtam jóllakni. Állást változtatni nem tudtam, mert sok az állásnélküli. Hát koplalnom kellett hétről-hétre.« Egy másik panaszos levélből: »Itt a szekatúrát nem lehet kibírni. A kutyát is többre becsülik, mint engem. Egy reggel már 4 órakor felköltöttek, hogy stoppoljam be az ur hasnyáját. A rácsága mindig fel van fújva és soha egy emberi szót sem kapok.« Egy harmadik levél a munka miatt panaszkodik: »Alig alszom éjjelenként néhány órát. Este néha még 10-kor is dolgozni kell, de reggel fél 5-kor már flt. Gyakran annyira ki vagyok merülve, hogy nincs kedvem élni se.« Így élnek a háztartásbeli alkalmazottak. Jó lesz nekünk is tenni valamit ez ellen, hisz mi vagyunk a kizsákmányoltak közt is a legkizsákmányoltabbak. Egy pozsonyi háztartásbeli alkalmazott. Szocialista munkások! A kommunisták javasolták, hogy május elseje egységes legyen. Te is ezt akarod. Hass oda Te is, hogy május elseje legyen az a nap, amelyen a szétforgácsoltságot megszüntessük. " Politika és tudomány Rotor (Moszkva). A Szovjetszövetség tudományos akadémiájának a kiadásában a leninista kommunista ifjúmunkásszövetség tizedik jubileumi kongreszszusa alkalmából vastag, tudományos kötet jelent meg: »A Szovjet tudományos akadémiája komszomoljai tudományos munkájának a gyűjteménye«. Huszonhat kommunista ifjúmunkásnak, a tudományos akadémia tagjának válogatott tudományos munkája a legkülönbözőbb kérdésekről: a fizikai kémia és a termodinamika, a geológia és a röntgengyógyítás, a rövid rádióhullámok és a növényszelekció — csak kis választék a huszonhat cikkből, s csak kis ízelítő a legkülönbözőbb problémákból, amelyeknek alaposabb megvilágítását a gyűjtemény célozza. Ez a tudományos könyv három szempontból érdekes és tanulságos: kik írták ezt a könyvet, kik a tudományos munkások, akiknek a munkája ebben a könyvben lát napvilágot? Miről írnak, milyen problémák fontosak és időszerűek? Milyen alkalomból jelenik meg a könyv, vagyis cikkünknek a címe: hogyan kerül együvé a »politika« és a »tudomány«? * Vorszin, nincstelen parasztnak a lánya. 1916-ban elveszti az apját és a nyolctagú családdal együtt a legnagyobb nyomorban él. 1918-ban kezd el tanulni az elemi iskolában és már 1935-ben a fizikai-kémiai tudományok akadémiai jelöltje, aki tanárjának Zsukov professzornak a nyilatkozata szerint a szovjet fizikális vegytan és termodinamika egyik legerősebb reménysége. Számos munkája jelent már meg külföldi folyóiratokban is. Dubrova-Reksztin egy katmini járásbeli parasztnak a leánya. A nagy ínségben élő családnak rajta kívül még kilenc tagja van. 1921-ben járja ki a falusi iskolát, aktív részt vesz a Komszomol munkájában és ma már nagy eredményeket felmutató tudományos kutató, akinek geológiai munkássága már sok gyakorlati hasznot hajtott. Uszpanov, fiatal komszomol, kazak nemzetiségű, nem orosz. Apja pásztor, ő maga falusi nincstelen. 1925-ben végezte el az elemi iskolát. Mostan fejezte be tudományos munkásságát, amellyel a geológiai tudományok jelöltjeinek a sorába lépett. Szedleckij. Apja váltóállító a vasútnál, ő maga szakképzetlen vasúti munkás volt. Rendszeres oktatásban nem volt része. 1931-ben kijárta a Gabonaintézet tanfolyamát, aztán tanársegéd a Talajkutató akadémián. Mostan a geológiai tudományok jelöltje, egyetlen specialista a Szovjetunióban, aki a talajvizsgálatnál röntgenoszkopikus módszereket alkalmaz. Nincstelen parasztoknak az Ural, a Donbasz, a Csuvaszföld, Kazahsztán munkásainak gyermekei, maguk is munkások és parasztok, akik a cári Oroszországban talán még írni vagy olvasni sem tanultak volna meg s ma a biológiai tudományok, a matematikai, társadalomtudományi, fizikai, vegytani tudományok doktorai, jelöltjei... nem fantasztikus kép ez, amit húsz egynéhány éve még a legmerészebb utópista író fantáziája sem mert volna kifundálni? * Tegnap mentem el a moszkvai első tudományos egyetem, épülete mellett, homlokán hatalmas aranybetűkkel ragyog a felirat: »A tudomány a dolgozóké!« # Politikamentes tudomány? A mai tudománynak inkább ezt a nevet kellene adni: a menekülő tudomány. Neves tudósok, az angol királyi tudományos társulat tagjai panaszkodnak, hogy tudományuk elfecsérelt, meddő tudomány, mert a mai társadalom már nem alkalmazza azt, nem érdeke, hogy a termelést, hogy az ipart, hogy a mezőgazdaságot a tudomány legújabb vívmányai alapján tökéletesítse. Nem érdeke, hogy jobban, hogy többet termeljen, ha áruiból nem néz ki nyereség, ha eddigi termelése is a nyakán marad, nem tudja eladni, így a tudósoknak elmegy a kedve attól, hogy igazi, komoly kérdésekkel foglalkozzanak — no meg a társadalom nem is ad pénzt erre — s így mindenféle apró-cseprő mellékes kérdéseknél keresnek menedéket, menekülnek a tényleges problémák, a tényleges kérdések megoldásától. Vagy pedig uccasarki nő módjára teljesítik a vásárló kapitalista minden óhaját: megteremtik a faj-»tudományt«, tudományosan segítenek bebizonyítani, hogy a sötét középkor világosabb az újkor tudományánál, segítenek leköpni és meggyalázni mindazt, amit az emberiség a legutóbbi évszázadok folyamán értékeset és jót kitermelt magából. S ebben a gyűjteményben? A modern tudomány számtalan új problémája, amely a legszorosabb kapcsolatban áll a szocialista építés követelményeivel, a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság szükségleteivel. Milyen módszerekkel lehet elérni negyven mázsa búzát egy hektáron? Hogyan lehet 500 mázsa cukorrépát termelni egy hektáron? Hogyan lehetne többéves búzát termelni? Hogyan lehetne a vegyi után előállított kaucsukot tökélesíteni? Hogyan lehetne a még meg nem talált érclelőhelyeket feltárni és hasznosítani? Ezer és egy probléma, ezer és egy kérdés, amit a szocializmus napi gyakorlata ad fel a tudománynak. Hé, ti tudósok, segítsetek, hogy még többet tudjunk termelni, hogy még jobban tudjunk termelni, hogy még gyorsabb iramban nőjjön meg a szovjetdolgozók jóléte, még gyorsabban teremtsük meg az előfeltételét annak, hogy a szocializmusból áttérhessünk a mindenki szükségleteit kielégítő kommunista termelésre. * A kommunista ifjúmunkásszövetség minden erejét megfeszíti, hogy segítsen a szocializmus felépítésében. Politikája: a szocializmus felépítése, bonyolult tudomány, ezért igyekszik sorait minél jobban felvértezni, kiképezni, hogy a szocializmus államának minél több tudóssal rendelkező kádereket adhasson, hogy minél jobban meggyorsíthassa az általános jólét növelését. Alig hat éve annak, hogy a munkás- és parasztifjúság tudása úgy megnőtt, hogy soraiból kikerülhettek az első ízig-vérig szovjet tudósok. Ezalatt a hat év alatt immár 235 fiatal, munkás- és parasztszármazású tudós válik a tudományos akadémia tagjává, köztük 102 a tudományok jelöltje. S a gyűjtemény a legnagyszerűbb bizonyítéka annak, hogy a szovjet rendszer olyan lehetőségeket nyújt a munkás- és parasztifjúság részére, hogy a legtehetségesebbek, akiknek legnagyobbak a képességeik, ténylegesen a tudomány legmeredekebb csúcsaira is felkapaszkodhatnak, utat nyújt a dolgozók részére, hogy a tudomány tényleg a dolgozók birtokába menjen át. De ennél is több. Ez a gyűjtemény bizonyítja, hogy a tudomány sorsa csakis ott van biztosítva, ahol létét a munkásosztállyal, a szocializmussal kapcsolja egy, csak a szocializmus tudja a tudományt mai meddőségéből kiragadni, csak a szocializmus tudja a tudományokat egy újabb, hatalmasabb felvirágzáshoz elvezetni. S végül: a győztes munkásosztály politikája és a szocializmus tudománya között nincs ellentét, mindkettő az emberi munka termelékenységének oly nagy fokozását tűzte ki céljául, hogy a szocialista jólét tényleg minden egyes dolgozó otthonába beköltözzék. A Komszomol tizedik kongresszusa alkalmából megjelent tudományos gyűjtemény mintegy jelképe annak, hogy a tudomány a munkás- és paraszttömegekben új gazdára lelt, az új gazda mindent elkövet, hogy a szocialista tudomány és a szocialista politika (ami maga a legnagyobb tudomány) kéz a kézben együtt haladva, több, nagyobb, általánosabb jólétet fakasszon. ♦ Gútai proletártemetés. Bartalos Vendel kidőlt elvtársaik temetése a dolgozók nagy részvétele mellett folyt le. Megható szavakkal búcsúztatta Mező elvtárs Komáromból. A gyászoló család ezúton is fejezi ki köszönetét Mező elvtársnak és mindazoknak, akik fájdalmukat enyhíteni törekedtek. Tanító úr, maga is a háború ellen és a béke mellett beszéljen. Markos János, osgyáni tanító, felolvasásokat tart a polgári olvasókörben, ami ellen kifogás nem is lenne. Olvasson. De viszont elvárnánk a tanítótól azt, hogy ha már komoly dolgokról beszél, akkor beszéljen úgy, ahogy kell. Mondja meg, hogy mit jelentett az 1914 és háború — s ne nézzen arra a saját helyzetéből — hanem az egész nép, az egész emberiség szemszögéből ítélje meg. A népet már eleget megmételyezték. Okos, értelmes szóra van szükség. Tanító úr! Értse meg! Tudja meg Markos János úr, hogy józan, becsületes, katolikus tanító csak a háború ellen beszélhet. Egy udvardi hadirokkant felkiáltása. Egy 50 százalékos hadirokkant élénk figyelemmel kiséri a helyzetet és azt látja, hogy újból tornyosulnak a háborús fellegek. Ezért emlékezteti összes bajtársait, hogy mi a kötelességük. Megvédeni a békét! ő maga tudja legjobban, hogy egy 50 százalékos rokkant hogyan tengeti életét 138 koronából havonta. Emellett gyakran beteg ma is, és sokszor kell ágyban tartózkodnia. Ezt kapta az uraktól. Nem dalolja többet »megállj kutya Szerbia« — hanem azt »Megálljatok háborús uszítok!« — Ne termeljetek hősi halottakat és hadirokkantakat! Gömörben is alakulnak a vörös szakszervezetek új szervezetei. (Tornaljai levelező.) . Hosszú idő óta végre nálunk is gyökeret vert a vörös szakszervezeti mozgalom. A magyar földmunkások helyesen megértették, hogy szervezetten is ott a helyük, ahol az ő érdekeikért harcolnak és ahol a szakszervezeti egységre törekszenek. Az alakuló gyűlést a »Fehér ló« szálló nagytermében tartották, ahol az összes jelenlevők megfogadták és azzal az elhatározással hagyták el a termet, hogy ezt a szépen induló mozgalmat az egész járásban kifejlesztik, hogy a híres magyar úri politikusok birodalmában is virágzó vörös szakszervezetek vezessék a szegény földmunkásság jogos kenyérharcát.