Kassai Ujság, 1920. október-december (82. évfolyam, 224-296. szám)
1920-11-25 / 268. szám
2 oldat fogadni és magába zárta az ajtót. A zajongó tömeg azonban nem tágított és állhatatosan követelte a bebocsájtást. Egy cseh tanár került elő valahonnan és azzal fenyegetőzött, hogy katonaságot hív és szuronnyal kergetteti szét a gyermekeket és szüleiket.A hangulat erre oly fenyegető lett, hogy a tanár jobbnak látta elmenekülni. Csak huzamosabb idő múlva vonultak ki a tüntető szülők azzal, hogy ma délben fél 12 órakor kérnek felvilágosítást az iskolagondnoktól. Kiváncsiak vagyunk a demokratikus válaszra.. Estsaal UJaif H. G. Wells Szovjetoroszországban. A világhírű angol regényíró, H. G. Wells, aki minden napysűilűsége és epikussága mellett is egyike Anglia nanganó publicistáinak, szeptember végén fiával együtt tanulmányútra indult Szovjetoroszországba, hogy Lenin cár vörös uralmát saját szemeivel láthassa. A rendkívül érdekes útról nemrégiben tért csak vissza és útiélményeit, emlékeit, megfigyeléseit, tapasztalatait könyvalakban a napokban adta ki is ő, aki pedig politikailag nagyon is balra áll Anglia mai kapitaliszta demokráciájától, száraz elfogulatlanságában is megdöbbentő leleplezését adja a terror és a megfélemlítésen felépült, új osztályuralma, szegény Russiának. Wells, bár Pétervárott tartózkodott legnagyobbrészt, nem vette igénybe a szovjet kormány hivatalos vendéglátását, nem vonult be a »Hotel Internatinal« előkelő appartament-jaiba, ahol Wilhelm Herzog és más német írókon kívül többek között Smeralék is laktak, hanem Maxim Gorkijhoz, az orosz pusztulást oly pontosan és objektíven látó íróhoz szállásolta be magát. Tolmácsul a londoni volt orosz nagykövet unokahugát rendelték ki hozzá, teljesen szabadon mozoghatott és így láthatta, hogy a legfeljebb 150.000 elvtárs uralmára támaszkodó szovjet valóban az egyetlen lehetséges hatalom Oroszországban. A könyvből az alanti, plasztikusan színes, mindent sejtető részeket fordítjuk Ie olvasóinknak : Az Oroszországba érkezőnek az az uralkodó benyomása van, hogy egy rettenetes és soha jóvá nem tehető összeomlás küszöbén áll az ország. A parasztság, amely a’ múlt piramisainak egyedüli bázisa volt, ma is épen úgy él az orosz síkságon, mint annak előtte, sőt kiterjeszkedetten. Minden más összeomlott és napról-napra egyre jobban omlik, de ez az összeomlás sehol sem látható annyira, mint Szentpéterváron. Ezt a várost Nagy Péter alapította, akinek bronzszobra az Admiralitás kis kertjének bejáratánál ma is uralja a várost. A néma paloták, az elhaló élet, az üres és bedeszkázott ablakú házak asztalaikkal, írógépeikkel, melyek a különböző kezeltségek munkáit árulják el, mást nem dokumentáltak, mint az elkeseredetten nagy harcot az éhhalál és a mindig fenyegető belső vagy külső háború ellen. Nemrégiben az élénk, nagyforgalmú pétervári utcákat jól menő üzletek szegélyezték s nagyon jól emlékszem 1914-re, amidőn ott jártam, milyen jól esett csavarogva, kisebb bevásárlásokat végezve megfigyelni hatalmas, nagy város lüktető életét. Ma a megszűnt minden üzlet. Egész Péterváron legfeljebb egy fél tucat üzlet van nyitva, ezek között egy állami elárusító raktár, amelyben kőedényeket lehet vásárolni, ahol emlékül :egy-két tányért vettem magamnak 700 vagy 800 rubelért. Van néhány virágüzlet is. S ez milyen lélekemelően csodálatos : estben a városban, ahol a lakosság egyre fogy, ahol az emberek nagy része lassankint éhhalállal múlik ki, ahol talán senkinek sincs többje, mint két ruhája s egy garnitúra foltozott, vásott fehérneműje, még 1 virágot árulnak és 5000 rubelért, tehát a pénz mai árfolyamának megfelelően 17—18 frankért már egy egész csinos chrisanthé magacskát lehet kapni. Nem tudom, hogy ez az állításom »már nincs többé bolt« felébreszti e az olvasóban azt a rettenetes képet, ahogy ma valóban egy orosz ucca kinéz. Ez nem ugyanaz, mint egy londoni ucca vasárnap, amikor az üzletek a rendesen, pontosan lehúzott redőnyök mögött teljesen nyugalmas, jól megérdemelt pihenéssel álmodnak, hogy hétfőn újra megelevenedjenek, felébredjenek s egy pár órára megszakított tevékenységüket újra folytassák. A pétervári boltok teljesen elhagyatva és elpusztítva. Szánalmasan néznek ki. A Vakolat, a mész levedlik a falakról, a kirakatok megrepedtem betörötten vagy bedeszkázottan bámészkodnak a kihalt uccára. Néhány üzlet bepiszkolódott és plakátokkal eléktelenített kirakata mögött értéktelen, tönkrement áruk is vannak. A meglevő üveg elhomályosodott, a pultokon s a rekeszeken két éves por rakódik, rétegeződik. Ezek az üzletek halottak és soha nem nyílhatnak meg többé Nagy, híres pátervári vásárok, a keleti bazárok pompázó képe elevenedik meg előttem. Nincsenek többé. És a könyörtelen, elkeseredett véres harc folyik tovább: a hatóságok harca az életszükségleti tárgyak igazságos elosztásáért, de lehetetlen megakadályozni, hogy a sikerek a még fenmaradt élelmicikkek árát a lehetetlenül szédítő magasságokig fel ne verjék. És az üzletek halála teljesen céltalanná teszi az utcákon való csavargást. Senki sem sétál többé s csak most jön rá mindenki, hogy egy igazi, modern nagyváros nem más, mint egy hosszú alléé üzletekből, éttermekből, kávéházakból s ha ezek megszűnnek, az utcáknak nincs karakterük, megszűntek létezni. Minden állomáson, ahol a vonatok megállnak, piacok vannak. Minden kis megállónál nagy tömegű paraszt gyűl össze, minden beérkező vonatot várnak, tejet, tojást, almát, kenyeret és más ilyen cikkeket kínálnak eladásra. Az utasok kirohannak a kocsikból, megtömik zsebeiket, táskáikat. Egy alma, egy tojás 300 rubel. A parasztok nagyon jól tápláltak és egyáltalában nem vettem rajtuk észre, hogy rosszabban menne nekik, mint 1914-ben. Minden valószínűség szerint bizonyára sokkal jobb dolguk van. Több a földjük és megszabadultak földesuraiktól. Meg sem kísérelnék, hogy olyan kísérletet támogassanak, amely a szovjet uralom bukását okozhatná, mert meg vannak arról győződve, hogy ameddig ez az uralom marad, addig helyzetük nem változik és nekik ez a helyzet tetszik. Ez azonban a legkevésbé sem akadályozza őket abban, hogy amikor csak lehet, az élelmiszerekért maximális árt kínáló vörös gárdistáknak ellent ne szegüljenek. Ha a rekvirálást kisebb számú vörös gárdista végzi, megtámadják, sőt agyon is ütik őket. Ezeket az epizódokat azután a külföldi lapok tudósítói nagy szenzációkként közölnek és tárnak fel: »Felkelő parasztok támadásai a bolsevikok ellen.« Pedig nincs semmi felkelés, a parasztok kezdik magukat jól érezni a szovjet uralomban. Kánnér Ernő A magyar himnusz éneklése „közbotrány“ Egy kávéházi vendég, a magyar himnusz és az államrendőr. Tegnapelőtt este egy kis kassai kávéházban mulatozott Tagányi Kálmán kassai lakos több barátjával. A borgőzös hangulat, a duhaj jókedv és a magyaros virtuskodás pattantották ki az ötletet : „énekeljük a magyar himnuszt “ Az ötletet tett követte és a kis társaság cigányzenekiséret mellett rázendített a himnuszra. Cak pár pillanatig zenghetett a bilincsekbe vert melódia és már megjelent a küszöbön az államrendőr, a mulatozást beszünette és Tagányit magával vitte a rendőrségre, ott leigazoltatták, hazabocsátották, és közbotrányokozás által előidézett kihágás miatt eljárást indítottak ellene. A sajnálatos esettel kapcsolatban nélkülözhetetlennek tartjuk a tárgyilagos kommentálást Feltétlenül elítéljük az olyan magyart, aki a magyar himnusznak szent szimbolmmá és imává vált jelentőségét egy borgőzös hangulatban, duhaj virtusért lealacsonyítja. A magyar himnusz ma sokkal több és súlyosabb, semhogy egy mulató szeszélyét szolgálja. Ebből a szempontból elítéljük a himnusz profanizálását. Másrészről a rendőrhatóság eddigi — többnyire — tapintatos eljárása hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy szinte személyes garanciát lássunk bennük politikai természetű ügyek objektív elbírálására. Épen ezért csodálkoznunk kell azon, hogy a magyar himnusz éneklését közbotrányokozásnak minősítik. Ellenben legjobban furcsáljuk az államrendőr szerepét. Soha oly tömegesen nem loptak, raboltak, inzultáltak, késeltek Kassán, mint az utóbbi negyedévben. Ha nem is egyedüli, de mindenképen jelentékeny oka a közbiztonság bizonytalanságának a rendőri őrszemszolgálat elhanyagolása. És bizonyosak vagyunk abban, hogy miatt az államrendőr a közbotrányokozóval bajlódott, azalatt a tolvajok nyugodtan loptak, fosztogattak. A bútorozott szobák új árai A lakáshivatal pénteki összbizottsági ülése tárgyalja a két lakbértervezetet. Izgalmas vita várható. — 50—100 százalékkal emelik a béreket. rA Városi lakáshivatal péntekre az összbizottágokat ülésre hivta fdetsae, hogy azon a bútorozott szobák árainak egységes és radikális rendezését tető hozza. A plenáris ülés két tervezet fölött fog tanácskozni. Az eső tervezet szerint a szobákat berendezés szerint három kategóriába osztják: az ellső osztályú szoba 140, a másodosztályú 100, a harmadosztályú 80 koronába kerülne havotnkint. szobákért ezenfelül a bérösszeg Utcai 15 százalékra, különbejáruakért pedig 25 százalékra volna felszámítható, míg villanyhasználatért lángonként havi 20 korona volna fizetendő. A második tervezet kiindulási pontja, mely a bútorozott szoba alapbérét képezi az az összeg, melyet megkapunk, ha a szobát kiadó lakó évi lakbérösszegét osztjuk összes szobái számával. Egy 3 szobás évi 1200 K bért fizető lakás kiadott bútorcseptt szobájáért tehát 400 K volna fizetendő. Ehez az összeghez bútorhasználatárt 100 i százalék = 400 K, ágyneműhasználatért 600 K, ágynemű mosásért 200 K és takarításért 240 K, utcai szoba esetén pedig 15 százalék, különbejárattal 25 százalék járulna. Villanyvilágításért lángonként itt is havi 20 K volna felszámítható. A bútorozott szobák megállapított bérléiben benfoglaltatik a takarítás, ágynemű, ágynemű-huzatnak havonként egyszeri váltása és a mosdóvíz be- és kivitele. A két tervezet fölött mindenesetre élénk vita fog lefolyni, mert általában az a vélemény, hogy míg a bútor- és ágyneműhasználatért, valamint ágynemű mosásért javasolt összegek megszavazása a főbérlő részére teljesen jogosult és indokolt, addig talán nem lehet 25-25 százalék plusz fizetésére kötelezni az albérlőket csak azért, mert különbejáratú, illetve utcai szobákat rekviráltak a részükre. Manapság ugyanis nem válogathatnak a lakáskeresők a szobákban, oda mennek ahova beköltöztetik őket. A második javaslatnak egyik vitatható pontja az, hogy nem osztja be a szobákat berendezésük szerint kategóriákba és így a jobb vagy rosszabb berendezést honorálva állapítja meg az alapbték összeget. E javaslat szerint az alapösszeg az egész lakás béréből állapíttatik meg automatikusan. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez esetben a főbérlők nem fognak különös súlyt helyezni azra, hogy a kiadandó szobát szépen és kényelmetlen bebútorozzák, azaz az albérlő által fizetett magas bérösszegeket nem fogják kellően honorálni. Ha a második javaslatot fogadják el, akkor a főbérlők a szobákat lehető legegyszerűbb berendezéssel fogják ellátni, amely körülmény aztán teljesen indokolatlanná tenné azt is, hogy az alapbérösszeg 100 százalékát számíthassák fel bútorhasználatért. A bútorhasználatnak a bérösszeg 100 százalékával való honorálása csak az esetben indokolt, ha a bútorzat, nem egy asztalból, egy-két faszákból, egy pléhmosdóból és egy ágyból áll, amelyek évtizedes használat mellett sem rongálódnak, • hanem oly finom kiállítású, bizonyos luxusfokot reprezentáló bútorzatból, amelynél egy év alatt konstatálható bizonyos kopás és rongálódás. Mindent összevetve a javaslatok teljes vagy módosított elfogadása azt fogja eredményezni, hogy a bútorozott szobákért albérlőik 50—100 százalékkal magasabb bért lesznek kénytelenek fizetni, érthető tehát, hogy a pénteki lakáshivatali tárgyalást városszerte a legnagyobb érdeklődés előzi meg. „Csak szlovákul!“ Pozsony a nyelvkérdés rendezése mellett. Pozsonyból jelentik. A városi bizottság tegnap Dusek Viktor dr. főpolgármester elnöklésével ülést tartott. A pénzügyigazgatói jelentéssel kapcsolatban Hammeri Gyula szociáldemokrata párti városi bizottsági tag hevesen kikelt az ellen, hogy a pénzügyigazgatóság egyik helyiségében olyan táblát akasztottak ki, amely szerint ott „csak szlovákul“ lehet beszélni. Követelte ennek a táblának azonnali eltávolítását, ami ha meg nem történnék, úgy pártja gondoskodni fog arról, hogy az onnét elkerüljön. Az ülésen jelen volt egyéb városi bizottsági tagok panasz tárgyává tették, hogy a különböző adókönyvek, adóívek stb, vagy csak szlovákul, vagy csak két nyelven vannak kiállítva, úgy hogy a közönség nagy része azokat meg nem érti. A közigazgatási bizottság megállapította, hogy a panaszok jórészt arra vezethetők vissza, hogy a nyelvtörvény végrehajtása tárgyában a rendelet még mindig nincs kiadva a bizottság tehát akként határozott, hogy intézzen a város felterjesztést a zsupánhoz és Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez aziránt, hogy a végrehajtási rendelet mielőbbi kiadása iránt a szükséges lépéseket megtegyék. Szomorú közélelmezési perspektíva A »Ceské Slovd«-ban írja egy képviselő : A parlament közélelmezési bizottságában ülünk és hallgatjuk Prussza közélelmezési miniszter beszámolóját. A pártok képviselői meglehetősen resignáltan hallgatják a kiadandó milliók jegyzékét s mindegyik módot keres, hogy az óriási kiadásokat lehetőleg csökkentse. A cseh-szlovák köztársaság súlyos élelmezési zavarok előtt ál. Nem tudjuk mi lesz a nyáron, mit fogunk enni addig, míg új gabonát kapunk. Súlyos szavak ezek. A közélelmezési kormány sajnos ma ingadozik — pedig államérdek — hogy a közélelmezés vezetését kipróbált, megbízható egyénekre bízzák. Sajnos, a köztársaság élelmezési vezetői közül még egyik sem tudott a helyzet magaslatára emelkedni. Két év alatt öt miniszter vezette a közélelmezési minisztériumot, mindegyik pártállása szerint más-más politikát követ. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a közélelmezési minisztériumot egy hivatalnokra bízták, aki mint jó hivatalnok, természetesen bürokratikus intézkedésekkel akarja a köztársaság közélelmezési válságát megoldani. így áll ma a közélelmezés, tagadhatatlan ilyként, hogy a helyzet komoly. Csehország északi, szegényebb vidékeiről jelentik, hogy a lakosság éhezik... Dacába annak, hogy a karácsony közeledik, még burgonyája sincs a lakosságnak. S most jelenti a Z. O. U., hogy 1500 vagon burgonya fagyott el és hasznavehetetlenné vált. Lisztünk nincsen, drága pénzen külföldön szerezzük be a fölösleget s mégis Szlovenszkó területén a múlt év folyamán 21 ezer hold föld maradt bevetetlenül. A közélelmezési minisztérium előadója azt jelentette, hogy a nagybirtokosok pontosan beszolgáltatják az előírt készleteket. Ezzel arra akart reámutatni, hogy nincs is kilátás ujab-