Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)
1921-01-22 / 17. szám
2 oldal A szlovák színház ügye Küldöttség a miniszterelnöknél. A CTK jelentése szerint a bratiszlavai szlovák nemzeti színház küldöttséget menesztett Págába. A küldöttséget a képviselőház másodelnöke, Bolló mérnök és dr. Srobár képviselő vezették. A küldöttséget tegnap fogadta dr. Englis és dr. Lusta társaságában dr. Cserny miniszterelnök. Dr. Srobár, mint a külöttség szónoka, rámutatott a szlovenszkói szlovák nemzeti színház fontos missziójára és ama kívánságának adott kifejezést, hogy a színház Bratiszlavában nyolc hónapig tarthasson előadást, Kosicén pedig négy hónapig. Srobár véleménye szerint ebből egyáltalában semmi kár és hátrány nem származk sem a németségre, sem a magyarságra, mert a magyar színtársulat Kosicen nyolc hónapg, Bratiszlavában pedig négy hónapig működhetik, ugyanitt a németek is tarthatnak négy hónapig előadást, mert ebben a városban két színház is van. A miniszterelnök válaszában megígérte, hogy a szlovák nemzeti színház kivánságait támogatni fogja. Ugyanilyen ígéretet tett Vodak tanár is, a szinházügyek referense ni mmm iw ii ■ ■ ■»' —wwro wm A Tisza-per tárgyalását március elején kezdik Budapest, jan 21. (Saját tudósítónk távirata ) A Tisza perben a Friedrich Ist van elleni vád anyagát az ügyészség már ledolgozta. A döntést minden órában feszült gyedemmel várják. Legkésőbb március elején megkezdik a nagy bürper tárgyalását, mely hetekig fog tartani. A dobfenéki kisgazdák panasza 108.040 koronát vettek el tőlük s ügyüket mai napig sem intézték el Rimaszombat, január 21. (Gömöri munkatársunktól.) Még 1920 júniusában »egyháznapjának« ünnepén, Dobfenék község lakossága megbízta ifj. Kovács István kisgazdát, hogy az ünnepre bort hozzon, amit Kovács meg is tett és Gömörpárerfaláról Altman Dávid korcsmárostól (Gömörpéterfala szintén cseh-szlovák területen van) 200 liter bort vásárolt, amit a fináncok megtudva rögtön ott termettek a bor szétosztásnál s azzal a kijelentéssel, hogy a bort Magyarországból hozták, a hordókat lepecsételték s a bortyánt pedig elkobozták., Ifj. Kovács Istszuronyok között »lakására kísérve, nála házkutatást tartottak. Bár mindent az egész házban felordítottak, még sem találtak semmi kompromittálót, de hogy »eredmény« nélkül még se távozzanak, magukkal vitték az eladott marhákért kapott pénzt, ami a fiú apjáé j volt összesen 92.000 korona bélyegzetten s pénzt s azután a még ott levő három árva gyermek pénzét 16.330 szintén bélyegzetlen koronát. S ezután, mint akik jól végezték dolgukat, eltávoztak. Ezeket a szegény árva gyermekeket most nem tudják ruházni és iskoláztatni. A legérdekesebb a dologban az, hogy amikor a gyermekek pénzét elvitték, akkor még meg volt a 16.330 korona, a nyugtát azonban már csak 14.040 koronáról állitották ki. Az egész összeg, amit a három gömörpéterfalai finánc elvitt, ki tesz bélyegzetten pénzben ,(miután ezen a vidéken még akkor pénzbélyegzés nem volt) 108.046 koronát. A károsult kisgazdák többször megfordultak panaszaikkal a rimaszombati pénzügyigazgatóságnál, ahol mindig csak biztatást kaptak, vából hogy ha a végzés lejön Bratislav vezér pénzügy igazgatóságtól, akkor vissza fogják kapni a pénzüket. Ifj. Kovács István megunva a sok biztatást, még a múlt év szeptemberében vonatra ült s bekopogott a bratislavai vezérpénzügy igazgatóság ajtaján s előadta panaszát. Erősítgette, hogy az aki fáknak már a vezérpénzügyígazgatóságánál kell lenni, mert hiszen neki azt mondották Rimaszombatban se eljött meg kérni annak mielőbbi elintézését, mert a szegény árva gyermekek fáznak, ruhát kellene venni, de nincs pénz, mert felvitték minden ok nélkül. Hiába keresték, kutatták az aktákat Bratislavában, azt sehol sem találták, de nem is találhatták volna meg, hiszen azok még akkor UJaiflp ■ Rimaszombatban) elintézetlenül hevertek a rimaszombati pénzügyigazgatóság íróasztalán ! Rimaszombatból csak október hó 20-án küldték fel az iratokat a bratislavai vezér pénzügyigazgatóságjhoz. Ez még 1920 októberében történt. Azóta ezek a szegény emberek minden héten bejönnek Rimaszombatba érdeklődni mindig azt a választ kapják, hogy »még a most se jött le Bratislavából !« Eddig az eset. Igyekeztünk úgy megírni mindent, amint azt ifj. Kovács István nekünk levelében megírta volt. Most már csak az illetékesek jó szivéhez fordulunk — gondoljanak a két szenvedő és nélkülöző árvára — igyekezzenek minél előbb elintézni ügyüket s az ártatlanul megkárosított dobfenéki kisgazdáknak pedig teljes erkölcsi és anyagi elégtételt adjanak. Útban a szabadkereskedelem felé A minisztérium feloldja a borjú- és marhahús maximális árait, így akarják letörni az illegitim kereskedelmet. A népélelmezési minisztérium évek óta experimentál Szlovenszkón a húsneműek maximálásával, vagy a szabad forgalomnak való átadásával. Múlt év decemberében végre döntő lépésre határozta el magát: a sertéshúsforgalom szabaddátétele után, próbaképen elrendelte a borjú- és marhahús forgalmának szabaddátételét azzal a klauzulával, hogy ha az árak nem alakimaskodnak a realis viszonyokhoz, akkor ismét életbeléptetik az ármaximálást. (Itt a cenzúra 6 sort törölt.) A rendelet indokolása érdemes a részletesebb ismertetésre. A minisztérium meggyőződött arról, hogy az ármaximálás uzsora- és lánckereskedelem kitenyésztését eredményezte. A forgalomba került húsmennyiség legnagyobbrészt vidéken cirkulált és a nagyvárosokba kelleténél kevesebb érkezett. Igen jelentős pontja az indokolásnak, mikor a rendelet közli a minisztériumnak azt a tapasztalatát, amely szerint a hús árának maximálását csak akkor lehet eredményesen bevezetni, ha az állam az egész húsgazdálkodást kezében tartja. A hús szabad forgalomba hozása próba, amellyel a minisztérium egyrészt a húsárak normalizálását reméli, másrészt az illegitim kereskedelmet akarja száműzni. Továbbra is fenntartja ellenben az árellenőrzéseket s ezért megköveteli a húskimérő üzemekben az árak feltüntetését. A rendelet megszünteti az ország területén belül a húsnemű szállításának korlátozását, kivéve a nagybani szállítást. A hurkaneműek gyártási tilalma továbbra is érvényben marad tekintettel arra, hogy a szegény lakosság él'‘..'nméésíének az előnyére válik. A májból vagy vérből készített hurkák vagy egyébb termékek ellen a miniszériumnak nincs kifogása, de ezek számára irányárat fog megállapítani. A továbbiakban a minisztérium reméli, hogy a szabadkereskedelem nyújtotta kiépítésében a hatóságoknak a reális, legális kereskedelem képviselői is segítségére lesznek, mert ha a minisztérium úgy látja, hogy a szabadkereskedelem nem tartja akceptábilis nívón a húsárakat és a húsárdrágítók tevékenységét nem sikerül kiküszöbölniök, akkor nemcsak hogy kénytelen lesz visszatérni a kötött gazdálkodáshoz, hanem az ármaximáláson kívül új szervezetet létesít, amely . j ’ s diktatórikus módon fogja a szükséges állatbevásárlásokat és húskimérést végrehajtani. Az új minisztériumi rendelet előre elképzelteti velünk azt, ami történni fog. Több, mint valószínűnek tartjuk, hogy a szabadkereskedelem — épúgy mint a sertéshúsnál — nem fogja a kívánt eredményeket elérni. Hiába ment le jelentékenyen az élő sertés piaci ára, a kicsinybeni kimérésnél nem esett, hanem emelkedett A legális kereskedőknek tehát össze kell fogniok, hogy megmentsék az ölükbe hullott szabadforgalmat, mert ellenkező esetben jön a kilátásba helyezett husdiktatura, Miként folynak a rigai tárgyalások? Lengyelország belső helyzete. — Piludszky párisi útja. — Beszélgetés a bécsi lengyel követ helyettesével. — — A Kassai Újság bécsi levelezőjétől. — 110Tin " ‘ ‘ ‘ " Bécs, jan. 21 Lengyelországról a legkülönböző hírek kerültek az utóbbi napokban forgalomba. Némelyek szerint Lengyelország nagy hadsereget vont össze a cseh határon, mások szerint a bolsevikiek ellen készülődik újabb hadjáratra. Az egymásnak ellentmondó hírek arra késztették lapunk bécsi munkatársát, hogy a bécsi lengyel követség jelenlegi vezetőjét, a szabadságon lévő követ helyettesét, dr. Henzel Marián követségi tanácsost fölkeresse s hozzá néhány aktuális kérdést intézzen. Henzel dr. szives volt kérdéseinkre kimerítően válaszolni. — Az európai sajtóban gyakran azt a vádat hangoztatják a lengyel politikával szemben, hogy az Oroszországgal szemben még most is hódításra törekszik Mondanom sem kell, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok. Ma már minden okosan gondolkozó ember tudja, hogy ha mi nem fogtuk volna föl a bolsevikiek támadását, akkor ma már nem csupán Lengyelország merült volna el a bolsevizmusban, hanem egész Középeurópa, ennek dacára még mindig nem akar a »lengyel imperializmus« vádja elnémulni. Mi sohasem gondoltunk hódításokra, még a legelkeseredettebb harcok idején sem s nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy jelenlegi törekvésünk, a rigai tárgyalások befejezését meggyorsítani, teljesen megfelel békepolitikánk irányelveinek. Mi akkor is a békére törekedtünk, amidőn harcban álltunk a bolsevikiekkel — Milyen Lengyelország belső helyzete ? ! — A’ belső politikai helyzetnek az utóbbi időben legfontosabb eseménye a kormány alelnökének, Daszinszkynak a lemondása volt. Az ez által beállott helyzet azonban korántsem oly kritikus, mint amilyennek azt a külföld bizonyos köreiben feltüntetni igyekeztek. A szocialisták visszahívták vezérüket, mert a koalíciós minisztérium előfeltételei: haza védelme, a béke megkötése közben a megszűntek. Másrészt párttaktikai szempontok is közrejátszottak a szocialisták elhatározásánál, amire egyébként herceg Sapieja külügyminiszter a napokban már utalt is, kijelntvén, hogy a szocialisták a kormány gazdasági politikájáért nem akarták továbbra a felelősséget magukra venni s ezért visszahívták a kormányból vezérüket. Föltehető azonban, hogy a szocialisták a Witosch kormánynak nem fognak minden áron elenzéket támasztani. A válság végleges megoldása kitolódott arra az időre, amidőn Pilzudski államfő párisi útjáról ismét visszatér. Különben az általános vélemény szerint Pilzudskinak Franciaországba való meghívása meg fogja szilárdítani a jelenlegi kormány helyzetét. A részleges kormányválság nem jelenti tehát az egész kormány válságát. — Mi a jelentősége Pilzudski párisi utazásának ? — Lengyelország külpolitikájának ma két nagy kérdése van, az egyik Pilzudski államfő párisi útja, a másik a rigai béketárgyalás. Az utóbbi lassan halad ugyan előre, de általában kedvező a lefolyása. Sem a rigai béketárgyalásokkal, sem pediglen Pilzudski párisi útjának kapcsolatosan felmerült messzemenő kombinációknak nem szabad nagyobb jelentőséget tulajdonítani, Pilzudski meg HM hívása kétségtelenül fontos politikai tény. Elég, ha a meghívó következő mondatát idézem : »A francia kormány nézete szerint ez a látogatás mindkét állam érdekében állana, amennyiben lehetővé tenné a vélemények kicserélését a legfontosabb kérdésekben s a többi közvetlen tárgyalások révén megkönnyítené egy politikai és gazdasági szerződés létrehozását Lengyelország és Franciaország között. Ez elég világosan van mondva és minden kommentárt feleslegessé tesz. Lengyelországnak még a legádázabb ellensége is kénytelen a látogatás fényében a lengyel külpolitikának egy sikerét látniok. — Miként folynak a rigai tárgyalások ? — Az utóbbi időben szinte az a benyomásunk, hogy a külföld egyes politikai körei a béke megkötését illetőleg sokkal türelmetlenebbek, mint maguk az érdekelt felek. Ezek figyelmen kívül hagyják, hogy a szerződés szövegének megállapítása tekintettel a szerződés rendkívüli kényes politikai és gazdasági problémáira, mily sok időt vesz igénybe. Az utóbbi időben oly gyakran fölmerült a larmírozó híreket illetőleg, amelyek szerint ismét egy lengyel-orosz háború küszöbén állunk, az a megjegyzésem, hogy e híreket nem szabad értékükön túl becsülni. A békekötés néhány héttel később fog ugyan megtörténni, amint eleinte gondoltuk, pesszimizmusra azonban semmi okunk. Az ugyan igaz lehet, hogy a szovjet kormány, ha fennmaradni akar, kénytelen a világ forradalmasítására vonatkozó programmaihoz hű maradni ezért az örökös háborúra van szüksége, de ezzel szemben ép oly igaz az is, hogy Oroszországnak minden körülmények között szüksége van a Lengyelországgal való békére, Lengyelország pedig, mely szilárdan el van határozva, hogy minden erejét gazdasági szociális fejlődésére fogja fordítani, semmit sem fog elmulasztani, ami a gyors békekötés előmozdítására alkalmas. (U. K.) Mozognak a kéziurak Míg félév előtt még mesés árakon cseréltek a házak gazdát, addig az utóbbi időben házakban csak kínálat van, ha kereslet egyáltalában nincsen. Vajjon mi lehet ennek az oka? A pénz értéke azóta sem javult,sőt ellenkezőleg, naprólnapra esik. A lakásínség pedig emelkedik. , liiíMMlls Az építkezés teljesen megszűnt és kilátás sincsen rá, hogy meginduljon. Hoztak ugyan törvényt, mellyek a burzsujokat kényszeríteni fogják az építkezésre, de avval mindenki tisztában van, hogy kényszerrel nem sokra fognak menni e téren. Mi is lehet hát az oka annak, hogy házat sem építeni nem akar? senki sem venni. Ennek legítibb oka az, hogy a ház most alig jövedelmez fél, vagy egy százalékot; ha teher van rajta, még ennyit sem. Az adó évről-évre emelkedik, az értékemelkedési adót a törvény 60 százalékban állapította meg, de a lakbéreket a háború előttihez képest csak 20 százalékkal szabad emelni; kilátás van rá, hogy a községi pótadót is 200 százalékra emelik föl, úgy hogy a házbérekre alaposan rá fog költeni fizetni. Hány burzsuj van, akinek összes vagyona egy házikó, melyen talán még teher is van. Ő kénytelen mindent százszor oly drágán megfizetni, mint a háború előtt, de házikója után a jövedelem most legfeljebb 20 százalékkal több. A jövedelem tehát senkit sem csábíthat egy ház vételeire vagy építésére. Méregdrágán építsen azért, hogy azután a lakások fölött semmi rendelkezési joga ne legyen? Egy háztulajdonosnak más joga nincs, mint beszedni és beszolgáltatni a házbérfillért, vízdíjat, kéményseprési és szemétfuvarozási díjakat, befizetni az adókat és szó nélkül elviselni mindenféle zaklatásokat. Nem csoda tehát, hogy senki sem bolond építeni; 6öt a legtöbb háztulajdonos