Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)

1921-01-22 / 17. szám

2 oldal A szlovák színház ügye Küldöttség a miniszterelnöknél.­ ­ A CTK jelentése szerint a bratiszlavai szlovák nemzeti színház küldöttséget me­nesztett P­ágába. A küldöttséget a képvi­selőház másodelnöke, Bolló mérnök és dr. Srobár képviselő vezették. A küldöttséget tegnap fogadta dr. Englis és dr. Lusta társas­ágában dr. Cserny miniszterelnök. Dr. Srobár, mint a kü­löttség szónoka, rámutatott a szlovenszkói szlovák nem­zeti színház fontos missziójára és ama kívánságának adott kife­jezést, hogy a színház Bratiszlavában nyolc hónapig tart­­hasson előadást, Kosicén pedig négy hó­napig. Srobár véleménye szerint ebből egyáltalában semmi kár és hátrány nem származ­k sem a németségre, sem a ma­gyarságra, mert a magyar színtársulat Kosicen nyolc hónap­g, Bratiszlavában pedig négy hónapig működhetik, ugyanitt a németek is tarthatnak négy hónapig előadást, mert ebben a városban két szín­ház is van. A miniszterelnök válaszában megígérte, hogy a szlovák nemzeti színház kiváns­ágait támogatni fogja. Ugyanilyen ígéretet tett Vodak tanár is, a szinház­­ü­gyek referense ni mmm iw ii ■­ ■ ■»' —wwro wm A Tisza-per tárgyalását március elején kezdik Budapest, jan 21. (Saját tudósítónk távirata ) A Tisza perben a Friedrich Ist­­­ van elleni vád anyagát az ügyészség már le­dolgozta. A döntést minden órában fe­szült gyedemmel várják. Legkésőbb már­cius elején megkezdik a nagy bürper tárgyalását, mely hetekig fog tartani. A dobfenéki kisgazdák panasza 108.040 koronát vettek el tőlük s ügyüket mai napig sem intézték el Rimaszombat, január 21. (Gömöri munkatársunktól.)­ Még 1920 júniusában »egyháznapjá­nak« ünnepén, Dobfenék község lakossá­ga megbízta ifj. Kovács István kis­gazdát, hogy az ünnepre bort hozzon, amit Kovács meg is tett és Gömörpár­er­­faláról Altman Dávid korcsmárostól (Gömörpéterfala szintén cseh-szlovák te­rületen van) 200 liter bort vásárolt, amit a fináncok megtudva rögtön ott termettek a bor szétosztásnál s azzal a kijelentéssel, hogy a bort Magyaror­szágból hozták, a hordókat lepecsételték s a bort­yánt pedig elkobozták., Ifj. Kovács Ist­szuronyok között »lakására kísérve, nála házkutatást tartottak. Bár mindent az egész házban fel­ordítottak, még sem találtak semmi kompromittálót, de hogy »eredmény« nélkül még se tá­vozzanak, magukkal vitték az eladott­­ marhákért kapott pénzt, ami a fiú apjáé j volt összesen 92.000 korona bélyegzetten s pénzt s azután a még ott levő három árva gyermek pénzét 16.330 szintén bé­­­­lyegzetlen koronát. S ezután, mint akik jól végezték dolgukat, eltávoztak. Ezeket­­ a szegény á­rva gyermekeket most nem tudják ruházni és iskoláztatni. A leg­­­­érdekesebb a dologban az, hogy amikor­­ a gyermekek pénzét elvitték, akkor még­­ meg volt a 16.330 korona, a nyugtát­­ azonban már csak 14.040 koronáról ál­­­­litották ki. Az egész összeg, amit a há­­­­rom gömörpéterfalai finánc elvitt, ki tesz bélyegzetten pénzben ,(miután ezen a­­ vidéken még akkor pénzbélyegzés nem volt) 108.046 koronát. A károsult kis­gazdák többször megfordultak panasza­ikkal a rimaszombati pénzügyigazgató­ságnál, ahol mindig csak biztatást kap­­­­tak, vából hogy ha a végzés le­jön Bratisla­­v vezér pénzügy igazgat­óságtól, akkor vissza fogják kapni a pénzüket. Ifj. Kovács István megunva a sok biz­­­­tatást, még a múlt év szeptemberében vonatra ült s bekopogott a bratislavai­­ vezérpénzügy igazgatóság ajtaján s elő­­­­adta panaszát. Erősítgette, hogy az ak­­i fáknak már a vezérpénzügyígazgatóság­­á­nál kell lenni, mert hiszen neki azt mon­dották Rimaszombatban s­e eljött meg­­­ kérni annak mielőbbi elintézését, mert a szegény árva gyermekek fáznak, ruhát kellene venni, de nincs pénz, mert fel­­­vitték minden ok nélkül. Hiába keresték, kutatták az aktákat Bratislavában, azt sehol sem találták, de nem is találhat­ták volna meg, hiszen azok még akkor UJaiflp ■ Rimaszombatban) elintézetlenül hevertek a rimaszombati pénzügyigazgatóság író­asztalán ! Rimaszombatból csak október hó 20-án küldték fel az iratokat a bra­tislavai vezér pénzügyiga­zgatóságjh­oz. Ez még 1920 októberében történt. Azóta ezek a szegény emberek minden héten bejönnek Rimaszombatba érdeklődni mindig azt a választ kapják, hogy »még­­ a most se jött le Bratislavából !« Eddig az eset. Igyekeztünk úgy meg­írni mindent, amint azt ifj. Kovács Ist­ván nekünk levelében megírta volt. Most már csak az illetékesek jó szivéhez for­dulunk — gondoljanak a két szenvedő és nélkülöző árvára — igyekezzenek minél előbb elintézni ügyüket s az ártatlanul megkárosított dobfenéki kisgazdáknak pedig teljes erkölcsi és anyagi elégtételt adjanak. Útban a szabadkereskedelem felé A minisztérium feloldja a borjú- és marhahús maximális árait, így akarják letörni az illegitim kereskedelmet. A népélelmezési minisztérium évek óta experimentál Szlovenszkón a húsneműek maximálásával, vagy a szabad forgalom­nak való átadásával. Múlt év decembe­rében végre döntő lépésre határozta el magát: a sertéshúsforgalom szabaddá­­tétele után, próbaképen elrendelte a bor­jú- és marhahús forgalmának szabaddá­­tételét azzal a klauzulával, hogy ha az árak nem alakimaskodnak a realis vi­szonyokhoz, akkor ismét életbeléptetik­ az ármaximálást. (Itt a cenzúra 6 sort törölt.) A rendelet indokolása érdemes a rész­letesebb ismertetésre. A minisztérium meggyőződött arról, hogy az ármaximá­­lás uzsora- és lánckereskedelem kite­­nyésztését eredményezte. A forgalomba került húsmennyiség legnagyobbrészt vidéken cirkulált és a nagyvárosokba kelleténél kevesebb érkezett. Igen jelen­tős pontja az indokolásnak, mikor a ren­delet közli a minisztériumnak azt a ta­pasztalatát, amely szerint a hús árának maximálását csak akkor lehet eredmé­nyesen bevezetni, ha az állam az egész húsgazdál­­kodást kezében tartja. A hús szabad forgalomba hozása próba, amellyel a minisztérium egyrészt a hús­árak normalizálását reméli, másrészt az illegitim kereskedelmet akarja száműzni. Továbbra is fenntartja ellenben az ár­­ellenőrzéseket s ezért megköveteli a húskimérő üze­mekben az árak feltüntetését. A rendelet megszünteti­­ az ország terü­letén belül a húsnemű szállításának kor­látozását, kivéve a nagybani szállítást. A hurkaneműek gyártási tilalma to­vábbra is érvényben marad tekintettel arra, hogy a szegény lakosság él'‘..'nm­éé­síének az előnyére válik. A májból vagy vérből készített hurkák vagy egyébb termékek ellen a miniszériumnak nincs kifogása, de ezek számára irányárat fog megállapítani. A továbbiakban a minisztérium reméli, hogy a szabadkereskedelem nyújtotta kiépítésében a hatóságoknak a reális, legális kereskedelem képviselői is segít­ségére lesznek, mert ha a minisztérium úgy látja, hogy a szabadkereskedelem nem tartja akceptábilis nívón a húsára­kat és a húsárdrágítók tevékenységét nem sikerül kiküszöbölniök, akkor nem­csak hogy kénytelen lesz visszatérni a kötött gazdálkodáshoz, hanem az ár­­maximáláson kívül új szervezetet létesít, amely . j ’ s diktatórikus módon fogja a szükséges állatbevásárlásokat és húskimérést végrehajtani. Az új minisztériumi rendelet előre el­­képzelteti velünk azt, ami történni fog. Több, mint valószínűnek tartjuk, hogy a szabadkereskedelem — épúgy mint a sertéshúsnál — nem fogja a kívánt eredményeket elérni. Hiába ment le je­lentékenyen az élő sertés piaci ára, a kicsinybeni kimérésnél nem esett, hanem emelkedett A legális kereskedőknek te­hát össze kell fogniok, hogy megmentsék az ölükbe hullott szabadforgalmat, mert ellenkező esetben jön a kilátásba helye­zett husdiktatura, Miként folynak a rigai tárgyalások? Lengyelország belső helyzete. — Pil­udszky párisi útja. — Beszélgetés a bécsi lengyel követ helyettesével. — — A Kassai Újság bécsi levelezőjétől. — 110T­in " ‘ ‘ ‘ " Bécs, jan. 21­ Lengyelországról a legkülönböző hírek kerültek az utóbbi napokban forgalomba. Némelyek szerint Lengyelország nagy hadsereget vont össze a cseh határon, mások szerint a bolsevikiek ellen készü­lődik újabb hadjáratra. Az­ egymásnak ellentmondó hírek arra késztették la­punk bécsi munkatársát, hogy a bécsi lengyel követség jelenlegi vezetőjét, a szabadságon lévő követ helyettesét, dr. Henzel Marián követségi tanácsost föl­keresse s hozzá néhány aktuális kér­dést intézzen. Henzel dr. szives volt kérdéseinkre kimerítően válaszolni. — Az európai sajtóban gyakran azt a vádat hangoztatják a lengyel politikával szemben, hogy az Oroszországgal szem­ben még most is hódításra törekszik Mondanom sem kell, hogy ezek a hírek teljesen alaptalanok. Ma már minden okosan gondolkozó ember tudja, hogy ha mi nem fogtuk volna föl a bolsevikiek támadását, akkor ma már nem csupán Lengyelország merült volna el a bolse­­vizmusban, hanem egész Középeurópa, ennek dacára még mindig nem akar a »lengyel imperializmus« vádja elnémul­ni. Mi sohasem gondoltunk hódításokra, még a legelkeseredettebb harcok idején sem s nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy jelenlegi törekvésünk, a rigai tár­gyalások befejezését meggyorsítani, tel­jesen megfelel békepolitikánk irányelvei­nek. Mi akkor is a békére törekedtünk, amidőn harcban álltunk a bolsevikiekkel — Milyen Lengyelország belső hely­zete ? ! — A’ belső politikai helyzetnek az utóbbi időben legfontosabb eseménye a kormány alelnökének, Daszinszkynak a lemondása volt. Az ez által beállott helyzet azonban korántsem oly kritikus, mint amilyennek azt a külföld bizonyos köreiben feltüntetni igyekeztek. A szo­cialisták visszahívták vezérüket, mert a koalíciós minisztérium előfeltételei: haza védelme, a béke megkötése közben a megszűntek. Másrészt párttaktikai szem­pontok is közrejátszottak a szocialisták elhatározásánál, amire egyébként her­ceg Sapieja külügyminiszter a napokban már utalt is, kije­lntvén, hogy a szoci­alisták a kormány gazdasági politikájá­ért nem akarták továbbra a felelőssé­get magukra venni s ezért visszahívták a kormányból vezérüket. Föltehető azonban, hogy a szo­cialisták a Witosch kormány­nak nem fognak minden áron el­enzéket támasztani. A válság végleges megoldása kitolódott arra az időre, amidőn Pilzudski államfő párisi útjáról ismét visszatér. Különben az általános vélemény szerint Pilzud­ski­­nak Franciaországba való meghívása meg fogja szilárdítani a jelenlegi kor­mány helyzetét. A részleges kormány­­válság nem jelenti tehát az egész kor­mány válságát. — Mi a jelentősége Pilzudski párisi utazásának ? — Lengyelország külpolitikájának ma két nagy kérdése van, az egyik Pilzudski államfő párisi útja, a másik a rigai bé­ketárgyalás. Az utóbbi lassan halad ugyan előre, de általában kedvező a le­folyása. Sem a rigai béketárgyalásokkal, sem pediglen Pilzudski párisi útjának kapcsolatosan felmerült messzemenő kombinációknak nem szabad nagyobb je­lentőséget tulajdonítani, Pilzudski meg­ HM hívása kétségtelenül­ fontos­­ politikai tény. Elég, ha a meghívó következő mondatát idézem : »A francia kormány nézete szerint ez a látogatás mindkét állam érdeké­ben állana, amennyiben lehetővé tenné a vélemények kicserélését a legfonto­sabb kérdésekben s a többi közvetlen tárgyalások révén megkönnyítené egy­ politikai és gazdasági szerződés létre­hozását Lengyelország és Francia­­ország között.­ Ez elég világosan van mondva és minden kommentárt feleslegessé tesz. Lengyelországnak még a legádázabb ellensége is kénytelen a látogatás fényé­ben a lengyel külpolitikának egy sikerét látniok. — Miként folynak a rigai tárgya­lások ? — Az utóbbi időben szinte az a be­nyomásunk, hogy a külföld egyes politi­kai körei a béke megkötését illetőleg sokkal türelmetlenebbek, mint maguk az érdekelt felek. Ezek figyelmen kívül hagyják, hogy a szerződés szövegének megállapítása tekintettel a szerződés rendkívüli kényes politikai és gazdasági problémáira, mily sok időt vesz igénybe. Az utóbbi időben oly gyakran fölmerült a larmírozó híreket illetőleg, amelyek szerint ismét egy­ lengyel-orosz háború küszöbén állunk, az a megjegyzésem, hogy e híreket nem szabad értékükön túl be­csülni. A békekötés néhány héttel ké­sőbb fog ugyan megtörténni, amint elein­te gondoltuk, pesszimizmusra azonban semmi okunk. Az ugyan igaz lehet, hogy a szovjet kormány, ha fennmaradni akar, kénytelen a világ forradalmasítására vo­natkozó programmaihoz hű maradni ezért az örökös háborúra van szüksége,­­ de ezzel szemben ép oly igaz az is, hogy Oroszországnak minden körülmé­nyek között szüksége van a Lengyelor­szággal való békére, Lengyelország pe­dig, mely szilárdan el van határozva, hogy minden erejét gazdasági szociális fejlődésére fogja fordítani, semmit sem fog elmulasztani, ami a gyors békekötés előmozdítására alkalmas. (U. K.) Mozognak a kéziurak­ Míg félév előtt még mesés árakon cse­réltek a házak gazdát, addig az utób­bi időben házakban csak kínálat van, ha kereslet egyáltalában nincsen. Vajjon mi lehet ennek az oka? A pénz értéke az­óta sem javult,­­sőt ellenkezőleg, napról­­napra esik. A lakásínség pedig emelke­dik. , lii­íMMlls Az építkezés teljesen megszűnt és ki­látás sincsen rá, hogy meginduljon. Hoztak ugyan törvényt, mellyek­ a bur­­zsujokat kényszeríteni fogják az építke­zésre, de avval mindenki tisztában van, hogy kényszerrel nem sokra fognak menni e téren. Mi is lehet hát az oka annak, hogy házat sem építeni nem akar? senki sem venni. Ennek legítibb oka az, hogy a ház most alig jövedel­mez fél, vagy egy százalékot; ha teher van rajta, még ennyit sem. Az adó év­ről-évre emelkedik, az értékemelkedési adót a törvény 60 százalékban állapítot­ta meg, de a lakbéreket a háború előtti­hez képest csak 20 százalékkal szabad emelni; kilátás van rá, hogy a községi pótadót is 200 százalékra emelik föl, úgy hogy a házbérekre alaposan rá fog költeni fizetni. Hány burzsuj van, aki­nek összes vagyona egy házikó, melyen talán még teher is van. Ő kénytelen mindent százszor oly drágán megfizetni, mint a háború előtt, de házikója után a jövedelem most legfeljebb 20 százalékkal több. A jövedelem tehát senkit sem csá­bíthat egy ház vételeire vagy építésére. Méregdrágán építsen azért, hogy azután a lakások fölött semmi rendelkezési joga ne legyen? Egy háztulajdonosnak más joga nincs, mint beszedni és beszolgál­tatni a házbérfillért, vízdíjat, kémény­seprési és szemétfuvarozási díjakat, befizetni az adókat és szó nél­kül elviselni mindenféle zakla­tásokat. Nem csoda tehát, hogy senki sem bo­lond építeni; 6öt a legtöbb háztulajdonos

Next