Kassai Ujság, 1923. január-március (85. évfolyam, 1-75. szám)

1923-01-13 / 10. szám

Most jelent meg! A jövedelemadónak és pótlékainak Szloven­­■szkó és Podkarpat&ztká-Rusz területén való ki­­­vetése és a sérelmes kivetés elleni jogorvosla­tok. Rendszeres gyűjteménye a jelenleg érvény­ben levő törvényeknek és rendeleteknek. Össze­­állította, magyarázatokkal és példákkal ellátta: Bauer Gusztáv Kosice város adóügyi tanácsosa. E gyűjteményben foglalt rendelkezések alapján fogják a jövedelemadót és annak pótlékait az 1921. adóévtől kezdődőleg kivetni. E munkában ■ előadott tudnivalók mindenkit érdekelnek, akinek 6000 Kc-t meghaladó évi jövedelme van. Érde­kelnek tehát minden mezőgazdát, gyárost, ke­reskedőt, iparost, ügyvédet, orvost stb. úgy sa­ját személyét, mint pedig munkaadói minőségét iletőleg: — érdekelnek minden várost, községet és nyf­lv. szám. köt. vállalatot, mint munkaadót, minden községi (kör) jegyzőt és városi adóhiva­talt, mint jövedelem­adó-összeírást foganatosító közeget. Ára 35 hé. Megrendelhető a szerzőnél KoSice, mestsky dóm. SPORT A Carpentier—Siki-affért a sikernémák fogják eldönteni (Saját tudósíítón­któl.) iA boxolás iránt érdek­lődő sport­ közönség heteken keresztül figyelte annak az érdekes afférnak a kifejlődését, amely a Carpentier—Silki-mérkőzést követte. A néger Battling Siki tudvalévően legyőzte a framedák szemefényét, a világhírű Gaupenti­ert, győzelmé­­ne­k azonban nem soká örülhetett, mert a zsűri diszkvalifikálta­­ a néger boxolót. Ez semi hagyta azonban annyiban a dolgot­­ és, hogy „becsületét“ megmentse, merész fordulattal ,leleplezte“ sa­ját magát, világbajnok­ ellenfelét és a mérkőzés kulisszatitkait kiteregette a világ elé. Eszerint a meccs rendezői előre megbeszélték, hogy Carpentiiernnek kell győzni, amikor azonban a néger látta, hogy jobb, minit ellenfele, föléb­­redt benne a versenyző önérzete és leütötte a franciát.­­Hiába integettek neki a menedzserek, Siki rájuk sem­­ bederített, mert most már a győ­zelmet mindennél fontosabbnak tartotta. Ca­rpen­­tier természetesen tagadta a dolgot és a mérkő­zésről készített filmfelvétellel akarta igazolni, hogy­­ a rendezők nem befolyásolták a meccs lefol­yását. A szokatlan esetben megindult vizsgálat nem hozott­­ eredményt, míg végre most a francia bo­­xoló-szövetség elhatározta, hogy meglassítva leperegted a filmet és ebből megállapítja a tényállást. Ekkor azután bebizonyosodott, hogy a menedzserek és boxolók töb­bdzben „váltottak“ szót. Erre több siketnémát vontak be a vizsgá­latba, akiknek sikerült a szájmozdula­tokból meg­ál­lapítani az ominózus beszélgetés szövegét. A francia lapok jelentése szerint a siketnnémá­k egy­behangzó vallomása a résztvevőkre a legna­gyobb mértékben kompromittáló. Érdeklődéssel várjuk ezek után, hogy a fran­cia szövetség milyen döntést fog hozni a maga nemében páratlanul álló ügyben. Rózsa Jenő és Bartomiek nemzetközi bajnok­ság! boxmérkőzésüket f. hó 13-án este fél 9­­ órakor tartják a Korzó Mozgóban. Ugyanott este féli 7 órakor lesz Wondris—Dzsata boxbaj­­nokok mérkőzése is. A Vasas Sport Club értesíti a­­ sport bármely ágazatát űző azon s vrolókat, kik a Vasas Sport Clubba belépni óh­­ajtanak, hogy a betartá­sok vasárnap délelőtt 11-től a vasmunkások­­ szervezetének helyiségében (Kovács­ utca 56) tartatnak meg. Érdekes apróhirdetés jelent meg a „Bohemia“ tegnapi számában, melynek fő­dV­j­­át kuriózum­képpen közöljük: „■Antwerpeni hajózási és szál­lítási­­ társaság keres gyakorlott gyors- és gép­írót, kli teljesen bírja a német nyelvet. Feltétele, hogy az illető jó footbalja,,,%i­s legyen, ki a cég footballcsapatában résztvegyen. Egyéb nyelvismeret nem szükséges. Ajánlatok „HYZ 2347“ jelzéssel a­­ prágai .jPirais“ hirdetési irodá­jának küldendők be (Prága, 13. Jindriska 18.) az egyedül legbiztosabb Orm­mi.......... Kapható mindenütt — Naponta diszkrét postai szétküldés. — Főlerakat: Blumberg orvosi műszertára Kosice, Fő-utca 89. # „A szőrös majom** A legnagyobb amerikai siker A Temps newyorkS levelezője most számol be a múl­t évi amerikai szezonról és megálla­pítja, hogy a legnagyobb sikere O’Neill nevű fiatal drámaírónak ,A szőrös majom a cúny da­rabjával volt A darabot a Guild­ színházi vál­lalat­­ egyik színházában játszák, ahol­ Molnár Ferenc „Liliom“-át sok százszor játszották. A fiatal­ amerikai szerző ma egyik legünnepel­tebb színházi ember az Egyesült­ Álamokban. A szerző híres színész fia, egész fiatal korában maga is színész volt, aztán matróz tett és k­e­­resztül-kasul járta a­­ tengereket és országokat. Egyik hajóútján, egy luxusgőzösön megismerte a hajó kazánfűtőjét, egy tíz óriást, ákd' vé­gtele­­nü­l büszke volt fizikai erejére. Ez az óriás egy hajnalon beugrott a ten­g­erbe és eltűnt. Senkit sem tudta megfejteni az életvidám óriás öngyil­kosságának okát. De barátját, O’Neil­ Ot, a mat­rózt ez az esett költővé tette, mert róla­­ írta „A szőrös­­ majom“ cíim­ű darabját. A darab főszereplője Yank, a fűtő, akinek életfo­lyását rövid és gyorsan pergő képekben mutatja be a szerző. Am­ikor a függöny felgör­dül,­­a színpad a hajó kazánját ábrázolja. Húsz félig mezítelenre vetkőzött ember süti a tüzes­­ kazánt, jajgatnak és kínlódnak a rettenetes me­leg miatt, de Yank tele van életkedvvel­ és jól érzi magát a pokoli hőségben. — Ez az én éghajlatom! — kiáltja. — Élve­zem a hőséget! Ezt a hajóóriást én hozom moz­gásba. Nélkülem csöndesem egy helyben állana. Minden mögött, ami a világon történik, áll va­laki, aki a mozgást előidézi. Ez vagyok én. Itt vagyok mindnyájuk talpa alatt, én vagyok a kezdet és a vég. Mozgásba hozom az embere­ket és velük mozog az egész világ. Én égetem el a szenet, én vagyok a füst, a gyorsvonat, a gőzös, a whisky-gyár. Én vagyok, akii a vasat acéllá kovácsolom, én vagyok az izom, az ököl ereje, a rabszolga, a pokoli Mind a gazdagok azt hiszik hogy ők valakik pedig ők semmik, mi vagyunk az egész világ! Miután Yank ezeket elmondotta, a függöny összemegy­­ és gyors változás­­ után az első osz­tály fedélzetén vagyunk. Rikító ellentét. Oda­lent füst, lárma, piszok, odafönt csönd, tiszta­ság, fény. Sehol sincsenek annyira összezsú­folva az ellentétek, mint a luxusgőzösön, mint­ha kicsiben akarná bemutatni a világban l­étező nagy ellemtéteket. Fiatal, finom leány heveré­­sz­ik­ a fedélzeten­­ nénje­­ társaságában. Milliár­­dos l­eány. Unatkozik, szórakozást keres és an­nak a kívánságának ad kifejezést,­­hogy látni akarja a kazánt. A hajó első tisztjének társasá­gában­ lemennek a kazánhoz, de a leány, abban a pillanatban, amikor meglátja Yamket, az óri­ást, felkiált és félájulta­n ezt ordítja: — Egy szőrös majom! Elviszik és Yank­­ megrendülve és felhábo­rodva lapátját az ajtóhoz dobja. És ami ezután a darabban történik, az nem más, mint Yank harca a leány ellen. Meg akarja mágiát bosszul­ni a leányon és arcába akarja vágni megveté­sét.­­Egymást követő képekben l­átji­ csalódá­sait, amint visszau­tasítják abból a társaságból, amely más osztályhoz tartozik és amely nem fogadja be magába a szőrös majmot. Fixa ideája lett a „szőrös majom“, ez üldözi1 éjjel­­nappal, annyira, hogy egyszer éjjel íkJoson az állatkertbe, hogy megnézze ketrecében­ a go­rillát. És az óriás belepusztul­ ebbe a gúny­névbe. Ez a rövid tartalma ennek a furcsa, mind­végig rendkívüli érdekes darabnak, amely hő­sének rajzában, de egész exotikus beállításá­ban is rendkívül has­onlít Jack London nép­szerű regényéhez, „A tengeri farkasához. Mon­dani’ sem kell,­­hogy az amerikaiak el vannak ragadtatva a fiatal író munkájától. írók és jövedelmek. Egy amerikai szende sorra kérdezte jövedelmeik­ felől a bankárokat, üzletembereket, ügyvédeket, orvosokat, színé­szeket­­ és írókat. Senkit sem­ lepett meg, hogy legkevesebbet az írók keresnek,­­ sokkal ke­vesebbet, min­t például az a „cowboy“, ki egy newyork-i varietében megcsördíti esténként a fassójáit, mond hozzá egy-két szójátékot s meg­keres vele jó százezer dalért egy évben. Emy­­nyit nem keres a legürne­peltebb szindarabiró sem, regényíró még kevésbé — s amellett az amerikai írónak, úgy, mint az angolnak, jobb a dolga mint még a franciának is, mert három­negyed földteke­­ olvassa a dolgaikat s e szerint fizethetik is őket. A francia író ma sem keres többet, mint keresett Chateaubriand vagy Bal­zac — a német író pedig a márka nyomorúsá­ga, a papír s a nyomtatás drágasága miat­i úgy kezd állni, hogy a­­ kiadónak csak regény i kel s az is csakis olyan, amit menten át lehet írni filmmé, hogy még egy bőrt nyúzhasss­anak róla. Olaszországban ma sem­ álnak jobban a­ dolgok — pedig az olasz nép erősen intelektuális s az olasz my eülvter­ifiét átcsap Déki Amerikába is. S ha­­ így áll az írók dolga a vSMgrterül­eteken: mit mondja­nak a kis nemzetek írói, vagy mire szá­mítson a kisebbségi­ áró, kilnek ak­kor sem akad kiadója, m­ikor könyvpiaca meg volna?! Földényi Lászlót Pestre szerződtették. Földé­­nyi Lászlót,­­a kassai­­ szt­nház hősszerelmesét a budapesti Renatesance­ Szinház szerződtette. Föl­­dényi­ február­­ elejé­n megy fel Budapestre. A kér. szoc. párt kulturosztályának Madách­­ünnepsége. A f­ev. szoc. párt kulturosztálya jan.­­21-én, vasárnap ünnepli meg Madách Imre szü­letésének századik évfordulóját. Az ünnepi­ be­szédet d­r. Takács Menyhért jászóvári prelátus tartja. Dr. Rév József „óda Madáchihoz“ c. al­kalmi versét Kerekes Lujza szavalja. Elb­er ■ Irén, a budapesti Operaház­­ tagja vendégként szerepel. A műkedvelő gárda „Az ember trag­é­­d­iájá“-nnak két jelenetét hozza színre. A Nagyszöllösi Torna Klub (NTK) február 3-iki álarcos jelmezes báljára serényen folynak az előkészületek. Az előjelekből ítélve az NTK bálja az idény legsikerültebb mulatsága lesz. SZÍNHÁZ és művészet SZÍNHÁZI IRODA HÍREI: Ma délután fél 4 órai kezdettel, leszállított hely árakkal, Fodor Artúrral a címszerepben, dr. Komor Gyula és Stefanidesz Károlynak Az a huncut kéményseprő c. szerfölött mulattató gyermekoperettje kerül­ színre közkívánatra. A pompás darab a budapesti Vígszínháznak évek óta legvonzóbb gyermek­darabja s karácsonykor Kassán is szédületes ssikert aratott. Azonfölül, hogy példátlanul szórakoztató, a­­ gyermek felejt­hetetlen emMcekkel távozik a szinházból Este Görög Olga felléptével Sulamith. A szokásos vasárnap délutáni­ előadás ezúttal a színházban szintén elmarad. Ehelyett délután 2 órai kezdettel, egészen olcsó hely általkikal, a katholikus Legényegyletben PetőH-délután­t ren­dez az igazgatóság a következő műsorral : 1. Zenekari nyitány. 2. iPetőfi-dalok. Énekli: Nagy Anci. Zongorán kíséri: Fischer­­ Károly. 3. Petőfi Pápán Szávay Gyula és Géczy István egyfel­­vonásos énekes színjátéka. 4. Petőfi. Rudnyán­­szky­­ Gyula egyfelvonásos verses színjátéka. Je­gyek 8, 5­­ és 3 koronás árban a színházi pénz­tárnál válthatók. Vasárnap este D. bérletben, a Nemzeti Szín­házban Horváth Kálmán, a ruszinszkói színhá­zak igazgatójának vendégfölléptével­ Kövessy Albert és­­ Virányi Jenő zside­rtárgyú daljátékát, a Gólem-et tím­ítja föl a szímtársulat. A gyönyörű zené­jű, héber­ dallamokból álló darabban a ven­dégművész a címszerepert fogja játszani Kívüle Buday Mónika, Nagy An­ni, Dem­ény, Somogyi, Fodor és Vágó játszanak vezető szerepeket. Az előadást hétfőn A. -bérletben megismétlik. Cséplőgépet vásároltunk a Drózdy-féle párkányi gépgyárban. Meggyőződtünk, hogy a gép teljes egészében a Drózdy-féle párkányi gép­­gyárban állíttatik elő. A cséplés végeztével pedig kijelentjük, hogy a gépnek óriási nagy munkaképessége van, piacképe t tiszta gabonát szolgáltat, miért is a Drózdy-féle párkányi gépgyárnak kitűnő gépjeiért a legteljesebb elisme­résünket ezennel átadjuk. 1922. december hó. Vadkerti András, Kovács István, Udvard. Jós Sándor és társai,­­P írd­­­ár Jón­ás, Márrás Lajos, Naszvad. Szabados József, Palást Jáger Izidor és társai, Vágselye. Dibusz János, Fazekas Péter, Naszvad. Szabó János, Taksonyfalva. Hucskó Sándor, Belovics Mihály, Vágselye. Gál János, Palást. Gál József, Cikora Lajos, Palást. Tam­ássy László, Apácaszakállas. Gyurász László, Gyurász Lajos, Ipolybalog. Kovács István és tsai, Naszvad. Csererepes Péter és társai, Naszvad. Szolnik Kristóf, Leléd. REGÉNYCSARNOK Pál őfelsége (Regény) ’(35) Irta: Farkas Antal — Elé­g­­ szomorú! Az utolsó Borbora állást keres. — Még szomorúbb lesz, ha nem talál. Egyéb­ként is elég sokáig ültek a Borborák a trónon, itt az ideje ,hogy én meg állást kerítsek magam­nak. Az anyakirályné elkeseredetten szólt: — Milyen kegyetlen vagy az­­ utolsó Barbola anyjához! !Hát semmi reményt sem tudsz nyúj­tani arra, hogy véget ér ez a szégyenteljes élet, a hitelben való ten­gődésnek ez a szomorú kor­szaka, a megaláztatásoknak ez a végtelen soro­zata! Hát lemondtam arról, hogy őseid trónját visszaszerezzed, hogy dinasztiánk jövőjét bizto­sítsad­? Pál felség a levegőbe csapott a kezével: — Ej, kedves mama, legyen már egyszer tisz­tában azzal, hogy őseim trónját besavanyíthat­juk és a dinasztiám jövőjét­­ úgy biztosíthatom legjobban, hogy valami nyugdíjas állást, posta­­mesterséget vagy selyemhernyói kormánybiztos­­ságot kitalpalok. A­­ mama a kezeit csapkodta: — Boldogtalan fiatalember! Hát vagyont, füg­getlenséget nem tudsz magadnak teremteni? Ki­rály voltál, neved van, címered van és ez­t m­H­­Irókkal fizetik meg neked, ha úgy akarod. — De nem akarom. Nem­ adom el sem az ősi kost, sem a benartalinozott trónt, sem magamat. Nem szaladok se k­irálykisasszonya­k, sem mil­­liomos menyecskék után. Az utolsó Barbara azt mondja, hogy a házasságából nem csinál üzletet még az édesanyja kedvéért sem Kétszobás la­kás nekünk­­ untig elég. Az előszobában megfér a trón. Az utolsó reményétől is megfosztott anyaki­rálynét elfutotta a méreg: — Eléig, Pál! Inkább az udvarok küszöbén koldulok, mintsem a te havi gázsid garasaiból éljek én. Borbora Ignác özvegye. -Ha ilyen életet választottál, nem vagy méltó őseidhez és inkább a csatatéren, mint hősi Íratott — Pál közbevágott: — Hagyja csak, édesanyáim! Őseim javarésze is érelmeszesedésben halt meg és én nem szé­gyenl­em­ az ő halálukat. Mért szégyenl­en­ék az ősök az én életemet? —­ Végeztünk, Pál! Én pakkolok és megyek innen! Az anyakirályné remegett az izgalomtól. A páter után szíáltozott és a szobájába sietett. Pál felség egyet­­ rá­n­tott a vállán: — Igazán nem teh­etek róla, hogy nem hal­tam meg, hogy az őseimnek ez is jobban sike­rült, mint nekem. XXL Akinek autó kell és akinek a villamos is jó. — Isten hozta, felséges úr! Bizony nagyon vártuk. Hanem majd borotválkozzék meg. A szakáll öregembereknek való. — Hát hogyan álltunk, kedves Takács bácsi? Szeretnék már magával is számolni Mondja, öregem, mennyivel is tartozom­­ én magáénak? — Nekem? Jó szóval, felség. Rendben­ van itt minden. Az őszit elvetettük. A tavaszinak most ugar­olun­k. Mondhatom, hogy Juliska kis­asszony­­ nagyszerű vicegazda volt. Lóháton­­ sza­ladgált egyik tanyáról a másikra. Egyébként­­ tessék átnézni a számadásokat. Azt hiszem, hogy még fölöslegünk is van. Páll király egyik ámulatból a másikba esett. Gyanúsa­n nézte az öreget, majd' szomorúan mo­solygott: — Falhoz állítanak édes bátyámék, volna itt fölösleg? A fölösleg legfeljebb Hogy én vagyok. — Már pedig úgy­­ van, ahogyan én mondom. Az igaz, ho­gy mi nek­n igen küld­öztgettünk­; pénzt Pestire haszontalan ki­adásokra­. A bank megkap­ta a búza árát, hát vár a jövő termésig. — Jó, jó, de mi van az árendával ? — Azt is kifizettük. — Miből? — Azt a kisasszony tudja. Nekem ide­­adta a pénzt, hogy adjam a­­ papájának. Az visszaadta, hogy fizessem csak a leányának. A kisasszony nyugtákat adott, megvannak. — Nem­­ tiszta munka ez. Takács bácsi — Már pedig­­ nem hiszem, hogy a kisasszony nem tiszta munkát csinálna. Mi­­ ne kételkedjünk benne. Aztán micsoda fajdisz­nók­at szereztünk. — P­ miből? ,s kitűnő tehenészetünk üs. — De honnan ? Takács bácsi megvakarta a fejét. (Folyt köv.) Szakiskolát végzett és szakvizs­gát kitűnő sikerrel keres az erdészeti gazdaságnál bármilyen alkalmazást. Ajánlatok „Azonnali belépés“ jeligével a kiadóba küldendők. 467

Next