Kassai Ujság, 1924. március (86. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

LXXXVI. évfolyam, 73. szám, Péntek, 1924. március 28 Szűkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő­ utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám: 185. oooooooo Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: D** KÖVES Ü.I.RS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona Poincare alakitja meg az uj francia kormányt. Újabb letartóztatás a ruszinszkói kémkedési afférben. — Felmentették a losonci evang. lelkészt a lázitás vádja alól. — A hadikár-panama ____újabb hajtásai. — A csehszlovák-magyar sportbéke döntés előtt. Újabb letartóztatás a ruszinszkói kémkedési ügyben Ungvár, március 27. (Saját tud. táv.)A kémkedési ügyben mai nap folyamán több helyen házkuta­tást tartottak, többek között Klicnik törzskapitánynál is, ki a katonai pa­rancsnokság sajtóosztályának főnöke. A házkutatás eredménytelen volt. Délelőtt letartóztatták Molnár Istvánt, Basa fényképész segédjét. Molnár neve ismeretes még a Burger Lajos gyógy­szerész ellen indított perből, melynek folyamán Molnár — mint a katonai hír­szolgálati iroda embere — Burger ellen vallott. Letartóztatása Czillik főhadnagy újabb vallomása után történt. Czillik ugyanis bevallotta, hogy Molnárral ál­landó összeköttetésben állott s vele csináltatta a fényképfelvételeket. A nyomozás erélyesen folyik. Még egyszer Scotus Viator Scotus Viator, csakhogy az igazság rendit­­l­etettem gáncsnélküli lovagja gyanánt sze­repelhessen, bizonyára hosszú lelki vívó­dás és eredeti céljainak lealkuvása után a magyar­­ kisebbség sérelmeivel is foglalko­zik. Szinte látszik cikkében az erőszakolt­­ság, amint nagy kegyesen elismerni mél­­tóztatik, hogy a magyarságnak mégis van­nak némi sérelmei a kultúra, az iskolák, a színházak és a birtokpolitika terén. Amikor ezen sérelmek ellen való felzúdulásunkat és panaszainkat Scotus Viator Jogosaknak ismeri el, roppant óvatosan Prága felé te­kint. Megsimogatja őket és azután néhány szentelt vizet csöppent az ördögre. Az ör­dög természetesen a magyarság, a szen­telt víz az ő jóakaratu tanácsa, amellyel a magyarságnak ügyeit a megoldás stádiu­maiba sohasem fogja vinni. A kisebbségi ügyek megbirálásában két rögeszméje van Scotusnak: az egyik a régi magyar nemzetiségi politika, másik a cseh­szlovák kormánynak végtelenségig menő türelme és nagylelkűsége a nemzeti ki­­sebb­ségekkel szemben, amellyel lehetővé tette, hogy a magyarság többet kapott jo­gokban, mint amennyit „a párisi békekon­ferencia a nemzetiségi államoktól mini­mumként követelt.“ Scotusnak az első­ rögeszméjével nem foglalkozunk, mert falra borsót hánynánk, vaknak színekről beszélnénk és a süket fü­lébe nótát húznánk. A magyar nemzetiségi politikának feltétlenül voltak hibái, ezt a magyarság demokratikus elemei elismer­ték, vallották és azoknak javításáért síkra szállottak még saját honfitársaik vádjai el­lenére is. Ezzel szemben a csehszlovák leg­­liberálisabb, legdemokratikusabb elemek között egyetlen egy sem található, akiben megvolna az a bátorság, lelki nagyság, ál­talános em­berszeretet, hogy a magyarság, általában a nemzeti kisebbség érdekeiért nyíltan fel merjen lépni. Ez azt jelenti, hogy a sovinizmus itt olyan roppant nagy, hogy azt a politikust, aki a kisebbség érdekében működni, dolgozni és felszólalni merne, azt irgalmatlanul elsöpörnék. Itt Csehszlová­kiában csak azok szerepelhetnek, akik nya­kig elmerültek a sovinizmusban. És most Scotus Viator azt követeli a magyarságtól, hogy engedelmes bárányként engedjen magával bánni, vagy pedig egy hang nél­kül viselje el sorsát. Ennyi önmegtartózta­tást senki sem követelhet egyetlen egy néptől sem, amely élni akar. Sokkal fontosabb­ Scotus Viator másik érvelése: a kormány humánus álláspontja a magyarsággal szemben és Scotus Viator mindjárt bizonyít is. Felhozza a törvényt, amely kimondja, hogy amely­ járásban a lakosságnak 20 százaléka a nemzeti kisebb­séghez tartozik, ott az illető nemzetiségnek joga van saját nyelvét használni állami és közigazgatási hivatalokban és törvény­székeknél. Ez igaz. Ilyen törvényt hoztak. Ez a törvény ma is él és virágzik papiro­son, de az élet erre rácáfolt. Csak egy kis korrektúra kell és minden el van intézve. A járásokat ki kell kerekíteni, a népszámlá­lást „fajelmélet“ alapján elintézni és akkor annak a bizonyos sokat magasztalt demo­kratikus törvénynek kihúzták a méreg­­fogát. Vakulj magyar! Vakulj külföld! És azután a magyarságnak számát hiva­talosan is fogyasztani és csökkenteni lehet. megszerkesztett illetőségi törvény. Erről Scotus Viator nem beszél. Erről hallgat, mintha nem hallott volna soha erről, mint­ha nem ütötte volna meg a fülét ezer éles panasz és kétségbeesett jajkiáltás. Igen, ebben az ideális demokratikus köz­társaságban csak az lehet állampolgár, aki­nek az állampolgárságot megadni kegyes­kednek. És milyen kevesen jutnak be ide az óhajtott, a vágyott paradicsomba! És ami­kor már bejutottak, jön a revízió, a felül-Semmi más nem kell hozzá, mint ügyesen bírálás, amely legtöbbször a szerencsétlen halandóból újból szerencsétlent hazátlant csinál. Mindezekkel szemben csak egy jo­got hagytak meg a nemzetiségi kisebbség­nek: a felebbezést, a panaszjogot, a jogor­voslás kérésének jogát. De mindezek per­sze­ sikerre alig vezetnek. Ezzel a móddal meg van elégedve Sco­tus Viator is és lelkesen tapsol ennek a de­mok­rác­iának! A magyar szanálási terv az egységes pártban Az állami tisztviselők csökkentése. — Korányi elvállalta a pénzügyminiszterséget. — Harding Budapesten, Budapest, március 27. (Saját tud. táv.) A szanálási javaslat a napokban — lehet már holnap — a nem­zetgyűlés elé kerül. Bethlen azt szeretné, hogy a javaslat simán és idejében jusson tető alá, azért tárgyalásokat kezdett az ellenzékkel, hogy minden obstrukciótól tartózkodjon. Az ellenzék erre hajlandó, ha Bethlen beígéri az egyenlő, általános, titkos és községenkinti szavazati jogot. Bethlen ennek teljesítését nem ígérte meg. A tárgyalások még folynak az ellenzékkel. Bethlen tegnap az egységes párt tagjai előtt ismertette a szanálási javaslatot. Rá­mutatott annak kül-­ és belpolitikai jelentő­ségére. Ennek a javaslatnak egyik legelső fontossága abban rejlik, hogy kifejezi azt a bizalmat, amellyel a külföld Magyaror­szággal szemben viseltetik. Fontos azért is, mert a jóvátételi összeg megállapítása folytán megnyílik a lehetőség az ország gazdasági életének fejlesztésére. A belpoli­tika szempontjából a javaslatok a parla­menttől bizonyos fokú joglemondást köve­­­telnek, de azok az előnyök, amelyek ebből az országra háramlanak, megérik az áldo­zatot, ezért arra kérte a pártot, hogy a ja­vaslatot fogadja el. Kállay hosszasan és részletesen ismer­tette a javaslatokat, amelyeket a maga ré­széről szintén elfogadásra ajánl. Kállay után ismét Bethlen szólalt fel. Ismertette a Kliring-javaslatot és a kény­­szerkölcsönnt. Ez utóbbiról­­ kijelentette, hogy az eddig befizetett összegeken kívül ezen összegeknek felét fogják behajtani. A fixfizetéses alkalmazottakat mentesítik a kényszerkölcsöntől. A pénzügyminisztert ezenfelül felhatalmazzák, hogy a konjunk­turális vagyonokat még külön megadóztas­sa. Az egységes párt értekezletét másnap folytatja. Az állami tisztviselők sorából — amint a „Kassai Újság“ már megírta — körülbelül tízezer tisztviselőt fognak a szanálási időtartam alatt elbocsá­tani. Elsősorban azon tisztviselők kapnak elbocsátást, akiknek feleségük is tisztvi­selő. Ezek választhatnak: a férj vagy a fe­leség kíván-e még tovább szolgálni, de egyiküknek távoznia kell. A tisztviselők fizetése 1924 Június 1. az aranyparitás­nak 42.7 százaléka, 1925 január 1. 56 százaléka, 1926 január 1. 67 százaléka és 1926 július 1-től S0 százaléka. Ennél magasabb emelkedést a bizottság nem akar megengedni. 1924 április 1-től be­szüntetnek minden természetbeni ellátást, kárpótlásul a családfő 15, a családtagok 7 aranykoronát kapnak. Április 1-től beszün­tetik a lisztellátást,, a cipő-, a ruha-, a fe­hérnemű- és fűtőanyag-, a villanyviágí­­tási és gázkedvezményeket, hasonlóképpen nem lesz joguk kedvezményre a villamos­ vasutakon. Továbbá beszüntetnek minden állami szubvenciót, amelyet eddig a kü­lönféle tisztviselőkonzumok kaptak. Az állami tisztviselők országos egyesü­lete 1926 július 1-től 100 százalékos arany­­paritást kíván, amelyet a pénzügyi tisztvi­selőknek nem hajlandók megadni. Korányi a pénzügyminiszteri szék elfoglalásakor nyilatkozott a budapesti sajtónak. Kijelen­tette, hogy azért vállalta el a pénzügyi tárcát, mert az a meggyőződése, hogy Ma­gyarország helyreállítására csak egyetlen út vezethet, amelyet a helyreállítási terve­zet és a Népszövetséggel egyetértően meg­állapított Programm kijelöl. Ez az út vezet­heti csak ki az országot a jelenlegi bajok­ból. Harding tegnap Budapestre érkezett, ahol két napig marad. Ezen idő alatt a gazdasági élet ve­zető embereivel fog tanácskozni, de csak mint magánember. * Száz csszl. korona Zürichben 16.82% (emelkedett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0085 (ugyanaz, mint tegnap) 10,000 magyar kor. Csszl.-ban 4.50 (ugyanaz, mint tegnap) 1 billió német márka Csszl.-ban 8.— (emelkedett) Egy dollár Prágában 35—34.ÍKI (esett) Egy csszl. kor. Budapesten 2275.— (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 168—170 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 325.000 Újabb panamák után szimatolnak A telefonpanama fejleményei. 1 (Saját tudósítónktól.) A prágai lapok újabb csalásról számolnak be, mely most a változa­tosság kedvéért , a postaügyi minisztérium­ban történt. A botrányt Olmüitzben fedezte fel a rendőrség, ahol az elmúlt hetekben egyébről sem beszéltek a Telektra részvénytársaság alkalmazottai, mint az u. n. „Litzmann-Möbel“­­ről. Az ügyben a rendőrség nyomban megin­dította a nyomozást s az rövidesen eredmén­­nyel is járt. A bűnösök ma már lakat alatt ül­nek. Az eset kiderítését Strecsek Lajos raktár­­nok feljelentése mozdította elő. A raktárnok ugyanis feljelentette a Telektra cég igazgató­ját, Hähnel Artúrt, hogy megvesztegette Litz­­mann mint tanácsost. Hähnel vesztegetéseivel azt akarta elérni, hogy az állami szállításokat cége kapja meg. Strecsek az esetet menyas­­­szonyától hallotta, kinek egyik jó barátnője a cég könyvelőosztályán dolgozik. Az olmützi rendőrség kihallgatta Hahn­elt, aki eleinte ta­gadott, később 50.000 koronával meg akarta vesztegetni a rendőrtisztet is, amikor azonban ezt visszautasította, kijelentette Hahnel, hogy ebből a friss botrányból csak az államra fog szégyen hárulni s ezért jobb lenne az egész esetet eltussolni. Mikor látta, hogy ez sem használ, bizalmasan közölte a rendőrtiszttel hogy fél milliót is áldozna, ha biztos volna ab­ban, hogy a panama napvilágra nem kerül. Vé­gül a sok keresztkérdés alatt beismerte, hogy Litzmann miniszteri tanácsosnak közvetítés cí­mén 100.000 koronát érő ebédlő- és szobabú­tort adott, készpénzben pedig 120.000 koronát. Hähnel vallomása alapján azonnal Prágába telefonáltak, ahol kihallgatták Litzmannt, aki beismerte azt, hogy Hähneltől bútort és 70.000 korona készpénzt kapott. A rendőrség erre le­tartóztatta Hähnelt és Litzmannt, de a fel­jelentő Strecseket is, aki zsarolás bűntettét kí­sérelte meg Hähnel igazgatóval szemben. Hivatalos jelentés. A prágai rendőrigazgatóság közlése szerint Litzmann min. tanácsos beismerte, hogy 1931. év óta néhány cégtől kapott ugyan kisebb­­nagyobb ajándékokat, de sohasem megveszte­getés formájában. Hähneltől illő.COO korona értékű bútort s 79.000 korona készpénzt kapott. 1923 őszén a pozsonyi kábelgyártól is kapott 50.000 koronát s a prágai Krizík-féle gyár igazgatójától dr. Risinger Károlytól 1923 új­év napján 40.900 és 1924 újév napján 90.000 koronát. Dr. Risingert erre szintén elfogták. Litzmann a vesztegetési összegből részvénye­ket vásárolt s a megmaradt összeget takarék­

Next