Kassai Ujság, 1924. március (86. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
LXXXVI. évfolyam, 73. szám, Péntek, 1924. március 28 Szűkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám: 185. oooooooo Megjelenik naponta, oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: D** KÖVES Ü.I.RS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes számára 1 korona Poincare alakitja meg az uj francia kormányt. Újabb letartóztatás a ruszinszkói kémkedési afférben. — Felmentették a losonci evang. lelkészt a lázitás vádja alól. — A hadikár-panama ____újabb hajtásai. — A csehszlovák-magyar sportbéke döntés előtt. Újabb letartóztatás a ruszinszkói kémkedési ügyben Ungvár, március 27. (Saját tud. táv.)A kémkedési ügyben mai nap folyamán több helyen házkutatást tartottak, többek között Klicnik törzskapitánynál is, ki a katonai parancsnokság sajtóosztályának főnöke. A házkutatás eredménytelen volt. Délelőtt letartóztatták Molnár Istvánt, Basa fényképész segédjét. Molnár neve ismeretes még a Burger Lajos gyógyszerész ellen indított perből, melynek folyamán Molnár — mint a katonai hírszolgálati iroda embere — Burger ellen vallott. Letartóztatása Czillik főhadnagy újabb vallomása után történt. Czillik ugyanis bevallotta, hogy Molnárral állandó összeköttetésben állott s vele csináltatta a fényképfelvételeket. A nyomozás erélyesen folyik. Még egyszer Scotus Viator Scotus Viator, csakhogy az igazság renditletettem gáncsnélküli lovagja gyanánt szerepelhessen, bizonyára hosszú lelki vívódás és eredeti céljainak lealkuvása után a magyar kisebbség sérelmeivel is foglalkozik. Szinte látszik cikkében az erőszakoltság, amint nagy kegyesen elismerni méltóztatik, hogy a magyarságnak mégis vannak némi sérelmei a kultúra, az iskolák, a színházak és a birtokpolitika terén. Amikor ezen sérelmek ellen való felzúdulásunkat és panaszainkat Scotus Viator Jogosaknak ismeri el, roppant óvatosan Prága felé tekint. Megsimogatja őket és azután néhány szentelt vizet csöppent az ördögre. Az ördög természetesen a magyarság, a szentelt víz az ő jóakaratu tanácsa, amellyel a magyarságnak ügyeit a megoldás stádiumaiba sohasem fogja vinni. A kisebbségi ügyek megbirálásában két rögeszméje van Scotusnak: az egyik a régi magyar nemzetiségi politika, másik a csehszlovák kormánynak végtelenségig menő türelme és nagylelkűsége a nemzeti kisebbségekkel szemben, amellyel lehetővé tette, hogy a magyarság többet kapott jogokban, mint amennyit „a párisi békekonferencia a nemzetiségi államoktól minimumként követelt.“ Scotusnak az első rögeszméjével nem foglalkozunk, mert falra borsót hánynánk, vaknak színekről beszélnénk és a süket fülébe nótát húznánk. A magyar nemzetiségi politikának feltétlenül voltak hibái, ezt a magyarság demokratikus elemei elismerték, vallották és azoknak javításáért síkra szállottak még saját honfitársaik vádjai ellenére is. Ezzel szemben a csehszlovák legliberálisabb, legdemokratikusabb elemek között egyetlen egy sem található, akiben megvolna az a bátorság, lelki nagyság, általános emberszeretet, hogy a magyarság, általában a nemzeti kisebbség érdekeiért nyíltan fel merjen lépni. Ez azt jelenti, hogy a sovinizmus itt olyan roppant nagy, hogy azt a politikust, aki a kisebbség érdekében működni, dolgozni és felszólalni merne, azt irgalmatlanul elsöpörnék. Itt Csehszlovákiában csak azok szerepelhetnek, akik nyakig elmerültek a sovinizmusban. És most Scotus Viator azt követeli a magyarságtól, hogy engedelmes bárányként engedjen magával bánni, vagy pedig egy hang nélkül viselje el sorsát. Ennyi önmegtartóztatást senki sem követelhet egyetlen egy néptől sem, amely élni akar. Sokkal fontosabb Scotus Viator másik érvelése: a kormány humánus álláspontja a magyarsággal szemben és Scotus Viator mindjárt bizonyít is. Felhozza a törvényt, amely kimondja, hogy amely járásban a lakosságnak 20 százaléka a nemzeti kisebbséghez tartozik, ott az illető nemzetiségnek joga van saját nyelvét használni állami és közigazgatási hivatalokban és törvényszékeknél. Ez igaz. Ilyen törvényt hoztak. Ez a törvény ma is él és virágzik papiroson, de az élet erre rácáfolt. Csak egy kis korrektúra kell és minden el van intézve. A járásokat ki kell kerekíteni, a népszámlálást „fajelmélet“ alapján elintézni és akkor annak a bizonyos sokat magasztalt demokratikus törvénynek kihúzták a méregfogát. Vakulj magyar! Vakulj külföld! És azután a magyarságnak számát hivatalosan is fogyasztani és csökkenteni lehet. megszerkesztett illetőségi törvény. Erről Scotus Viator nem beszél. Erről hallgat, mintha nem hallott volna soha erről, mintha nem ütötte volna meg a fülét ezer éles panasz és kétségbeesett jajkiáltás. Igen, ebben az ideális demokratikus köztársaságban csak az lehet állampolgár, akinek az állampolgárságot megadni kegyeskednek. És milyen kevesen jutnak be ide az óhajtott, a vágyott paradicsomba! És amikor már bejutottak, jön a revízió, a felül-Semmi más nem kell hozzá, mint ügyesen bírálás, amely legtöbbször a szerencsétlen halandóból újból szerencsétlent hazátlant csinál. Mindezekkel szemben csak egy jogot hagytak meg a nemzetiségi kisebbségnek: a felebbezést, a panaszjogot, a jogorvoslás kérésének jogát. De mindezek persze sikerre alig vezetnek. Ezzel a móddal meg van elégedve Scotus Viator is és lelkesen tapsol ennek a demokráciának! A magyar szanálási terv az egységes pártban Az állami tisztviselők csökkentése. — Korányi elvállalta a pénzügyminiszterséget. — Harding Budapesten, Budapest, március 27. (Saját tud. táv.) A szanálási javaslat a napokban — lehet már holnap — a nemzetgyűlés elé kerül. Bethlen azt szeretné, hogy a javaslat simán és idejében jusson tető alá, azért tárgyalásokat kezdett az ellenzékkel, hogy minden obstrukciótól tartózkodjon. Az ellenzék erre hajlandó, ha Bethlen beígéri az egyenlő, általános, titkos és községenkinti szavazati jogot. Bethlen ennek teljesítését nem ígérte meg. A tárgyalások még folynak az ellenzékkel. Bethlen tegnap az egységes párt tagjai előtt ismertette a szanálási javaslatot. Rámutatott annak kül- és belpolitikai jelentőségére. Ennek a javaslatnak egyik legelső fontossága abban rejlik, hogy kifejezi azt a bizalmat, amellyel a külföld Magyarországgal szemben viseltetik. Fontos azért is, mert a jóvátételi összeg megállapítása folytán megnyílik a lehetőség az ország gazdasági életének fejlesztésére. A belpolitika szempontjából a javaslatok a parlamenttől bizonyos fokú joglemondást követelnek, de azok az előnyök, amelyek ebből az országra háramlanak, megérik az áldozatot, ezért arra kérte a pártot, hogy a javaslatot fogadja el. Kállay hosszasan és részletesen ismertette a javaslatokat, amelyeket a maga részéről szintén elfogadásra ajánl. Kállay után ismét Bethlen szólalt fel. Ismertette a Kliring-javaslatot és a kényszerkölcsönnt. Ez utóbbiról kijelentette, hogy az eddig befizetett összegeken kívül ezen összegeknek felét fogják behajtani. A fixfizetéses alkalmazottakat mentesítik a kényszerkölcsöntől. A pénzügyminisztert ezenfelül felhatalmazzák, hogy a konjunkturális vagyonokat még külön megadóztassa. Az egységes párt értekezletét másnap folytatja. Az állami tisztviselők sorából — amint a „Kassai Újság“ már megírta — körülbelül tízezer tisztviselőt fognak a szanálási időtartam alatt elbocsátani. Elsősorban azon tisztviselők kapnak elbocsátást, akiknek feleségük is tisztviselő. Ezek választhatnak: a férj vagy a feleség kíván-e még tovább szolgálni, de egyiküknek távoznia kell. A tisztviselők fizetése 1924 Június 1. az aranyparitásnak 42.7 százaléka, 1925 január 1. 56 százaléka, 1926 január 1. 67 százaléka és 1926 július 1-től S0 százaléka. Ennél magasabb emelkedést a bizottság nem akar megengedni. 1924 április 1-től beszüntetnek minden természetbeni ellátást, kárpótlásul a családfő 15, a családtagok 7 aranykoronát kapnak. Április 1-től beszüntetik a lisztellátást,, a cipő-, a ruha-, a fehérnemű- és fűtőanyag-, a villanyviágítási és gázkedvezményeket, hasonlóképpen nem lesz joguk kedvezményre a villamos vasutakon. Továbbá beszüntetnek minden állami szubvenciót, amelyet eddig a különféle tisztviselőkonzumok kaptak. Az állami tisztviselők országos egyesülete 1926 július 1-től 100 százalékos aranyparitást kíván, amelyet a pénzügyi tisztviselőknek nem hajlandók megadni. Korányi a pénzügyminiszteri szék elfoglalásakor nyilatkozott a budapesti sajtónak. Kijelentette, hogy azért vállalta el a pénzügyi tárcát, mert az a meggyőződése, hogy Magyarország helyreállítására csak egyetlen út vezethet, amelyet a helyreállítási tervezet és a Népszövetséggel egyetértően megállapított Programm kijelöl. Ez az út vezetheti csak ki az országot a jelenlegi bajokból. Harding tegnap Budapestre érkezett, ahol két napig marad. Ezen idő alatt a gazdasági élet vezető embereivel fog tanácskozni, de csak mint magánember. * Száz csszl. korona Zürichben 16.82% (emelkedett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0085 (ugyanaz, mint tegnap) 10,000 magyar kor. Csszl.-ban 4.50 (ugyanaz, mint tegnap) 1 billió német márka Csszl.-ban 8.— (emelkedett) Egy dollár Prágában 35—34.ÍKI (esett) Egy csszl. kor. Budapesten 2275.— (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 168—170 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 325.000 Újabb panamák után szimatolnak A telefonpanama fejleményei. 1 (Saját tudósítónktól.) A prágai lapok újabb csalásról számolnak be, mely most a változatosság kedvéért , a postaügyi minisztériumban történt. A botrányt Olmüitzben fedezte fel a rendőrség, ahol az elmúlt hetekben egyébről sem beszéltek a Telektra részvénytársaság alkalmazottai, mint az u. n. „Litzmann-Möbel“ről. Az ügyben a rendőrség nyomban megindította a nyomozást s az rövidesen eredménnyel is járt. A bűnösök ma már lakat alatt ülnek. Az eset kiderítését Strecsek Lajos raktárnok feljelentése mozdította elő. A raktárnok ugyanis feljelentette a Telektra cég igazgatóját, Hähnel Artúrt, hogy megvesztegette Litzmann mint tanácsost. Hähnel vesztegetéseivel azt akarta elérni, hogy az állami szállításokat cége kapja meg. Strecsek az esetet menyasszonyától hallotta, kinek egyik jó barátnője a cég könyvelőosztályán dolgozik. Az olmützi rendőrség kihallgatta Hahnelt, aki eleinte tagadott, később 50.000 koronával meg akarta vesztegetni a rendőrtisztet is, amikor azonban ezt visszautasította, kijelentette Hahnel, hogy ebből a friss botrányból csak az államra fog szégyen hárulni s ezért jobb lenne az egész esetet eltussolni. Mikor látta, hogy ez sem használ, bizalmasan közölte a rendőrtiszttel hogy fél milliót is áldozna, ha biztos volna abban, hogy a panama napvilágra nem kerül. Végül a sok keresztkérdés alatt beismerte, hogy Litzmann miniszteri tanácsosnak közvetítés címén 100.000 koronát érő ebédlő- és szobabútort adott, készpénzben pedig 120.000 koronát. Hähnel vallomása alapján azonnal Prágába telefonáltak, ahol kihallgatták Litzmannt, aki beismerte azt, hogy Hähneltől bútort és 70.000 korona készpénzt kapott. A rendőrség erre letartóztatta Hähnelt és Litzmannt, de a feljelentő Strecseket is, aki zsarolás bűntettét kísérelte meg Hähnel igazgatóval szemben. Hivatalos jelentés. A prágai rendőrigazgatóság közlése szerint Litzmann min. tanácsos beismerte, hogy 1931. év óta néhány cégtől kapott ugyan kisebbnagyobb ajándékokat, de sohasem megvesztegetés formájában. Hähneltől illő.COO korona értékű bútort s 79.000 korona készpénzt kapott. 1923 őszén a pozsonyi kábelgyártól is kapott 50.000 koronát s a prágai Krizík-féle gyár igazgatójától dr. Risinger Károlytól 1923 újév napján 40.900 és 1924 újév napján 90.000 koronát. Dr. Risingert erre szintén elfogták. Litzmann a vesztegetési összegből részvényeket vásárolt s a megmaradt összeget takarék