Kassai Ujság, 1933. május (95. évfolyam, 102-125. szám)

1933-05-03 / 102. szám

95-ik évi. 102. szám Szerda, 1933. május 3. o­o­o­o­Szerkesztőség és kiadóhivatal: o o­o o KoSlce-Kassa, Fő-ufca 96. sz. Teieion 2427 o o o o o o Megjelenik naponta o o o o o o Főszerkesztő: DL- KÖVES ILLÉS EICHzelési dijak helyben és vidéken: Egy egész évre 349 korona, félévre 120 korona, negyedévre 00 korona, egy hónapra 22 korona — Egyes szám­ára 1 korona Kosice, fő utca 94. Kérje 45. sz. árjegyzékünket ingyen! Nagy Pál Bögréd bankár öngyilkos lett Bomba­­ május 1-én Horogkeresztes lobogó a kassai német konzulátuson (Saját tudósítónktól.) A május elseje ezidén világszerte nyugodtan tett el Mindössze né­hány helyen került sor kisebb összetűzésekre: Csikágóban a kommunisták bombamerényleteket követ­tek el. Három bomba robbat fel a városban és hét épület megrongálódott. Emberéletben nem esett kár. Bulgáriában Slatina városban a kommunisták tüntetést kíséreltek meg. A rendőrség szétoszlatta a tömeget. Erre azután mintegy száz kommu-komoly rendzavarás nem történt. Csak Althenauban került sor komolyabb össze­tűzésre. Itt a nemzeti szocialisták megtámad­ták a kommunisták székházát. A kommunis­­ták lövéseket adtak le a nemzeti szocialis­tákra, amit azok viszonoztak. A harcban egy asszony életét vesztette, egy fiatalember életveszélyesen és tizen súlyosan megsebe­sültek. Budapesten a legnagyobb rendben folyt le a május elseje. A munkások minden üzemben dolgoztak. Tüntetésre sehol nem­ került sor. • Németországban eddig még nem látott méretek között ün­nepelték meg május elsejét. repülőtéren hatalmas ünnepség A tempelhofi zajlott le, melyen nem kevesebb mint egy millió em­ber jelent meg, hogy meghallgassa Hitler I­nista megtámadta a rendőröket. A rendőrség­­ kénytelen volt fegyverét használni. Sok tün­tető megsebesült. Párisban csak kisebb összetűzésre került sor. A kom­munisták összeverekedtek a royalistákkal, a rendőrség azonban hamarosan helyreállí­totta a rendet. A legnagyobb zavargásokat Bécsben, illetve Ausztriában várták, általános meg­lepetésre azonban a május elseje itt is csen­desen telt el. kancellár májusi szózatát és a nemzeti szo­cialista vezérek beszédeit, Hitler másfélórás beszédet mondott, mely­ben többek között bejelentette, a német kor­mánynak most legfontosabb feladata a nemzeti egység megteremtése. Kassán és egész Keletszlovenszken zavartalanul folyt le a május 1. Tömött sorokban vonult fel a munkásság a város főbb útvonalain és megelégedett azzal, hogy: „Munkát, kenye­ret!“ kiáltásokkal tüntetett. Rendzavarásra egyetlen esetben sem került sor. Még az sem okozott különösebb izgalmat, hogy a német konzulátus épületére kifüg­gesztették a horogkeresztes zászlót is. A konzultáns épületét egyébként egyenruhás rendőrök és detektívek őrizték és megaka­dályozták a tüntetéseket. Estére a lobogót bevonták­ Bécsben A ZSIDÓSÁG UT]A Irta: dr. Ungár Joób A Harmadik Birodalom inaugurálásával kapcsolatosan kirobbant féktelen fajgyűlölet, a szertelen mértékig felkorbácsolt gyűlölkö­dés szülte döbbenetes események, az organi­zált és intézményesített embervadászat hát­borzongató kilengései világszerte felkavar­ták a zsidóság lelkének bensejében régóta lappangó és újabban sokfelől elevenné szí­tott nacionális érzést. Jóhiszemű álmodozó rajongók és rossz­hiszemű vámszedők nosza riadót fújnak: ti Palesztinába! Minden fajok és nemzetek kitaszítottjai, minden vérség és testvériség kitagadottjai, minden bűnök és bajok örök bűnbakjai, a föld egész kerekségén szerte­szórt, sok helyütt üldözött, imitt-amott eltűrt, de sehol sem túlságosan dédelgetett zsidóság tömörülj egységes és szervezett egésszé sa­ját otthonodban, légy úr végre megint két­ezer esztendős bolyongás után a magad por­táján! Népgyülések, ismertető cikkek, előadások áradata próbálja nap-nap mellett szuggesztiv erővel belepréselni a zsidóság tudatába azt a tetszetős ábrándot, hogy az ősök vérével­ itatott és történelmi tradícióval megszentelt földön újjá lehet támasztani a rég letűnt di­csőséges nemzeti életet, s hogy jólét, önálló­ság, nemzeti kultúra csábos utópiája integet hivogatóan minden zsidó testvér felé az ős és újjáéledt haza felől. Ám: tereljük csak vissza az elképzelt buja naracsligetek bóditó és mámoritó illatától megrészegült fantáziánkat a rideg és józan realitások valósághatárolta medrébe, s arra a megállapításra kell kényszerűen ébred­nünk, hogy Palesztina talán mégsem az a tejjel-mézzel folyó Eldorádó, ahol abszolút jólét kecsegtet minden zsidót, a statisztika beszédes számai minden propagandánál meg­győzőbben hirdetik, hogy a lehetőségek ott is végesek s hogy a világon szerteszórt zsidók aligha áldozhatják fel gondolkodás nélkül ezért az Utópiáért egyebütt meg­teremtett jobb-rosszabb életlehetőségeiket. Arról itt és ezúttal ne essék szó, milyen perspektíva nyílik Palesztinával kapcsolat­ban a zsidó nemzeti élet vagy állameszme számára, hogy elegendő-e ily gondolatok és eszmék hússá-vérré váltásához egy évezre­des megszakítás után kijászított nacionális gondolat vagy ennek fikciója, s hogy a puszta történelmi tradíció jogcíme elegendő-e a zsidóság nemzeti szupremáciájának meg­valósítására és igazolására azzal az adott ténnyel szemben, hogy ez a szupremácia csak egy ott élő másik faj és nemzet rová­sára volna kivívható. Mondom: erről nem kívánunk most beszélni, cikkünk nem óhajt ellenpropagandát csinálni Cion eszméjével vagy a Zsidó Nemzeti Otthon gondolatával szemben, csupán arra a valóságra kíván rá­mutatni, hogy végzetessé válható lenne az európai zsidóságra nézve minden bajának és életproblémájának megoldását és orvos­lását ettől a panaceától várnia. Ha hát a németországi események gon­dolkodóba kell is, hogy ejtsék a környező többi országok zsidóságát is a maguk maga­tartását illetően, s ha kétségtelenül le is kell vonniok ezekből az eseményekből bizonyos konzekvenciákat, ezek a konzekvenciák meggyőződésünk szerint egészen más irá­nyúak lehetnek csak. Az egyetlen lehető és önként adódó meg­állapítás és okulás, amit a nemzeti államok zsidó polgárai a német eseményekből levon­hatnak, az, hogy rá kellett eszmélniök: az államalkotó nemzetiségek sehol és soha nem fogadják el őket magukkal egyenlő és aequi­­valens testvéreknek, vegyenek bármekkora részt ki az államépítés és konszolidáció mun­kájából, igyekezzenek bármennyire egy hússá-vérré hasonulni az uralkodó fajhoz és nemzethez, öregbítsék bármekkora sikerek­kel, eredményekkel és alkotásokkal az illető nemzet dicsőségét. Ebből a megállapításból kérlelhetetlen logi­kai kényszerrel folyik tehát az a további té­tel, hogy a zsidóság hasztalan próbálkozván hitvallást tenni az uralkodó nemzethez tarto­­zóság szubjektív érzéséről, — mert ez a sze­relem öröklétig egyoldalú, viszonzatlan és reménytelen marad —, nincs egyéb hátra számára a nemzeti államok, tehát az összes utódállamok keretében, mint az, hogy po­litikailag, gazdaságilag és minden egyéb vo­natkozásban a nemzeti kisebbségek között helyezkedjék el s azokkal együtt keresse boldogulását, életlehetőségeit és kulturális igényei kielégítését. Már most hátramaradna az a kérdés, vaj­jon külön önálló nemzeti kisebbség alakjában tömörüljön-e a nemzeti államok — s így köz­tük köztársaságunk — zsidósága, avagy csatlakozzék-e politikailag valamely más kisebbséghez? Nem kívánunk e kérdésben ezúttal érzelmi motívumokra, kulturális és egyéb kapcsola­tokra utalni, csupán a politikai raison szem­szögéből óhajtjuk a kérdést megvilágítani. " A cionista mozgalom i s az annak, kapcsán intenzívebbé fokozott zsidó nacionalista ér­zés prófétái óva intik a zsidóságot más nem­zetiségekbe való beolvadástól, önálló zsidó nemzeti kisebbségek mellett agitálnak s ezt a tervet fentről is szívesen támogatják ab­ból az érthető okból, mert a létező nemzeti kisebbségek megosztása az ő érdekeiket szolgálja. Ámde szolgálja-e a zsidóság érde­keit? Nem és ezerszer nem! Nem kell hozzá nagy politikai éleslátás, hogy rájöjjünk: számbelileg és szellemi, gaz­dasági értékre nagyobb egységek több ered­ményt képesek elérni, mint széjjelforgácsolt törpe minoritások. A zsidóságnak nincsen elképzelhető külön politikai, gazdasági, egzisztenciális vagy kultúrérdeke köztársa­ságunkban, minden érdeke, baja és igénye azonos a kisebbségi érdekekkel és ezek az érdekek végzetesen, rendeltetésszerűen a legnagyobb számban képviselt nemzeti ki­sebbségek táborába utalják a zsidóságot, te­hát a történelmi országokban a németséghez, Szlovenszkón és Podk­ Ruszban a magyar nemzeti kisebbséghez. Ez a politikai elhelyezkedés, amely tisz­tán a helyzet felismerésén és helyes mérle­gelésén alapszik, nem kell, hogy ellentétben álljon elvileg azoknak a zsidóknak politikai lelkiismeretével sem, akiknek hőn óhajtott álmuk és vágyuk, egy zsidó nemzeti otthon kiépítése. Ám épüljön ez­ az otthon, találja­nak benne menedéket, kenyeret és megnyug­vást a világ sorsüldözött, hajótörött s más­honnan számkivetett zsidó polgárai, az ellen sem emelhetünk kifogást, ha bárhol jósorsá­ban élő zsidó a lelkében fészkelő nacionális tudattól és érzéstől fűtve hazavágyó nosztal­giával sóvárog a Szentföld felé s ég benne a vágy, hogy a történelmi tradíció jogán ma­gáénak vallott otthont visszaszerezze, — de amíg ott minden zsidó nem találja meg az életföltételeit, addig igazodjanak az adott helyzet nyújtotta lehetőségekhez s ne ker­gessünk elérhetetlen délibábokat. Fizikailag és földrajzilag ma elérhető ez a pseudo- Eldorádó­, de talán jobb, ha nem mindenki próbálja elérni, mert örök igaz a nagy ma­gyar vates Ady Endre mondása: „Óh cso­dálatos Azurország, óh Élet, mily nagy és szép minden tájad, melyet el nem érünk!“ Letépték­­ az állami lobogót Znaimból jelentik: A városban most foly­nak a sorozások és Smid József vendéglő­jére, ahol a sorozásokat tartják, az előírás értelmében kifüggesztették az állami lobo­gót. Ma reggelre a zászlót ismeretlen tettesek letépték. A csendőrség megállapította, hogy a sorozást megelőző­ napon a Turnverein tartott közgyűlést a vendéglőben. A gyanú elsősorban ezekre irányult, ilyen irányban is indították el a nyomozást. A déli órákban az összetépett, elégetett lobogó maradványait megtalálták egyik külvárosi ház kerítésén. A csendőrség négy gyanús egyént letartóz­tatott. n ; 01 1902 Ilyen legyen a lakásod" BÚTORKIÁLLÍTÁS Április 29-től május 14-ig Szabad megtekintés A kiállítás keretében valódi p ® r»aszé&yQgafe üvlTluiKrapp« chnstzer Henrik bútorg

Next