Kassai Ujság, 1933. május (95. évfolyam, 102-125. szám)
1933-05-03 / 102. szám
95-ik évi. 102. szám Szerda, 1933. május 3. ooooSzerkesztőség és kiadóhivatal: o oo o KoSlce-Kassa, Fő-ufca 96. sz. Teieion 2427 o o o o o o Megjelenik naponta o o o o o o Főszerkesztő: DL- KÖVES ILLÉS EICHzelési dijak helyben és vidéken: Egy egész évre 349 korona, félévre 120 korona, negyedévre 00 korona, egy hónapra 22 korona — Egyes számára 1 korona Kosice, fő utca 94. Kérje 45. sz. árjegyzékünket ingyen! Nagy Pál Bögréd bankár öngyilkos lett Bomba május 1-én Horogkeresztes lobogó a kassai német konzulátuson (Saját tudósítónktól.) A május elseje ezidén világszerte nyugodtan tett el Mindössze néhány helyen került sor kisebb összetűzésekre: Csikágóban a kommunisták bombamerényleteket követtek el. Három bomba robbat fel a városban és hét épület megrongálódott. Emberéletben nem esett kár. Bulgáriában Slatina városban a kommunisták tüntetést kíséreltek meg. A rendőrség szétoszlatta a tömeget. Erre azután mintegy száz kommu-komoly rendzavarás nem történt. Csak Althenauban került sor komolyabb összetűzésre. Itt a nemzeti szocialisták megtámadták a kommunisták székházát. A kommunisták lövéseket adtak le a nemzeti szocialistákra, amit azok viszonoztak. A harcban egy asszony életét vesztette, egy fiatalember életveszélyesen és tizen súlyosan megsebesültek. Budapesten a legnagyobb rendben folyt le a május elseje. A munkások minden üzemben dolgoztak. Tüntetésre sehol nem került sor. • Németországban eddig még nem látott méretek között ünnepelték meg május elsejét. repülőtéren hatalmas ünnepség A tempelhofi zajlott le, melyen nem kevesebb mint egy millió ember jelent meg, hogy meghallgassa Hitler Inista megtámadta a rendőröket. A rendőrség kénytelen volt fegyverét használni. Sok tüntető megsebesült. Párisban csak kisebb összetűzésre került sor. A kommunisták összeverekedtek a royalistákkal, a rendőrség azonban hamarosan helyreállította a rendet. A legnagyobb zavargásokat Bécsben, illetve Ausztriában várták, általános meglepetésre azonban a május elseje itt is csendesen telt el. kancellár májusi szózatát és a nemzeti szocialista vezérek beszédeit, Hitler másfélórás beszédet mondott, melyben többek között bejelentette, a német kormánynak most legfontosabb feladata a nemzeti egység megteremtése. Kassán és egész Keletszlovenszken zavartalanul folyt le a május 1. Tömött sorokban vonult fel a munkásság a város főbb útvonalain és megelégedett azzal, hogy: „Munkát, kenyeret!“ kiáltásokkal tüntetett. Rendzavarásra egyetlen esetben sem került sor. Még az sem okozott különösebb izgalmat, hogy a német konzulátus épületére kifüggesztették a horogkeresztes zászlót is. A konzultáns épületét egyébként egyenruhás rendőrök és detektívek őrizték és megakadályozták a tüntetéseket. Estére a lobogót bevonták Bécsben A ZSIDÓSÁG UT]A Irta: dr. Ungár Joób A Harmadik Birodalom inaugurálásával kapcsolatosan kirobbant féktelen fajgyűlölet, a szertelen mértékig felkorbácsolt gyűlölködés szülte döbbenetes események, az organizált és intézményesített embervadászat hátborzongató kilengései világszerte felkavarták a zsidóság lelkének bensejében régóta lappangó és újabban sokfelől elevenné szított nacionális érzést. Jóhiszemű álmodozó rajongók és rosszhiszemű vámszedők nosza riadót fújnak: ti Palesztinába! Minden fajok és nemzetek kitaszítottjai, minden vérség és testvériség kitagadottjai, minden bűnök és bajok örök bűnbakjai, a föld egész kerekségén szerteszórt, sok helyütt üldözött, imitt-amott eltűrt, de sehol sem túlságosan dédelgetett zsidóság tömörülj egységes és szervezett egésszé saját otthonodban, légy úr végre megint kétezer esztendős bolyongás után a magad portáján! Népgyülések, ismertető cikkek, előadások áradata próbálja nap-nap mellett szuggesztiv erővel belepréselni a zsidóság tudatába azt a tetszetős ábrándot, hogy az ősök vérével itatott és történelmi tradícióval megszentelt földön újjá lehet támasztani a rég letűnt dicsőséges nemzeti életet, s hogy jólét, önállóság, nemzeti kultúra csábos utópiája integet hivogatóan minden zsidó testvér felé az ős és újjáéledt haza felől. Ám: tereljük csak vissza az elképzelt buja naracsligetek bóditó és mámoritó illatától megrészegült fantáziánkat a rideg és józan realitások valósághatárolta medrébe, s arra a megállapításra kell kényszerűen ébrednünk, hogy Palesztina talán mégsem az a tejjel-mézzel folyó Eldorádó, ahol abszolút jólét kecsegtet minden zsidót, a statisztika beszédes számai minden propagandánál meggyőzőbben hirdetik, hogy a lehetőségek ott is végesek s hogy a világon szerteszórt zsidók aligha áldozhatják fel gondolkodás nélkül ezért az Utópiáért egyebütt megteremtett jobb-rosszabb életlehetőségeiket. Arról itt és ezúttal ne essék szó, milyen perspektíva nyílik Palesztinával kapcsolatban a zsidó nemzeti élet vagy állameszme számára, hogy elegendő-e ily gondolatok és eszmék hússá-vérré váltásához egy évezredes megszakítás után kijászított nacionális gondolat vagy ennek fikciója, s hogy a puszta történelmi tradíció jogcíme elegendő-e a zsidóság nemzeti szupremáciájának megvalósítására és igazolására azzal az adott ténnyel szemben, hogy ez a szupremácia csak egy ott élő másik faj és nemzet rovására volna kivívható. Mondom: erről nem kívánunk most beszélni, cikkünk nem óhajt ellenpropagandát csinálni Cion eszméjével vagy a Zsidó Nemzeti Otthon gondolatával szemben, csupán arra a valóságra kíván rámutatni, hogy végzetessé válható lenne az európai zsidóságra nézve minden bajának és életproblémájának megoldását és orvoslását ettől a panaceától várnia. Ha hát a németországi események gondolkodóba kell is, hogy ejtsék a környező többi országok zsidóságát is a maguk magatartását illetően, s ha kétségtelenül le is kell vonniok ezekből az eseményekből bizonyos konzekvenciákat, ezek a konzekvenciák meggyőződésünk szerint egészen más irányúak lehetnek csak. Az egyetlen lehető és önként adódó megállapítás és okulás, amit a nemzeti államok zsidó polgárai a német eseményekből levonhatnak, az, hogy rá kellett eszmélniök: az államalkotó nemzetiségek sehol és soha nem fogadják el őket magukkal egyenlő és aequivalens testvéreknek, vegyenek bármekkora részt ki az államépítés és konszolidáció munkájából, igyekezzenek bármennyire egy hússá-vérré hasonulni az uralkodó fajhoz és nemzethez, öregbítsék bármekkora sikerekkel, eredményekkel és alkotásokkal az illető nemzet dicsőségét. Ebből a megállapításból kérlelhetetlen logikai kényszerrel folyik tehát az a további tétel, hogy a zsidóság hasztalan próbálkozván hitvallást tenni az uralkodó nemzethez tartozóság szubjektív érzéséről, — mert ez a szerelem öröklétig egyoldalú, viszonzatlan és reménytelen marad —, nincs egyéb hátra számára a nemzeti államok, tehát az összes utódállamok keretében, mint az, hogy politikailag, gazdaságilag és minden egyéb vonatkozásban a nemzeti kisebbségek között helyezkedjék el s azokkal együtt keresse boldogulását, életlehetőségeit és kulturális igényei kielégítését. Már most hátramaradna az a kérdés, vajjon külön önálló nemzeti kisebbség alakjában tömörüljön-e a nemzeti államok — s így köztük köztársaságunk — zsidósága, avagy csatlakozzék-e politikailag valamely más kisebbséghez? Nem kívánunk e kérdésben ezúttal érzelmi motívumokra, kulturális és egyéb kapcsolatokra utalni, csupán a politikai raison szemszögéből óhajtjuk a kérdést megvilágítani. " A cionista mozgalom i s az annak, kapcsán intenzívebbé fokozott zsidó nacionalista érzés prófétái óva intik a zsidóságot más nemzetiségekbe való beolvadástól, önálló zsidó nemzeti kisebbségek mellett agitálnak s ezt a tervet fentről is szívesen támogatják abból az érthető okból, mert a létező nemzeti kisebbségek megosztása az ő érdekeiket szolgálja. Ámde szolgálja-e a zsidóság érdekeit? Nem és ezerszer nem! Nem kell hozzá nagy politikai éleslátás, hogy rájöjjünk: számbelileg és szellemi, gazdasági értékre nagyobb egységek több eredményt képesek elérni, mint széjjelforgácsolt törpe minoritások. A zsidóságnak nincsen elképzelhető külön politikai, gazdasági, egzisztenciális vagy kultúrérdeke köztársaságunkban, minden érdeke, baja és igénye azonos a kisebbségi érdekekkel és ezek az érdekek végzetesen, rendeltetésszerűen a legnagyobb számban képviselt nemzeti kisebbségek táborába utalják a zsidóságot, tehát a történelmi országokban a németséghez, Szlovenszkón és Podk Ruszban a magyar nemzeti kisebbséghez. Ez a politikai elhelyezkedés, amely tisztán a helyzet felismerésén és helyes mérlegelésén alapszik, nem kell, hogy ellentétben álljon elvileg azoknak a zsidóknak politikai lelkiismeretével sem, akiknek hőn óhajtott álmuk és vágyuk, egy zsidó nemzeti otthon kiépítése. Ám épüljön ez az otthon, találjanak benne menedéket, kenyeret és megnyugvást a világ sorsüldözött, hajótörött s máshonnan számkivetett zsidó polgárai, az ellen sem emelhetünk kifogást, ha bárhol jósorsában élő zsidó a lelkében fészkelő nacionális tudattól és érzéstől fűtve hazavágyó nosztalgiával sóvárog a Szentföld felé s ég benne a vágy, hogy a történelmi tradíció jogán magáénak vallott otthont visszaszerezze, — de amíg ott minden zsidó nem találja meg az életföltételeit, addig igazodjanak az adott helyzet nyújtotta lehetőségekhez s ne kergessünk elérhetetlen délibábokat. Fizikailag és földrajzilag ma elérhető ez a pseudo- Eldorádó, de talán jobb, ha nem mindenki próbálja elérni, mert örök igaz a nagy magyar vates Ady Endre mondása: „Óh csodálatos Azurország, óh Élet, mily nagy és szép minden tájad, melyet el nem érünk!“ Letépték az állami lobogót Znaimból jelentik: A városban most folynak a sorozások és Smid József vendéglőjére, ahol a sorozásokat tartják, az előírás értelmében kifüggesztették az állami lobogót. Ma reggelre a zászlót ismeretlen tettesek letépték. A csendőrség megállapította, hogy a sorozást megelőző napon a Turnverein tartott közgyűlést a vendéglőben. A gyanú elsősorban ezekre irányult, ilyen irányban is indították el a nyomozást. A déli órákban az összetépett, elégetett lobogó maradványait megtalálták egyik külvárosi ház kerítésén. A csendőrség négy gyanús egyént letartóztatott. n ; 01 1902 Ilyen legyen a lakásod" BÚTORKIÁLLÍTÁS Április 29-től május 14-ig Szabad megtekintés A kiállítás keretében valódi p ® r»aszé&yQgafe üvlTluiKrapp« chnstzer Henrik bútorg