Kassai Ujság, 1935. október (97. évfolyam, 223-248. szám)

1935-10-01 / 223. szám

Genf és a szankciók . Azóta, hogy Mussolini útnak indította Keletafrika felé az első csapatokat, szinte naponta változott a háborús láz görbéje, hol felszökkent a csúcspontig, hol leszállt a mélypontra, de a végeredményben min­den emberben élt a reménye annak, hogy nem kerül sor vérontásra. A titkos béke­vágy fűtötte ezt a reményt, amely azon­ban most már egyre foszladozik és talán mire egyet-kettőt alszik a világ, Etiópia határvidékén eldörrennek az ágyuk. A remény megvolt eddig, annak ellenére, hogy a fasiszta légiók egymás után kel­tek át a Szuezi-csatornán, annak ellenére, hogy az angol naszádok ellepték a Föld­közi-tengert. Senki sem mert hinni a há­borús tervek komolyságában mindaddig, amíg Mussolini újabb intézkedése nem ke­rült nyilvánosságra. Mussolini — mint Ró­mából jelentik — útnak indította a hadi­tudósítókat is a keletafrikai főhadiszállás felé. Ez már komoly dolog. A háborúhoz nem elég a csatahajó, a repülőgép, az állig felfegyverzett hadsereg, a háborúhoz szükséges az a szerv is, amely irányítja a közvéleményt, amelynek kötelessége be­számolni a dicsőséges harcokról, amely­nek legfőbb feladata kedvező hangulatot teremteni. Más jelenség is van, amely igazolja a helyzet komolyságát: a Népszövetség közgyűlése permanenciában marad, mert minden pillanatban szükség lehet arra, hogy a nemzetek delegátusai tanácsko­zásra üljenek össze. Vajjon mit fog csi­nálni Genf, ha az olasz őspaták megkez­dik az előnyomulást? Ez a kérdés foglal­koztatja az európai közvéleményt. Tény, hogy Olaszország háborús ter­veinek megvalósításával súlyos sérelmet ejt a Népszövetség tekintélyén­, kellemet­­le helyzetbe sodorja azokat a hatalmakat, amelyek a népszövetségi alapokmány mel­lett törnek lándzsát, elsősorban Francia­­országot, mely legfőbb támasza a nemze­tek szövetségének. Már az is majdnem kormánybukáshoz vezetett, hogy az alap­okmányt a tétovázó francia külpolitika mellett Angliának kellett védelmeznie, várjon, ha Olaszország fittyet hányva a népszövetségi tanács rendelkezéseinek, elindítja bombavető gépeit Addisz-Abeba felé, Franciaország hajlandó lesz-e a nép­­szövetségi alapokmány szellemében el­járni, amikor arról lesz szó, hogy milyen szankciókat alkalmazzanak a hadviselő féllel szemben? A hadviselő fél jelenleg még népszövetségi tag, vele szemben még úgy kell eljárni, mint szerződésszegő tag­állammal szemben. Franciaországnak sem lehet kitérnie a szankciók megszavazása elől, bármennyire is szeretne tekintettel lenni azokra a baráti kapcsolatokra, ame­lyek utóbbi időben közte és Olaszország között kiépültek. Franciaországnak, ha sor kerül a népszövetségi tanács törté­nelmi jelentőségű ülésére, úsznia kell az árral. Hacsak­­ a népszövetségi tanács is nem fog takaródét fújni... Megírta levelét a négus az olasz királynak Elérkezett az utolsó pillanat - üzeni az abesszin császár testinek Géniből jelentik. A népszövetségi közgyű­lést elnapolták. Anglia kívánságára abban az esetben, ha a Népszövetség komoly elhatá­rozások előtt állna, a közgyűlést 24 óra alatt ismét össze fogják hívni. Báró Aloisi már elhagyta Genfet és eluta­zott Laval is. A közgyűlésen az édekelt ál­lamférfiak közül ma csak Tekle Havariate jelent meg, akit a delegátusok egy része fel­tűnő rokonszenvvel üdvözölt. Benes, a közgyűlés elnöke, beszédet mon­dott, amelyben kitért a közgyűlés munkájá­nak méltatására és a következő kijelentése­ket tette: — A genfi intézmény és paktum új életet kezd, mert egy olyan nagy ország is, mint Anglia, kijelentette, hogy a jövőben inkább, mint va­laha, a nemzetek szövetségének paktumára akarja alapítani a politikáját. Ezért azt hi­szem, hogy a nemzetek szövetsége történe­­tének új fejezetébe lép. Olyan erkölcsi, po­litikai és anyagi erőt képvisel, mint még soha. Kétségtelen, hogy a tanácsnak eddig még nem sikerült elintézni e súlyos konfliktust, de ne adjuk fel a reményt, hogy a békés meg­oldást mégis sikerül elérni. A nemzetközi helyzet súlyos, de ennek ellenére is maradjunk optimisták és higgjünk abban, hogy a nemzetközi ese­mények helyes irányba terelődnek. A köz­gyűlést nem jelentem ki lezártnak, csak el­­napoltnak. A tanács tagjai tanácsülésre jöttek össze, amelyen szintén elnapoltnak nyilvánították a tanács ülésszakát. A delegátusok elutaztak Genfből. Abesszínia kormánya táviratot intézett a népszövetség tanácsához, melyben jelenti, hogy a négus egész Abesszínia területén el­rendelte az általános mozgósítást. A távirat hangoztatja, hogy Abesszíniának nincsenek támadó szándékai, függetlenségének megvé­dése miatt kényszerült erre a lépésre a fe­nyegető olasz támadás miatt. Az abesszin kormány értesítését azonnal közölték a népszövetségi tanács tagjaival. Az eredeti terv az volt, hogy a tanács csak október 8-án vagy 9-én ül össze. A négus mozgósítási rendelete­ miatt a tanácsot már valószínűleg e napokban összehívták Az abesszin császár a népszövetségnek küldött távirattal kapcsolatban nyilatkozott. Nyilatkozatában többek között ezeket mon­dotta: — El kellett rendelnünk az általános moz­gósítást. Függetlenségünk és nemzeti létünk forog kockán. Elérkezett az utolsó pillanat, nem várhatunk tovább! az abesszin mozgósításra Olaszor­szág azzal fog válaszolni, hogy gyorsabban megkezdi a hadművele­teket. A népszövetség előre megállapított pro­gramjában — a tanácsülést kivéve — na­gyobb változásokat nem okoz a négus moz­gósítási parancsa. A tizenhármas bizottság­­ háborúra való tekintettel, olasz katonai szak­értők gépkocsikon járják be Olaszországot és kioktatják a lakosságot a gáztámadások elleni védekezésre. A sajtót és a rádiót is a háborús és a mozgósítási program céljaira használják fel. A­­ nagyobb városokban az uccákon hangszórókat állítanak fel, hogy a mozgósítással és a katonai programmal ös­­­szefüggő parancsokat mindenki hallja. Rómában nem keltett nagyobb meglepő­ — valószínűleg holnap — megkezdi ülésezé­­tést az abesszin mozgósításról szóló hir. Az sét. Sőt az is valószínű, hogy Abesszínia kő­­olasz lapok már napokkal ezelőtt előkészí­­tésére a népszövetség kiküldi megfigyelőit tették a közvéleményt erre. Általános a vé- és szakértőit Abesszíniába, remény azonban, hogy Római jelentések szerint a küszöbön álló mozgósítás abesszíniában Egész családok vonulnak be katonai szolgál­atra. Képünk ilyen abesszin családot mutat, melynek valamennyi férfitagja katona. Apa, nagyapa, fiuk és unokák indulnak teherautón a déli határvidékre, hogy hazájukat megvédjék. a négass &srimm Az abesszin császár levelet írt az olasz királynak. Római jelentések sze­rint a négus ezt a levelet egyik francia bizalmasának adta át, aki már el is jut­tatta azt Rómába és átadta Viktor Em­á­iméi olasz királynak. Jólinformáltak szerint a levél hangja megrázó. A négus drámai hangon írja le Abesszinia sorsát és sötét színekben látja a jövőt. Kéri az olasz királyt, lép­jen közbe, járjon el Mussolininál és­ akadályozza meg, hogy két keresztény nép öldöklő harcot kezdjen egymás el­len. A négus azt írja többek között, hogy Abesszinia soha nem viseltetett ellensé­ges indulattal Olaszország és az olasz nemzet iránt. Mindig nagyrabecsülte és tisztelte ezt a nemzetet. MA! — HÉT VILÁGSZTÁR A „CAPITOL“-BAN! A CAPITOL sztárokat ad. Hét sztárt egy filmben! A SZŐKE SZAKÁLL, BÁRSONY RÓZSI, VEREBES ERNŐ, ERDÉLYI MICI, DÉNES GYÖRGY, HUSZÁR PUFFY és HALMAY TIBOR. Ennyi ragyogó színész még sohase játszott egy filmben. Ez magyarázza meg: a Helyet az öregeknek rendkívüli sikerét. Aki csak teheti, megnézi! Eddig 8000 ember látta! === ADELE SANDROCK, a „baritonhangú szűz“ 50 év óta színésznő! Ez ünnepélyes alka­­da­lomból készült el legparádésabb filme: 10 év óta a legnagyobb operettsiker! Menyország a Süldőm Egy ROBERT STOLZ operett! ★ Primadonna: HAJMÁSSY ILONA ★ Bonvivant: HERMANN THIMIG * Az egész bécsi komikusgárda: ADELE SANDROCK :: HANS MOSER :: THEO LINGEN :: HEINZ RÜHMANN :: RUDOLF CARL :: :: ::

Next