Kassai Ujság, 1938. október (100. évfolyam, 224-249. szám)

1938-10-01 / 224. szám

i>ai vobiscum * Huszonnégy év után ismét olyan fal­­agaszt olvasnak több európai államban, mely elszólítja az embert az otthon me­legéből és a közösség parancsaként me­red reá, hogy hagyjon fel mindennapi éle­tével, hagyja ott családját, foglalkozását, sessen oda, ahol a végzet a legnagyobb sdozatot várja tőle. Lehet, hogy nem­okára visszamennek, lehet, hogy Európa síének más és más pontján is kigyul ez hívó láng: érezzük, hogy most már­ndnyájunkat torkonragadott a sors és történések forgatagában az annyiszor igaszt és reményt adó Hitbe fogódzikjiz­mber. E szivszorítő napra vasárnap jön, az ládság napja. Volt egy vasárnap huszon­­egy év előtt, amikor elkéstünk az imád­­ággal. A világháború kitörése sokkal vá­­atlanabbul következett be és azon a rég­­ult vasárnapon már csak az egyéni­ért szállhatott fel az ima, mert a tér­­eseménye már minden más fo­g előzött. Ma vonszoltabban, las­­mnel tart a kibontakozás. Még­­s utolszor nem magunkért, nem fektiv javunkért, hanem min­­t egész világért imádkozha­­t Londonnak egyik komor, hi­­m­letében ugyanabban a súlyos ízfiárgyamak, mint az elmúlt va­sárnapon, a világon mindenfelé ezer és ezer templomkapu tárul, a kapuval szem­en ezer és ezer oltár. Jobban ver a szi­­ekbe a harang, szomorúbban száll fel a soltár, könnyel áztatottan cseng a papi zázat, mélyből tör fel az ima, amelyet anak a keresztnek árnyában suttognak el, amely az ember szenvedését, örök tra­gédiáját jelképezi. A Megfeszített Ember ére minden templomban a meleg, élő vér pirosságával gyullad ki azon a vasárna­pon, amelyen az Élettel ellenséges titánok megint keresztet kovácsolnak, de nem az, amelyet csókra nyújt az alázatos hi­­őnek a pap, hanem azt a fakeresztet, melynek testébe a véres szeg hatol, amelyet az emberi végzet újra és újra rárak mindannyiunk vállára. Hív a templom: imádkozni kell. Mit em tehetünk a sors ellen és a lélek há­­orgását a hit megnyugvást adó szelid­­égével csillapítsuk le. Mindenki súgja igában el az imát, amelyet a szív szö­­egez és milliók zúgó mormolása legyen z a hang, amely feltartóztatja a végzetet és az otthonnál, a háztűznél tartja az em­bert, atyát enged a gyermekeknek és hit­vest az asszonynak, meleg otthoni cipót férjnek. A Pax vobiscum szavánál ta­lán felsír a pap és érezzük, hogy minden népnek imái közül miért lett ez a két szó legbensőségesebb ima. Miért köszöntött ezel a Megváltó, amikor az első hivők ázába nyitott, miért mondja egymásnak­­ a két szót üdvözlésül a keleti ember hogyan került az ájtatosság sorába ki­­tölhetetlenül az a szó, hogy: béke. A x vobiscum mélységes értelméhez velkedik az ember. Húsz esztendő béke­­gya kétségbeejtő percekben szinte tel­­ölt és megfoghatóvá válik Érezzük, gy a Pax, a béke az élet, a testbe zárt ének meleg verése, az ember igazi a. Magn­etikus, gonosz erők veszejtik kis arra a másik ösvényre, amely pujz­­­shoz vezet. Nincsenek titkos szellem­szavaink, amelyekkel elkergethetjük onoszt, de minden kétségünk és gyarló­­óink felett a lélek igazi ura a hit, az ezredek óta őrzött kincs, a kipusztit­­atlanul, megrendithetetlenül élő érzés, gy az Ég Ura segítségül jön ott, ahol nden ködbeborultnak látszik. A templo­­m tízezreiben a békéért fognak imád­­zni. Ha az emberi fohászt energiává esne feldolgozni, akkor olyan erőt erne a világ, amely minden más erővel embeszáll. De az imát nem lehet meg­­szesíteni. A lélekből jön és odaszáll, ahol ndenki felett ítélkeznek. s Megegyezés Münchenben Prágából jelenti a CTK. Mint már közöl­tük, a müncheni négyhatalmi konferencia tanácskozásai a délutáni órákban­­ vették kez­detüket. Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier behatóan áttanulmányozták a cseh­szlovák kérdést és sorra boncolgatták annak rendezési lehetőségeit. Azután a tám^jso^jA k­aí iiieS»zaiCiib­áaá. ‘ j.,ism­ét­ hagyta el a „Führerbau“-hotelt és Henderson berlini angol nagykövet kíséretében a „Re­gina Palast Hotel“-be hajtatott Daladier francia miniszterelnököt a konferencia meg­szakítása után Göring marsall, porosz minisz­terelnök kísérte el szállodájába, ahol Daladier a francia delegáció tagjaival együtt uzsonná­zott. Az uzsonnán részt vett Francois Poncet berlini francia nagykövet, Göring, Neurath báró volt külügyminiszter, a német titkos­tanács elnöke, Dietrich dr. német sajtófőnök, azonkívül több német és francia újságíró. Daladier ezután visszatért a tárgyalások színhelyére. A szállodából a „Führerbau”-ba vezető úton a tömeg lelkesen éljenezte. Ha­sonló lelkes ünneplésben részesítették Cham­berlain angol miniszterelnököt is, aki nyu­godt mosollyal lépett a tárgyalóterembe. A további tárgyalások ezután folytatódtak. A Havas-ügynökség jelentése szerint Daladier miniszterelnök nyomban meg­érkezése után külön tárgyalt Hitler né­met birodalmi kancellárral és Göring porosz miniszterelnökkel. A beszélgetés igen szívélyes keretek között zajlott le. ■ ui* - m '(• , i' < * *’-'■ V . i. hogy a müncheni történelmi jelentőségű négyhatalmi konferencia után tartós együttműködés fejlődhet ki Németország és Franciaország között. Daladier ezután Chamberlainnel tárgyalt, majd­ Mussolinivel váltott néhány baráti szót. Ilyen előzmények után kezdődött meg a csehszlovák probléma fölötti vita. A tárgya­lások során Hitler hangoztatta, haladéktala­nul fontos, hogy a kérdést gyors tempóban rendezzék és igen sok függ attól, hogy min­den további várakozás nélkül valóra váltsák az ígéreteket. Utána Chamberlain, Daladier és Mussolini ismertették kormányuk állás­pontját a bonyolult problémában. A Havas­ügynökség jelentése szerint Mussolini meg­emlékezett a spanyol polgárháború problé­májáról is. Állítólag javasolta az önkéntesek visszahívását A CTK londoni jelentése is megállapítja, hogy Münchenben tárgyalnak a Spanyolor­szágban harcoló olasz és más önkéntesek visszahívásáról is. Természetesen a csehszlovák probléma sürgősségére való tekintettel minden m­ás Icélyié­­x ucgulitasa fcstieiine VaUcrúö sin­ lT Mégis általános a nézet, hogy úgy Chamber­lain, mint Mussolini őszintén kívánják, hogy előbb vagy utóbb egész Európában az ös­­­szes vitás problémákban békés megoldások­ra kerüljön sor. Tehát egészen bizonyos, hogy Mussolini a spanyol kérdésben is nagy­jelentőségű kijelentést tett. A Reuter-ügynökség müncheni jelentése szerint Chamberlain a tárgyalások befeje­zése után fáradtan, de kitűnő hangulatban tért vissza szállodájába. Az újságírók meg­rohanták az angol premiert, aki mosolyogva hárította el a rohamot és kijelentette, hogy egyelőre még nem tehet semmilyen nyilat­kozatot. Abból azonban, hogy a négy nagy­hatalom vezető tényezői hat óra hosszat tárgyaltak, arra következtetnek, hogy meg­egyezésre van kilátás. A megállapodást átnyújtották a berlini csehszlovák követnek Chamberlain, Mussolini és Daladier elhagyták Berlini Minisztertanács Prágában­ A müncheni négyhatalmi konferencia után átnyújtották Mastny berlini csehszlovák kö­vetnek a négyhatalmi konferencián eszközölt megállapodást A CTK jelenti Münchenből. A német sajtóügynökség jelentése szerint Chamber­lain, Daladier, Mussolini és Hitler az esti órákban folytatták tanácskozásaikat, me­lyek belenyúltak a késő éjszakába. A meg­beszélések fél kettőkor értek véget. Elsőnek Mussolini olasz miniszterelnök hagyta el Münchent A Duce félórával a konferencia befejezése után, tehát még mára virradó éjjel 2 órakor visszautazottt Mün­chenből Olaszországba. A pályaudvaron óriási tömeg ült össze, mely lelkesen ünne­pelte Mussolinit. A pályaudvaron Hitler kan­cellár, Göring marsall és Németország többi magas funkcionáriusai búcsúztatták a Ducét, aki szívélyes búcsút vett Hitlertől. Musso­linit fasiszta köszöntéssel búcsúztatták és a vonat az olasz himnusz hangjai mellett ki­gördült a pályaudvarról. Újabb Münchenből érkező jelentések sze­Münchenből jelentik: Chamberlain angol mi­niszterelnök ma a délelőtti órákban magán­kihallgatáson jelent meg Hitler kancellárnál. A kihallgatást Chamberlain kérte. A két államférfi behatóan tanácskozott azokról a kérdésekről melyek még vita tárgyát képezik ,es juttatta el Prágába a müncheni négyha­talmi javaslatot, melyet a minisztertanács nyomban tanulmányozás tárgyává tett . Mastny berlini csehszlovák követ ma reg­ I­rint az éjszakai konferencia beefejezése után Hitler vacsorára hívta meg Chamberlaint, Daladiert és Mussolinit. A vacsorán részt­vett az előkelő vendégek teljes kísérete is. A megbeszélésekről semmi sem szivárgott nyilvánosságra. A magánmegbeszélések miatt Chamberlain csak az esti órákban utazik el Münchenből. Daladier francia miniszterelnök kíséretével együ­tt repülőgépen déli 1 órakor utazott vissza Münchenből Párisba. Chamberlain magánkihall­gatáson Hitlernél

Next