Kataszteri Közlöny 1893 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1893-01-16 / 1. szám

60 KATASZTERI KÖZLÖNY. 5 Г váltható, szinte rabszolgaság volt s minthogy a lopás, mint az ellene hozott azon korbeli törvények sokasága és szigorúsága bizonyítja, igen gyakori volt : hihető, hogy ez után is sokan jutottak szolgaságra ; a tolvajok ellen hozott törvényeket hiven végre nem hajtó biró, a lovakat s ökröket felsőbb engedelem nélkül külföldre eladó határőr, Sz. László törvénye szerint, a mást tolvajul elfogó s azután a tolvajságot bebizonyítani nem tudó, visszatorlás utján, Kálmán király törvénye szerint, szinte szabadságát veszté s a szó szoros értelmében „bőrével" lakott. A római s ó-német jognak nálunk is alkalmazásba jött ismeretes elvei: Partus sequiter ventrem ; Die unfreie Hand zieht die freie nach sich ; Trittst du meine Henne, so wirst du mein Huhn" stb. nagyra szaporították a rabszolgák számát. Mig a szabadok hadakoztak, főleg ezen rabszolgák művelék a földet. Voltak azonban, mint mondák, szabad földmivelők is, részint itt születtek, a föld régi lakosainak maradékai közül azok, kik ellen nem szegülvén, ősi földeik birtokában és szabadságukban megmaradhattak, részint a magyarok közül azon szabad születésűek, kik magukat földmivelésre adták, részint jövevények, németek, csehek, lengyelek, görögök, spanyolok, saracénok, örmények stb. (hospites), kiket első királyaink örömest hivtak s fogadtak az országba s kik földeiket részint teljes szabad tulajdonul birták, részint a király s nagybirtokosok földeit vállalták át, szabad emberekhez illő feltételek alatt müvelésre, mely feltételek annál kedvezőbbek voltak, minél nagyobb volt a müvelésre váró földek mennyisége s csekélyebb a művelő kezek száma. Idővel is szolgák állapota jobbá, a szabad földművelőké pedig rosszabbá lett. Mert az elsők, emberileg érző nagy és szent királyaink által lelkesen pártolt s törvények által is elősegített szabadon bocsátások s kedvező más törvények által némileg enyhülének, sőt maga a rabszolgaság undok neve is elég korán elenyészett hazánkban s jobbágyi névre változott, minek előbb egészen más jelentése volt; mig a szabadok, a királyi várak földeivel együtt eladatván, először is I. Lajos törvénye által kilenczed alá vettetvén, majd egyéb megszorító törvények s főleg a hatalmasok elnyomása által szabadságaikban korlátozhatván, szemlátomást alább szállottak s igy a földművelők szabad és rabneme közt a különbség eltűnvén, sorsuk egymáshoz nemcsak közeledvén, hanem ugyanazzá is válván, „jobbágyok" közös neve alatt foglaltattak, egy száz meg száz viszontagságot szenvedő néposztálylyá. Birtok iv vagy nyilvántartási jegyzék? A mérnöki nyilvántartás egyik sürgős kérdését jelenleg az képezi: váljon a mérnöki műveleteknek a kataszteri telekkönyvek — és ezt pótlólag a későbbi változásokról felvett nyilvántartási jegyzékek, vagy pedig az egyéni birtokívek szolgáltatnak-e czélszerűbb és biztosabb kiindulási alapot arra nézve, hogy a betétszerkesztés czéljaira minél kevesebb utólagos pótlásra szoruló munkálatot nyújthassunk. Ennek elbírálása végett szükséges lesz mindkét eljárási módnál felmerülő munkamennyiség összehasonlításán kívül, a nyert eredmény megbízhatóságának fokozatára és a kivitelnél szükséges egyéb körülményekre is figyelemmel lennünk. Lássuk tehát, mily eljárási rendszer követhető mindegyik esetben és mennyire felel meg azoknak eredménye a kitűzött czélnak, végre nem forognak-e fent a kivitelt gátló vagy túlságosan bonyolulttá tevő körülmények ? Mindkét módszer mellett szükségünk van a kataszteri telekkönyvekre, a birtokvázlatokra és térképekre, illetve azok másolataira. Mindezen okmányok rendelkezésünkre is állanak. Azonkívül az eljárási módnak megfelelőleg a nyilvántartási jegyzékekre, illetőleg az egyéni birtokivekre. Ezen igénytelen czikk szerzője— pár kivételtől eltekintve — eddig következőleg járt el : elővette a legrégibb keltű nyilvántartási jegyzéket és minden területileg érintett, vagy egyáltalán mérnöki eljárás alá eső részletnél a kataszteri telekkönyvben annak szélére (margó) puha trónnal a nyilvántartási jegyzék évszámát, terjedelmes jegyzékeknél a változás tételszámát is beírta. Ez eljárást valamennyi jegyzéknél ismételte, természetesen a többször változottaknál több előjegyzést, illetve utalást is tett. Hasonló eljárást követett el a helyszínelő felügyelőségektől netán áttett „felmérendők jegyzéke", vagy a betétszerkesztés által átutalt „kimutatással" is, az előbbieket, az utóbbiakat , és a megfelelő tételszám előjegyzése mellett. Ezen aránylag csekély időbe kerülő eljárás mellett, miután a becslő személyek által eszközölt, de jegyzékbe nem vett változások szines tentával vannak keresztül vezetve , az összes feldolgozandó munkaanyag arithmetice rendezve lett; viszont az egyes változások alá kerülő részleteknél az iránnal tett utalások után könnyű volt az illető jegyzékből a változás természetét illető adatokat felkeresni és a kézikönyvbe bejegyezni ; úgy hogy a téli munkálatoknál már a nyilvántartási jegyzékek a kidolgozásnál nélkülözhetőkké váltak, és végül a sorrend folytán a részletek felkeresése a térképeken és a kézikönyvbe való berajzolása, viszont a változásoknak a térképen való keresztülvitele is fölösleges idő- és munkaveszteséget nem okozott. Az így kezelt munkaanyag a vizsgálat szempontjából is alig hagyott fenn kívánni valót. Térjünk át ezek után a birtokivek alapján eszközölt nyilvántartási mód tárgyalására és pedig szolgáljon mintául egy 60-as években felvett ki-