Kataszteri Közlöny 1895 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1895-01-16 / 1. szám
5 KATASZTERI KÖZLÖNY. jegyzőkönyvbe vesszi és ugyancsak igy jár el oly részleteknél is melyek beszántásaikkal egy szomszédos községbe mélyen benyúltak. Nagyon görbe községi határok kiegyenlítését régi okmányok és térképek alapján megkisérli és kölcsönös beleegyezés mellett kevésbé görbévé avagy egyenessé tűzi ki ha ez azonban nem sikerül az eljárásról felvett jegyzőkönyvet a felmérési intézőnek beküldi. A háromszögelés. Az első rangú háromszögméreti pontok meglévén határozva a másodrangú pontok a fejedelemség egyes részeinek háromszögméreti pontjai észlelésével egy e feladatra különlegesen kiszemelt mérnök, bizatik meg. A háromszögekben lehetőleg mind a háromszög meghatároztatik. Ha valamely távolság két vagy több háromszögből számítható ki, akkor az így számítás útján nyert oldalhosszak középarányossának nem szabad i/ipoop résztől eltérnie. A másodrangú háromszögekben 12 foknál kisebb szögnek nem szabad előjönnie, az az semmiféle eredmény, melyet esetleg egy nagyon hegyes szög befolyásol soha ne tekintessék másnak, mint controlnak és a számtani közép arányos megállapításánál félig oly fontosság tulajdonítassék neki, mint egy egyenoldalú háromszögből nyert eredménynek. Ugyan e szabály áll a harmadrangú pontoknál csak hogy itt csak a 8°-nál hegyesebb szög jön ily elbírálás alá és a harmadrangú háromszögeknek más háromszögekből számított oldalhosszai középarányosaikban többel nem térhetnek el, mint 1:5000-hez. A távolságok lehetőleg a háromszögekből, miknek minden szöge észleltetett, számíttassanak és más mód elkerülhetlen esetekben alkalmaztassék. Álláspontok választásánál a tornyok, mint ilyenek lehetőleg mellőztessenek, amennyiben azok, ha nem eléggé szilárdak a felállításhoz szükséges biztonságot nem nyújtják és azonfelül az onnan észlelt szögeket reducálni kell a középpontra. A nyílt mezőn választandó álláspontok lehetőleg düllő sarkok, avagy mesgyekövek legyenek a melyeken azután a felettük felállított theodolit függélyes tengelye iránt egy jel bevésendő. Ha az állás közelében nem volna kő akkor az egy hosszú vasabroncscsal közétett facsövek által lesz megjelölve a melyen a bevésett kereszt avagy egy szög jelöli az észlelés pontját. A másodrangú álláspontok ugy jelöltetnek illetve állandósítottnak, hogy egy láb vastag és hosszú kő a földbe úgy ásatik le, hogy annak felső színe egy lábnyira van a föld színétől, erre ismét egy másik 1 láb 4 hüvelyk hoszszú kő jő úgy, hogy az 4 hüvelynyire a föld felett ki játszik. Ahol országutak vezetnek át, lehetőleg a mért földkövek közül az */» V2 V» zzel jelölték a másodrangú hálózat pontjait, a többi 100—100 rúdra (Ruthen 1 rud= 3'988 m) fekvők pedig minden körülmények közt a harmadrangú szögméreti pontokat képezik. Ha a kitűzés a határ igazító által hibásan avagy nem kellő értelemmel eszközöltetett, az a három szögellő mérnök által utánpótolandó és e munkájáért járó díjat a felmérési intéző ítélete után köteles a határ kiigazító megtéríteni. Az álláspontok helyes választása, a legnagyobb gyakorlati fontossággal bír és egyszersmind mértéke a három szögellő mérnök áttekintési képességének és ügyességének. Az álláspontok választásánál természetesen határozott szabályok nincsenek, függvén a térszíntől és a meghatározandó pontoktól, mégis mint általános irányelvek következő szempontok szerepelnek. 1) minden álláspont biztos pontokból könnyen bemérhető legyen és meghatározhatásában eleve elegendő biztonságot nyújtson. 2) hogy egy álláspontról csatlakozólag a legközelebbihez, elegendő számú harmadrangú pontok észlelhetők, ellenőrizhetők legyenek. 3) h°gy a községek közelében és magában a belsőségekben, melyek nem theodolit segélyével lesznek meghatározva, annyi biztos pont (tornyok, villámhárítók, házsarkok, kémények) legyenek észlelve, hogy azok alapján és azok ellenőrzésével egész biztonsággal csatlakozzék az utcza hálózat a külső háromszögméreti pontokhoz. Maga az észlelés a vízszintes szögeknél következőkép történik, miután minden az álláspontunkból látható pont beirányításánál a mutatók állása le lett olvasva, a távcsőaz utolsónál áthajltattk és a jelek fordított sorrendben újból észleltetnek míg nem az elsőhöz visszatérünk. Hogy észleléseinknek a lehető legnagyobb pontosságot biztosítsuk a távcső excentricitása folytán, minden észlelt pont ezen kívül legalább még egyszer, a limbusnak bármely helyzetéből kiindulva lesz leolvasva, hogy így a kiigazítási hiba a minimumra csökkenjék. A vízszintes szögmérések alkalmával olvastatnak le a zenith távolságok még pedig vagy közvetlenül a köveket nézve avagy az azokra felállított Irud magas jelfát observálva. A mélységi és magassági szögek leolvasása a theodolitnak mindkét állásában történik megjegyezve a nagyobb pontosságot közel ugyanazon eljárással mint a mi magasság mérésünk. Minden másodrangú pont magassága meghatároztatik, a harmadrangúak közül csupán a térszín eléggé pontos feltüntetéséhez szükségesek A magasság mérések észlelésénél különösen a nap tartandó távol, melynek nagy befolyása lévén a szintező buborékjára, nagyon kétessé teheti a pontos leolvasást. Az észlelések mindig sátor alatt történnek, melynek nyílásai minden táj felé szolgálnak, ugy hogy a műszert sem a nap sem a szél nem éri. Ha észlelés közben a mérnök delel, az állvány mozdulatlanul tovább maradhat, azonban a theodolit minden körülmény között a ládába tétetik el, mely ismét árnyékba helyeztetik. Az állvány lábai szilárdan kell, hogy álljanak, ezért a talajon czövekek lesznek jó erősen beverve és erre helyeztetik a stativ. E czövekek közül a föld elvétetik, ne-