Kataszteri Közlöny 1913 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01 / 1. szám

— 3 — felsorolt hibák hatása következtében az LM és LF irányértékek javítást fognak kapni. Nevezzük a meridián irányát jelző M pont zenittávját ZM-nek, az F pont zenittávját ZM-nek; a megfelelő inklináció hibákat vonatkoztatva a horizontális tengely nyugati, illetve bal végére IM és JF-nek, akkor a korrigált irányértékek lesznek az F illetve M pontra: . . , ry | ry \ kör bal LF + IF cotg ZF ±­­ cosec ZF | kör jobb LM + IM cotg ZM + „ cosec ZM { KEI"?3* Ez értékeket behelyettesítve az azimut képletbe: .AF­­Lf — LM + /­ cotg ZF — IM cotg ZM + c | cosec ZM — cosec ZF | kör nyugat (bal) kör kelet (jobb) E képletből láthatjuk, hogy a két körállásban nyert irány­értékekből számítva az azimut értéket, az utolsó tag kiesik a számtani középből, továbbá hogy az iF cotg ZF és iM cotg ZM tagok értéke nagyobb zenittávok esetén — ami földi pontoknál majdnem mindig bekövetkezik — igen kis javítást adnak, már arra való tekintetből is, hogy az inklináció hibát amúgy is igyek­szünk minél kisebbé tenni, úgy hogy e tagok elhanyagolható­k. Az excentricitási hiba pedig távcső áthajtás és alhidade forgatás által esik ki. Lényegesen megváltozik az egész eljárás, ha a meridián iránya nincs kitűzve. Ez esetben az azimut mérést meg­előzőleg, a meridián irányának meghatározásáról kell gondos­kodnunk ; esetleg az azimut mérést mindjárt összekötjük a meridián irányának a meghatározásával. A meridián irán­yát ismerni fogjuk, ha egy tetszőleges a, 8­­koordinátájú csillag bizonyos időpontbeli azimútját kiszámítjuk E számítás a fundamentális csillagászati háromszög ismert kép­leteivel történik. . sin 9 cos t — tg Ь cos <p vagy cotg An = —-^ Slfl t . . sin t tg An — — tg l cos <p — sin ? cos t t = óraszög, Ь = a csillag deklináció,­­p = az észlelési hely föld­rajzi szélessége. Az óraszög (t) ismerete megkívánja, hogy az . tg t tg M , I _. tg Ь tg A = ° . * ahol tg M = sin (­p — M) & cos­t

Next