Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-09 / 41. szám
407 azt szelíd modorban sikerülene eszközölni, másrészt tekintettel kelle lennie a keresztény hatalmak képviselőire és flottáira, melyek ez időtájban Osakában valának együtt.— Omurában is sok keresztény volt bebörtönözve. Itt a börtönök roszul összetákolt deszkakantból állottak, úgy hogy a foglyok az idő minden viszontagságainak ki voltak téve. A kisgyermekek majdnem mind meghaltak, szintúgy az első hónapokban négy felnőtt lett a nélkülözések áldozatává, noha a foglyokkal, mint látszott, nem bántak oly kegyetlenül, mint Nagasakiban s csupán elegendő táp és ruházat hiányában voltak. Hidsen tartomány is szolgáltatta a maga hitvallóit; miután egyik faluban hiában kísértették meg a keresztényeket korbácsütésekkel arra bírni, hogy a pagodákat látogassák, 97-et Takadsimába, egy a kikötő előtt levő szigetre vittek, hol a szénbányákban alkalmazták őket. Ezzel meg nem elégedve, 1867-ki deczemberben többeket kínpadra feszítettek, és miután ez sem használt, Fukahoriban bebörtönöztettek; köztök volt egy catechéta, ki egykor gyengeségében a hitet megtagadta, most azonban a hitszilárdságban a többinek is példányul szolgált. Hogy a többi tartományban miként kezdődött az üldözés, arról nincsenek közelebbi tudósításaink, miután a japáni hatóságok a keresztények elleni eljárásukat minden módon titkolni igyekeztek. Eközben politikai fordulat állott be, mely azonban, mint látni fogjuk, az üldözött keresztényeknek nem hozott könynyebbülést. Paksi. Remegve gondolom : hátha ez csak álom...! Nem hisz a menny népét akár megszámlálom. Számítok : egy, kettő, számitok igy ezret. Ennyi dicső szellem, egy hiú álomnak Szárnyán nem lebeghet, így fonva s fűzve a gondolat szálait, Kifeszitém lelkem szárnyas vitorláit, S villámként evezve a fényvilágűrben, Az egész mennyország isteni pompában Előttem fölleben. De ha minden fövény, porszem s vizcsepp szólna, Beszélne örömről, fényről fű, fa lombja, S a csillagserg a menny belrt könyve lenne, Nem érezné által, ha egygyé forrna is, Az emberek szive... Aranyos szivárvány és napsugár-fonat, Művészileg kötve képezé a falat. Gyűrűként övezé gyönyörű éden, Csillagfényből szövött pillangós szőnyegén Sok kis angyal pihen. Körülfolyta szendén a szivárvány-termet, Melyben aranyfelhő, Isten trónja fénylett Kristályvizű csermely, habja mint a harmat, Melyet a gyöngyvirág, májusi reggfénynél Illatkeblén ringat. — Úgy hallám, e csermely a kis árvák könye, Melyet őrangyaluk Isten elé gyüjte, Bizonyságul majdan a kőszivek ellen... Hány árva szem fördött a zsarnok kény miatt Keserű vizében ? Ezt nem ott gondolom, oh mert ott az öröm Szűz mint teremtéskor, nem burjánoz üröm, A búnak nincs laka, idegen a sóhaj, Számüzvék onnét e sötétség leányi, Hónuk a földtalaj! Sürgés-forgás támad, sorakoznak rendre A menny polgárai, a menet fölére! Láng-szárnyú kerubok, Illés tűzszekerén Röpítik Máriát, eleibe siet Fia üdvözölvén. Fölharsog örömmel a »Regina coeli«, Mennykirálynéjának homlokára tűzi A csillag koszorút az a két kis angyal. Fölismertem mindjárt, s azután halk hangon A szent ének elhal. A dics-koszorúzott királynéhoz gyűlnek Az ég hervadhatlan virági a »szüzek« S üdvözlik szűz bájjal: »karunk királynéja« S velek, zeneg az én ajkam is édesen : »Üdvözlégy Mária.« — Ottvoltak a piczi szentek is csoportban... Kezében mindenik ezüst-sípot tarta, Fújván szépen-lassan , s a síp méla hangon »Üdvözlégy Mária« szólt, mely hang altatá El őket egykoron. S most valami bűvös, elragadó zene, Mintha szűz kebelnek egy szent húrja zengne, Melyre a szív majd sir, majd örömtől hal el, »Ave Máriára« a reggeli harang Ébreszt égi kecsesei. Mintha Gábor szivét birná e kis harang, Érez nyelvén gyönyörűn zeng az angyali hang, 41* Üdvözlégy 34 ária. Ave Máriára hí az esti harang, Erez nyelvén gyönyörűn zeng az angyali hang ! Szent áhitat, a szív gyöngyharmata száll meg Bűvös zenéjére, keblem rózsát fakaszt... Ajkam imát rebeg. Nyelvemen rezeg még az isteni Amen. Mária szent képe ragyog égi fényben. Szűz mosoly dereng mint a pirosló hajnal Szeplőtlen ajkam , aranyos trónjáról Lelép seraf szárnynyal. Angyalkák övezik csodálatos sorban — Mintha volna liliom a rózsacsokorban — Örömdal, üdvének s az Ave Mária Oly édesen ömleng kisded ajkaikon, Mintha szellő sírna. Előtte nagy tábor, mintha hattyúsereg Húzódnék a földtől az egekig, zeneg Hosannát örömmel, Alleluját vígan Kerubok, az Isten trónja diszőrsége Urnapi pompában. Egyszerre lep meg a bátorság s félelem, Öröm s csodálkozás, szivrepesve nézem A menyei látványt, bizonyos szent ihlet Tölt be, midőn felém kezéig egy szép kerulet szárnyaival illett. Lelkem avult anyag öltönyét levetve, Röpült velek könnyen; Alattam a földnek képe mint sötét pont Eltűnt; körülöttem játszva két kis angyal Csillag-koszorút font.