Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1874-05-28 / 22. szám
Budapest, 1874. 22. szám. Május 28. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 fid.. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társillat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghezLövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Az adózás. (Cs. J.) Az anyagi érdekek főszerepet játszanak jelenleg a nemzetek életében s hazánknak is majd minden figyelmét az foglalja el, hogy miként hozza egyensúlyba a bevételek és kiadások mérlegét. Az adók emelése révén ilyen esetben rendesen javaslatila, akarva nem akarva az adózás szomorú jelenségét taglalja az elme, s így nem lesz talán érdektelen, ha mi is vizsgálódásunk körébe vonjuk, nem azért ugyan, hogy számokkal mutatgassuk annak nyomasztó emelkedését, mert ezt úgy is eléggé van alkalmunk hallani a budgetviták alkalmával, hanem, hogy lássuk, milyen elvek vezetik vagy vezethetik az államférfiakat az adók kivetésénél ? Itt is, mint a közéletben forgó elvek legtöbbjénél egyoldalú felfogásra találunk, mely vagy az egyes emberek érdekét védi vagy kizárólag az államét. Amaz szerint az igazság azt követelné, hogy mindenki egyenlően járuljon az adó terhének viseléséhez, mint a társulatokban minden tag egyenlőképen fizet, vagy amint a kereskedőnek áruczikkéért épen oly árt tartozik fizetni a szegény, mint a gazdag. Csakhogy ezen eljárás szerint igen kevés jövedelme lenne az államnak, mert a szegény nem bírná teljesíteni a reá eső kötelezettséget. Az egyoldalú felfogásnak ily kirívóan téves álláspontja azonban még nem riasztja vissza az egyesek érdeke mellett harcolókat és azzal állanak elő, hogy azon mérvben kell mindenkinek részt venni az állam terheinek viselésében, amely mérvben részesül az állam által nyújtott előnyökben, s miután a gazdagok leginkább igénylik az állam segélyét birtokaik védelmére a szegény nép ellenében, tehát nekik kell legnagyobb részben ama terhek viseléséhez is járulniuk. De igaz-e, hogy a gazdagok nyernek legtöbbet az államrend által? Nem volna-e könnyű nekik e nélkül a szegény gyámoltalan osztályt a szolgaság járma alá hajtani ? Mindez megfordult Stuart Mill elméjében is, s e különben nagy tudós nem tud a zűrzavarból másképen menekedni, mint ama fölfedezéssel, hogy itt nem is anynyira az igazságot kell zsinórmértékül venni, hanem a hasznossági elvet, mi más szavakkal annyit jelent, hogy nem az egyesek érdeke szerént rendezendő el az adózás, hanem az állam haszna, érdeke szerint. íme, itt a másik szélsőség, hol az egyesek érdeke többé tekintetbe sem jön, mert az állam mindenhatósága előtt el kell enyésznie az egyesek parányi, látszólagos jogának. Az adó kivetésénél legfölebb arra tekint, hogy az egyeseket annyira ne terhelje, miszerint adózási képességük tönkre menjen, épen úgy tesz tehát, mint a rabszolgák ura, ki csak azért nem öli meg lenyűgözötteit, hogy tovább is hasznukat vegye. Igen természetesnek találjuk, hogy az állam mindenhatósága mellett küzdők a természeti jogot eltörültnek jelenték ki, hisz a merő Utilitarismus miképen is egyeznék meg az ember természetébe vésett igazság követelményeivel? Bentham egyenesen önkénynek és feltétlennek mondja a természeti törvényt, mert mindenki saját kedve szerént értelmezheti, s annak mégis a feltétlenség színét, kölcsönözheti, hogy a feltétlenség jellege nincsen inyek szerint az egyoldalú érdek képviselőinek, azt értjük, de hogy az önkényűség ellen száll síkra az, ki minden jogviszonyt múlékony életű történeti törvényekre akar alapítani, azt belátnunk a logika megértése nélkül nem lehet. Az érdekek ily egyoldalú képviseltetése mellett tehát lehetetlen az igazságot követnünk az adózás rendszerében, mi azonban nem jogosít föl bennünket arra, hogy a merő hasznosság elvéből induljunk ki, mert mind a kettő az értelmi állásponton áll, hanem egy magasabb álláspontra utal minket, tudnillik a részlegesre, hol épen az igazság követeli az adózás rendszerében is épen úgy kielégíteni az állam, mint az egyesek érdekét. 22.