Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1874-01-22 / 4. szám
Budapest, 1874. 4. szám. Január 22. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 1 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Bajaink. (K.) Sanyarú időket, nehéz napokat élünk! Ezt halljuk folyvást, ez hangzik úton-útfélen füleinkbe, s mintha bajainknak nem is volna más gyógyszere, majd egyes embereket, majd a rész rendszert, majd a reánk fejlődött nehéz társadalmi viszonyokat, majd a rendkívüli időjárás által előidézett rosztermést hozzuk föl a nyomasztó körülmények okai gyanánt. Sanyarú időket, nehéz napokat élünk. E szavak igazságát nem tagadja senki, az ajkainkról elszálló sóhaj valóban létező tényállást fejez ki. A nyomor képe sokkal ijesztőbben lép föl, semhogy ne éreznék az erősen kifejezett kép szívünkbe mélyedő hatását. Előttünk esdekel az ínség megtestesült alakja, ezer segélykiáltással halmozva el bennünket. A magános és az állam egyaránt eladósodva, a hitel alapjaiban megingatva, a kereskedelem és ipar, mely nálunk az igaz még csak bölcsőjében van, alig tengeti életét, s ma az egyiknek, holnap a másiknak jő nyakára az executió. Vájjon segítünk-e azonban a bajon, ha érte egymásnakszemrehányást teszünk, szerencsétlenségünkért majd egyiket, majd másikat vádoljuk? Nem rejlik-e bajainknak oka mindnyájunkban? S várjon csupán a rosz termés okozta-e azon nagy válságot, melynek súlyos terhe alatt még most is nyögünk? Aligha. Nagy hibája volt a magyarnak mindig, s itt kivétel nélkül értem hazánk lakosságát, minden nemzetiségi megkülönböztetés nélkül, hogy a dolognak könnyebb végéhez szeretett nyúlni s nem tartozott soha s nem tartozik ma sem kiválóbb tulajdonságai közé , többet dolgozni, mint amennyit a mindennapi élet szükségei követelnek tőle. Több munkára csak a takarékossági ösztön serkenthet, ez pedig teljesen hiányzik nála, s a könnyelmű különben szeretetreméltó ember tulajdonságaival bír kiválóan, ki máról holnapra él, nem számol a jövővel. Népünkben nagy mértékben megvan a jólélésre való hajlam, de hiányzik benne a komoly törekvés a jóllétre, a vagyonosodásra. S ez okozza aztán, hogy egy vagy két év gyenge termése, minden más kívülről jövő megrázkódás nélkül is, képes nemzeti vagyonosodásunkon oly csorbát ejteni, melynek helyrehozására évek hoszszú sora kívántatik újra. Ezen takarékossági ösztönt kell népünkben fölébresztenünk, s ezzel sok társadalmi bajnak is fogjuk elejét venni. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha első sorban magunk megyünk jó példával; mert nem szóval,hanem jó példával fogunk csak hathatni a népre, s mert tagadhatlan, hogy ott, hol ma X. gr.-nak, holnap Y. uraságnak jószágát verik dobra, ott a népben soha sem fog a takarékossági ösztön gyökeret verni. Hasztalan minden tanítás ott, hol a jó példa hiányzik. Szorítsuk meg tehát kiadásainkat a legszükségesebbre, s utánozzuk német szomszédaink példáját, kik ernyedetlen munkát szigorú takarékossággal tudnak párosítani. E kettő a legbiztosabb és egyedüli óvszer az elszegényedés és vele járó egész sereg egyéb társadalmi bajok ellen. A szigorú takarékossággal párosult munka megbecsülhetlen értéket képvisel, s amely nép ezt elsajátítani nem törekszik és nem tudja, az mindig szegény marad, az soha független nem lehet. Tegyük eléje a szükségest a hasznosnak, a hasznosat a mulattatónak. Legyünk elég erősek arra, hogy tudjunk lemondani. Száműzzük a vagyont fölemésztő fényűzést háztartásunkból, legyünk egyszerűk öltözetben, szűkebb marknak konyhai kiadásainkban, ne feledjük mindenekelőtt, hogy szegények vagyunk s éljünk a szerént. Az államtól takarékosságot követelünk s mi nem tudunk takarékosak lenni. Legyünk mi mindenekelőtt azzá és az állam is azzá lesz, mert ki alkotja az államot, talán nem mi? Aki nem takarékos sajátjával, az nem lesz takarékos a közvagyonnal sem. Az állam is csak úgy lehet erős, — mondá nemrég egy kitűnő kath. államférfiu, — ha polgárai erősek, erőt pedig a vagyonosság ad. S mi tegyük hozzá : vagyonossá csak munka és takarékosság tesz.