Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-22 / 4. szám

Budapest, 1874. 4. szám. Január 22. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 1 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztő­séghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. B­aj­a­i­n­k. (K.) Sanyarú időket, nehéz napokat élünk! Ezt halljuk folyvást, ez hangzik úton-útfélen füleinkbe, s mintha bajainknak nem is volna más gyógyszere, majd egyes embereket, majd a rész rendszert, majd a reánk fejlődött nehéz társadalmi viszonyokat, majd a rendkívüli időjárás által előidézett rosz­termést hozzuk föl a nyomasztó körülmények okai gyanánt. Sanyarú időket, nehéz napokat élünk. E szavak igazságát nem tagadja senki, az ajkainkról elszálló sóhaj valóban lé­tező tényállást fejez ki. A nyomor képe sokkal ijesztőb­ben lép föl, semhogy ne éreznék az erősen kifejezett kép szívünkbe mélyedő hatását. Előttünk esdekel az ínség megtestesült alakja, ezer segélykiáltással hal­mozva el bennünket. A magános és az állam egyaránt el­adósodva, a hitel alapjaiban megingatva, a kereskede­lem és ipar, mely nálunk az igaz még csak bölcsőjében van, alig tengeti életét, s ma az egyiknek, holnap a másiknak jő nyakára az executió. Vájjon segítü­nk-e azonban a bajon, ha érte egy­másnak­­szemrehányást teszünk, szerencsétlenségünkért majd egyiket, majd másikat vádoljuk? Nem rejlik-e bajainknak oka mindnyájunkban? S várjon csupán a rosz termés okozta-e azon nagy válságot, melynek sú­lyos terhe alatt még most is nyögünk? Aligha. Nagy hibája volt a magyarnak mindig, s itt kivé­tel nélkül értem hazánk lakosságát, minden nemzetiségi megkülönböztetés nélkül, hogy a dolognak könnyebb végéhez szeretett nyúlni s nem tartozott soha s nem tartozik ma sem kiválóbb tulajdonságai közé , többet dolgozni, mint amennyit a mindennapi élet szükségei követelnek tőle. Több munkára csak a takarékossági ösztön serkenthet, ez pedig teljesen hiányzik nála, s a könnyelmű különben szeretetreméltó ember tulajdonsá­gaival bír kiválóan, ki máról holnapra él, nem számol a jövővel. Népünkben nagy mértékben megvan a jól­él­és­re való hajlam, de hiányzik benne a komoly­­ törekvés a jóllétre, a vagyonosod­ás­r­a. S ez okozza aztán, hogy egy vagy két év gyenge termése, minden más kívülről jövő megrázkódás nélkül is, képes nemzeti vagyonosodásunkon oly csorbát ejteni, mely­­­­nek helyrehozására évek hoszszú sora kívántatik újra. Ezen takarékossági ösztönt kell népünkben föl­ébresztenünk, s ezzel sok társadalmi bajnak is fogjuk elejét venni. Ezt pedig csak úgy tehetjük, ha első sorban magunk megyünk jó példával; mert nem szóval,hanem jó példával fogunk csak hathatni a népre, s mert tagad­­hatlan, hogy ott, hol ma X. gr.-nak, holnap Y. uraság­nak jószágát verik dobra, ott a népben soha sem fog a takarékossági ösztön gyökeret verni. Hasztalan minden tanítás ott, hol a jó példa hiányzik. Szorítsuk meg tehát kiadásainkat a legszükségesebbre, s utánozzuk német szomszédaink példáját, kik ernyedetlen munkát szi­gorú takarékossággal tudnak párosítani. E kettő a legbiztosabb és egyedüli óvszer az elsze­gényedés és vele járó egész sereg egyéb társadalmi bajok ellen. A szigorú takarékossággal párosult munka megbecsülhetlen értéket képvisel, s amely nép ezt el­sajátítani nem törekszik és nem tudja, az mindig sze­gény marad, az soha független nem lehet. Tegyük eléje a szükségest a hasznosnak, a hasznosat a mulattatónak. Legyünk elég erősek arra, hogy tudjunk lemondani. Száműzzük a vagyont fölemésztő fényűzést háztartá­sunkból, legyünk egyszerűk öltözetben, szű­kebb mar­knak konyhai kiadásainkban, ne feledjük mindenek­előtt, hogy szegények vagyunk s éljünk a szerént. Az államtól takarékosságot követelünk s mi nem tudunk takarékosak lenni. Legyünk mi mindenekelőtt azzá és az állam is azzá lesz, mert ki alkotja az államot, talán nem mi? Aki nem takarékos sajátjával, az nem lesz ta­karékos a közvagyonnal sem. Az állam is csak úgy lehet erős, — mondá nemrég egy kitűnő kath. államférfiu, — ha polgárai erősek, erőt pedig a vagyonosság ad. S mi tegyük hozzá : vagyonossá csak munka és takarékosság tesz.

Next