Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-14 / 2. szám
Álom és való. Ha egykor a vétekről álmodám, Mellem elfúlt a nehéz sóhajon, Mint ki lem föleszmél a sir honán, Majd megszánt s felköltött őrangyalom. Ám mily üdv volt könnyükén mondanom : Hál’ Istennek! Jósz álom volt csupán ! S a köny, melyet sajtolt a fájdalom, Gyöngyharmat jön a hit napsugarán. És most hová jutok én Istenem ? Ébren vagyok, vagy álom volna még ? Ah jól érzem, boldogtalan levék. Szivem kigyúlt ház, mely fejemre ég, S a lángokból ki nem vergődhetem, Isten! hol vagy ? Ments meg irgalmas ég! B o g y a i. Két csillag. Beszély. (Folytatás.) IV. Vannak kicsiny, jelentéktelen események az életben, melyekből idővel fontos, soha nem sejtett dolgok fejlődnek ki. Ilyen volt az is, midőn Zarándy gróf kastélyába az,új titkár Szerény György megérkezett. A megjelenés nem képezett eseményt, amint természetes. Főrangú körökben nem szokás észrevenni a kisebb, nagyobb rangú cselédek változtatását. Az minden esetre figyelmet keltett volna az új titkár személye iránt, hogy Medea grófnőt a veszélyből kimente; de ezen eseményt csak ketten tudták, Medea grófnő s György. Mindkettő hallgatott arról, György elfoglalta uj hivatalát egész csöndben. Lakosztálya a gróféval egy folyosó által volt összekapcsolva, Medea grófnő s a dísztermek a másik szárnyban voltak. Azokba György nem lépett soha. Ellenben a gróf dolgozó szobája egyúttal az övé is volt s a nap legnagyobb részét ott tölté egy számára kijelölt asztalnál. A grófnak roppant széles levelezései voltak; uradalmainak tisztei, szétszórt gazdaságai, a fővárosi bérházak elég dolgot adtak az uj titkárnak. A gróf született törvényhozó is volt s azon korban főuraink még szent kötelmüknek tartották ősi jogaik használatát. Györgynek meg kelle ismerkednie a politikával is, figyelemmel kisérni a napi eseményeket, a pártok állását, a gróf meggyőződését; latra kelle vetnie az új törvényjavaslatok jó vagy rosz oldalát, beszédeket, indítványokat, cáfolatokat fogalmazni, tanulmányozni Macaulayt, Macchiavellit, Werbőczyt, Montesquieut, forgatni a nemzetgazdászati, törvénykezési, történelmi, statistikai könyveket; szóval volt módjában kutatni, gondolkozni, tanulni, de érezni — arra nem volt heje. Ádám gróf az első hónap alatt meggyőződött titkárának rendkívüli szellemi értékéről. Azt hamar tapasztalta, hogy tudományosan mivelt fő, tiszta ész ; a jellem megismerésére ez még rövid idő volt. Különben is György nem adott erre alkalmat eddig. Csöndes, nyugodt, kimért ember volt, anélkül hogy feszes, vagy stereotyp lett volna. Volt modorában bizonyos márványszerü hidegség, lelkiismeretesen megfelelt feladatának, de azontúl kötelmet nem ismert. Senkit sem engedett magához közelférni s tudott uralkodni magán a kellemes mint kellemetlen benyomások alatt. Arczán soha sem lehet látni az indulatok változását; mindig ugyanaz volt. Hangja halk, tiszteletteljes, de bátor volt; beszédében soha sem nyilvánult szenvedély, mindig ugyanaz, egyszerű, természetes és határozott. Egész lényén keresetlen elegantia ömlött el; nem kívánt többnek látszani, mint amennyi volt. Mindenki az elsőtől az utolsóig önkénytelenül bizonyos tiszteletet érze iránta. Medea lelkében nagy változások történtek György megjelenése után. Egy halvány, bizonytalan, elmosódott alak képződött abban, melyet nem ismert. Valahányszor Györgyöt megpillantó, mindannyiszor egy bántó, kellemetlen érzés tölte el szívét. Nem volt ez undor, gyűlölet, hanem egy sejtelemszerű félelem. Egy csodás, magnetikus erő, melyet eddig nem ismert. Ez érzés csak addig tartott, míg közelében volt, azután elmúlt nyomtalan. Amit Medea azelőtt soha sem jön, tévé most. Kezdett gondolkodni, eszmélni. Erre hatást, s nem tudá megfejteni az okot. Sokszor felkaczagott magában, de midőn a kaczaj elmúlt, egy fájó érzés maradt hátra szivében. Kezdte érezni, hogy ez kínos és gyötrelmes. Szive sebet kapott s nem tudta, miért és honnét. Százszor elutasíta magától e gondolatot, az megint csak visszatért. Mint a falevél nem tud ellenállani a szél erejének, inog, mozog folyton, úgy volt Medea is szívével. Egy látatlan, csodás erő vonzotta őt, nem volt képes annak ellenállani. György hideg maradt és érzéketlen. Még eddig egy szót sem váltott Medeával, nem is igen volt alkalma rá. A hölgy mindig egy büszke főbillentéssel üdvözli őt, ha megpillant. Bántani kezdő az is, hogy György soha elő nem hozta első találkozásuk eseményét, ő pedig szerette volna Györgyöt hallani dicsekvőnek, kérkedőnek, aminőknek találá a többieket. Azok fecsegtek szüntelen, ez hallgatott. Medea pedig sokkal büszkébb volt, hogy sem az első találkozást előhozta volna. Akarta az erőset játszani szemben ez idegen, különös emberrel. György, úgy látszik, nem törődött mindezzel. Valamint először nem kereste az alkalmat, úgy nem fürkészte most sem. Nem azért jött a gróf házába, hogy egy nevetséges ábrándozó ember szerepét vigye. Ezt tudta jól. Erős férfiúi lelke büszke volt nemes önérzetére. Ezt nem adta volna olcsón oda. Már a második hónapban történt, hogy a gróf egy esős napon titkárával együtt volt dolgozó szobájában. A gróf egy pamlagon heverészett, György az íróasztalnál ült. — Első eset, szólt a gróf kissé ingerülten, hogy tanácsát nem találom elfogadhatónak. — Ez csak rám nézve fájdalmas, válaszola Györgyi nyugodtan, mert, amit mondtam, meggyőződésem. 12