Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-15 / 28. szám
Budapest, 1875. 28. szám. Julius 15. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Az állam és a jubilaeum. (Mtg.) Lapunk iránya és természete még egyrészt nem engedi meg, hogy a társadalmi élet felszínén jelentkező politikai kérdésekkel, mint olyanokkal foglalkozzunk, másrészt követeli, hogy azon kérdésekkel szemközt, melyek minden politikai kalmáz daczára társadalom-erkölcsi jelentőséggel is bírnak, határozott nézetnek adjunk kifejezést. A napi élet bő alkalmat szolgáltat arra, hogy épen nem kedves kötelességeknek tegyünk eleget, mert mindenesetre nem kedves állapot a védelem állapota, nem mulattató hang a segélyért kiáltónak szava, nem kedves kötelesség az üldözött jog melletti egyenetlen harcz. Évszázadok óta a keresztény hitélet egyik legnagyszerűbb, legimpozánsabb jelensége gyanánt tekintetett az egész kereszténységre kiható nyílt s tömeges bevallása a keresztfán elvérzett igazság győzelmének. A társadalmi életben fölmerült körülmények indokolták, hogy a keresztény világ törhetlen hitének, az egyház iránti ragaszkodásának, azon szoros, benső viszonynak, melylyel a keresztény anyaszentegyház látható tejével, a római pápával áll, ünnepélyes manifestatiót adjon. Ez az úgynevezett jubilaeumi ájtatosság, melynek lelki haszna s áldásos eredménye, hogy midőn milliók jámbor fohásza száll az égbe, viszont onnét a bűnbocsánat s a mennyei kiengesztelődés áldó harmatai permeteznek vissza. Az anyaszentegyház kiállott nagy veszélyek után hálából, a gyötrő veszélyekben engesztelésül időkhöz kapcsolva jelt akart adni, hogy e műveltségével, tudományával, felvilágosultságával dicsekvő, de romlott emberiség Sodomájában még mindig megtalálható az igazak csoportja, kikért még elodázható a századok telje, kikért még méltó e föld, hogy az örök igazság fényes honából a kegyelem sugarai hulljanak alá! Ez volt a jubilaeumi közös ájtatosságok értelme a legrégibb időkben; ez azok értelme mai nap is. Hajdan, midőn a keresztény államok nemesebb értelemben körvonalazták a szabadság fogalmát, a jubilaeum ünnep volt az egész világon. Hasonlatos a a régi, hivő zsidó nép hetvenedik évéhez, mely szentnek tekintetett. A földi királyok szent alázattal tevék le ragyogó koronáikat az előtt, ki tövis-koronát hordott, letevék a hatalom s jog jelvényeit az előtt, kinek irgalmából lettek a népek fejedelmeivé. Ranzovius Kristóf túláradó elragadtatással beszél ama nagyszerű, lélekemelő ünnepélyekről, melyek az örök város falai közt történtek, midőn, mintegy pillanat alatt, kialudt az emberigőg s nagyravágyás lángja, s az összes keresztény világ alázatteljes töredelemmel bevallá, hogy Istennel szemközt nem egyéb nyomoru embernél, bárminő magas helyet foglalt legyen el. És most a szabadságot, jogegyenlőséget, humanismust hirdető korban, midőn az igazság csak zászlókon szerepel, a legszentebb jogot vérig korbácsolja az erőszak, a finom rabszolgaság e korszakában mit cselekszik az állami omnipotentia a keresztény hitélet ez ősi jogokon alapuló nyilvánulataival ? Európa legműveltebb országai közöl nem egy erőszakosan útját állja hitünk nyílt s ép azért épületes bevallásának. Nagy okának kell lenni az államnak, hogy fél a hittől, mint a vakoskodó a fénytől, a sátán az igaztól. A szabadság korszakában oda jutottunk, hogy a keresztény katholicismus legnagyobb része rab s a katholikus államok egy megfejthetlen de fátumszerű ellenszenv nyomása alatt önmaguknak ásnak sírt. Ez önkebleket marczangoló államok vak dühe oda terjed, hogy minden emberi s társadalmi jog ellenére a századunk ezen felében gyakorlatra különösen megért hitéleti nyilvánulatokat erőszakosan megakadályozzák. Poroszország, Belgium s Bajorország eljárása fölött ítélni fog a történelem.28