Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-25 / 43. szám

Budapest, 1877. 43. szám. Október 25. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor _ Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. U Hl . Egy Világboldogítóh­oz. Mégis csak nagy szerencse rám, Hogy rég felejtett földi istenek-S erényeiknek tömjént gyújthatok S mi fő : nekik Hosannát zenghetek. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! Úgy elfelejtett e czudar világ Miként ha volnál ronda sártömeg , Pedig ha szólsz, szavad irtóztató, A melyre minden törpe lény remeg. .. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy ! Kényed mellett a nap csak síri mécs A mely csak úgy titokba’ lopva ég.. . E fényt ott fenn is érzik.. . Tán azért Szemlesütve néz reád az ég. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! Eszmék viharja szántja bölcs agyad, Miktől megifjul e vénhedt világ... És mégis elfelejtett zengeni E nemzedék Neked alleluját. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! Hogy »nagy« vagy — ezt jól érzed tenmagad S a hátfejü nem tudja érteni.. . Pedig minek fejed bölcsője volt A gondolat — remek ? .. . nem; isteni. . . Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! Kopott a tengely, mely körül forog a lusta föld... Hát még ha itt, vagy ott El is törött ?.. Őszintén mondhatom : Rajtad nem múlt, hogy újat nem kapott. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! Nézd, lábaidhoz fekszik lantom is, Csak ott találja biztosan magát, S ha tán a hőtől keble megreped , úgy megtalálta a legdicsőbb halált. .. Légy üdvözölve hát Te oly dicső, Te nagy, Ki nagy nemednek éke, büszkesége vagy! * * * Bizony mégis csak nagy szerencse rám, Hogy nagy nevednek tömjént nyújthatok, Hogy ily dicsőt megénekelve lát A nagyra nem fogékony sarjadék.. . S hogy a rímeknek érted árja folyt : Megérdemlek tán egy kegyes mosolyt. K. Ferenczy. Aki jót tesz, magának teszi, vagy : A becsület többet ér a méltóságoknál. Caballero elbeszélése. (Folytatás.) Hetedik fejezet. Másnap Gábor elutazott. — Isten veled, fiam! mondá­tuan az elválás al­kalmával. Én nem taníttathattalak téged, mint ezt nagyobb helyeken szokták tenni, hol a könyvek és tanítók bőségben vannak, kiknek segélyével mély és szép tanulmányokat lehet tenni. De megadtam neked

Next