Katholikus Hetilap, 1878 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-30 / 22. szám
Budapest, 1878. 22. szám. Május 30. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (IV. Lövész-utcza 13. sz.) kérjük küldeni. A magyar hit és magyar ünnep. ii. (Mn y.) A tények járatlan szemlélőjének, a hazafias indulatból indulván ki, valóban nehéz elhatározni, vajjon nevessen-e a sértett önérzet feljajdulásán, miután ennek alapja nincs, vagy boszankodjék-e a nemzeti kegyelet hiányán első szent királyunk emléke iránt s mindkét esetben ne kérdezze magától, — hát ilyen hit ez a magyar hit? Mert tudni kell, hogy a szent István, Imre, László vallotta keresztény vallás nem tarthat igényt a magyar hit elnevezésre, hanem a német Luther s a franczia Kálvin csinálta a magyar hitet. Ha elvégre eredetét senki sem tagadhatja meg, amint azt számtalanszor tapasztaljuk az életben, úgy nem csodálkozhatunk azon, ha a német eredetű protestantismus nem akar tudni semmit a magyar nemzeti ünnepről. A protestánsoknak nem kell szent; még akkor sem, ha ezen szent a magyar hazának királya, kinek emlékét a protestánsok elei ép úgy tisztelték a legrégibb időkben, mint mi, kik a vallással a nemzeti kegyeletet is megőriztük. Bizonyára sajnos jelenség azoknál, kik a hazafiságot csak is maguknak tulajdonítják s kik magyar hitükkel megegyeztetni tudják a kegyeletlenséget magyar őseik iránt. A magyar hitben, amint mondva volt, csak egy Isten imádása a dogma, azért sz. István tiszteletének abban helye nincs. E mondásban nehéz megtalálni a kapcsot, az összefüggést az ok és okozat között. Minő összeköttetése van az egy Isten imádásának szent István tiszteletével ? Minő járatlanság a monotheismust a szentek tiszteletével összezavarni ? Valóban nehéz határt vonni a kiskorú tudatlanság s az érett elme rész akarata fölött. Ha jogsérelem forogna fen abban, midőn a nemzet minden felekezetbeli alattvalói arra hivatnak föl, hogy a maguk kultusa szerént első szent királyunk emlékének a kegyelet adóját lerójják, akkor megérthetnők ama módot, melylyel egy nemzeties, magyar ünnepélyt elodázni akarnak és azok, kik magyar hitüek; de midőn minden módozat szabályozása nélkül egyedül s a teljes szabad rendelkezés fentartásával egy kegyeletteljes ténynek nemzeties színezet adására hivatnak föl protestáns atyánkfiai, akkor nehéz megérteni azon eljárást, melyet a magyar hit követői a magyar nemzet első királya iránt követnek. De ezen nem lehet csodálkozni, mert ha a protestantismus lassan de biztosan elölte a kegyeletet a szent hagyományok iránt, nem éltetheti a kegyeletet még nemzeti hagyományok iránt sem. Ezen ellenmondásnak benső oka ama társadalmi felfogásban van, melyet a protestantismus alkotott, s mely napról napra biztosabban halad a vallástalanság örvénye felé. Nem szólunk a népről; az szegény, hisz és él hite szerint; de szólunk azon protestantismusról, mely mai nap már vallási és erkölcsi alapján ingadoz s nem tud helyén állani. Borzasztó ugyanis azon pusztulás, melybe a mai felvilágosodott protestantismus a társadalmat ragadta. Magában Berlinben, a protestánsok székhelyén évenkint húszezernél több gyermek nincs megkeresztelve; pogányoknak maradnak. A józan és becsületes protestánsok feljajdulnak ijesztő növekedésén a hitetleneknek. A társadalmi rend kötelékei fölbomlottak ; az esküszegés és hamis eskü annyira otthonos, hogy nyíl