Katholikus Hetilap, 1880 (36. évfolyam, 1-53. szám)
1880-04-08 / 15. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 19S0. 15. szám. Április 8. A műpártolás. 1. Az államok szellemi fejlettségét az alkotott törvények, társadalmi rend, tudományos irodalom mellett a művészetek állapota után szokás megítélni. És nem ok nélkül. A tudomány és művészetek virágzása a szellemi élet oly hangos nyilatkozata, melyből nem csak egyrészről a nemzet kimagasló jeleseire, vezérférfiaira lehet következtetni, de másrészről oly nemzeti talajra, mely a tudomány és művészet föntartására, kellő ápolására alkalmas. E talajt a nemzetek közrészvéte, a műpártolás teremti meg. Nagy Lajos és Mátyás királyaink korszaka, kivált ez utóbbi, épen a művészet és tudomány virágzása miatt máig elérésre kitűzött példánykép gyanánt áll törekvéseink előtt. Aki a hazai irodalom és műtörténet lapjait forgatta, mindenkor örömmel s dobogó kebellel futja át a Nagy Lajos és Mátyás korszakát tárgyaló fejezeteket. E korszakokat alkotó koronás fejedelmeink áldozatai sokkal ismertebbek előttünk nagy vonásaikban, hogysem itt azok idézésére volnánk utalva! Nem a múltról, mely annyi tiszteletre méltó ereklyéjét őrizte meg számunkra az ősök művészet- és tudományszeretetének, de a vele ellentétes jelenről akarunk megemlékezni, figyelmeztetve tisztelt olvasóinkat oly hézagra, melynek betöltése nélkül a tudományos és művészeti haladás, velők jó hírnevünk veszélyeztetve vannak. E hézagot a nagy közönség szép és jó iránti lanyhasága, a tudományok és művészetek kellő és fenkölt kellemű pártolásának elhanyagolása képezi. Legelőbb tanúskodnak erről a könyvpiaczok és műtárlatok, a tudományos társulatok és egyletek statistikái. Tudományos készültséggel irt könyveket, melyek a phantastikus irányban túlhajtott medra regényekkel oly homlokegyenes ellentétben állanak, az olvasóközönség 1—2 százaléka sem méltatja figyelmére, pártolására. De sőt a szépirodalom — nálunk ezúttal ritkábban előforduló — kimagasló jelenségei sem méltányoltatnak. Annál mohóbban élvezik a külföldi, német és franczia regényirodalom hangzatos, vagy ledér tartalmú köteteit vásárszerű munka létrehozta fordításban, míg a magyar hó rozsdásodott tolla, kiszáradt tintatartója mellett nélkülöz. Midenesetre oly jelenség ez, melyet figyelembe kell vennünk, nehogy azzal áltassuk magunkat, miszerint a könyvpiaczokon megjelenő magyar könyvek folyton növekvő száma — főcontingensét a külföldi regények rossz fordítása képezi — örvendetes haladást jelez! Ugyanezt látjuk a társulatok és egyletek egy részénél is. A még nagy számmal, rendelkező társulatok is kiadják biablonszerűleg évi tagilletmények gyanánt a könyveket — melyek megválasztásához sok szó férhetne — és mi történik ? talán a tagok elolvassák ? Nem sokan! Nagyobbára fölmetszetlenül kerülnek legjobb esetben az antiquariusok kezébe, kik a közvélemény igazi becsértékét, 5—10 forintos munkákra 50—60 krajczárt, tehát csaknem a sajtosok által is elfogadható belértéket adnak érte! Íme a rikító anomália, a pseudo-auctoritások szél-fölkapta neve, munkálkodása, az irodalmi protektio és reklám következménye ! Ritka jelenség az, mint a Szt.István-Társulatnál, hova nem szokásból, vagy mellékes tekintetek miatt, de a jó ügy iránti buzgalomból, valódi érdeklődésből állnak be évente nagy számmal különféle rangú és sorsú honfitársaink, hol oly kiváló körültekintés és gond válogatja össze — mindig a körülmények szemmel tartása mellett — a tagilletmény fejében adott könyveket. E társulat növekvő vagyoni ereje, továbbá tagjainak tekintélyes száma, a kiadott művek belbecse elégséges, sőt kitűnő jelei életre hivatottságának és hézagpótló voltának.