Katholikus Hetilap, 1880 (36. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-16 / 38. szám

Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4­ frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent­ István­ Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1880. 38. szám. Gyöngy hullás. * — Búcsú R. Margit kis húgomtól. — Csöndesen sírsz drága Gyöngyi húgom. Míg füledbe e kínos szót súgom: «•Húgom, Isten hozzád!» Mint a rózsabimbó permetegtől nedves, Úgy ázik a búcsú kényes árján, kedves, Kedves harmatos szád! Kebeled kis hullámozó tenger, Melyet a bú sóhajtása felver, Míg kicsap, kiárad... Arad s drága gyöngyöt hint a puha parton: K ö n y e­­­d, e gyöngyök a halavány arczon. .. Oh gyöngy, föl ne száradj! Föl ne száradj! légy az emlék tükre, Mely a hír szem kék faláról függ le S azt mutatja szépen: Hogy a szív­szobában bent lobog az oltár, Hol te tiszta könycsepp! néha értem folytál Kis húgom szemében! Föl ne száradj, gyöngyök gazdag árja! Szeretetnek rózsa­szallagára Oda fonlak sorban... Hisz kiégett úgyis kertem a kín üszkén... Könyv te vagy egyetlen gyöngyvirág e tüskén, E töviscsokorban. Majd e gyöngysort bús fejemre fűzöm, — Harmat igy csüng a szomorú fűzőn, Sírva árva lombján... Sírj te is, s imádkozz­­ak ily ima­fényen Új tavasz virága kél ki tán reményem Puszta síri dombján. — Oh e könycsepp olyan édes nékem! Fönt fakadt tán az irgalmas égen S onnan hullt szemedre? Nehogy a rossz földet átok alá vessem. .. S hogy sarán a gyöngyöt még benned szeressem Általad szeretve! Hogy virágul zord utamra hintsen? S tört bizalmam’ megvegye e kincsen Tán az ég azért szült? Kis húgom! maradj hát éltem angyalául: Könyedért, mely értem csöndesen aláhull, Isten égi fényt küld! Égi fényt, mely biztosan vezérel, Hogy, ha majd vívsz búval, üdv­veszélylyel: El ne hulljon gyöngyöd... Föl való a szép gyöngy, égi koronába! Mennybe szállj kis angyal! ne tapodd hiába E silány göröngyöt! Ah de sírsz még? «El ne menj, ne, bátya!» Ezt jelenti könyed néma vádja... Jó húgom, ne vádolj! Valahányszor bátyád oltár elé lépett, Áld imája téged, s nem borítja képed’ Feledési fátyol. — Valahányszor hajnal arcza felső S bíbor-árján úszik rózsafelhő, Azt mondom sóhajtva : Tán e felhő köny volt, Gyöngyikém szemében? És az éji szellő fölemelte szépen ide felém hajtva?! S ha az esti csillagok kigyúlnak S gyöngyszemekként itt-ott földre hullnak. . . Újra sejtve súgom: Gyöngyikém! imáid értem szálltak égbe S onnét rám lehullnak, kegysugárban égve... Jó éjt, drága húgom! ................S. J * E megható, érzelemgazdag költeményt a koszorús költő M. F. munkatársunknak küldte, ki nem késett azt lapunk számára átengedni. Szerk. Szeptem­­ber 16.

Next