Katholikus Hetilap, 1881 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1881-06-30 / 26. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1881. 26. szám. Junius 30. Előfizetési felhívás. Bizalomteljesen kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésök junius hó végével lejár, hogy megrendeléseiket a ..Katholikus Hetilap“ 1881. julius— decemberi félévi s illetőleg julius—szeptemberi negyedévi folyamára megújítani s lapunknak ismerőseik s barátaik körében uj előfizetőket szerezni méltóztatnának. Előfizetési dij: fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. Az előfizetési pénzeket kérjük a Szent-István-Társulat igazgatóságához (IV. Lövész utcza 13. sz.) czimeztetni. — Egész évre is még lehet előfizetni 4 írtjával. — Budapest 1881. junius 17. Ágoston Antal, szerkesztő. Fény és árny. IV. (M.g.) Miért áll oly távol a mai civilisatio a társadalom valódi érdekeinek emelésétől! nagyon általános kérdés, melyre mindenki meg tud felelni, csak a mai civilisatio hősei nem. Ezek az emberbarátok csak egyben szeretik az emberiséget, önmagukban, egyben keresik a társadalom javát, saját javukban, egyben kívánnak boldogok lenni, saját önérdekükben. Ezen önzés átka alatt nyög a világ mindenütt, minden úgynevezett felvilágosult, mivelt országban ; ennek lánczait viseli a modern népboldogság mindenütt, hol a szabadság divatos apostolai szerepelnek, mindenütt, hol a kereszténység megszűnt lenni a társadalmi jóllét, haladás s boldogulás alapja. Csak a jó Isten a megmondhatója annak, mennyi sebből vérzik a mai társadalom, mily iszonyú, roppant megpróbáltatásoknak van alávetve azon határt nem ismerő önzés következtében, mely uralmat nyert a társadalmi rang, állás, hivatal, de sőt a legutolsó koldus kenyere fölött. Bámulni valót eleget teremtett az emberi lángész, de bámulandóbb elfajulását az emberi érdekek kiforgatásának még egyetlen kor sem mutatta oly mérvben, mint a mai. A barbárkor bilincseket kovácsolt, elvette a legyőzöttek legszentebb jogai egyikét, a szabadságot, és rabszolgákkal fénylett; a mai megöli a testet és lelket, letiporja a lekismeretet, és mellette hirdeti, hogy szabad és felvilágosodott. Igen, szabadsága van a féktelen önzésnek, a nagyravágyásnak, a testvérgyűlöletnek, a minden erkölcsi igazságot leromboló tudákosságnak; de nyílt, szabad bevallása a lelkismeretnek, a benső erkölcsi meggyőződésnek, egy tisztább, becsületesebb erkölcstársadalmi törekvésnek, — ez oly rab most, mint máskor volt. A személyes érdekek ott szerepelnek mindenütt a közéletben ; ezek azon rugók, melyek alkotnak, teremtenek, lobrokat emelnek és — sírokat. Ezreknek kell nyomorultakká válniok, hogy egy ember boldog legyen. Ez a mai század philantropiája! És ennek nyomorúsága, aljassága abban tündöklik, hogy nem elégszik meg boldogtalan dicsőségével, hanem követeli, hogy ünnepeltessék; nem elég neki a lelki nyomorúság, hanem kívánja, hogy tapsoljanak hozzá. Büszkélkedik lealjasodásában. A mai civilisation szemérmetlen. Nem szükség ezt hosszan bizonyítani; látja az, ki távol maradt; érzi az, ki benne van. A mérget már a bölcsőnél osztják, és a nevelés hozzájárul ahhoz, hogy e méreg ne maradjon hatás nélkül. Nem is marad. Annyira megromlott a társadalom elveiben, felfogásában, meggyőződésében, hogy ki e romlás közt épen maradt, arról nem mondhatnak mást, mint hogy — bigott, esztelen, elmaradt a kortól. Ezen pessimismus, ezen sötét világnézet, a fény mai korszakában nem tetszhetik azoknak, kik most a lepke korszakát élik. Gyűlölik és üldözik, ki nem megyen velük, aki elég becsületes arra, hogy ragaszkodjék az