Katholikus Hetilap, 1885 (41. évfolyam, 1-53. szám)

1885-05-28 / 22. szám

Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petitsor 8 kr Az előfizetési pénzeket a Szent-István­ Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész­ utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1885. 22. szám. Május 28. A kiállítás és még valami. (M.g.) Most, midőn kulturális győzelmeink öröm­árjában úszunk, midőn ragyogó, fényes bizonyitványát tártuk a mivelt világ elé nagyszerű haladásunknak, midőn hosszú szorgalom, munka, kitartás vívmányait mutatjuk be a világnak, és tagadhatlan dicsőséget arat­tunk, az ipar, művészet, földművelés és nemzetgazdászat minden ágában oly eredményeket mutatván föl, amelyek­kel mintegy varázslépéssel egyszerre a legnagyobb és legműveltebb kulturállamok sorába emelkedtünk, — most igen hálás alkalom nyílik nekünk arra is, önzetlen és elfogulatlan ítélettel szemlélni az érem másik olda­lát és vizsgálni, váljon anyagi és szellemi fejlődésünk óriási előhaladásában, haladtunk-e erkölcsileg is, — s hogy kulturális győzelmünk magában birja e erkölcsi megizmosodásunk gar­ancziáit, egy morális nemzettest életképes elemeit. Sajnos, de nem lehet tagadni, hogy az érem másik oldala nem oly fényes, nem oly ragyogó; ezt az oldalt elfeledték megtisztítani. És ez a feledés épen azon évtizedek bűne, amely most közszemlére rakta ki edényeit. Az a fényesen betöltött nemzetkulturális hivatás sok mulasztást takar, s a misszió csak félig van betöltve. Csillogó szem­fényvesztés , amely sok sebet homályban tart. Első­sorban az utóbbi évtizedek bűne, hogy a társadalmi osztályok között borzasztó meredély­es hézagokat terem­tett, amelyeket előbb-utóbb be kell tölteni, — hul­lákkal, vérrel, vagy a mai társadalomtól alig remél­hető anyagi áldozatokkal, — annyi bizonyos, de paragraphusokkal soha. Ezen évtizedek bűne a tőke iszonyú uralma, a roppant aránytalanság a vagyo­nbir­­tokban, a tör­vény engedte szabadrablás az uzsora képé­ben, a munkának lealázása a rabszolgaságig, a munka­erőnek baromias kiaknázása s ezen után a nemzettest leglényegesebb részének el­szegény­itése. A czivilizáczió­­val együtt emelkedett a nyomor, a tanrendszer uj vív­mányaival egész hadserege emelkedett a proletarismus­­nak, a vallásos nevelés elhanyagolásával egy egész generáczió lett elrontva. Minél inkább haladt előre a világ, annál figyefogyottabb lett erkölcsi szempontból. Epidémiája keletkezett egy morális pestisnek, amelyet a büszkén haladó világ figyelembe sem vesz. Évtizedek előtt ritkaságok közé tartoztak ama kebellázító bűnté­nyek, amelyek most annyira napirenden vannak, hogy a hírlapoknak úgyszólván állandó rovatait képezik. Ez a győzelmes czivilizatió teremti rakásra a megszámlál­­hatlan sikkasztókat, csalókat, zártörőket, a mindennap számosabb szereplő öngyilkosokat, és rablók, gyilkosok egész seregét. Mit mondjunk azon polgáriasultsághoz, amely dúsan látja el a bitófát, megtörni a tömlöczöket, fegyházakat,­­ amely hosszú évek szolgálatában meg­őszült és tisztelt főket enged lehullani a sárba, a piszokba, s amely a társadalmi becsületet annyira kérdésessé tette, hogy mai nap még a legtiszteltebb név és állás is kitéve van annak a gyanúnak, — hátha kisül rá valami! Az országos kiállítás java részben kimutatja mind­azt, amiben haladtunk és emelkedtünk. A statisztika most nagyon divatos tudomány. Mit mondana a szem­lélő művelt világ, ha a statisztika tudománya az utolsó ötven évről egy szemlélhető kimutatást adna, az országos bank pavillonjának mintájára, minő arányban nőtt a pauperismus, a közép nemzettest elcsenevésze­­dése, a bűntettek lajstroma, a börtönök és fegyházak lakóinak száma? Mit mutathatnának föl erkölcsi szem­pontból a közkórházak naplói a Rókus-kórház külön rovata, és Kozarek emlékiratai ? Ezekből is kitelt volna

Next