Katholikus Hetilap, 1886 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-16 / 37. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petitsor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1886. 37. szám. Szeptember 16. Magyarország Isten segedelmével nem volt ugyan színhelye azon iszonyú népzendüléseknek és rémületes zavargásoknak, melyek másutt megrendítették az államok nyugalmát; de a fenyegető veszély Minket is, Titeket is, Tisztelendő testvérek, komolyan int s figyelmeztet, hogy mindinkább őrködjünk és törekedjünk, hogy Magyarországon virágozzék, uralkodjék a vallás s a keresztény intézmények tiszteletben tartassanak. Azért óhajtandó mindenekelőtt, hogy az egyház egész Magyarországon teljes és sértetlen szabadságot élvezzen, ama szabadságot, melynek máskor örvendett s melyet csakis a közjóra szokott használni. Ugyanis leghőbb vágyunk, hogy a törvényből eltávolíttassák mindaz, a mi az egyház jogaival nem áll öszhangzásban, cselekvési képességét csökkenti s a katholikus hitvallással ellenkezik. S arra, hogy ezt elérjük — Nékünk is, Nektek is, a mennyire a törvények engedik, állandóan kell törekednünk, miként ezt már sok jeles férfiú tette. — Addig is, mig e törvények szabványai fennállanak, a ti hivatástok azon lenni, hogy e törvényekből a hívekre mennél kevesebb kár leáramoljék, figyelmeztetve serényen a híveket, mik e tekintetben kötelességeik. Néhány pontot jelzünk, melyek a többieknél ártalmasabbaknak látszanak, így, az igaz vallást elfogadni az embernek legfőbb kötelessége, melyet nem lehet meghatározott emberi korra szorítani. Isten országára nézve nincsen gyönge kor. Amint ezt valaki tudja, minden késedelem nélkül meg is kell tennie, s az elhatározás e tettre mindenkinek legszentebb jogot ad, melyet sérteni a legnagyobb jogtalanság nélkül nem lehet. Hasonló okból mindazoknak, kik a lelkek üdvét gondozzák, amily igaz, oly fontos kötelességük az egyház kebelébe fölvenni mindenkit, a ki abba felvétetni óhajt, mihelyt koránál fogva eszével élni képes. Ha ennélfogva a lelkipásztorok e kettő között kénytelenek választani, inkább kell elviselniük az emberi törvények szigorát, mintsem hogy magukra vonják a büntető Isten haragját. Ami a házassági frigyet illeti, azon legyetek Tisztelendő Testvérek, hogy mély gyökeret verjen az emberek szívében a házasság szentsége, egysége és fölbonthatatlanságáról szóló katholikus tan, gyakran emlékeztessétek a hívőket, hogy a keresztény házasság természeténél fogva egyedül az egyházi hatalomnak van alávetve, mit tanít az egyház a polgári házasságról, mily szándékkal és lelkülettel engedelmeskedjék a katholikus ember e törvényeknek, hogy a katholikus embernek tilos és pedig a legfontosabb okoknál fogva tilos a katholikus hitvalláson nem lévő keresztényekkel házasságba lépni, s hogy a ki ezt az egyház meghatalmazása és engedélye nélkül tenné, az, az Isten és egyháza ellen vétkezik. S miután e dolog, miként látjátok, oly nagy horderejű, mindazok, kikre tartozik, lehetőleg lankadatlan buzgalommal gondoskodjanak, hogy senki az egyház e parancsát és semmi módon meg ne szegje. Annyival inkább, minthogy ha valamiben, úgy bizonyára ez ügyben, melyről szólunk, az engedelmesség az egyház iránt szükségképen összefügg az állam javával. Mert az állami élet alapját, s hogy úgy mondjuk, legjobb elemeit a család ápolja és foglalja magában, s