Katholikus Néplap, 1849. január-május (2. évfolyam, 1-22. szám)
1849-02-01 / 1. szám
tes dolgokat elhitettek. Az ő testamentorában is voltak hamis próféták, kik Izrael’ népét az igaz útról eltántoritották: ezekre Isten kemény büntetéseket szabott ugyan, de a’ könynyen hivő népnek is sokszor kelle lakolnia, hogy magát általuk rászedetni engedte. Mi a’ „Katii. Néplapéban azon leszünk, hogy az igazságot tisztán állítsuk az olvasó’ ebbe, hogy a’ külső szint, melly sokakat megcsal, lehúzzuk a’ dolgokról,’s minden eszmét, fogalmat, és kötelességet maga egyszerű valódiságában fejezzünk ki. Sok beszéd szegénység. Az igazság nem szorul, hosszas okoskodásra. A’ mi tanácsainknak, hogy az olvasók megkedveljék, nem lesz szükségük az ékesszólás’mesterségére. Azt fogjuk a’ népnek tanácsolni, mire a’ nemzetek’ apostola inté a’ római keresztényeket. (Rom. 13, 7.) „Adjátok meg mindennek a’ mivel tartoztok; a’ kinek adóval, adót; a’ kinek vámmal, vámot; a’ kinek félelemmel, félelmet; a’ kinek tisztelettel, tiszteletet, ’s mit az apostolok’ fejedelme sz. Péter (I. Levél, 2, 17.) ekkép fejez ki: „Mindenkit megbecsüljetek, az atyafiakat szeressétek, Istent féljétek, a’ fejedelmet tiszteljétek.“ Mi legfőbb gondunkat az egész világban elterjedt Isten országára a’ közönséges anyaszentegyházra akarjuk fordítani, ennek örömei vagy szenvedései fognak bennünket leginkább érdekelni. A’ földi országok változnak, mert Isten egynek sem ígérte azt, mit egyedül anyaszentegyházának ígért meg,hogy a’pokol kapui nem fognak rajta győzedelmeskedni. Az anyaszentegyház is e’ világon sokat háborgattalak, de sem emberi sem ördögi gonoszság nem képes azt fölforgatni. Sok üldözést szenvedett már, de ellenségei nem tudtak rajta erőt venni, sokan pártoltak el tőle; de ő azok helyett a’ pogányok’ földén,’s a’ vadnépek közt milliókat hóditott magához. Nagy vigasztalás az ember szikének, hogy ő egy olly országnak lehet polgára, mellyet nem emberek alkottak, hanem maga Isten, és egy olly nagy családnak tagja, mellynek feje a’ Jézus Krisztus, tanítója a’ Szentlélek, dajkája a’ boldogságos szűz űrjei az angyalok, szószólói a’ mennyei szentek, vérsége a’ világ minden részeiben lakó kath. hívek. A’ katholikus embernek nem kell ’s nem lehet egykedvűnek lenni az anyaszentegyház’ jó- és balsorsa iránt. Minket ugyan hazánknak katholika egyháza érdekel legközelebbről, de sohasem kell felednünk, hogy nem állunk magunkra ; mi a’ nagy katholika anyaszentegyházzal a’ római szentséges pápa által, ki annak látható feje, öszszeköttetésben vagyunk. Ha azért ben a’ honban, vagy kün, de még is a’ nagy egyházban, valami örvendetes történik, vagy valahol szenvedés, nyomatás éri egyházunkat, a’ részvétel’ érzelmeivel kell a’ hitegységet bevallanunk. Franczia- Olasz- és Németországban a’ katholikusok roppant egyesületek által tanúsítják azt, hogy a’ kath. anyaszentegyház sorsában tettleges részt venni kívánnak. Ezen egyesületeket Missio-egyleteknek nevezik, ’s azért állottak öszsze, hogy a’ világnak pogány részeiben a’ népek megtérítésén működő apostolokat segítsék, templomok’ építésére, iskolák’ fölállítására, ’s az egyház más szükségeire pénzt gyűjtsenek öszve. Így volt ez az apostolok’ idejében is, a’ kis—ázsiai ’s görögországi keresztények a’ szegényebb jeruzsálemi egyházat adakozásaikkal segítették. Kinek mi szivén fekszik, arról gondoskodik, azt nem hagyja szükség’idején gyámolitás nélkül. A’ hitnek mértéke a’ szeretet. Lapunk ezen köz egyházi szellemet óhajtja ébreszteni ’s ápolni; ’s azért nemcsak kedvesen veendünk minden az egyházi életből merített tudósítást, mellyet a’ lelkipásztorok, iskolamesterek, vagy katholikus hívek hozzánk beküldenek, hanem őket erre szívesen meg is kérjük, ’s a’ Krisztus’ szeretete által kényszeríteni is kívánjuk. Milly jól esett a’ múlt évi fo* ?