Katholikus Néplap, 1849. október-december 2. évfolyam, 1-13. szám)

1849-10-25 / 4. szám

26 közülünk egész raj ment, és még most sincs hatalmunkban.“ A’ szentek’ élete egyátalában eléggé mutatja, milly kísérteteket kellett a’ jámboroknak kiállani. — De hogy tovább foly­tassuk a’ fölvett tárgyat, nemde a’ világ el­len is kell viaskodnunk? Milly sokat ki kell állani a’ jámboroknak a’ világtól ! Nehéz vias­­kodás ez valóban. Mások irigysége, gúnyoló­dása, üldözései, csábításai, kinzásai, ezek mind iparkodnak a’ jámborok’ lábai elé akadályokat gördíteni; de Isten szent malasztját nyújtja azoknak, kik azt kellőképen kérik, ’s e’ vaa­­laszt’ segítségével ellenségink’ tüzes nyilait is képesek leszünk kioltani. — Végre küzdünk saját kívánságaink ellen, a’ test’ gerjedelmei ellen; a’ test iparkodik leigázni a’ lelket, ’s szerencsések vagyunk, ha lelkünk nem en­gedte magát a’ testiség’ rablánczaiba vezetni. Ezen három ellenségeink ellen viselt küzdel­meinktől veszszük mi élők a’ küzdő nevet, ’s képezzük a’ küzdő egyházat. Minthogy mi az Ur Jézus’ szent vérével megváltattunk, a’ szent­ségekben részesültünk, a’ szent életre hivatva vagyunk, ’s Isten’ segítségével iparkodunk is az örök életnek részesivé lenni, azért itt a’ küzdő egyház is szentnek mondalik, mert tagjai óhajtanak, iparkodnak, sőt hivatva vannak szentek lenni. A’ szenvedő egyház. Ezen osztály­hoz tartoznak azok, kik e’ világon harczoltak ugyan férfiasan, de nem egészen tiszták, hanem hibáztak és megsebesíltettek úgy, hogy haláluk után még ki kellene gyógyulniok, és tisztulniuk, ’s csak úgy mehetnek be a’ di­csőségesek’ örvendezésébe. Az ur Isten tud­niillik igaz biró, mennyeknek országába csak a’ tisztákat bocsáthatja be; az ur Isten legke­gyesebb atya, kisebb bűnökért nem vet örök kárhozatra, hanem rendelt egy állapotot, melly­­ben kitisztulnak a’ lelkek, ’s szenvednek azon bűneikért, mellyekért ez életben eleget nem tettek. Ez a’ tisztitó tűz, vagy purgatorium. Kik itt szenvednek, szinte szenteknek nevez­tethetnek annyiból, mert ők, ha Isten majd szenvedésök’ végső óráját elhozza, bizonyosan szentek lesznek. A’ győzedelmes egyház. Az élet­ben előfordult hármas ellenségi dicsőséges le­győzése után következik az örök diadal és di­csőség. Ezen dicső bajnokok képezik a’ győ­zedelmes egyházat; kik közé számittatnak azok is, kik a’ tisztító tűz’ kínait már kiállották,’s Istent színről színre imádhatják már, és ma­gasztalhatják. Ezek tehát már szentek. Az eddig mondottak szerint már tud­nék, kik azok, kikről beszélünk a’ szentek’ egyességét fölemlítvén, t. i. 1) a’ küzdő egy­ház ’ illető tagjai, ezek iparkodnak valaha szen­tek lenni; 2) a’ szenvedő egyház’ tagjai, kik bizonyosan szentek lesznek; 3) a’ győzedel­mes egyház’ tagjai, kik már szentek. Miben áll e’ szentek’ egyessége? E’ kérdésre röviden azt feleljük, misze­rint a’ szentek’ egyessége abban áll, hogy az imént említett szentek’ mind három osz­tálya részesül az Ur Jézus Krisztus’ érdemei­ben, kinek malasztja nélkül semmit, mi az üdvösségre érdemes volna nem lehet tenni; továbbá pedig azt is, hogy a’ három osz­tályt tagjai egymást imádság és jó cseleke­detek által segítik. A’ küzdő egyház imád­kozik, szent mise áldozatot mutat be a’ szen­vedő egyházért; a’ győzedelmes egyháznak tiszteletére pedig szinte imádkozik, ’s áldo­zatot mutat be Istennek, és segítségül hívja a’ megdicsőűlteket, hogy ezek Istennél ese­dezzenek a’ még itt küzdőkért. A’ szenvedő egyház’ tagjai tisztelik és segítségül hívják a’ győzedelmest, ’s midőn szenvedéseik’ vége eljövend, imádkozandnak a’ küzdők és szen­vedőkért. A’ győzedelmesek pedig Istent szín­ről színre imádják, és kérik a’ küzdőkért és

Next