Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-12-03 / 49. szám

387 Advent második vasárnap. A sz. mise Inkoitusát igy értelmezhetem nyelvünkön : „Sión népe! Íme, a te Urad jön megmenteni a népeket, felharsogtatja fönséges hangját a szív örömére!“ II. 30. A közimát pedig imigyen : „Kültsd fel, Uram szivünket a te sz. Fiad utainak elkészítésére, hogy annak eljövetele által neked megtisztult elmével szolgálhassunk. Ki te veled él, sat.. Azonban az illy részletes előadással tán hosszas is leszek, azért átalánosra szorítkozom. A két következő vasárnapi szent mise-imákat is szinte ezen szellem lengi át, melly lelkünket az üdvözülésre igyekszik elkészíteni. Nem különben a sz. leczkék is. Kiváltképen az ez időközben esendő kántornapi sz. leczke emeli ki s buzogtatja a léleknek a Szabaditó s Megváltó utáni kivánkodását. Az evangéliumok közül a 2-dik vasárnapi fönnen hirdeti, hogy a jövendő Messiás az egyedüli igazi, kinek kívüle másra nem várhatunk, s hogy ő isteni cselekedetekkel bizonyitandja be; amint is ezt már Isaiás előre megjósolta: „Az Isten maga jön el — úgymond 35. — s megszabadít titeket. — Akkor megnyíltatnak a vakok szemei, s a siketek fülei megnyílnak. Akkor ugrál a sánta, mint a szarvas, s a némának nyelve dicséretet zeng.“ Majd csaknem betűről betűre az evangélium szavai! ” A 3-dik vasárnapi evangéliumban, János, Krisztus előkövete, megvallja, hogy ő nem Krisztus, hanem csak a pusztában a kiáltó szava : „Egyenesítsétek az Úr útját.“ A 4-dik vasárnapi evangélium ismét a kiáltó szavát hallatja, említvén annak különösen a penitenczia keresztségét. Ugyanezen vasárnap, a sz. mise Introitusának előszavánál „Rorate“ „Harmatozzatok“ fogva, hagyományos szokásból „Roratenak“ neveztetik. Mert ezen, s az utánra következő szavakkal jelenti ki az egyház a Megváltó utáni leghöbb vágyát , e tekintetből hivatkozik az égre s földre és az egész természetre. Ezen gondolatot, ezen vágyat szándékozván az egyház is az egész Advent alatt szivünkben ébren ápolni s tartani, azért szolgáltatja a Rorate vagyis hajnalmiséket; hajnalban pedig azon okból, mivel Jézus éjfél után született, s mivel az ember elméjében is felvirrad akkor, midőn Jézus, az igazság napvilága bennünk születik, s mi benne Isten Fiaivá születünk. Az anya ima-könyve: „A legnagyobb jótétemény, mellyet Isten az embernek természetben adhat, kétség kívül a valódi keresztény anya ajándéka.- Végtelenül szerencsés azon gyermek, kinek egy igazi keresztény anyja van. — Ha az anya már régóta sírban nyugszik, a fiú pedig az élet viharától elragadtatva ide s tova hányattatik, és közel van hitet s erényt elveszteni és az örök veszedelembe esni : illyenkor megjelenik még elötte keresztény anyjának jámbor és nemes alakja s őt csudálatos hatalommal vezeti vissza a hit és erény pályájára.“ — Ezen, siettelemnek a jelenkor nagy társadalmi kérdései fölötti jeles egyházi beszédeiből merített szavak, a következő elbeszélés által teljesen igazoltatnak. Mi ezt egy falusi plébános közlése után adjuk és meg vagyunk győződve, hogy általa némelly keresztény anyák meg fognak erősitetni ájtatos buzgalmukban. 18 . -ben egy, az egyetemen épen tanulmányait végzett ifjú ember jött helységünkbe, hogy megrongált egészségét nővérénél visszaállítsa. Eljövetele után kevés napokkal kények közt beszélé ez nekem , hogy bátyja minden vallási vigasztalást elűz magától s férjének nyíltan kijelenté, miszerint ő már semmiben sem hiszen. Én a mélyen megszomorodott asszonyt vigasztalni igyekvőm megígérvén neki, miszerint bátyja iránt egész részvéttel leendek. Én a fiatal embert, ki nagy mértékben látszék aszkórban szenvedni, néha jó időben sétálni látom s használom az alkalmat hozzá közeledni. Egy napon nyájasan szólitam meg őt és kérdezem hogyanléte felöl. Fekete papi öltönyöm visszatetszőnek lenni Jáiószék előtte; sötéten nézett reám, igen egytagulag és kimérve felelt kérdéseimre, s midőn lassanként a beszélgetést azon vigasztalásra vezetem, mellyet a religio a szenvedésekben kölcsönöz, tüstént eltávozott tőlem azon észrevétellel, miszerint a hosszas beszélgetés egészségének ártalmas. Nemsokára ezután hallám, hogy nyavalyája igen megnehezül s az orvos azon aggodalmát fejezé ki, hogy életének hirtelen véget vethet. Most kötelességem volt őt meglátogatni s szeretettel és komolyan örök üdvére figyelmeztetni. Miután a reggeli sz. miseáldozatban lelkét az Urnak ajánlottam s a jó pásztori segély- és megvilágításért kértem, a lakáshoz vezető némileg terhes útra keltem. — A nővér elfogadott és bevezetett a beteghez. A pamlagon ült, feje kezében s nagyon látszék szenvedni. Midőn buga bemutatott, egy haragos tekintetet vetett reá s kijelenté, hogy látogatásom neki igen kellemetlen. Nyájasan mentegetem a fanyar szót, igyekezem ötét megnyugtatni s kérem, fordulna bizalomteljes imával az Istenhez, s a béke és vigasz, melly után bizonyára eped, megszál-