Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1851-07-02 / 27. szám

Hogy ki el nem hagyott még senkit sem, Velem legyen, s áldjon meg az Isten! És mindenkor és minden soromban Csak az Istent keresem hogy hol van ? Imádkozom, mindig imádkozom, Magamat fölajánlom, áldozom. Mert lágymeleg szív kedves nem lehet; Nem forrhat föl benne a szeretet, Imádkozom, hogy gyalaszszon lángra Az Istennek malasztnap sugára. Oh Istenem! oh Uram! oh Atyám! Szent tetszésed az áldást áldja rám! Add kegyelmed zálogul hadd bírjam, Hogy majd Te légy mindörökre dijam! B­e n ő f­i Soma­­ságnak és szeretetnek. Ö, az Isten fiának kiválasztott anyja, elmegy rokonát meglátogatni s neki, a már el­öregedettnek , tehetsége szerint szolgálni. Alig pillan­ták meg egymást a rokonok, a koros Erzsébet tüstént örvendve ment Máriának elébe, s betelvén Szentlé­lekkel mondá: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott méhednek gyümölcse! s honnét van ezen sze­rencsém, hogy hozzám jön Uram anyja! Boldog vagy te ki hittél! mert beteljesednek mind­azok, mik neked mondattak az Úrtól. Mária pedig mennyei lelkesülés­sel felele Erzsébetnek azon magasztos dicsérő énekkel, mellyet Magnificatnak nevezünk, és mellyet ve­­csernyekor az anyaszentegyház naponkint el szokott mondani. E fölséges ének kezdete imez: „Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez üdvözítő Istenemben.“ Magasztaljuk mi is Máriával Istenünket és Üdvö­zítőnket, és szeressük ötét teljes lelkünkből. De a szűz anyát Máriát is áldjuk és tiszteljük éltünk fogytáig. — Folyamodjunk hozzá minden szükségünkben fiúi bizo­­dalommal: „Isten, úgy­mond szent Bernárd, meghall­gatja kéréseinket Mária közbenjárására.“ A magyar ez ünnepet Sarlós Boldogasszonynak nevezi, mivel hazánkban többnyire az aratás kezdetére esik. Hogy lehet élőfáinkat a hernyóktól legbiz­tosabban megmenteni. Tokaj, junius 21. 1851. Tapasztaljuk az idén a roppant hernyó-szaporodást, midőn vidékünkön úgy elszaporodtak gyümölcsfáink emésztő ellenségei, hogy amazokat csupán hernyófészkek szedése által megmen­teni képesek nem vagyunk. Városunk előjárói ugyan ez évben szép figyelmet fordítottak az élőfa ezen el­lenségének pusztítására, parancsolván a lakosoknak fáik megtisztítását, úgy, hogy ezen buzgalomnál fogva reménynyel kecsegtető gyümölcsfáinkról bő gyümöl­csöt várhattunk, de mindezek után is fájdalommal szemléli minden gyümölcsbarát, miként fáink mezte­lenre pusztítva , gúnyolják szorgalmunkat, valamintha emésztő vendégeik a felhőkből omlottak volna alá. Illy szomorú körülmények közt méltán gondol­kodóba esik a kertész, hogy miután a hernyófészek és tojás­szedés ki sem elégítő, de gyakran kivihetetlen is, és végre a fáknak nagy rombolásával jár, miféle czél­­szerűbb módot kell elővenni élőfáink hernyóklóli meg­mentésére? És én bábszedésnél és lepkefogásnál erre nézve czélszerűbbet, gyökeresebbet nem tudok. — És e foglalatosságot a gyermekeknek lehet és kell teen­dőjükül tenni. Különben is a gyermekeknek kedves mulatságok a lepkefogás, hadd tegyék azt még serken­tés által is czélszerűen. A szülőkre nézve ugyan néha egy kicsi boszúsággal jár, de a sapka- és kalapcsiná- Sarlós Boldogasszony. Gábor főangyal, az Istentől arra küldetve, meg­jelent a Boldogságos szűznek s tudtára adá, miképen ötét választotta ki a Mindenható, hogy az örök Igének anyja legyen, s kijelenté egyszersmind neki, hogy rokona Erzsébet is késő korában méhében fogadott és fiat szül. Mária e hírre azonnal elsietett Erzsébet láto­gatására. Sem a hegyi út nehézsége, sem a hely távol­sága nem tartóztatható őtét vissza rokona látogatásától, íme Mária illy szép példáját adá nekünk az alázatos­ 113

Next