Katholikus Néplap, 1851. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1851-07-02 / 27. szám
Hogy ki el nem hagyott még senkit sem, Velem legyen, s áldjon meg az Isten! És mindenkor és minden soromban Csak az Istent keresem hogy hol van ? Imádkozom, mindig imádkozom, Magamat fölajánlom, áldozom. Mert lágymeleg szív kedves nem lehet; Nem forrhat föl benne a szeretet, Imádkozom, hogy gyalaszszon lángra Az Istennek malasztnap sugára. Oh Istenem! oh Uram! oh Atyám! Szent tetszésed az áldást áldja rám! Add kegyelmed zálogul hadd bírjam, Hogy majd Te légy mindörökre dijam! Be n ő fi Somaságnak és szeretetnek. Ö, az Isten fiának kiválasztott anyja, elmegy rokonát meglátogatni s neki, a már elöregedettnek , tehetsége szerint szolgálni. Alig pillanták meg egymást a rokonok, a koros Erzsébet tüstént örvendve ment Máriának elébe, s betelvén Szentlélekkel mondá: „Áldott vagy te az asszonyok között és áldott méhednek gyümölcse! s honnét van ezen szerencsém, hogy hozzám jön Uram anyja! Boldog vagy te ki hittél! mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól. Mária pedig mennyei lelkesüléssel felele Erzsébetnek azon magasztos dicsérő énekkel, mellyet Magnificatnak nevezünk, és mellyet vecsernyekor az anyaszentegyház naponkint el szokott mondani. E fölséges ének kezdete imez: „Magasztalja lelkem az Urat, és örvendez üdvözítő Istenemben.“ Magasztaljuk mi is Máriával Istenünket és Üdvözítőnket, és szeressük ötét teljes lelkünkből. De a szűz anyát Máriát is áldjuk és tiszteljük éltünk fogytáig. — Folyamodjunk hozzá minden szükségünkben fiúi bizodalommal: „Isten, úgymond szent Bernárd, meghallgatja kéréseinket Mária közbenjárására.“ A magyar ez ünnepet Sarlós Boldogasszonynak nevezi, mivel hazánkban többnyire az aratás kezdetére esik. Hogy lehet élőfáinkat a hernyóktól legbiztosabban megmenteni. Tokaj, junius 21. 1851. Tapasztaljuk az idén a roppant hernyó-szaporodást, midőn vidékünkön úgy elszaporodtak gyümölcsfáink emésztő ellenségei, hogy amazokat csupán hernyófészkek szedése által megmenteni képesek nem vagyunk. Városunk előjárói ugyan ez évben szép figyelmet fordítottak az élőfa ezen ellenségének pusztítására, parancsolván a lakosoknak fáik megtisztítását, úgy, hogy ezen buzgalomnál fogva reménynyel kecsegtető gyümölcsfáinkról bő gyümölcsöt várhattunk, de mindezek után is fájdalommal szemléli minden gyümölcsbarát, miként fáink meztelenre pusztítva , gúnyolják szorgalmunkat, valamintha emésztő vendégeik a felhőkből omlottak volna alá. Illy szomorú körülmények közt méltán gondolkodóba esik a kertész, hogy miután a hernyófészek és tojásszedés ki sem elégítő, de gyakran kivihetetlen is, és végre a fáknak nagy rombolásával jár, miféle czélszerűbb módot kell elővenni élőfáink hernyóklóli megmentésére? És én bábszedésnél és lepkefogásnál erre nézve czélszerűbbet, gyökeresebbet nem tudok. — És e foglalatosságot a gyermekeknek lehet és kell teendőjükül tenni. Különben is a gyermekeknek kedves mulatságok a lepkefogás, hadd tegyék azt még serkentés által is czélszerűen. A szülőkre nézve ugyan néha egy kicsi boszúsággal jár, de a sapka- és kalapcsiná- Sarlós Boldogasszony. Gábor főangyal, az Istentől arra küldetve, megjelent a Boldogságos szűznek s tudtára adá, miképen ötét választotta ki a Mindenható, hogy az örök Igének anyja legyen, s kijelenté egyszersmind neki, hogy rokona Erzsébet is késő korában méhében fogadott és fiat szül. Mária e hírre azonnal elsietett Erzsébet látogatására. Sem a hegyi út nehézsége, sem a hely távolsága nem tartóztatható őtét vissza rokona látogatásától, íme Mária illy szép példáját adá nekünk az alázatos 113