Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)

1852-01-14 / 3. szám

18 Erre nézve egyetértve a tisztelendő angol­­apáczák szentpösteni általános főtisztelendő főnöké­vel, nem különben a pesti angolapácza intézet tisz­telendő elöljárónéjával, ugyan­ezen angolapácza intézet kebeléből a többször nevezett balassagyar­mati növeldébe egy négy egyénből álló fiók-apácza­­család bevezetését Isten segítségével elrendeltük, mivel pedig a boldogemlékű elődünk által tett ajta­­los alapítvány a balassagyarmati növeldébe általunk bevezetett apácza-család tisztes ellátására elegendő nem volna, miután az intézet épületének költsé­geinken történt helyreállításán s ugyan abban egy nélkülözhetlen házi kápolna felszerelésén kivil ezen tisztelendő K­ók­apácza-család illendő ellátásáról is gondoskodtunk, s illetőleg erre nézve a pesti anya­­intézet tisztelendő főnökét, folyó évi aug. hó 13- ról 2347-dik szám alatt kiadott okiratunkban ele­­gendőkép biztosítottuk: ezennel egy időre csak négy egyénből álló fiók-angol apácza családot a balassagyarmati egyházi nőnevelde intézetében a keresztény nevelés minden teendőivel teljesen meg­bízván, ugyan azt jelen soraink erejénél fogvást a mondott intézetbe ünnepélyesen bevezetjük, és bevezetettnek nyilatkoztatjuk az Atya, Fiú és Sz. Lélek nevében, a­mi hogy az eloszhatlan Szent­ Háromság nagyobb dicsőségére, a Boldogságos szűz Mária, magyar hazánk pártfogójának és minden szentek tiszteletére, a keresztény katholika szent hitünknek gyarapulására történjék, a Jézus szent keresztje elött leborulva kérjük az ég és föld Urát! Hozzátok intézem most már szavaimat Krisz­tusban tisztelendő szerzetes nők, hozzátok, a kik elhagyván atyátok­ és anyátokat, legújabban pedig szerzetes anyakolostorotokat, — az Isten szolgá­lata után egyedül JÉZUS KRISZTUS menyből ho­zott csalhatatlan tanainak alapjára fektetett rögös ugyan, de mind az egyházra, mind a polgári társa­dalomra áldást hozó nevelési pályára szentelvén magatokat, e város falai közé is eljöttetek, hogy itt a szebb jövő reményeit, a zsenge nőcsemetéket magasztos hivatástokhoz képest keresztény katholika szent vallásunk szellemében oktatnátok, ápolnátok és képeznétek, nagy és nehéz a ti feladatotok, de annak czélszerű­ végrehajtásával az anyaszentegy­­ház örömén, s a jelen ás jövő nemzedék háláján kívül az örökké tartandó menyei örömöket is maga­toknak örökségül kivivandjátok!— Azonban, hogy mindezek óhajtóit teljesedésbe menjenek, egyszer­smind egy pillanatig sem szabad szem elöl tévesz­tenetek az örök Isten zsámolya elött tett szerzetes fogadásaitokat, mellyek szentül leendő megtartá­sára magatokat díszes szerzeteteknek, az anyaszent­­egyház által helybenhagyott szabályai szerint lekö­teleztétek­­, valamint tehát a pesti anyaházban, úgy ezen intézetnek, mellynek a hit, remény és szeretet­­beni vezényletét a mai n­apon ünnepélyesen elvál­laljátok — szerény falai közt is szerzetetek szabá­lyait a zárfegyelemmel együtt Isten szent malaszt­­jának szünet nélküli segítségül hívása mellett meg­tartani lelkiismeretes kötelességteknek ismerjétek; sőt azok pontos megtartására titeket Istentől nyert hatalmunknál fogvást ezennel érseki áldásunk mel­lett ünnepélyesen fölszólítunk sőt le is kötelezünk. Végre intem, sőt igen kérem Krisztusban kedves híveimet, hogy letevén a világnak és álböl­­cseségnek azon balitéletét, mintha az életre nem volnának képesek nevelni azok, kik Isten után hi­vatásuk főczéljául a JÉZUS KRISZTUS sz. hitének, s nevelés ügyének előmozdítását tűzték ki: adják át őszinte bizalommal az övéiket ezen nő szerzet érdemes tagjainak, viseltessenek irántuk keresztény indulattal és szíves hajlammal, hogy ekként nem­csak fenséges hivatásuk méltó öntudata, hanem a szülök bizalma által is buzdítlassanak magasztos tisztük teljesítésére, azon kívül is alig igényelheti valaki a szülök ragaszkodását nagyobb mértékben, mint a­kik nekiek szülői kötelességük teljesítésében, magzatjaik igaz keresztény nevelésében segédkezet nyújtanak. Minthogy pedig minden jó adomány és min­den tökéletes ajándék, és így a keresztény nevelés üdvös eredménye is csak onnét felül származik, a világosság Atyjától, valahányszor kedves magza­titokra Isten áldását kéritek, emlékezzetek meg azokról is, kikre ezen drága csemetéket bíztátok, és kérjétek az Istent, hogy dicső de terhes felada­tukban a bölcseség és értelem, a tanács és erőség a tudomány és ájtatosság félelmének lelke által ve­zérelje őket; ennek elnyerése végett én is a Jézus keresztje elébe borulva az égbe emelem kezeimet, és valamint ezen intézetre és ennek vezetőjére, úgy a ti magzataitokra és reátok is, és ezen nemes

Next