Katholikus Néplap, 1852. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)
1852-06-30 / 27. szám
211 jég fogta el, ezerszer megbánta a lépést, mellyel először tett Leányvárába , mert innét származott szerencsétlensége, de megvigasztalta ismét azon gondolat, hogy családja kedves évei javára tette ezt, és bár földönfutóvá lett is, nyugodtan tekintett az égre, és erőt adott neki sanyarú helyzetében annak tudata, hogy lelke nyugodt! Egy gondolat villant föl a méltatlanul üldözött családatya lelkében : pártfogást keresni, s igazságos ügyének védelmet. De kitől, és hol? ki fog védelmére kelni egy elhagyatott szegénynek, a hatalmas úrnő ellenében? a szegénynek szegény a szerencséje is! De mégis, gondola magában, családom iránti sz. kötelességem parancsolja elkövetni mindent, mi javára szolgál. E gondolattól lelkesítve elment Mihály a legközelebbi várba, igaz ügyének védelmét a török basától kérni ki. A pogány basa kegyesen fogadta, legalább kutyáival nem űzette ki őt, mint a keresztény Piroska. Meghallgatván panaszát azon ígérettel bocsátotta el őt , hogy igazságtételre, a legközelebbi napoknak egyikén, megjelenend a helyszínén. Eljött a kitűzött nap. Mihály remény és félelem között várta a török basa megjelenését. Piroska előszedte legszebb ruháit : karcsú derekát aranyzsinóros veresbársony mellénybe szokta, fejére drága köves pártát tűzött, előhozatott szolgálói által egy pár arany sujtással kivarrott piros karmazsin-csizmát, beletelt mindegyikbe egy egy marok földet a vár udvarából, s úgy húzta föl azokat fehér lábaira; s igy bárhol állott, talpa alatt lévén tulajdon várának földje, saját földén állott, így elkészülve jelent meg a basa előtt. Elérkezvén a basa kihallgatta mind a panaszos, mind a panasztott félt. Mihály igazságára s lelkiismeretére hivatkozott , hogy a föld, mellyen áll, atyjának szerzeménye. Piroska tulajdonának vallotta a házat és földet, mellyet használatul engedett át Bimbó Mihálynak, de miután kegyelmére érdemetlenné tette magát, visszavette, mit kész esküvel is bizonyítani. A basa, vallása törvényei szerint, nagyra becsülvén az esküt, mint leghitelesebb bizonyítványt, Piroska ajánlatát elfogadta. Piroska égre emelt kézzel megesküdött az élő Istenre, és annak legrettenetesebb bosszújára, hogy a föld, melly lábai alatt van, tulajdon földje. „Allah hatalmas szóla a basa, miután az eskü szavai elhangzottak, nemes hölgy neked ítélem az igazságot, mit Allah megismernem engedett, tied e föld, mert megesküdtél Istenedre és annak bosszújára; te pedig hitetlen kutya, folytatá Mihályhoz fordulva, az igazság örve alatt hamisságot kerestél, a nagy próféta haragja megengeszteléseül 25 pálczaütést kapsz talpaidra.“ A basa ítélete Mihályon rögtön végrehajtatott. A gonoszság ez újabb diadalán lelkében elkeseredve , a kiállott kínoktól megkörnyedve, a fájdalom könyvivel szemeiben Piroskához fordult Mihály. „Hamisan esküdtél, az igazságos Isten bosszúját hívtad föl magad ellen, melly életed minden perczében gyötreni fogja bűnös lelkedet; megemlékeztél az úrról, kinek szent nevét hamis esküddel megszentségteleniteni nem rettegtél, s ne feledd , hogy eljö az ő haragja, s a bosszuállás idején elveszt téged– ezeket mondá Mihály, és sebzett lábaival eltántorgott. Ki ismeri az Isten igazságának utait? Ki elég bölcs belátni az ő titkaiba? s megszámlálni azon perezeket, mellyekben az emberek sorsát elintéző események születnek, mellyek az ő bölcsesége szerint elintézve, vagy az erény jutalmazása, vagy a bűn büntetéséül szolgálnak; mind a két esetben hirdetvén az embereknek , hogy az Isten igazságos, ki megjutalmazza az erényt, s megbünteti a bűnt. Isten igazsága nyilatkozott Piroskának is az események által. Egy nyári napnak alkonyán, Leányvárának toronyőre jelenté a várbelieknek, hogy négy fegyveres ember által hajtatva, egy falka szarvasmarha halad a vártól nem messzire. A vett hírre azonnal fegyverre szállítá Piroska embereit, s negyedóra múlva a falka a vár udvarába tereltetett, hajtói közül hárman fegyvereiktől megfosztatva a vár börtönébe zárattak. A negyedik megmenekült. Az elkobzott falka a szomszéd várbeli török őrizet számára hajtatott. A megmenekült negyedik fegyveres lóhalálába futott, és jelentést ten azonnal a basánál, három társa és az általuk hajtott falka sorsáról. Az események hallatára a basa iszonyú dühbe jött, s megesküvék : példásan megbosszulni Leányvárán e vakmerő csínt. Harmadnapra a történtek után megindult a boszus basa várőrségével, és az ostromláshoz megkivántató kellékekkel Leányvára felé. Bealkonyodott. Az ég boltját terhes fekete felhők bobták; időnként egy egy villám czikázott keletről nyugatra, pillanatnyi fényt vetve az éj sötétébe. Leányvárában minden csendes volt, kívül a váron a bosszús törökök a basa vezérlete alatt a sánczokat zaj nélkül megmászva , hágcsókat alkalmaztak a falakhoz, mellyeken a várba jutottak. Egyszerre kétségbeesett orditás, a lövések moraja, a fegyverek pengése, és iszonyú zaj szakította félbe az éj csendet. A meglepett várbeliek kábító zavar és kétségbeesett kapkodás közt küzdöttek a túlnyomó erő ellen. Sokan fekhelyeiken gyilkoltattak meg, mások öntársaik keze alatt hullottak el zavarban. A zavar s kábultság perczenkint nőtt. A törökök mindig több tért foglaltak el a legyilkoltak testeivel födött várból. A küzdelem terét hirtelen futó fény világosította meg. A vár keleti oldala lángban volt, épen Piroska lakszobái fölött, mi a zavart még inkább nevelé. A mohó sebességgel terjedő tűz óriási lángki.